Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1902-08-10 / 32. szám

"BALATON VIDÉKVj 1902. augusztu

s 10, hordók danája, elvonulnak a pihenők és a városok, a falvak csendjét mi sem zavarja többé. S mert akkorra beköszönt az ősz csendes munkája, kétszeresen hisszük, hogy valamint Kossuth szónoki beszédei katonává tették korának ifjúságát, azonképpen lesz ünneplővé a mostani közönség a haza nagy fia születésének 100-ik évfordulóján : 1902. szept. 19-én. Mert az ő emlékezete méltó az ünneplésre ! 1848 előtt a nép a szolgaság jármátnyögte. Aparasztságnak, a mely pedig vérét adta és életét e hazáért,jogai nem voltak, csak kötelességei. A paraszt nyakába szakadt minden teher : fizetett adót,, csinált utat, adott tizp.det ós művelte a földesúr földjét. De minden megváltozott. Kossuth Lajos volt akkor a nemzet vezére és egy csapásra szabaddá, függetlenné lett a naza minden polgára. Ha mást nem tett volna ís, már ez is elég arra, hogy neve a halhatatlanok közé kerüljön és emlékezeténél mindenki megg}

7ujtsa a tisztelet fáklyáját ! , * Éppen midőn e sorokat bevégeztük, vettük az örvendetes hirt, hogy Keszthe'y város képviselőtestülete elhatározta a nap méltó megünneplését ! Képviselőtestületi gyűlés. Keszthely nagyközség képviselőtestülete augusztus hó 6-én délelőtt 11 órakor tartotta rendes őszi közgyűlését. A tárgysorozat érdekes és a város ügyeinek az intézése tekintetében eléggé fontos volt. Ugy látszik azonban, hogy a tisztelt városatyák nyaralnak még, mert azt, hogy unják már a város dolgait, nem merjük rájuk fogni, habár az ujjainkou is meg tudtuk volna számolni azokat, a kik megjelentek. No de erről majd máskor mondjuk el nézeteinket, mert csak azt jegyezzük meg, hogy ezút tal kedvezett a szám azoknak, akik különben is ugy vélekednek a képviselőtestületről, hogy nagy test levén, nem lehet az ily nagy aparátusaal könnyen administrálni. Most tehát, hogy kevesen vettek részt a gyűlésen nemcsak hogy aránylag rövid idő alatt végeztek, hanem oly dolgokat is meghánytak-vetettek, a melyek a város lakosságának nemcsak zsebbeli érdekeibe vágnak bele, hanem a város külső képének a megváltoztatásába is. De a legbecsesebb mégis az, hogy felköltötték szendergéséből a Géniuszt, áldozni a nemzet nagy fia emlékezetének. Részletes tudósításunk a következő : Keszthely város képviselőtestülete folyó hó 5-én ülést tartott. A tárgysorozat első pontja a költségvetés tárgyalása volt. Schwarz Zsigmond dr. utalt, arra, hogy az 1903. évi költségvetés sem külömbözik az előző éviektől; annak számadataiból sem derül ki az, hogy a város végre-valahára megalkotja azokat az intézményeket, melyek annak tulajdonképeni városi jelleget kölcsönöznek, rámutat arra, hogy csatorna ós világítási ügyünk milyen desolált állapotban vau és különösen sürgeti a villamos világítás kérdésének megoldását, mely Keszthelyen kétszeres fontossággal bír, mert hisz annak létesítése a fürdőt is egy csapásra rohamosan felemelné, pedig annak behozatala a város aránytalan megterheltetósével nem is járna. Beck Sándor v. képviselő mindenben hozzájárul Schwarz dr. felszólalásához és kéri az elöljáróságot, hogy különösen a villanyos világítás kérdésével az elöljáróság tüzetesen és behatóan foglalkozzék és még ezen év folyamán igyekezzék a dolgot dűlőre vinui; a mi a villanyos világítás költségtöbbletét illetti, rámutat arra, hogy a város más utou azon öszszeget könnyen megtakaríthatja ós indítványozza, hogy a város eddigi kölcsönét convertálja olcsóbb kamatlábra, mi a mostani kedvező pénzügyi viszonyok mellett könnyen lehetséges és kéri az elöljáróságot, hogy ez iránt tegye meg a kellő lépéseket. A képviselőtestület Beck Sándor indítványát elfogadja, a villanyos világítás tárgyában városbíró előterjesztette, hogy a Simens és Halske