Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 1-26. szám)

1903-04-26 / 17. szám

1903._április 29. fájás, a sertésvész és baromfivész pusztítják el a gazdák legszebb reményeit. A filokszera pusztításaival. pénzt, fáradságot nem kímélve megküzdöttünk. A peronospora'és lisztharmat erejét megtörtük. A győzelem már már a mienk s íme a vihar teszi tönkre reményeinket. A határőrvidék lakosainak küzdelmes sorsa lett a magyar gazdák osztályosa. Karddal és kaszával dolgoztak. Égyik kezükben a kard védőeszköz volt az ellenség háborgatásai ellen, a másikban a kasza — a munkáé ! Ezzel dolgoztak. Védekezünk és fáradva dolgozunk. És íme mikor drága kamatos kölcsöneit, fáradságát és izzadságát bele öli a gazda a földbe — egy éjszaka fagyasztó vihara tönkretesz mindent. Az egész vonalon kidöntögetett távirdaoszlopoknál siralmasabban panaszkodnak a virágaiktól megfosztott sárguló gyümölcsfák — az elmúlt napok viharainak pusztításairól. A földön heverő és sárba tiport virágszirmok sok millió pénz vesztét jelentik. Az újra kivillanó napsugarak a pusztulást még sötétebb színben- tüntetik föl. Csuda-e, ha az egész országon a fájdalom-, a megdöbbenés és aggodalom kiáltása zug végig. Élni, adótfizetni, a földet megmunkálni, adósságot törleszteni ezután is csak kell. Ha a Gondviselés megkíméli is a még meglevő gabonatermést — gondoskodik majd a börze, meg kereskedelmi kartell, spekuláció, hogy ára ne legyen mig a nagy kereskedők és börze*pekulálók magtárai meg nem tellenek s mig a megszorult kisgazdák csűrében valami eladni való lesz. És mi amilyen tehetetlenek vagyunk az elemek hatalmával szemben, ugyan azon bárgyuságig menő tehetetlenséggel és bátortalansággal hajtjuk meg görbülő derekainkat a gazdasági életünket, jövedelmünket kizsákmányoló törekvésekkel szemben. A kartell, a födözetlen határi dőüzlet stb. e fajta üzelmek még mindig nebántsvirágok. Mig nálunk gazdaságilag is e<-ősebb és hatalmasabb nemzetek már megtalálták és alkalmazták is a megfelelő gyógyszert, ami nemzeti életünk bajainak orvosai nem merik alkalmazni az üdvös szérumot. Hogy miért nem, tudja azt mindenki. Vakparádézunk, azzal pedig, hogy a nemzetgazdasági ereje sorvad — nem törődünk. Az pedig sorvad, pusztai, mert minden ellene esküdött. A pusztító elemek orkánjába, hogy a diszharmónia teljesebb legyen élesen süvölt bele: a nemzetietlen szociálista tábor csatakiáltása. Húsvéti káromkodó gyülekezeteiken a hazátlanok határozatba hozták, hogy a népet Amerika felé kell terelni. Éppen jókor! Mikor lelkét ugy is nehéz gondok emésztik. Arcukról rí le a bánat, a keserűség és a megélhetés emésztő aggodalma s ezek a hazátlanok most öntenek olajat a tűzre. A még meglevő munkaerőt akarják elvonni a keresztény birtokosságtól. Miutáu a népet megfosztották hitétől, megakarják fosztani hazájától is. Nekik proletárok kellenek. Nem elég az a nyomor, mit az elemi csapások alakjában az Isten keze mért reánk. Ok teljesen nyomorult, éhező proletárokat TCkarnak. Nem nyugosznak ugymondják. mig a kis ipart is tönkre nem teszik. Mert munkátlan ós hazátlan csapattal könnyebben rendezhetnek felvonulást a keresztén}

