Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 1-26. szám)
1903-03-22 / 12. szám
2. balatonvidek 1903. március 22. A községekben a gyümölcstermelésre, a fanemesitésre, a gyümölcsnek helyes én célirányos kezelésére a népet oktatni kell. A lakosság intelligensebb osztálya, a lelkész, tanító s jegyző van erre leginkább hivatva. Ezeknek kell jó példával elől járni; buzditó szóval hatni hogy a nép mindjobban megismerje a gyümölcsfa tenyésztésének, értékesítésének föltételeit, módjait; hogy azokon a helyeken, a hol még a gyümölcsfa-tenyésztést illetőleg, csak a kezdet — kezdetén van a nép, egy uj ága a mezőgazdaságnak, mint liasznothajtó kereseti ág honosodjék meg. Ne legyen a magyar gazdaember továbbra is olyan mérhetetlenül közöuyös a maga megélhetése iránt. Ne nézze ölberakott kezekkel, mint hozzák be külföldről a gyümölcsöt, mely pedig meg sem közelíti a mienket, s adják itt el a vendéglőkben méregdrága pénzen. Ez elítélendő nemzetgazdasági politika! Lássuk csak mennyivel élelmesebb más világrészek gazdaközönsége. Csak a minap olvastam egy külföldi lapban, hogy február -0-án Hamburgban kikötött a Nev-Yorkból érkezett Blücher nevü gőzös. A hajó gyomra tele van portékával. Mindentéle található ott, még alma is. Az amerikai most, a tél utolsó napjaiban zúdítja a vén Európára gyümölcskészletének a feleslegét. És még hozzá mennyit! Leírni is sok. Ez az egy hajó 6598 hordóval és 3113 ládával, telt almával volt megrakva. / # És — megvagyok róla. győződve — szállodásaink kapva-kapnak az amerikai alma után, > melyet aztán méreg drágán adnak el vendégeiknek. Ugyanez a lap azt is közli, hogy a február 24-iki hamburgi gyümölcs aukciókon 11000 láda, 7000 egész hordó, 7000 fél hordó olasz, úgynevezett Valencia alma került eladásra. Ugy mondja a tudósítás, hogy nem igen volt kelete az árunak, mert a vevők igényeinek nem nagyon felelt meg. Majd túladnak rajta nálunk, a hol minden jó csak külföldi legyen. A magyar almának nincsen kelete. Máramarosban, Erdélyben, az Alföld aranykalászos rónáin annyi gyümölcs, nevezetesen alma terem, hogy sertéseket hizlalnak vele. De hát ez magyar termés, kinek kell? Megkísértem 2 év behozatalával és kivitelével illusztrálni a helyzetet az almatermósre nézve. Például, a »Grvümölc3kertész« statisztikája szerint i 90 .-ben, a mikor az egész Kontinensen kitűnő almatermés volt, a mérleg igy a'akult: Bevitel 119.704: métermázsa Kivitel 229.761 » A következő 1902. évben köztudomás szerint általában gyenge termésünk volt, a be- és kivitel is jól megcsappant Bevitel 9 1.766 métermázsa Kivetel 40.959 » Értékben kifejezve, a mult évben kivittünk 348 000 korona értékű almát, ellenben behoztunk 1.349.000 korona értékűt! Gyümölcstermésünk értékesítésének nagy versenyt nyújt, az Olaszországból beözönlő déligyümölcs: a narancs. Ez annál inkább nj'ujthat nekünk konkurrenciát, mert a míg mi gyümölcsfáinkat nagy gonddal vagyunk kénytelenek ápolni, konzerválni, föntartani. addig Olaszországban a narancsfa vadon terem, semmi fáradságot sem igényel meghozza a termést gondozás, fáradság nélkül. Elgondolni is merészség, hogy csak a mult év narancsbehozatalunk minő óriási volt. Nem kevesebb, mint 233.974 métermázsa 3 860.571 korona értékben! Az összes déligyümölcsbehozatal a mult évben 7896000 koronára rúgott! Vegyünk példát a külföldtől, a mely hatalmas vállalkozó tökepénzes kereskedelemmel pártolja a mezőgazdaságot, s minő adminisztratív nehézségeket támasztanak az import elé. Ma, mikor a buza ára olyan nyomott, kétszeres fontossággal bir a mezőgazdára melléktermények értékesítése s hasznosítása. Termeljünk tehát minél több s pedig nemas gyümölcsöt, Igy szüntessük meg a külföldnek fölösleges, konkurrenciát n} 7ujtó imporfját. Gazda. Munkaközvetítés a vidéken. E kérdéssel ismételten is foglalkoztunk. Rámutattunk a budapesti munkaközvetítő intézet eiedinényes munkásságára. Sürgettük annak országossá lételét. Mert meggyőződésünk, hogy ez az intézmény amellett, hogy a munkaadók é» munkások vitális érdekeit oly közelről érinti, erkölc<i és szocia'is szempontból is nagy horderejű érdekeket van hivatva védeni. Ez a kérdés az iparos köröket, sőt magát a kereskedelmi kormányt is mindjobban foglalkoztatja. Hirt, adtunk arról is, hogy Láng kereskedelmi miniszter ur O nagyméltósága a munkaközvetítés, nek az egész országra való kiterjesztését elhatározta. Bár