cég megígérte, hogy előnyös ajánlatát, még e hó folyamán be fogja nyújtani. Ezek utáu a költségvetés megállapittatott. A tárgysorozat második pontja a városi szülésznő fizetésének rendezése volt, 200 koronában állapították azt meg. A városház kibővítése tárgyában olvastatott Laskay Emil vállalkozó levele, melyszerint — miután ő a költségvetésben említett léglafal helyett kőfalat gondolt — az építést el nem vállalja ; a képviselőtestület ezt tudomásul veszi, ujabb árlejtést hirdet ós Laskay óvadéka tárgyában azután fog határozni. Az ülés végén Schwarz Zsigmond dr. lelkes felszólalásban indítványozza, hogy a Kossuth Lajos születésének századik évfordulóját a város is ünnepelje meg méltóan, mely indítvány lelkes éljenzés közt elfogadtatván, az ünnepély módozatainak megállapítására bizottság választatott. Felolvastatott Veháp Ferencznek beadványa, a nemrégiben nyitott „Sajka" utca kiegyenesitése tárgyában. A képviselőtestület elhatározta, hogy ragaszkodik előbbi határozatához, melyet ez ügyben julius hóban hóban hozott és megbízta a városi ügyészt, hogy határozatát per utján érvényesítse. Végül Szabó József illetősége kimondatott. Balatonberényi kirándulás* Szükségesnek tartom előrebocsátani,- hogy a Balatonvidók leglelkesebb bá.mulói közé tartozom. Ide füztiek gyermekkorom, sőt ifjúságom egy részének legkedvesebb emlékei, azok az eleven, friss fiatalkori benyomások, melyek sohasem törlődnek ki a lélekből. Nem tartom magam túlságosan szentimentális embernek s mégis be merem vallani, hogy megdobban a szivem, mikor igy nyarankint a zalaipart szőlőkoszoruzta, várromoktól tarkázott halmait vagy Somogy hatalmas nyárfasoroktól szegélyezett üde, zöld partvidékét először megpillantom. Érdeklődéssel lesem a Balatonvidék gazdasági ós kulturális fejlődését, anélkül azonban, hogy szeretetem elfogulttá tenne. Legújabban Balatonberéuyről hallottam sokat beszéluj. Reklámjait, melyek eget-földet Ígértek, a tavaszszal naponkint olvastam a hírlapokban, s megérkezve halottam, hogy telve van fürdővendéggel. Egy szép délután tehát felkerekedtünk Balatonberény t „felfedezni." Csónakon érkeztünk s a Magyar Tenger szálloda előtt kötöttünk ki. A Magyar Tenger egy gabonamagtárszerü épület, mely előtt két, három szomorúfűz búslakodik, jelképezve mintegy a szállodai viszonyokat. A vendé»lő mesí• . . r^ ö lehetősen üres volt: hái'om-nég}' ur izzadott egyik asztalnál, szép csendben, jó magyar szokás szerint kaláberoztak, ez lévén magyar fürdőhelyen a becsületes embernek legkellemesebb szórakozása. Sört kórtünk, melyet 18 fokosnak konstatáltunk és pihentünk- a szálloda előtti terrasszon a szomorúfűzfák alatt. Miwtán eleget izzadtunk s ;i Balaton fényes tükre elég sokáig vakította szemeinket, elbucsuztu.uk a Magyar Tengertől. Kilépve a szállodából idilikus falusi kép tárult szemeink elé. A szálloda s a falu közt terül el ugyanis a libalegelő, vagy zsibagyöp, a hogy nálunk nevezik, melyen minden rendű és korú libák százai sütkéreztek. A bölcs gondviselés arról is gondoskodott, hogy a libák esetleg a Balatonba ne fulladjanak: * Kérjük a t. cikkírót, fáradjon el hozzánk is és nézzen körül itt is, azután írja le őszintén azt, a mit tapasztalt. Hisszük, hogy hasznunkra fordíthatjuk. Szerk. — Péntek. S minthogy a beteg többet nem szólt, a nővér eltávozott. A beteg pedig azért nem szólt, mert, igen sok gondolkozni valója akad'.. Hát, péntek van, az az ulcai harc pedig vasárnap történt, tehát ö már ötödik napja fekszik itt ós négy napon át eszméletén kivül volt. Es magához terített,ék. Ki ? Az orvos. No, az csak kötelességót teljesítette. De az orvos négy napon át bizonyosan nem leste az ö első szavát. De mikor visszanyerte eszméletét s megszólalt, már akkor itt Volt mellette valaki. Kicsoda ? Az apáca. Vájjon mióta