Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1902-08-10 / 32. szám

VI. évfolyam. Keszthely, 1902. augusztus 10. 32. szám. Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap. M«i;Jel«iiik het.eiiUiut egyszer: vuMli-iinp. SZERKÉSZTOSEG ÉS KIADÓHIVATAL, • volt gazd. tanintézet épületében. Kéziratokat, íjéirtSBUtalványoliüt. hirdetési ' metrliizásokat é» rek lani/Ve.iókat a kiadóhivatalhoz kérllnk •'öiirytol'.Ht nem bJimiIi vIhbv.ü I.APTUJ.A.IDONOS SZERKESZTŐSÉG KICI.ICI.ÖS SZ15IIK lliSZ'W) BONXZ JÓZSEF. KIADÓ SUJÁNSZKY Jrt/.SKt £IOfi^etés! ára* J tgó&L drre Fél évre . Nőgfeil éiro . f 1,'yaii urálii irii IU Korona Ö , 2 „ HU flll ... ?l> „ Vi iirrAi iinfltsoi-H a kn sierlnt, 1902. szept. 19. Nyár van, A dereka táján járunk. A falun a kasza megtelte a kötelességét és nyugovóra térhet, inert az »élet« keresztekben szárad a barázdán. Ezúttal az élethordás járja ; s ha eddig a munkásnép háta görnyedt, homloka izzadt a nehéz munkában, a Jetakarásban, most a barmának a háta hajlik a szekérre rakott áldás terhe alatt. A fütyörésző ostoros pattogatását a behordok vidám danája, az udvar csendjét a kézi cséplő zakatolása nyomja el mindenfelé. A gazda boldogan lapátolja a szemet a rosta alatt, nézi közelről, látja messziről s megelégedetten simítja végig porral tapadt homlokát és buzgón áldja Istent ajándékáért ! A vidéki városon más az élet ! Az iparosok, kereskedők élénk sürgés-forgását a téli munkában kifáradt lateinerek, gondnélkül élő tőkepénzesek sárga, sáppadt alakjai teszik most változatossá. A nagyvárosok kötömegeinek sötét börtöneiből a napsugárra hivott gyermekek kedvessé teszik a homokot. Homokban játszik a csemete, árnyékban unatkozik a felnőtt. Az idó kereke pedig jár. Azt rozsda nem marja, a kenőolaja nem hiányzik s nem szárad rá a szerkezetre és nem hallható ketyegéssel mind közelebbkőzelebb hozza azt a napot, a mely a kaszát forgatónak, a lateinernek, az iparosnak, a kereskedőnek, szóval a'magyár társadalom minden rétegének egyaránt kell. hogy emlékezetébe vésődjék. Ez a nap, hazánk nagy fiának, a szabadság igaz szivü bajnokának : Kossuth Lajos születésének 100. évfordulója. Néhány hét csak, a mi elválaszt hazánk nagy fia születése napjának 100-ik évfordulójától, illő tehát, hogy emlékezetét elővarázsoljuk és hintsük- a magot ama nap méltó megünneplésére. Még nem is volt régen, mikor az ünneplésből kivette a maga részét a nemzet örege-apraja. Még nem is volt régen, mikor a gyászban együtt zokogott minden ! Még csak tegnap volt, mikor a halhatatlan költőnek, a »Szózat« alkotójának ércszobrára megindult a gyűjtés és ez ország szegénye-gazdagja egyaránt áldozta garasait. Ki tudná felsorolni mindazt, a mit a magyar szív szeretettel áldozott a Géniusznak, a nemzet nagyjainak tiszteletére ? Igaz ugyan, hogy most még nyár van s ilyenkor lassan jár az apparátus s nehezen működik a lelkesedés. Igaz ugyan, hogy már régóta a csend és a nyugalom kényelme ül mindenfelé s az is igaz, hogy nehéz ott mozogni és mozgatni is, a hol lehűlt az érzék az eszmény iránt, a hol a hasznosság, a percentszámok, vagy a hol a kalmárgondolkodás