Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1902-08-17 / 33. szám

1902. aug

usztus 17. HALATON V1DEK 3. megvalósítását óliajtja, a melyek az általánosan érzett szükséget elégítik ki, hanem egy olyanét, a melyek csak nagyon kevesen éreznek — és igy óhajtanak is. Az bizonyos, hogy a csatornába, a gyalogjáróba stb. be fektetett tőkék nem teremnek csengő aranyban kifejezhető jövedelmet a kölcsöntadóknak, mint a villamosvilágitás, — mert ez élő va'ami levén valószínű, hogy a fogyasztás növekedésével dus hozamot igór. De az, hogy a priváttőke dúsan jövedelmező elhelyezést nyerjen, nem lehet ok arra, hógy a lakosság zömének legigazabb érdekei kielégítést ne nyerjenek. Tessék convertálni, de az ott megtakarított összegeket eméssze fel a csatornázás, a gyalogjáró, a vízvezeték és ha majd mindezek meglesznek, akkor nem lesz szavunk a villamosvilágitás ellen sem, feltéve, hogy a város lakosságának az érdekeibe nem ütközik a megvalósítása. Közigazgatási bizottsági ülés. Zalavármegye közigazgatási bizottsága dr. Jankovich László gróf főispán elnöklete alatt f. hó 12-én tartotta havi rendes ülését. Az alispáni jelentés szerint a személy- és vagyonbiztonság erőszakos módon veszélyeztetve nem lett, a kisebb bűnesetek tettesei ellen az eljárás íolyamatba tétetett. A m. kir. csendőri őrjáratok által letartóztatva lett : pénzhamisításért 3, szemérem elleni cselekményéit 1, gyilkosság" kísérletért 2, szándékos emberöléséit 1, az ember élete és testi épsége elleni cselekményért 2, gyujtogatásért 1, lopásért 18, egyéb bűncselekményekért 2 egyén, továbbá külöLböző kihágásokért 28 egyén vezettetett elő a közigazgatási hatóságokhoz. A vármegye területén a lefolyt, julius hónapban előfordult tüzesetek közül ezideig bejelentetett 9, melyeknél az összes kár 8496 korona 80 fillért tett ki, ebből biztositás által megtérült 6792 korona s a biztosítatlanul maradt kár 1704 korona 84 fillérre rug. A közgazdasági viszonyok a vármegye egész területén kedvezőtlenek; a folytonos esőzések, az ezek következtében felbuijánozott gaz, csirás gabona, jégkár, a jó terméssel kecsegtető reményeket meghiúsították ; az a'acsocy 6—6 koronával leesett gabona-ár pedig a tőkével nem rendelkező kis- és középbirtokosokat valósággal az anyagi romlás szélére sodorja. A pénzügyi administrátiót illetőleg az előirt adómunkálatok fennakadás nélkül teljesíttettek, az adószedés azonban kevés eredményre vezetett s csak a cséplés befejezésével várható kedvezőbb eredmény. A körorvosok látogatásaikat rendesen teljesítették. Az administrátióra lényegesebb befolyássul biró, vagy arra éppen zavarólag ható esemény nem fordult elő. A közigazgatási bizottság Veszprémi Gyula segédjegyzőt a tótszentmártoni, Frisz László segédjegyzőt a muraszentmártoni, Kulcsár Miklós segédjegyzőt a kotori és Goricsánecz József jegyzői irnekot a novai anyakönyvvezető helyettessé s a házassági anyakönyvvezetésével és a házasság kötésnél való közreműködéssel leendő kinevezés végett a belügyminiszterhez pártolólag felterjeszti. A haszonállatok egészségi állapota az elmúlt hó folyamán, valamivel kedvezőtlenebbé alakult, a juniusi állapothoz viszonyítva, a mennyiben az ivarszerü hólyagos kiütés kivételével valamennyi hivatalból jelentendő ragadós betegség nagyobb elterjedést nyert ; nevezetesen : a lépfenével fertőzött községek száma volt 27 ; a veszettséggel fertőzötteké 20 ; a takony kórral fertőzötteké 2 ; az ivarszerü hólyagos kiütéssel fertőzötteké 27 ; a rühkórral fertőzötteké 3 ; a sertésoi bánccal fertőzötteké 24 és a sertésvészszel fertőzötteké 61. A takony kór az év folyamán most lépett fel első izben 2 község 3 udvarában. Ezek közül egyik esetben Somogy vármegye kaposvári járásából száimazó s már betegen idehozott lovon állapíttatott me» a betegség ; a másik esetben egy gyolcsos házaló lovai betegedtek meg, a ki foglalkozásánál fogva mindenfelé