7 vagyonos osztály ellen. És mig az elemi csapások filoxera stb. ellen kézzel lábbal védekezünk, a hazátlanok e bandája ellen nincs szerűm ? Nem szomorú kilátások ezek ? A bajok felismerése és a sopánkodás itt nem segit. Addig is mig a ?akparádézásban utazó nemzetorvosok meg merik és megtudják találni a gyógyszert, társadalmi uton siessünk a szorongatott nemzet segélyére. Megmaradt s reménybeli terméseink megmentésére: adjunk a népnek értékesítő fogyasztási és hitelszövetkezeteket, kölcsön gabonamagtárakat. Szoktassuk, tanítsuk a népet a takarékosságra. Védjük az alkohol s a korcsmák pusztításai ellen — mértékletességi egyletek alakításával. Akkor sorsában msarO nyugodna ragaszkodni fog e vérrel és verejtékkel áztatott anyaföldhöz. Akkor rá nézve hatástalanul fog elhangzani a lelketlen és hazaáruló izgatók csatakiáltása »El Amerikába.« Akkor ez a bánatos magyar nép egyhangúlag fogja kiáltani: Áldjon, vagy verjen sors keze. Itt élned és halnod kell. Egy halotti jelentés. Van felekezetnélküliség a törvény ptragraf'usaiban. De meggyőződésünk, hogy maguk a törvényhozói sem kívánják annak gyakorlati érvényesülését — az életben. Talán szüksógteleu bizonyítgatni, hogy ember oalhis és oallási hovútartozandóság nélkül hasznos és megbízható tag]*, sem a hazának, sem a társadalomnak nem lehet. — Mert. nem hiába mondja nagy B-jrzsenyink a tiszta erkölcsöt a haza ta'pkővének. Ez a tiszta erkölcs pedig csak a vallás talajaiból fakadhat. Abból él és táplálkozik. E nélkül pedig fonnyad és elcsenevészesedik. Ha szükséges ez a társadalom modern ö egyes tagjainál, inenuyiv*l inkább megkívánható azoknál, kik a szülők szduiefényét, a nemzet irányát, a haaa reményét: az ifjúságot, vanjelvényes dendik, évődő varrókisasszonyok, ka- | cagó szobalányok, félénk avag}' pajkos diákok, zsörtölődő öregasszonyok, alkuvó mamák, a tehetetlen dühtől sárguló családapák, a tékozlók ós fösvények, az Ínyencek és hiuk, a kérkedők és !-zerénj'ek minő tömege fordul meg naponta a «pult» előtt? S kinek van alkalma jobban a lelkükbe tekinteni, mint éppen a kereskedőnek? Úgyvédje előtt szinészkedhetik, otvosa előtt, idegenkedhetik, környezetét ámíthatja bárki is ; áui ki titkolózott valaha a szabója vagy cipésze, a keztyüse vagy a masatnódja előtt ? Bizonyára senki. Egyszóval: ugy meat a dolog, mint a karikacsapás. Mélyen tisztelt h. ós u. ! épen a most fel- ! sorolt ós még egy sereg felolvasási tárgy felett tartottam szigorú katonai szemlót, mikor kézhez kapom a mai est meghívóját, melyről megrökönyödve, elhalványodva olvasám : «humoros felolvasás, tartja (hm, hm) ... Ez volt a második jelenség, melyből megtudtam, hogy kereskedőknek olvasok fel; mert ez valóságos üzleti fogás, mely szerint az olcsóbb portéka helyett a drágábbat szállítjuk abban a reményben, hogy a mi vevőnk azt is elfogadja. Mert a mai, elfanyalodott, obst.rukciós és hidatlan világban kinek is volna kedve humorizálni? S engemet most mégis arra kényszerítenek, hogy humoros felolvasást tartsak. Látják, kérem, t. 11. és u , ez az a marsruta, melynél Fejérvárv báró sem hozott sokkal fogósabbat Bécsből. Ámde mit is törődném ón minden marsrutával, csak voina felolvasási tárgyam; mert a föntiek, mint tetszett látni, mind-mind nagyon ko-nolvak és életbevágók, de éppen nem humorosak. Ha ezek közül választok, még utóbb rám fogják, hogy azt sem tudom, mi a humor? minő fán terem a komikum ? Pedig hát dehogy nem. Ott vau például a szombathelyi kereskedő esete, ki, bér az üzletén kivül semmije sem volt, mégis hét leányát adta férjhez, mindegyiket 10.000 forintjával, mely összeget esetről esetre az ő jóbarátja, a bankdirektor adta kölcsön 10—10 percre, mig a gyönyörben uszó vőnek lelinut.atia és a saját üzletére, annak a j vára betábláztatva ujolag gyümölcsözőleg a takarékban visszahelyezte. Vagy itt vau a Jóska barátom Üzlete, ki gyémántos ékszerkereskedésót — feleségének és anyósáue.k páváskodása miatt — proinincli- és sz^ntjánoskenyér-árudává fordította át. Ez bizony mind elég humoros dolog ! Hanem elvégre is ugy kell venni a dolgot, a mim. van, vagyis a mai meghívó lapján kiállított adóslevél szerint humoros felolvasást kell tartanom. Mélyen t. h. és u., van énuekem két, párhuzamosan folyó felolvasás-sorozatom, mely eddig is sok bajból ráütött ki már; az egyik bizonyos lelkiállapotokról szól, minő a drukk, a féltékenység, a pech ; s a másik bizonyos társadalmi vagy családi kötelékben élő emberekről, miliők ez anyósok, vénlányok s özvegyek. Az előbbiekben több a. bölcselkedés, az Utóbbiakban vidámabb a hangulat. Természetes tehát, ha újra c*ak e két sorozathoz fordulok, még pedig az utóbbihoz, meri. most ez vau soron. Csakhogy újra baj vau ! Mert, ha a családi állapot, szerint, osztályozott, hölgyek és férfiak csoportjai között már csak a társadalmi és családi befolyás, a hat,almi kör szempontjából is, — az igazságos sorrendet óhajtanok megtartani, ugy a már müsorou szerepelt anyósok, özvegyek es vóuláuyok után a bakfisoknak kellene a mai "felolvasás keretén belül szerepelniük. Ámde az adósság mindig csak adósság marad ; ón pedig k tűzoltóságnak régóta vagyok adósa egy humoros felolvasással, melyet, bármely órán behajthat a tisztelt főparancsnok ; de meg különben illő ós méltányos dolog, hogy az ö számukra, kik minden fellobbanó szikrának, kezdődő tűzi veszedelemnek hivatott és buzgó oltogatói, — mondom, illó és méltányos, hogy az ő számukra tartottam fenn a gyúlékony bakfiseket. — S épen ez az oka, t. h. és u., hogy ma — sorrendet cserélve — az agglegények lesznek soron. Van ugyan elhatározásomnak más rugója is, s ez az, hogy a mi kereskedelmüuk is igazi agglegény, melynek sem szerető hitvese, t. i. a nagyközönség őszinte rokonszenve, sem anyósa azaz állatni protekciója, sem gyermekei vagyis virágzó ós reméuynyel teljes jövendője nincs. Hát már csak e szempontból is stílszerű a keLegalkalmasabb nrniurn n inmnnmu * * ® EGY SZÉP IMAttöIír

v • # $ Legszebb és $ & DlKMA AlJ AIuUlKIMíY K

aP

ható

l'

endklvül

l'

i

a°^

választékbaQiniadeQféleá

lbar

l Legmegfelelőbb Sujánszky József könyvkerajkedeseben K»s«thely»i