leshette ez, mikor tér magához ? És ki fizeti meg neki az ápolást,? Ő ugy tudja, hogy ezek az apácák személyen kint, nem kapnak egyebet, mint, teljes ellátást ; némi fizetést, azonban csak maga a szerzet kap. De hál, akkor honnan jön ez az apáca ahhoz, hogy egy teljesen ismeretlen betegnak több mint, négy napon át a lé lekzetét lesse ? Azaz, hiszen őt bizonyosan isismerik ezek az apácák ; az orvos okvetlenül megmondta nekik, kicsoda ő ; de meg a zsebében maradt irományok s az a beszéd is fölfedezte kilétét. Nos, akkor ók bizonnyal boszut, állanak rajta és egyszerűen elemésztik. Ámde az a gyöngéd ápolás, az az otetós, az a szelid figyelmeztetés nem igen vall boszuállásra, Vagyis, hogy éppen rávall. Először csak hagyják élni és remélni egy pár napig, — aztán szépen csöndesen elteszik iáb alól. Csak nem boloudok, hogy halálos ellenségüket életben hagyják, mikor itt a jó alkalom őt elhallgattatni ! . . . Hiszen csak lessék. O megelőzi őket. Csak annyi erőhöz jusson, hogy felkelhesseu, — ott az ablak. . . Elaludt. Jó idő múlva valami zaj ébresztette föl. Hangokat hallott, nyöszörgóst, utasításokat, terhet vivők nehéz lépteit. — Csak nagyon vigyázni ! Lassan, mert, minden rázkódás megölheti ! így. Gyorsan jeget ós ezt az orvosságot, ! Bizonyosan az orvos volt, a ki egy uj beteget szállásolt ide. Hamarosan megérkezett az orvossági és a jég. A beteg keservesen hörgött,. Egyébként halálos csönd volt, csak az orvos műszereinek csörgéso vegyült a beteg nyögéseibe ; azután az is elnémult. Készen vagyok. Egy óra múlva elválik. Hát ez hogy van ? S Brettn er hallotta, a mint az orvos odalépett ágyához. Az apáca elmondta a történteket, ; az orvos fölemelte a köteléket, s megelógülten dörmögött. Brettner ugy tett, mintha aludnék. — Maga igazán csodákat, tud művelni, kedves Antónia nővér ! szólt az orvos. Az apáca nem felelt, de Brettner szinte látta, mint, pirul el az apáca lehajtott arca. — Holnap le lehet ve-ini a köteléket,. Brettnerben felujongott valami, — de nem az ablakhoz kötött gondolat volt az, hanem a gyógyulás, az élet öröme. Fölsóhajtott. —- Alszik maga ? kérdezte az orvos. — Most ébredtem föl, füllentett a beteg. — No, maga se tudja meghálálni ennek a jó nővérnek önfeláldozását,. — Itt van ő ? kérdezte Brettner. — Nincs iít. Ha nutga tudná, ki ápolja, azonnal kiugranók az ablakon. T Ö egy született grófnő. "Hát, ugy viselkedjék vele szembeu ! Brettner igazán majdnem kiugrott ágyából ennek hallatára. — Ah ! — No, csak maradjon nyugodtan és tisztességesen viselje magát. Három nap múlva elmehet. — Orvos ur, kérem — De az orvos már eltávozott,. Brettner ismét elmerülhetett gondolataiba . . . Másnap hajnalban az a másik beteg borzasztóan kezdett, kiabálni és jajgatni s ezzel fölébresztette Brettnert, is. Irtózatosan káromkodott amaz. Csakhamar egy másik apáca csillapító, szelídítő szava hallatszott. — Semmi, semmi, — csak nyugalom . . . Dehogy, nincs itt az ördög, nézzen körül . . . Látja, niucs itt . . . csak legyen nyugodtan . . . Nagyon bántja a lelkét? . ., Meg akar szabadulni a terhétől ? . . . Dehogy, nem hal meg maga, csak legyen nyugodt. . . Elhívjam a tisztelendő urat talán ? . . . Ah, dehogy, az nem jelenti a halált,. . • Sőt inkább a gyógyulást . Látja, ő megszabadítja magát a lelkének terhétől . . , a lelke meggyógyul s akkor a teste is hamarább visszanyeri egészségét... Jól van, hat később ... De megígéri ugye, hogy nem fog félni ? . . . Mitől is félne . . . Tud imádkozni ? . . . Nem ? . . . Megtanítom én szívesen . , . az sokat segít, ám a betegeken . . . Nem hiszi ? . . • Pedig látja, én már régen vagyok igy a betegek mellett, számtalanszor tapasztaltam . , . No lássa. . . hát figyeljen és mondja szépen -utánam , . . tegye össze a kezét . . . Miatyánk . . (Vége köv.)