Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1902-09-07 / 36. szám

2. BALATONVIDÉK 1902. szeptember 7. inkább, hogy a kérdés megoldásakor nem lehet a hatásköröket különválasztani. De különösen nem elég a fellendítés kérdéseit olyanoknak tekinteni, a melyek megoldást nyernek az utak kotrásával, a kiszáradt fák pótlásával, az esőviztöl támadt pocsolyák bekavicsolásával, a jegyek kiadásával, stb. alárendelt természetű dologi ügyek elvégzésével, hanem olyanoknak, a melyek kielégítenek minden érdeket ós kívánságot, a mely a fürdőközönség vagy a városi laköság köréből, akár a kényelem, akár a sérelem, akár a szórakoztatás okából vagy egyébből, időnkint felmerül. Ez azonban még nem elég. Kell más is. Ügyes reklámozás. A vasúti állomások legyenek a tanúink és a hírlapok hirdetési rovatai arra nézve, hogy a keszthelyi balatoni part ismertetése érdekében egy ismertető füzet kiadásán kivül mí sem történt. Ez azonban nem pótolja azokat az ügyes képes ábrázolásokat, a melyekkel az állomások, a vendédéglők meg vannak rakva és a melj-ek különösen az idegen fürdők tájait, épületeit csalogató módon mutogatják. S ha valaki végig jár egy vasúti irányt, bizonyára százszor akad az Ost-See, h&rlsbad, Tobelbád, stb. hirdető tábláira, de Keszthelyivel legföljebb a képeslevelezőlapokon találkozunk. De van azí.án apróbb is. Ott van az az áldatlan panaszkönyv, a mibe belefojthatja bárki az aggodalmát, a boszuság át,az óhajtását, is anélk ül, liogr aggodalmában vigaszt, boszuságában engesztélést, óhajtásanak meghallgatását, várhatná. Ott van a tolakodók, a szemtelenkedők serege; a jobb érzésüek, a nők megnyugtatása érdekében mégis, mi sem történt; ott az átuszkálás, a leselkedós, az éretlen, a tisztességet, önérzetet sértő megjegyzések stb. agyonhallgatása, vag3

T nem hallása Ott van az a kellemes hinár, a süppedő iszap és a fő borzalma az egész fürdő telepnek : a bizonyos főcsatorna, mely mindenkinek az igazi bámulatára éveken át árasztja már dögletes bíizét azoknak az orra alá, a kik »üdülni«, a kik »egészséget keresni* jönnek ide. Kérem, — nem satirája-e ez a fürdőkényelemnek és az üdülésnek, no meg az egészséges levegőnek ? Ott van a lakások drága volta; ott a piac piszokja és a spekulálók prédája és a többi, a miről máiévek óta irunk ós beszélnek a lakósok is, éppen ugy a fürdővendégek — de persze hasztalanul. Arról, hogy az itt élvezhető egyszerű kényelem (?) és a nem teljesen Ízletes ivóvíz mellett az egészség, más fürdőhelyek áraihoz, tisztaságához, kényelméhez mérten nagyon drága, azt mon dani nem kell és bocsánat a hasonlatért, — emlékeztet lépten-nj'omon a tisztességes eszközökkel, békés körülmények között végrehajtható kopasztásra. Ezeket a dolgokat pedig; engedjenek meg az őszinteségért — a villamosvílágitással nem javítjuk. Fényesebbé, és ezzel kirívóbbá tehetjük ugyan, de eltüntetnünk nem sikerül mással, mint rendszeres keresztülvitelével egy tervnek. mely azonban nem az ötletek világából kerül elő, hanem a legteljesebb odaadásból a város és fürdő érdeke iránt. Azt gondoljuk tehát, hogy a felsorolt fogyatkozások, a melyeket nem csak mi jegyeztünk ám fel, hanem a városi lakosság legnagyobb része is, igazi orvoslást csak akkor nyernek, ha a fürdő ügyeinek intézése teljesen független hatáskörrel szervezted oly formán, hogy abban az igazi érdekek védelmére éppen ugy a fürdő fejlesztésére a rátermettség minden irányban meglegyen. Teremtő, ujjáalkotó erőre van szükség, nem olj'anr i mint a szobafestőé, a ki szépen pingálja ugyan a szobát, de az bizon}