egyelőre csak szűkebb keretben, a mennyiben csak az iparkamarai székhelyeken szándékozik munkaközvetítő intézeteket fölálitani. Olj'kép, hogy ezek a budapestivel összeköttetésben legyenek * anuak minden előnyeibeu részesüljenek. Mint, tudjuk, a kereskedelmi miniszter ur már fölhivti a hazai iparkamarákat s az ille'ő városokat a munkaközvetítő intézet megalakítására. Ezek a vidéki közvetitőintézetek is : az iparkanirák, városok és a kormány hozzájárulásával autouom szervezettel alakitatnak is tudod, hogy álmaim eszményképe s az egyedüli lén}', a ki engem kezével boldogíthat, Gunda kisasszony, vend glősünk angyali leánya. Ez az expozíció. Következik a bonyadalom. Egyszer magam maradtam éjfél után a vendéglőben, főkép azért, hogy a pénztárnál szundikáló Gunda kisasszonj'ban gyönyörködjem s esetleg neki nyilatkozzam. Az utóbbiban megakadályozott Kopacsek ur, a vendéglős és apa, a mennyiben mellém telepedett és szokatlan bizalmassággal elpanaszolta, hogy ha így megy az üzlet, ő koldusbotra jut. Én azzal vigasztaltam meg, hogy megkértem leánya kezét. Ő pedig azzal vigasztalt meg, hogy abból nem eszem. — Miért nem eszem ? kérdem. — Mert én nem kiállhatok a felcsereket, — feleié ö cseh-magyar nyelven. — A leánya kiállhatja. — Allhati, nem áljhati, az nekemnek mindegy. Maga ur nekem nem vőm lesz sohase. («Maga ur» nak szólítja azokat, a kiknek nevét nem tudja). — Akkor sem, ha én önt, gazdag emberré teszem ? kérdém. O ekkor egy darabig gondolkozott s végül azt felelte, hogy bár a felcsereket — t. i. orvosokat — ki nem állhatja, mindazáltal a jeleztem feltétel alatt s az én személyes kiválóiágaim folytán hajlandó elveit ez egy esetben felfüggeszteni. Én erre azt kiáltottam: «Kedves Atyámuram !» s a nyakába akartam ugrani (Gunda kisasszonynak i-.), de Kopacsek ur szelíden visszatartott s azt, kívánta, hogy előbb mondjam el, mikép akarom öt gazdaggá tenni, mert ő például újpesti hatosgyártáy, kasszafurás és egyéb ily módokon nem akar gazdaggá lenni. — Kopacsek ur, szándékom ós terveim és eszközeim egyaránt tisztességesek. Az Ön dolga nem egyéb, mint egy szemüveges pincért szerződtetni. A többi aztáu az ón dolgom, — és ön két hét alatt tőnkre teszi a város összes vendéglőit. Beleegyezett. Két napig egyebet sem tettünk, mint szemüveges pincért kerestünk. Más baj nem volt, mint az, liogy a ki szemüveget viselt, nem akart pincérnek beállani, a ki pedig hajlandó volt pineérró lenni, annak nem kellett szemüveg s ha egyik-másik megpróbált szemüveget használni, félóra múlva fejfájást kapott ós elájult. Különös. Miért olvan egészséges a pincérek szeme? Kétségbe voltunk már esve, mígnem a negyedik napon a Gondviselés kihúzott bennünket a kétségből. Egy szembeteg, nagyon rövidlátó páciensem akadt, a ki volt már kocsitoló, bakter, pincér, háziszolga, kocsis, statiszta stb. stb. Megvizsgáltam és azt rendeltem neki egyebek közt, hogy vegyen szemüveget. — Még az orvosi vizsgálat diját is el akarom könyörögni, doktor ur, nem hogy szemüveget vehessek. Egy krajcár összes vagyonom. Négy napja nem volt meleg étel a számban. — Hogy is mondta? Már egyszer pincér is volt? — Igen. — Hát barátom, én elengedem az orvosi honoráriumot is, ingyen gyógyítom a szemét ezután is, vesz t tk magának szemüveget is ós végül szerencsés fickóvá teszem, ha beáll még egyszer pincérnek. — Akár ebben a percben. Hová parancsolja ? — A Zum Hordávhoz. — Jaj ké»-em, doktor ur, éppen ott voltam pincér s onnan kergettek el. — Miórfc ? — Mert a vendéglős leánya, a szép Gunda kisaszszony kissé melegen nézegetett reám, meg ón ő reá. — Ah ! (Még egyebet is akartam mondani, de főképen tenni, de legyőztem felindulásomat ós tenyerem viszketését,). — Hát a Kopacsek ur kidobott és azt Ígérte, hogy kitekeri a nyakamat, ha még egyszer a szeme elé kerülök. Hát ugy magamban ón is ilyenfélét Ígértem a kedves páciensnek, de meg lévén győződve Gandácska jeleulegí érzelmeinek hozzám való hűségéről, igy szólék : — No ne féljen ; én velem jőn oda. Biztosítom, hogy semmi baja sem esik. Levélpapírok. csinos 50 levélpapír 50 boríték 80 fillér. 50 finom valódi csontlevélpapir és 50 borítók dobozban 1 kor. Újdonságok, családi dobozok, szines levélpapírok, levelező kártyád és zárt levelező-lap alakú levélpapírok, valamint kézzel festett zárható csinos fadobozok nagy választékba és legolcsóbban kaphatók Sujánszky Józsefnél Keszthelyen.