megfordulván a vásárokon, feltehető, hogy lovai ott vették fel a ragály anyagot. Minthogy a legmesszebb menő óvó intézkedések foganatosíttattak, a betegség további terjedése kizártnak tekinthető. Az egyéb betegségek közül a sercegő üszök és napszúrás következtében történt néhány elhullásról érkeztek bo jelentések. Az állatvásárok forgalma julius hóban, dacára a folyamatban levő aratási munkának, nem különben az állatok vasúti forgalma elég élénk volt. A külfölddel, nevezetesen Ausztriával szemben fennálló forgalmi korlátozások annyiban szenvedtek változást, hogy a sertések Ausztriába való bevitele tekintetében osztrák részről az alsólendvai járás is lezáratván, jelenleg a novai járás kivételével a vármegye egész területe ki vau tiltva az ausztriai szabad forgalomból. Tanfelügyelő jelentése szerint ezen időszakban a nagykanizsai kisded védelemnek a város által átvétele ügyében teendő további intézkedéseket a polgármesterrel és a kisdedovoda egyesület elnökségével megtárgyalta a kir. tanfelügyelő. Meglátogatta az alsódomborui kisdedovodát s Muraviden az ott megnyitandó kisdedovoda jellege és dologi viszonyai érdekében az elöljárósággal tárgyalt. Az orosztonyi iskolai építkezés körül kifejlődött jelleg ügyében a miniszter és a közigazgatási bizottság rendeletére járási főszolgabíróval, a képviselőtestülettel és iskolaszékkel megállapította az iskola fenntartásának, annak jellegével összefüggő összes mozzanatokat. Néhány szó a Hévizröl és a keszthelyi balatoni fürdőről. Sok panasz hangzott már el ugy a fővárosi, mint a vidéki lapokban arról, hogy a magyar közönség nem karolja fel kellöképeu a honi fürdőket, hanem különös szeretettel külföldi főrdőkbe tódul. Ezen jelenség okát keresik abban, hogy a külföldi fürdőzés elegánsabb, divatosabb, mint az itthoni. A táigj ilagosan és elfogulatlanul ítélő szemlélő azonban másban keresi és fájdalom ! találja is meg ezt az okot. Éppen a napokban jelent meg a könyvpiacon egy derék magyar orvos müve, amelyben ugyancsak fején találja a szeget, midőn bölcs tanácsokat ai a m. kir. kormánynak a hazui fürdők fel virágoz tatasára vonatkozólag. Több pontban foglalja össze javaslatait s közöttük legjobban hangsúlyozza a fürdők olcsó tariffáját, a pensió-rendszert, a közönség kényelmét, mely a legmesszebb menő kívánalmakat is kielégíti, végül pedig az őrületes toilette-fényüzés kerülését ós kiküszöbölését. Ha honi fürdőinkben ezen pontokát illetőleg körültekintünk, nagyon sajnálatos eredményre jutunk. Jobb nevű fürdőink méregdrágák, peusió-reudszer egyáltalában nem dívik, a közönség kényelméért legtöbb helyen alig történik valamelyes intézkedés. A fürdőtulajdonosok és bérlők előtt egyetlen cél lebeg : öameggazdagodásuk. És mit szóljunk azon esztelen fényűzésről, melyet a magyar fürdőközönség kifejt, midőn egymással versenyre kelve a legnagyobb anyagi áldozatok és nehézségek árán öltözködés, sőt mondhatuám udvartartás dolgában egymást felülmúlni igyekszik. Keszthely városát is megáldotta a természet két fürdővel. Egyik a gyógyitóerejü Hévíz, másik a Balaton. Mily gazdag kincs, mily tágaskörü hivatás rejlik ezen fürdőkben ! Meszsze vidékről jönnek a betegek s nem ritkán nagy betegek, hogy a Hévíz kénes vizében gyógyulást keressenek. S ime mi történik velők ? A helyiségek kevés száma miatt nem kapnak lakást a különben is elég puritán egyszerűséggel, mondhatnám hiáuyosau berendezett és drága fürdőházakban. Kénytelenek tehát bejönni Keszthelyre s innen rándului ki naponkint a jó messze fekvő fürdőbe. Rendelkezésére áll a több százra menő fürdőközönségnek mindössze 3—4 társas kocsinak csúfolt Noe-korbeli bárka, melynek titokzatos belsejében összezsúfolva, szorong 14-15 ember a portól fulladozva s az égető naptól ájuldozva. És még nagy szerencse, ha egyáltalában jut ezen kényelmes alkalmatosságon az ember számára hely; oly nagy a kereslet. Igaz, fiakkeren is