r mégis csak patronoz. S mert ezt mondjuk, eszünkbe jut a cím, az összefoglaló ismétlés, a melyben a legjellemzőbb dolgokra kell kiterjeszkedni a nélkül, hogy akár személyekre vonatkoztatni, akár olyant állítani akarnánk, a mely nem az altalános érzésből fakad. A dolgok jelen állapotában azonban teljes őszinteséggel mondhatjuk, hogy a cselekvésnek, a rendszerváltoztatásnak, a gyorsabb tempójú mozgásnak és főleg a rendszer szerint való fejlesztésnek elérkezett már a 12-ík órája. Az ősz itt van, a tél is elmúlik majd és a tapasztaltak alapján, a fürdőhöz kötött érdek elhanyagolásával volna egyértelmű az eddigi kényelmes és valami számbavehető haladást alig jelentő módszer tovább folj'tatása. Az Erzsébet intézet. Felejthetetlen emlékű Nagyasszonyunk nevéről neveztetett el az az épület, mely a zárdaépület kerti hesyiségében áll és a melynek az építése a napokban fejeztetett be. A keszthelyi Ranolder intézet, a psulai szent Vince nővérek vezetése alatt, egy évtizednél jóval több idő őta szolgálja a nőnevelés és tanitás szent ügyét. Az irgalmas nővérek ezen iskolájában és internátusában nemcsak a keszthelyi családok leány'gyermekei nj

rerik a tanitást, a keresztény nevelést és a védelmet az utcai élet fertőzőit levegője ellen, hanem a távoli vidékek családjainak gyermekei is. A leány, a családok legféltettebb kincse ebben az intézetben az igazi szerénységre, a lelki tisztaságra és az egyszerűségre vezető utat megtalálja. A Ranolder intézet kibővítése tehát befejezést uyert a nemes adományokból és a tiszteletet érdemlő buzgalomból. Az intézet főépü1 'térő, derékben emeletes épületet emelt az atyai sziv. Vaszary Kolos hercegprímás 0 emiuentiája a keszthelyi szegények igaz szivü aty'ja, 30U00 korona adományából és Festetics Tassilo gróf 0 excellentiájának 60 köb ölet Már pedig amint nem tudja a csiklódi biró megpara-icolni a Drávának, hogy keressen magának a kanyarodágra más helyet, — in

eg ftz öngyilkos-jelölteknek smi psrane«olhat ja meg, hogy válasszanak magukunk másféle öngyilkossági módot (vagyha már okvei lenül a vizbe Óhajtanak fúlni hát menjenek a Szávához vagy a Dunához vagy az Óperenciás tengerhez) akként nem parancsolhat a csiklódi biró Pácson vagy Kikovácon, de még Mikepuszláu sem, a mely Pács fölött fekszik s a hol szinten megcselekszik ezt a komiszságot, a csiklódiakka . Igy esett, hogy Róka Mihály már harmadszor hívja össze az elöljáróságot és mond le a bíróságról, a mely lemondást az e'ö'járóság harmadszor nem fogadja el. Róka Mihály skkor megadja magát ós kijelenti, hogy a birói hivatalt megtartja a rendes három év leteltéig. Letelt az idő ; öss.-eült a kupaktanács; Róka Mihály átedia a biiói pálcát azon határozott kijelentéssel, hogy ő a herkópáternek sem hordja azt, tovább. Kérleli ék hogy vállalja el mig egy ciklusra. — Nem ettem meszet,! felelte Róka. Igy hát-a helyettes biró szomorúan vette kezébe a pálcát s elrendelte a szavazást. Szavaztak ötször, de egyik megválasztott s^in akarta elfogadni. Már elharangozták a delet; birója még nem volt Csiklódnak. A választás folytatását délutánra halasztót!ák. Még össze s m jöttek az esküdtek mind, midőn berontott a községházára a humoros ötleteiről ismeretes Mák Pista, a kisbíró. — Róka Mihály megette az összes meszet, a mit a hízában talált. E különös viccet ugy magyarázta meg Pista, hogy találkozott, Róka urammal, a ki ragyogó arccal tudatta vele, hogy a bíróságot isméi elvállalja. Kóvetkezéskép meszet evett, mivelhogy előbb azt. állította, hogy nem evett, meszet, hogy még eg\szer biró legyen, Denikve a tanács és a fal i nagy, .-öl végleten ötömére Rókt Mihály ismét Csiklód biiá.ja lett. Elliniározásántk titkát »•/. alkoinat fejtette meK, uiidőu Mák Pista a következő rendeletet hirdette ki a kisbirói dob psrgésére a kapu elé kiszaladó asszonyok és írástudó iskolásgyeriuekek előt» , ••Adatik tudtára mindenkinek, miszerint : hullát löbbé az falu halárában senki tanálni ne merjen, nurt, mert : a ki tnnálni mei, az köteles lészen az hullát bárminemű utou-módon az falu határából eltüntetni, mi végre : legjobb hosszi póznával vagy csáklyával az hullát az D^rávába visszataszó