üli diadalát; de mégis nem szűnhetünk meg reményleni, hogy szerte e hazában a hivatalos és nem hivatalos tényezők njind kiveszik majd részüket az ünneprendezésből, annál is inkább, mert akkorra már elcsendesül a gabonaA BALATONVIDÉK TÁRCÁJA (5 regény t>égén. GLz a mi l*is, bús regénrünl* Sgpügrü rolt módfelett ,* Olpat senl*i át nem élfyet, Öusupan esal* én tereled. . . loptuk csal* nagv titokban Sgpmásíól az iidrösséget, S száz virágból egret téptünl*, JMem rikítót — fyófe^éret. (Rz a mi l*is, bús regénpiinl* Sgviig^ü "oolt módfelett ; Ol?at senl*i át nem ellhet, Csupán csal* én tereled. De legfurább rolt a régé ! Semmil*ép sem dirat manap, Ifogp a }\ósök regénp régén Szeressenek — sírjánál*. Seőbel Séla. Meggyógyulva. (Folytatás.) Brettner azonban éppen azou törte a fejét, hogy azért sem nyitja ki a .száját. Első sorban még mindig a mérgezéstől félt, másodsorban pedig az jutott eszébe, bogy lám így is, éhenhalással is, megölheti magát, a mi p>-dig sokkal alkalmasahb mód volua az apácák megboszantására. Azonban a gyomor ellene mondott az ördögnek s követelte jogait,. A mint pedig az apáca az orra alá tartotta a levessel telt kanalat, a finom husieves ingerlő meleg gőze az orrán át bejutott a makecs fejbe s egyszeribe kiverte az elkeseredett gondolatokat. Szinte ösztönszerűleg nyitotta ki száját, s még ideje sem veit megbánni elhatározását, a leves benn volt már és sóba nem érzett étvágyat, gerjesztett, benne. Bizony elfelejtett minden tervet, — s ugy habzsolta a kitűnő husievest, hogy hihetetlen rövid idő alatt kiürült a csésze ott, az apáca kezében, a ki nagy ölömmel szemlélte, mint eszik az ő I betege jóizüen. — Nincs több, — szólt vidáman, mikor a beteg már hiába nyitotta ki mohó száját, (el is mosolyodott e látványra.) Hanem ha kívánja, kaphat egy kis befőttet, vagy hust. Mit, parancsol ? Hust, ugye ? Jobb is lesz a levesre. Ebj ben a pillBnatban itt leszek! Brettner hallotta a tova siető nővér kámi zsájáuak suhogását, s a rózsafüzér csörgését — s még fülébe csengett a szelid, dallamos hang, , . . és — mindez olyan különösen hatott reá. De nem ért rá ezzel foglalkozni, mert a nővér hamarosan visszajött s nagyszerű becsinált csibecombot kebeleztetett be a beteggel. 8 közbe-közbe még mérsékelte is rendkívül szelid szavakkal mohóságát. — így ni ! szólt az étkezés végén a nővér. Most igyék rá egy kis bort. Jó volt, ugye ? No hál' Istennek, csakhogy már eszik is. Most aztán szépen lepihen, nemde? és uem fog nyugtalankodni, hanem szép csöndesen marad, — igen? Akkor neuisoksra meg is gyógj ul. Csak türelem. Aztán megtörölte a beteg száját is, kezét is, homlokát is, a mennyi a kötés alól kilátszott, majd vis-zaegy enget te vánkosait és lefektette ápoltját s elsietett, de még egyszer visszafordult. — Majd elfelejtettem. Nézze kérem, Brettner ur, itt, a villanyos csengő zsinórja (s ezzel a beteg jobb kezét kissé fölemelte a függő zs_i" norhóz), ha valamit kiván, csak nyomja össze a két nyelet, azonnal itt vagyek; egyébként vj tónia nővér a nevem. No Isten vele, OS» nyugalom és türelem ! * — Mi van ma ? kérdé Brettner, V