Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 1-26. szám)

1903-03-22 / 12. szám

1905. március 22. BALATON VIDÉK meg, nem mint állami, hanem mint társadalmi intézmények. A győri iparkamara s Győr városa már föl is vették a tárgyalás fonalát. Bizottságot küldtek ki ez ügyben. Ez a bizottság egyhangúlag kimondotta, hogy a munkaközvetítés i-zervezését szükségesnek tartja. Egyben szükségesnek tartja azt is, hogy valamennyi iparkamarai széli helyen létesitessék ily közvetítő intézet, mert, ba csak egyes helyeken lesz, attól lehet tartani, bogy a munkanélküliek e heljeket fogják elárasztani. A mi csupán szociális szempontból is igen figyelemre méltó momentum. Holott a cél az, hogy az egy helyen csopoitosult. munkaerők alkalmas közvetítéssel levezettessenek. Minthogy a bizottság ezt az intézmétyt a munkaadóktól is függetlennek khánja, ép azért károsnak tartja a munkaadók finaucialis hozzájárulását. Tehát két esetben működhetik ez intézmény üdvösen. 1. Ha országos szervezetet nyer. 2. Ha független, autonom szervezettel látják el. Az elvi dolgokkal eszerint megvolnánk. Hiszen oly könnyű do'og az az elvi állásfoglalás. Lobbanékony, könnyen hevülő magyaros lelkesedésünkkel, oly sok dolgot helyeslünk mi — elo<leg. Csakhogy reDdesen ez az elvi helyeslés szokott lenni mináluuk sok jó ügynök a siiásója. Megírták azt már régen, hogy a pokol feneke is ily n elvi helyesléssel — jóakarattal — van kikő\ ezve. Mivelhogy a jóakaiat, kivitel nélkül mit sem ér az üdvösségre. Sok minden tetszik m nekünk, mig dolgozni és a bugyellárishoz nyúlni nem kell. De ha e kettőtől is szó esik, akkor nyárspolgárias konzervativizmussal fogjuk magunkat s begon bolkozunk nyakig. Fatalis nyugalommal várjuk, írig mások kikaparják számunkra a gesztenyét. A köztigyekben a munkát és költséget szívesen áthárítjuk másra. Első soibtn az ál'amre, mert ennek segítsége nélkül manapság már meghalni sem tudnak az emberek. Az elvi dolgok mellett pedig itt arról van szó, hogy az iparkamarák, városok 03 a kormány közös erővel, közős muntával és áldozattal, szervfzzák a munka-közvttitést. Ám a bizottság i*, város is, kann ra is sokalják a költségeket. A győri iparkamara nincs abban a helyzetben, hogy tetemesebb költségekké hozzájáruljon az ügyhöz. Azonkép vélekedik a város is. Mei t régi dolog az, hogy nekünk sok csillogó dologra telük bőven. De ha valamely nagy fontosságú ügyről esik szó, akkor összeszorítjuk a markunkat. Fizessen mindent az állam. Az állam állítson munkaközvetítőket, liferáljon munkásokat, feles meg ingyenes portóval ráadásul még megengedik, hogy fizessen is. Ebez a kívánsághoz azután már nekünk is lenne szavunk. Mivelhogy mi is tagjai vagyunk annak az örökös fizetésre kényszeritett államnak. Tehát a mi obulusaink is hozzájái ulnak a munkaközvetítés állami költségeihez. Éppen ezért kívánatos, hogy a kereskedelmi miniszter ur 0 nagyméltósága a munkaközvel ités országos szervezésénél ne álljon meg félúton. Ha már tisztán állami költségen akarják a tisztelt iparkamarák ez intézetet szervezn', akkor ne legyenek némely iparkamarák kiváltságai, ne legyenek oly sziik könc szorítva, hanem terjesszék ki minél tágabb térre. Szervezzenek minden vármegyei székhelyen munkaközvetítő intézetet. Az üdvös munka Leletözése pedig