Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1902-08-17 / 33. szám
"BALATON VIDÉKVj 1902. augusztus 10, töl egész a szívig hatolt a támadás. .. Ez az igazi élvezet! Most már jön a sebesültek egész sora. Kökéjyszemü, eperajku leánykák esnek az ifjak hálójába ós viszont; a harci indulót a „Csak egy kis lány" nótája, majd a „Nem ütik a jogászt agyon" gyors ütemei váltják fel. Fújják a Rákóozy indulót, vége a csatának. A confetti árus kétségbeesetten kiált fel : „Csak öt krajcár a confetti" — nem kell senkinek többé, elég volt. Föl a táncterembe !. Itt Bizi Sanyi bandája várta a kibékült ellenséget, kik most már karöltve, mosolyogva beszéltek egymással. Mars alakja, a derék doktor bácsi, felvette a piros békeszalagot s odakiáltott Sándornak : „Húzd el azt az uj csárdást!" Szép asszonyt vitt a táncba, ugy kicifrázfa, hegy jobban se kellett. Aztán jött a keringő, négyes, polka ; de ki tudja mind elszámolni ? Folyt a tánc egész kivirradtig talán még most is táncolnának, ha a rózsaszínű hajnal irigykedve be nem pillantott volna az ablakon. Szerettem volna a sok szép virág nevét f e'jegy ez űi> de nem sikerült, oly sokan voltak. Es ezért bocsánatot kérek. Majd legközelebb. Szemere Lajos. Levél a Balatonpartröl. Édes Mucuskám ! Végtelen örömet szereztél nékem kedves leveleddel, melyben hazautazástokat és az ismét feltalált otthont irod le. Margit kérésére én is felelek neked egy hosszú levélben, habár nem igen érdemled meg, mert leveled inkább ' Margitnak szólt, mint nekem ! Azt kérdezed édes Mucuskám, hogy töltjük az időt Keszthelyen a haldokló szezonban? Még eddig nem kellett tapasztalnunk, hogy vége felé jár a nyár, de sajuos, a közel jövőben ismerőseink közül sokan elhagyják Keszthelyt s egy-egy kedves ismerős eltűnése tátongó ürt Lágy maga után ; no de a hátralevő rövid időt iparkodunk kihasználni Isten igazában. Sokat sétálunk nap- és holdfénynél a Balaton partján ; délután a korzón, mely most valóban érdekes képet nyújt, mert legújabban a tarka tömeg nem a cigány által játszott »Rózsabimbó* lágy zenéje mellett hullámzik fel és alá, hanem fuvó zenekar játéka teszi a sétákat élvezetessé. .. . Este a mólón szoktuk az est szépségeit élvezni, mert szebb látványt képzelni sem lehet, mint egy holdfényes, csillagos éj a Balatonon. Uszó tüzrózsák, a habokon ringó csillagképek s ezek közt egy-egy fényszalag vonul, egy könnyű ©sónak, melyet mintha balzsamos fuvalmak röpítenének át a tótükör felett, itt ábrándoztunk, míg a túlsó part sötét fái között megjelenik a vonat veres lámpája, figyelmeztetőül az idő előrehaladására. »Tessék uj eszméket veuni, friss ideákat !< igy kiáltott Amor végig a keszthelyi Kossuth Lajos-utcán. Széles jókedvében egy ízben kedve szotytyant inkognitóban lejönni az unalom ősi városába, hogy hát igazán olyan mélyen alszik-e ? Tessék friss eszméket venni ! Mélyen lcsfcállitott árakkal végeladásra, minden áron 1 — s a kis Amor majdnem éhen veszett. Jött egy uj ötlete. Mi van eladóóó ? Amor istenke ószeresnek állott be ; szárnyait bekötözte, azt hitték, hogy tollseprü ; nyilát, tegzét bekötözte, azt hitték, hogy poroló. Minden házban akadt eladója, vevője. Uraságoktól levetett ideák, mik ott dohosodtak a lomtáiak zugaiban ; Árpád apánk gyerekkorából származó elavult ötletek s gondolatok, mind jó áron keltek el. S a kis Ámor eljutott a partig, a csónakázó egyletig, |a kis ószeres érezte, hogy itt még akadhat vevője, megpillantja a vigalmi bizottságot. Te el tudsz ütni a chablontól, te nem vagy oly merev és mesterkélt. . nesze . . . ! S odadobott egy eszmét, mely mindig régi, mindig uj, odadobta és. ,. elrepült. Másnap plakátok hirdették az utcán a 'Velencei éjt.