mehet az ember, de az csak 2 frtba kerül. Legjobb, ha a beteg kocsit, lovat hoz magával, lia Hévizén akar fürdeni. S mit szóljunk magáról a fürdőről ? Hát először is az ott díszelgő őskori cölöpépitmény helyett szép, ízléses, kényelmes és biztos köépületet kellene emelni. Bejáratokul födött folyosók szolgálnának, a víz felszínét a moszatoktól olykor-olykor megtisztíttatnák, a fürdőbe biztos lejáratokat csináltatnának, melyeken nem csúszik el a beteg. A köpködést szigorúan eltiltanák* a kabinok számát szaporítanák, a fürdő feletti gyönyörű kis erdőt látogatottabbá tennék, a vendégek szórakoztatásáról gondoskodnának, s a jó Ég tudja, mi mindent lehetn® még elősorolni, a mi a fürdő felvirágzását előmozditaná. De ott van a Balaton! Igaz, jó fürdés esik benne, de ezzel aztán az összes élvezetek ki vannak merítve. A város piacának drágasága, a balaton-part árnyéktalansága, az öltözködésben kifejtett ós kifejtendő luxus, a háziasság s a külföldi fürdőkben megszokot családiasság hiánya stb. stb. világos okai vannak, hogy a városka fürdőközönsége évről-évre kevesbedik. S az a legnagyobbszerü a dologban, hogy az illetékes tényezők mindennek tudatában vannak, s mégis összetett kezekkel nézik, mint hanyagolja el a közönség fokozatosan édes hazánk fürdőit, mint gazdagítja a magyar pénz a külföldet, s mennyire csökken honfitársainkban a nemzeti érzés ezen a téren is. De hiszen régi átka a magyarnak Pató Pál ur jelszava : „Ejh ! ráérünk arra még," Fürdővendég. Ez már, sajna ! de ugy van és hiába való minden figyelmeztetés. (Szerk.) Velencei est a Balatonparton. (Rajz.) Augusztus 8 án volt a csata napja, illetve estéje, az éjszakák éjszakája, Lement a nap, a véres sűgarak bearanyozták a csendes vizet, a habok megmozdultak bölcsőjükben s lázadó morajjal bámulták a parton nyüzsgő harcosokat. Kigyúltak a lampionok, hogy megvilágitsák, habár gyengén is, a sötét harcteret, De mi szükség van arra, hogy ott egészen világos legyen ? . . . Semmi. Az éles szem a félhomályban is felfedezi az ellenséget, megragadja a borzasztó fegyvert, a mult század legveszedelmesebb találmányát: a coufettit, hogy az ellenség arcát, nyakát, száját azzal elborítsa s míg az prüszkölve keresi támadóját, addig ez győzelmesen kacagva tovább áll, felveszi a harcot rendületlenül. De halig' ! . . , Ki fújja ezt a harci indulót ? Ki tüzeli fel a kedélyeket, ki acélozza a karokat ? Honnan jött ez az itt ismeretlen hangszer ? Gyermekek fújják, gyermekek játsszák legszebb dalaikat. Nézd az arcokat, mint hevülnek, nézd az izmokat, mint dagadnak, nézd a szemeket, miut tüzelnek, hallgatva a csatariadót 1 A két párt fel és alá hullámzik a parton, mosolyogva, bátran hiva egymást küzdelemre ; biztos lépéssel jár közöttük Mars, a csata rendezője, miközbeu egy-egy marók golyóbist szór az ifjú leányzók közé Az elemek megijedtek, a szél fellázadva veri össze a lámpionokat, kioltja a gyertyák nagy részét, hogy anuál kevésbbó lássa egymást az ellenség s közben ő is egy-egy akordot sivít a harsonák zajába. ... A hullámok moraja nő, már zuguak, tombolnak, nem tudják nézui a felcsigázott lelkeket Meg kell őket fékezni'l A bátrak csoportéi lámpionos gondoláikra szállnak, elöl megy Orpheus s éles fuvolaszóval szelídíti a vad elemeket. Sikerül neki ; a hullámok lecsendesednek, a szél eláll. . . Elhangzik a csatakiáltás : „Rajta ! 1" Ezer és ezer golyó talált. De mi ez ? A sebesültek nem jajgatnak, nem állnak ki a sorból, hanem nevetve adják vissza támadóiknak a golyókat. Kik vagytok ti hősök ? Talán félistenek a görög időkből, kiken semmi fegyver i nem fog ? Várjatok csak, én kitalálom, hogy hol vagytok sebezhetők 1 Valóban, ez a deli ifjú már meg is sebezte ! e szép leánykát. Először confettit dobott ar) cába, majd hajába, sőt szájába is ; a leány sérj tétlen maradt. Ekkor egy villám lövell elő a ! férfi sötét szemeiből s a leány pupilláin keresz-