Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1902-08-17 / 33. szám

VI. évfolyam. Keszthely, 1902. augusztus 17. 33. szám. Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap. Megjelenik heten kin L egyszer » vasil i-r»n p. SZERKESZTŐSÉG I.A l' l lll.A.ntONOS ES A SZERKESZTŐSÉG Előfizetési Arak I KIADÓHIVATAL. , titrr , . iu korona • volt gazd. tanintézet épUIMéhen. H ICI.KI.ÖS S'/.KHK IfiNZ'l'ö Kéziratokat, iiéiinooatHlványoliKl. Iiirrielétii BONTZ JÓZSEF megliizAaoliat én rak 1 an.Anirtkal M kia<lóliivalaltiOK kérhuk KIADÓ SUJANSZKY JÓZSEF Vyllttéi imlltaorn n'kii iterhit. Kéziratokat nem adunk VIBBÍO I [1 Szent István ünnepére. A szent jobb ünnepén merüljünk el a mult dicsőségeinek s nagy eseményeinek emlékezetébe ! A rengeteg idő, a mely elmúlt az első szent magyar király uralkodása óta, telve van megható, nagyszerű eseményekkel, melyekkel Magyarországot, mint a kereszténység és kultura keleti bástyáját illesztették bele a világhistóriába. Mert Szent István munkájával : a kereszténység felvételével kezdődött Magyarország világhistóriai szereplése s hogy dicsőségesen, tengernyi vér áldozásával felelt meg e szerepének : ékesen bizonyítja ezt a történelem. Az a jobb kéz, melyet a kegyeletes utódok megőriztek annyi viharos századon keresztül, a tengernyi küzdés és megpróbáltatás között, melyben része lett a magyarnak, hűségesen őrizte, vezette és intette ezt a népet. Az események, a históriai ós vallási hagyományok egész özöne fűződik a szent jobbhoz, mely e nemzetnek egyik legmegbatóbb és legértékesebb ereklyéje. És századokon keresztül, minden Szent István napján megelevenedik a szent jobb varázsbatalma s az ország minden részéből ezer és ezer ember zarándokol fel Budára, hogy vallásos és hazafias ihletet merítsen Szent István király jobb kezéből. Valóban ez az egyetlen nagy nemzeti ünnep, mely még mindig régi fényében ragyog, melyet nem tudott megkoptatni az idők váltakozása, a korok mindig megújhodó és átváltozó eszmeáramlata s a modern anyagiság. Üljük meg mindig Szent István király napját ugyanazzal az áhítattal és bensőséggel, mint ezt apáink tették. A hazafiasság és a kereszténység együttes nagy ünnepe ez a nap és ezért ünnep — valláskülömbség nélkül. Mert midőn az első magyar király felvette a keresztséget, majd a pápa által küldött koronával megkoronáztatta magát s e nemzetet kereszténynyé tette, ezzel nemcsak egy uj országot hódított meg a Jézus Krisztus tanainak, hanem a haza biztos szilárd alapját is megvetette. Árpád volt az első honalapító, VajkSzent István a második. Mert a kereszténység felvétele nélkül kipusztult, elsülyedt volna ez a nép a keresztény népek áradatában, a kazárok és bessenyők mintájára. A keresztény erkölcs és kultura, melyet az első árpádházi király honositott itt meg, erőssége lett mihamar a magyar nemzetnek a századokon keresztül fenyegető külső és belső ellenséggel szemben. A kereszténység megvédte Magyarországot s jött aztáu idő, midőn Magyarország védte meg a kereszténységet. Kijött nagy Ázsiából a török, hogy elfoglalja Európát s elsöpörje keresztény kultúráját. Jött ugyanazzal az erővel ós vehemenciával, a melylyel a barbárok, a kik Róma világbirodalmát söpörték el a föld színéről. De világhódító útjában A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA Szép vagy. Szép vagy mindig, szebb mint voltál valaha, Szemed fényes, mint a délnap sugara ; Ajkad tüze forró, mint a sivatag, Érzem, mikor olvasatlan rám topád. Lelked méta, mint a nyári alkonyat, Ajkaidról hallok édes hangokat. • Ugy átjárják szivemet lágy dalaid, Bele halnék, ha nem hallnáni szavaid ! Utolsó perez cm. Lesz-e hozzám vigasztaló szavad, Ha ajkamon a beszéd elakad, Szívverésem, mikor alig hallszik S a szememen a fény meg kialszik? Jöjj el hozzám! bár nem látom könnyed, Zokogásod nem hallom már többet ; De kialvó szívem megérezi, Fáj-e sorsom, avagy örülsz neki ? Bármi titkot rejtsz is a szivedben, Végpercemben, ha vagy közelemben, Meredt szemmel búcsút intek néked, / S a síromba elviszem a képed. Burkovits Lajos. Meggyógyulva. Vége. Brettner csak hallgatott,. Igazán alig tudta megérteni, hogy miként tudott arra a dühöngő betegre ily bűvösen hatni az apáca szelíd szava. S hallotta, mily szelíden, nyugodtan mondja az apáca után az imádságot . . . — Kedves nővér itt van ? kérdé Brettner halkan. — Antónia nővér e pillanatban érkezett oda. — Itt vagyok. Mit, kiván ? — Nem lehetne levenni a kötést fejemről ? — De bizony, hál' Istennek, ma már levehetjük. De a szómét, ne nyissa ki azonnal, hadd szokja meg a világosságot,. Lassan leoldozta végtelen gyöngédséggel a kötéseket s kezét szeliden tartotta a beteg szemén, hogy ne sértse a világosság. Majd lassankint szétnyitotta ujjait s ugy engedte a beteg szemére a világosságot, óvatos fokozatban. — Csak türelem. No most már kinyithatja. Brettner sietett engedelmeskedni. Termész

jtesen első pillaatásával ápolója arcát kereste meg. Szinte belepirult miudakettő. Az apsea a szemérem érzettől, — el is fordította hamarosan arcát a kíváncsi nézés elől; Brettner pedig, a ki egyébként minden órának bszakasztoUa virágát, szintén elpirult, — mitől ? maga sem tudta. De az apácának valóban főúri finom vonásai, melyeket az ifjúság kedves; bája és a szűzi szemérem, a végtelen szelídség s a tiszta jámborság fönségesen tükröződött, — rendkívül zavarba hozták a fiatal romlott szívű szocialistát, ugy hogy valóban belepirult, és csaknem elérzékenyült. — Kedves nővér — szólt akadozottan susogva — mivel érdemeltem én meg az ön önfeláldozását ? — Ugyan hol jár az esze ?! felelt a nő-