* Ugy-e édes Mucuskám te nem is képzeled, hogy mi ez ? Káprázatos, tündéri fény, mitől elandalog az ember lelke. Suhogó selyemruhák észbontó melódiája közepett csupa ígéret, csupa bűbáj, egy mély tekintet, már kész a dal, már elrepült a sóhaj. Valami tomjia hemzsegés nyüzsög végig a lampionokkal világított parton, a légkört valami csodálatos varázs, örök jókedv tölti be. Amor-istenke röpköd ott s leheli a jó kedvet, pedig hát csata ez, oonfetti csata, a cölöpváros regevilágából, az ezeregyéj meséiből. Fenséges egy csatakép ! Egy olyan fehér nyári éjszaka, mely szép volt, mint a szerelem, olyan titokteljes, olyan behálózó es olyan hamar elenyésző. Szép volt a velencei éj, de még szebb a folytatása fenn a bálteremben. Csütörtökön vásár volt ; a sátrak mentén szüntelen zsibaj, a bódék alatt szokatlan zaj ; micsoda zenebona, micsoda zűrzavar! Vásárfiának kaptam egy féltucat főzőkanalat, van már mivel kavarni a cserebogárszószt; meg kaptam egy szivet, de nem írom meg kitől ; majd személyesen megmondom. . . . írj nekem is bőven ! Üdv és csók Jankától. Fürdői élet! Szól ur északról fuj és a hőmérőt lehajtotta a mult" heti 28-ról 17—18°-ra. Szóval ez időszerint a Tátrában vagyuuk, a hol rekkenő nyárban is oly tiszta, oly átlátszó és oly kellemes üdeségü a levegő, hogy az ember, már a magamfajtájn sikságbeb, azt gondolja, hogy Mohamed ur koporsója ilyenben lebeghet. Ha tehát Mohamed ur koporsoja állandóan ilyen levegőben lebeg, akkor irigylésre méltó az utazója. Mi azonban, a kik a víz szélén hozzá vagyunk szokva a tarkasághoz, a szivárvány mindenféle színéhez, ez a tiszta »ózondus levegő* — mint a doktorok mondják — egy kicsit nagyon őszre hajló már és sejteti, hogy vége felé közeledik a nyár és ezzel vége lesz a mi életünknek is ós — nem lesz többé »Fürdői élet.* Jaj ! mi lesz velünk ! A természetrajzisták azt mondják erre : »bebábozzátok magatokat, hogy egy hét múlva az álcát levetve, közgazdasági életet kezdjetek.* Istenem, mily könnyű dolguk vau a természetrajzistáknak. Mindent megfejtenek és ha a megfejtésből kifejteni semmit sem tudnak : akkor bebáboznak. Eh ez az átalakuláshoz ez időszerint csak az ő kedveltjeik értenek, meg — a tisztelt politikusok, — de egy szegény firkáló, pláne a vidéken, — nem ! Azután meg az is baj, hogy a közgazdasági élethez nálunk sokan kezdenek érteni, — a fürdőélethez azonban általában nagyon kevesen értenek és igy világos, hogy erről irni nagyon könnyű, különösen a >vidéki harsonákba*, mert — ezeket a korrektoron kivül*) — talán senki sem olvassa ! De azért nem egészen igy vau l Lám a »Balaton-Füred* című évadlap, — a mely a dolgát, — a fürdő fejlesztést, egészen komolyan veszi — egy cikkjében a »Társaságos élet B.Füreden* már az első soraiban azt irja, hogy •Legelső sorban is meg kell jegyeznem, hogy a címet rosszul választottam, mert Füreden társaságos élet tulajdonképpen nincs, valamikor lehetett, sót volt is, de ilyesmit ez idő szerint Füreden nem ismerünk. Volt idő, midőn Füred hires volt arról, hogy az igazi társaságos élet itt volt föltalálható. Irigyelve gondolunk vissza a régiekre — s az úgynevezett régi jó időkre — más oldalról szánalommal nézzük a jelenlegieket, a kik türelmet nem veszítve igyekeznek keresni a társaságos élet áldásait s a kik végre elfáradva, kimerülve s nem kis mértékben boszankodva szöknek meg Füredről. Tehát B.-Füreden is uuatkoznak, az az nem élnek »társaságos* életet. Ha körülsétáljuk a Balatont és betekiutünk akármelyik fürdőbe, bizony azt találjuk, hogy a fürdő közönség igen vegyes. A magyar társadalom oly külömböző árnyalatait látjuk együtt, hogy azok között az a régi, az a hagyományos magyar szeretetreméltóság már nincs meg, — az a nyugoteurópai magasröptű szellem, mely az emberi méltóságot becsüli meg, még nincs köztük. Hát bizony ez speciális magyar nyavalya ós — hasonlóképpen van nálunk Keszthelyen is. De hogy a nagyobb fürdőkben nem rí oly nagyon ki a társasélet hiánya, mint itt, az a fürdők nagyszabású voltában nem találja a magyará*) Ugy van ! Igaz ! (Szedő.) zatát. A keszthelyi fürdőéletről szintén csak azt lehet mondani, hogy ilyen