az lesz, célt pedig igazán akkor ér el, ha minden ipartestülettel biló városban munkaközvetítő intézet, vagy iroda fog fungálni. Vármegyék, yáíosok, ipartestületek viseljék a maguk közvetítőiknek költségeit. Minek fizessünk egyes ambiciózus városok javára. A városi munkaközvetítő irodák kérdése ez uton rövidesen célhoz ér. Bizunk a n íniszter ur 0 nagyméltóságának bölcsességeben, jóindulatában s hisszük, hogy a győri példa után már nem ragaszkodik az iparkamarai székhelyekhez, hauem 3. vármegyénkint minden jelentősebb oárosban munkaközvetítést szervez — kimondha atlan javára iparunk és iparosságunknak. Németh János. Két közgyűlés. A mult héten ennyit tartottak a váro»ban Az egyiket a közbirtokosság, a másikat az ipari hitelszövetkezet. — Hogy a kát külömböző termeszetü közgyűlést egy kalap alá ves.zük, annak tulajdonképen az az oka, hogy az egyikben ugy, mint a másikban, megtaláljuk azt a mi a mai világ fő-fő mozgatója : a kis embereknek az öumaguk érdekei megvédése érdekében folytatott küzdelme, vagy, ha ugy tetteik, érdekeiknek maguk által való gondozása. Ugy tetszik, az okozta a közbirtokossági közgyűlés szokatlan élénkségét, hogy azok a kis emberek, a kik a közlegelő felosztása érdekében már pár év óta küzdenek, azt tapasztalták, hogy az <5 i érdekeik azok által szorittatik háttérbe, akiktől inkább védelmet, vártak volna mint elnyomatást. Hát ha analisaini óhajtanok is e kérdéseket, akkor is azt hisszük, hogy a fölosztók javára dőlne az itéletünl*; mert addig, mig a lakosság legnagyobb része a szegény emberek serego marad és ezek kénytelenek az áru és a tőid, meg tudná az ég, meg hányféle uzsora ellen küzdeni és az alatt nyomorogni; akkor nem sajnáljuk azt a földterületet feldarabolni, a mely ugy is a kőz é, tehát a szegényebb elcmek-é is, mei t azt hisszük, hogy az eiöszakosság árán, való együttartása anuak a földterületnek, könnyen teremti meg azt a felfogást, a melyet az alföld vidékein a mult években láttunk és a meljnek a leszerelése, bizony nehéa munkát adott ugy a közkormányzatnak, mint a humanitásnak. Ne akadályozzák tehát és ne is halaszt* gas'ák az

f, a mely végtére jogos tulajdona összegében a közösség tagjainak, mert, a minfc a közgyűlés lefolyása is mutatta, nagy azok száma, a kik végre hasznot óhajtanak látni abból a mi jó évtizedeken át — csak néhánynak biztosilott jövedelmet. Ismeretes, hogy a "közbirtok kezelési költségei emésztették fel a haszon legnagyobb részét. Nem csoda tehát, ha a közbirtokosság közgyűlése jó eleve foglalkoztatta a kedélyeket. A szegényebb része a közbirtokosságnak, ugy látszik, arról győződött meg, hogy a felosztást a hatalmon levő tanács tagjaiból nem Ugy is lett. Gyulát, a pácienst, fölszerelve a biztos győzelem fegyverével, t. i. szemüveggel, elvittem Kopacsek úrhoz. Nagy erőmmel fogadta és felfogadta. Gundácska ugy nézett Gyulára, mintha sohasem lálta volna. Ez a kifejlés. Most jön a tetőpont, vagyis az én szerepem legfőbb része. A hány ismerősömmel találkoztam, mindegyiktől megkérdeztem, látott-e már zöld szamarat, szemüveges pincért és okos patikárust. Többé-kevésbbé szánalnns mosolylyal mindegyik azt felelte, hogy nem látott, «Akar-e lát ni egyet ezek közül ?