1 aui s azt, a parton késórni mindaddig, mig az a falu halárából ki nem úszik ; a ki peuiglen ezt nem teszi, az köteles lészen az hullát a salyát kőttségiu eltakaréttatui. No de még az ulyságokb n se merjen seuki öngyilkosságokról olvasni. Bummm ! Bunimm !« A csiklódiak örvendve ismerték be, hogy e rendelet bölcs és célszerű, csak azon törték a fejüket, hogy nem lehetett ez' előbb kifundálni. Am Róka Mihály ezzel halhatatlan érdemek tulajdonosává lön, a melyeket, egy másnap kihirdeteít, rendelet csak szaporított. Ugyanis: • Adatik tudtára mindenkinek, hogy a tegnapi rendeletet S"nki másfalubéli ember előtt, kilót,yogni ne merje, mert: a ki ezt, elárulja, az, vagy annak család- j jából valaki köteles lesz a bíróságot hóttn napjáig viselni » Hej, de ez volt ám igazán bölcs rendelet! M-rt az szent, hogy a következő vasárnap, mikor is a nép Söitre megy szent nrsére, - már tudta volna az egész környék. De igv nem árulja ol senki. De az is szen', hogy ezután, — mintha liapadt volna a Dráva, vagy mintha senki öngvilkos szándékból vizbe nem ugrott, volna : Coiklódon többé nem fogtak ki egy hullát, sem. Vállig c-odálkozott ugyan Söjlön a tisztelendő ur, Kereszt úron a doktor. Bökröuyön a járásbiró, Simándon a jegyző, Pácson a svábok, Kikovácou H horvátok ; — de mindegyikük jobbnak látta uem fVszegeini a különös dolog nyitját,. Azonban a ki a esiklódi Dráva panot megfigyelte volna, az gyakran látott, volua az alkonyat, homályában sötét alakokat mozogni a pírt mentén, a melyek «hosszi póznákkal vagy csáklyák kai« a víz felé bökdöstek A gyerekek pe dig naphosszat a par'i füzesben ólálkodtak s lestek a fennakadó hu'lákat, mert egy-egy fölfedezett hulla után egy hatost kaptak (sajna, az uj pénzben csak öt krajezárt ért), az ilyen gyerek aziáu szaladt a kisbiróórt és csáklyáért. Átnde a boldogság deiült. egére hamarosan sötét, felhő borult (amint, ezt egy poéta-ember mondaná.) Egy szép napon lóhalálában vágtatva je lent meg Nngyváry grófnak a csomói milliomos földbirtokos urnák a tiszttartója Csiklódon. A bírót hivatta a községházára, a hová a többi elü'járók is ámuló képpel siettek. A tiszttartó lihegve jelentette, hogy a gróf ur szépséges leáuya tegnapelőtt este eltűnt, valószínűleg a Drávába ölte magát,. Halványkék ruha volt rajta, nyakán fekete selyemszalagou kis ni any trre^zt lógott. — haja arany szőke stb. st,l>. szóval ez ós ez a. sz»mályle rá-a.