nincs. A ki azonban azt hiszi, hogy semmi sincs, az csalódik. Vau! De a fokmérője, nem mutat meleget s a csendes öszi hangulatnál, a -f- 10°-nál egyebet nem mutat. Ez pedig = hüvös-sel. A. mult szombaton, vigalmi bizottsága a • Csónakázó és Korcsolyázó-Egyesületnek* elkeseredésében nagyra határozta el magát. Velencei estét és konfetti csatát rendezett és — kérem : sikerült! A sikert t. i. jó kalmárfelfogás szerint a jövedelem mutatja és a szombat este 160 korona 67 fillért hozott az egylet konyhájára. Hála legyen érte a bizottságnak ! A p. t. publikum nagyon jól mulatott! Lámpást akasztottak a csónak orrára és társaságonként beeveztek a vízre és éppen ugy, mint azok a bizonyos urak a melegben, neki vetkeződve kalábert játszanak, azonképpen »ők* elvonulva a habokra, felöltözködve és végig begombolkozva gyönyörködtek, mint máskor a zenében ! A zene t. i. nem a régi cigányzene már, hanem uj ! Itt legalább uj ! De nemcsak itt, hanem a megyében is ! De nemcsak a megyében, de a Dunántuli kerületben is — és hogy unalmas ne legyek : az egész országban, Kárpátoktól az Adriág — uj ! — És azt az újságot Strausz urnák, Keszthely „Balaton"-ja bérlőjének jó indulatából ő nagyméltóságának, a honvéd-miniszternek köszönjük. De nem ám ugy, hogy a honvéd-miniszter küldte volna ide szeretett magyarjai közé ; — nem l hanem ugy, hogy. mert kitudódott, mikép Magyarországon is vannak • csehek*, a jó miniszter elhatározta, hogy a katonzi zenekar előkészítő iskoláját felállítja és ezeket a jó Strausz elhozatta. Ezek a gyerekek, számszerint 23-an fújják a csehtrombitát nekünk és — dicséretére szolgáljon : örömünk telik bennük. Ezek a temesmegyei német anyanyelvű, jó magyar érzésű, de még nem »emberek*, — majd ha besoroztatnak. csak akkor lesznek azok — mondom, hogy ezek a ma még nem „emberek", hanem serdülő gyerekek fújják a „csehet", — de oly üditőleg, hogy azok az öreg, de tiszteletreméltó „veteránok" is ott a padokon alig bírják megőrizni csendes nyugodtságukat. Hát még a fiatalság ! ? S ez igy van naponta ! Mi pedig az élet alkonyán, ha begombolkozva szemléljük a „Fürdői életet", akkor eszünkbe jut e jó fiuk mellett, hogy ha majd mindezekből a ,,gyerekek"-ból fog kitelleni a katonaság „bandája", még a halál is jobban esik a magyarnak a csatatéren — és jobb lesz a fürdői élet is Keszthelyen. Jobb lesz, mert arra az időre halad már a fejlődés kereke is és lesz majd egy mozgó, fiatalember képében egy mutató is, a ki tareli a kedvtelést sokfelé, nem csak arra, hogy a csendes, magamfajta szemlélőnek is, apró papiros darabokkal teljék meg a — szája ! Jaj ! De hisz nem ugy van ám minden, a hogyan leírják az újságírók! Jó volt, szép volt, hasznos is volt ! Dicsértessék érte a rendező bizottság és a »jó« Strausz! akik örök és hervadhatatlan érdemeket szereznek nemcsak maguknak, hanem a városnak is, mert nélkülük : „De sötét az éjszaka." — Gyermekhangverseny lesz jövő csütörtökön f. hó 21-éu a Hullám szálló nagytermében. Rendezik nagy fiuk, kis leányok, szavalnak, énekelnek, sőt színdarabot is adnak elő. Nemes szándék vezeti a kis rendezőket, csekély belépő dij mellett egy nagy summa pénzhez akarnak jutni, melyet aztán jótékony célra akarnak fordítani. Hisszük, hogy a közönség megszerzi nekik ezt az örömöt s nagy számban megjelen az érdekesnek ígérkező estélyükre. — Mükedvelö -elöadás Balaton-Szemesen. E hónap 14-én táncvigalommal egybekötött műkedvelő előadást rendeztek az ott időző Ditrói Mór vigszinházi igazgató rendezésével a fürdővendégek. Nagy tetszést arattak : Mocsáry Malvin,. Vajda Bianka és Fisoher Margit úrhölgyek. A jótékony célra rendezett mulatságon megjelentek : Moosáry Béláné, Hazay Gyula dr né, Szőts Farkasné, Haich Jánosné, Szikla Gáborné, Térfy Iván dr.-né, Magyary Józsefué, Siegesku József dr.-né, Eissen Gyuláné, Semler Gézáné, Hampek Sándorné, Vajda Lajosné, Kulcsár Ferenoné, Kohlener Barabásné s mások.
