Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1902-09-07 / 36. szám

VI. évfolyam. Keszthely, 1902. szeptember 7. 36. szám. Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap. M«i;Jel«uih h«t.t)iikinl euyszer: VIIMIIVIIII |). SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL • volt Rázd- tanintézet épületében. KAgiraaokat. |iéii«e»ut»lvAnyokal. hirdetési meebiíAsoliat és reklKinAo.iAkRl ttkiadAliivatallio'/. U Arii n k Kéziratokat nem aJunli vinny.u I.A PTUnAJDONOS SZERKESZTŐSÉG KEI,101,ÖS SZICIIKIÍSZ'C'Ö BONTZ JÓZSEF. KIADÓ SIIJANSZKY JÓZSEF eiötic*ta*i Arak j , Egén drr« . . i(j korona Fii évre fl Negyei! évre ... 2 „ lu pil Flíyes h i Átn irn 20 HflIttÁr vetltsorfí alku trerlnt. Összefoglaló ismétlés. A diáknép ismeri, tanárok végzik az év végén azért, hogy a feldolgozott tanításanyag minél jellemzete.sebb módon dombontassék ki az ifjúság előtt. Más természetű üg}

rekben hasonló eljárást látunk, bárhova tekintünk is ; csakhogy azoknál az összefoglalásnak például üzleti kimutatás a neve. Mostani összefoglalásunk eredménye nem azonos a tanitási év eredményével; nem az üzletivel ; nem a kaleodariumi év gazdasági kimutatásával. A gazdasági év töredéke csak és nem is számokban kifejezhető kimutatásokat foglal majd magában, hanem elvieket. Ezek sem vonatkoznak magas rendszerekre, mathematikai igazságukra, hanem csak a „fürdőévad"-ra, a mely int elmúlt. A vendégek elvonultak. Hamarosan elszéledtek es ezt a kis városkát itt hagyták. Egyedül nem maradt. Van elég a mit hátrahagytak. Nem a pénz az, a melyre gondolunk: nem az a tarkaság, a melyben egy nyár folyamán gyönyörködtünk; nem az, a mely ugy emlékeztet a tavaszra, mikor megtelik a berek üde levegővel, madárcsicsergéssel, hanem arra gordolunk, a mit hátrahagytak a tapasztalás képében. A tapasztalásokat Összegyűjteni feladatunk. Ezeket értékesíteni, meghánvnivetni kötelességünk a ;,köz 1 szempontjából. A tapasztalásokat — a fürdőközönség jóvoltából — hétről-hétre közöltük. Esetről-esetre megjegyzéssel is kisértük. Ezekből ezúttal összefoglalást késziteni méltó aboz az ügyhöz, a melyet eddig is szolgáltunk: a fürdő tej lesztéshez, mert, hog\ egy idegen szavaival éljünk : „Szerencsés város ez a pici Keszthely, mert ha a diákjai mennek, a fürdővendégei jönnek; ha ez.-k mennek, ime azok jönnek.-' Ezek is, azok is megérdemlik a gondozást ' és azt hisszük, j hogy ezt magyarázni, vagy bizonyitani nem kell. De bár ebben a gondozásban egyetért velünk mindenki, mégis azt látjuk, I hogy a főrdő körül szerzett tapasztalatoknak a felsorolása teljesen felesleges és meddő volt. Az okát sokan keresték és abban állapodnak meg az önzatlen vélemények, hogy azok, akik a városi fürdő fejlesztésének az ügyét vannak hivatva szolgálni, a panaszokat nem vették tudomásul ; vagy ha tudomásul vették is, nem érezték szükségét a meglevő állapotok változtatásának ; vagy, talán nincs meg az az igaz és kellő érzék a- fejlesztéshez ; vagy pedig az eszközök nem állanak rendelkezésre. Ezekkel nem bibelődünk, mert azt mondhatnák, személyekre utazunk. Ez pedig egyáltalában nem jut eszünkbe. A fürdő fellendítésének fontolgatásánál az domborodik ki előttünk legA BALATON VIDÉK TÁRCÁJA Tilda édes. Nem is tavasz most a tavasz, Minden csalc köd, szürkület; Kiveszett a szin, az illat Tilda, édes, nélküled. De én érzem, lesz núű egyszer Mámoros, szép kikelet; Visszatér a szin,'az illat Tilda, édes, teveled. II. Az akácfa újra nyililc Vir ágait szórja szét ; S kis házatok újra virul, S kis házatok újra szép. Akácvirág illatának Újra nyitnák ablakot ; Csak az az üdv nem száll vissza, Mely az ősszel itt lakott. Az az itt is merő virág, Amely ide elvezet. . . Minden oly szép. Mind a régi. — Csak egy lánynyal kevesebb. Geöbel Béla. Adatik tudtára mindenkinek...." Csík lód község' egy ínég valamin kívül (a mit alább fog megismerni a nyájas olvasó) arról nevezetes, hogy olt évtizedek óta kötéllel kell birót, fogni. Ennek a nevezetességnek magyarázata az a másik nevezetesség, a'me'y abban leledzik, hogy : a hány boldogtalan szerelmes, ahány tönkrement ur, a hány elzüllött proletár, a hány sikkasztó pénztáros ós a hány egyéb ilyenféle örijgy ilkos-jelölt Ausztriában és Magyarországon egész Csiklódig a Drávába vagy a Murába ugrik: azoknak a hullája okvetlenül Csiklódnál akad fenn és fogatik ki. Mert a Drávának itt egy ármányos hajlása van, a viz mindent a csiklódi partra hajt, s a mi csak meg tud akadni, az mind a csiklódi part fűzfáinak gyökerén akad meg, következéskép a hullákat Csiklódon kell kifogni, Csiklódon kell az ismeretlen halottaknak a község terhére koporsót csinálni ; Csiklód községnek kell fuvart állítani, a mely Sőjtről kihozza a tisztelendöt a temetésre, Bátorkereszturról a doktort a boncolásra, Bökrönyrö! a járásbirót, Simándról a jegyzőt, a hivatalos láí.leletezésre. Hogy aztán ez mennyi lói ás-fut ássál, írkafirlával, vesződ,séggel ós rriegyóbbél jár, azt, akárki fia könnyen elképzelheti, s ha ezt elképzeli, elképzelheti azt is, hogy bírónak lenni Csiklddon nem uraskodás, nem mulatság, nem gyönyörűség, — minélfogva elképzelhető, hogy birót igazán .kötéllel kell fogni Gsiklódou. Mert ehhez a sok vesződséghez tessék ám hozzágondo ni a sok mérget ós boszuságot, is, a mit az ugyanazon parton, de fönnebb fekvő Pács — és a túlsó parton szemközt fekvő Kikovácz okoz. A pácsi svábok és a kikováci horvátok ugyanis igen jól ismerik a Drávának csiklódi huncfutságát. Ha tthát nagy ritkán náluk akad meg egy hulla, akkor az a sváb vagy horvát elővesz egy csáklyát," azzal lepiszkálja a hullát onnan, a hol fennakadt, ós visszahengergeti a Drávába, a Dráva pedig kŐtelességtudóaa elviszi azt Csiklódra.