< «Kháncsi vagyok rá,« — volt reá minden esetten a felelet. <fiát menjen a «Zum Hordar> vendéglőbe, ott lát szemüveges pincért! orditám diadalittasan mindegyiknek a fülébe. Es csodálatos, de való, mindegyik azt kiáltotta erre: «De már azt igazán meg keli nézni!» Es csődült a vendég csőstül Kopacsek vendéglőjébe. Harmadnapra a város összes vendéglősei üresen 'átongtak, még a töizsasztalok és kosztosok is mind a Zum Hordárhoz költöztek, hogy szemüveges pincért lássanak. A többi vendéglők pincérei mind szemüveget vettek és ajánlkoztak Kopacseknek, de a vén csehnek volt sunyi logikájp, hogy Gyulán kívül egyetlen egy pincért sem fogadott, fel. Kopacsek hízott a jó üzlettől, Gyula a tenger borravalótól, én a boldogságtól. Gunda kisasszony az én pillantásaimtól, pedig neki kellett volna legkevésbbé hiznia, mivelhogy azelőtt is már kilencvenhat kilct nyomott. Két hét múlva Kopacsek összes hitelezőit kifizette, egy pár százast a takarékba befizette (kérlek, ezt nem a szójáték kedvéért mondom, hanem Kopacsek beszél igy.) Végül holnap este álarcos bált rendez, mely egyúttal az eljegyzésünk ünnepe lesz Gundával. Az álarcos bálcn Kopacsek ur s&játkezüleg is részt vesz, még pedig zöld szamár jelmezben. Ezt én tanácsoltam neki, mert ha eleven zöld szamarat mutatok Sándornak, a kórházi kollégámnak, akkor 100 regalitászt nyerek töle, Kopacsek pedig eleven zöld szamár lesz ; előttem föl is próbálta a jelmezét, mondhatom élethűen fest. Sőt vendéglőjét is «A zöld szamárlioz» fogja címeztetni; ezt ón is tanácsoltam neki, mely tanácsom annak a regényes történeinek megörökítését célozza, a mennyiben a zöld szamárról mindenkinek eszébe jut a szemüveges pincér, meg az okos patikárus. Es ezáltal anutk a te szokott kérdésnek elvész az éle, a megszokás folytán s ti gyógyszerészek, tehát te is, megszabadultok egy átoktól. Tehát szeretettel meghívlak a holnapi ünnepségre ! Most jön a fordulat. Az álarcos bálon ott, volt az egész város. Óriási siker, óriási jövedelem. A Zöld Szamár boldogan sirta öiömkönnyeit. Ámde a fcrdulat nem ebben van, hanem abban, bogy a szemüveges pincér, e regénynek ós a napnak egyik hőse, a bál közepén (illetva elején, fél 11-kor) félrevont engem egy mellékszobába. Szemüvegén keresztül sötét vészjósló pillantásokat vetett reám és tragikus hangon szólt: — Uram, doktor ur, ön engem önérdekből Barnum emberré tett. Igenis önérdekből, Gunda kisasszony kedvéért. Kopacsek ur egy nem-józan pillanatában kikotyogta. — Hogyan? Kopacsek ur be volt csípve?! — Kérem, nem a saját borától! — Az más. Folytassa fiatal ember. — Önnek az eljárása, dokter ur, nem egészen — bogy is mondjam — — — Ne mondja sehogy. Pénzt akar, azt mondja meg ? — Hát, izé — — — Hát izé, abból nem eszik. Ha velem akar kikezdeni, hát akkor előbb fizesse ki a gyógyítási költségeket és a szemüveget — — Mennyi az ? kérdé büszkén Gyula és nyúlt zsebébe. — Harmincnyolc orvosi vizsgálat 2 koronájával számítva: hetvenhat korona, gyógyszerek ára. (itt is van a zsebemben, ni) 48 korona 70 fillér; a szemüveg 9 korona : összesen százharmincnégy korona hetven fillér. — Kérem, tévedni tetszik: csak 133 korona 70 fillér. — Hát jól van, legyen annyi; maga azért Képes levelezőlapokból újdonságok, továbbá képes levelezőlapok legnagyobb választékban kaphatók Sujánszky József könyv és papir.kereskedésében Keszthelyen.