Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1902-12-14 / 50. szám

VI. évfolyam. Keszthely. 1902. december 14. 50. szám. A községi választások. Holnap lesz a napja, a mikor a város közönsége kötelezettségével szemben jogot gyakotolni indulhat. Holnapra tűzte ki ugyanis a járási szolgabiróság a képviselő-testületnek és péntekre, az az 19-ére, az elöljáróságnak a választását. Mindenki a legjobb meggyőződése szerint veheti ki e mozgalomból a jussát és a jelöltek közül választhatja azokat, a kiket a közügyek vezetésére legjobbnak itél. Egypár hete, hogy a mozgalom szele érintette a városi lakosságot. — Természetes és e mozgalomból kifolyólag könnyen megérthető, hogy csoportok és egyéniségek szerint, a vérmérséklet, az anyagi, vagy az erkölcsi érdekek külömböző felfogásokat és Ítéleteket hoztak napvilágra. Az is világos és természetes, hogy a hangoztatott felfogások emberekről embereknek szóltak és igy kedvesek, vagy visszatetszők a szerint a mint séielmeket vagy elismeréseket, foglalnak magukban. Ezek az emberi érzelmek azonban korántsem befolyásolhatják a közügyekhez szükséges igazságos és pártatlan felfogást, illetőleg nem akadályozhatnak bennünket ennek a keresésében. Az egyéni érzelmek és vélemények mindig a sorompón kivül kell hogy maradjanak, valahányszor csak ezeknek az igazságoknak a megállapításáról van szó, mert ezek az igazságok azok, a melyekre szükségünk van, ha lelkiismeretes szolgálatot akarunk teljesíteni a közügyekben. Midőn pedig az igazságokat keressük, nem térhetünk ki, hogy a mult ciklus rendszerének és gyakorlatának, a sokak által csalhatatlannak és mindenben fentart and ónak kijelentett jelzője elé kérdőjelet ne állítsunk. Mi ugyanis ugy gondolkodunk, hogy a város ügyeinek a vezetésére nem közönyösek valók, hanem érdeklődők. A mult ciklus a tanú, hogy a közöny nem teremt semmit. Tehát olyan emberekre van szükség, a kikről nem csak jóhiszemüleg lehet mondani az érdeklődést, hanem, a kik valójában is érdeklődnek. Ilyenek megteremtésénél, azonban nem a rideg elnyomás, hanem a helylyel-közzel felmerülő érdeklődések egyeztetése.és ezen érdeklődés kielégítése volna a középút. Azt gondoljuk, hogy különösen olyan esetekben, midőn ilyenek minden kétséget kizáró módon megjelennek és a köz érdekében való önzetlen munkálkodásból részt kivánnak, akkor — azt valljuk. — hogy ezek előtt az ajtót az erőszak rendszerével elzárni, igazságtalan törekvés. A cél nem lehet a közügyek iránt közönyösek számának a szaporítása, hanem inkább az, hogy a köz érdekében önzetlenül lelkesedni tudók tömegei váljanak ki a társadalomból, nem pedig olyanok, akiket az érdek csábit és nevel — a közügyek nagy átkául. ÜMlr A BALATONVIDÉK TÁRCAJA Hóban. Megyünk csöndesen összebújva S köröltünk egyre hull a hó, Halvány arcza tüzesre gyidcn ti a kedve oly vidám, bohó. II. De szép a tél nevet vidáman S a hó is olyan lágy, fehér, Mint a lány menyasszcny-ruhája, Melynek uszálya földre ér. . . III. Ugye? Ugy-e? — nevet vidám S hozzám simul mosolygva ö — S én azt gondolom, hogy a hó itt Olyan, miként a szemfedő. Pal^ots József, Nemzeti liránk fejlődésének alapjai. IV. Lássuk most már, megállhalnak-e a nemzeti lira motívumai keresztény alapon, helyesebben, ugy, hogy a kereszténység, mint alapeszme uralkodjék a lira motívumai között. Sorra veszem a lira motívumait, a szerelme', a mu'a- j tandóságot, a halált és a természetet. Az tán fejtegetésemnek az Ac .illes-sarka, mert mintha egyszerre nyájas olvasóim vádja lepné meg pirossággal az arcomat, hogy hiszen a lira legrégibb motívumát, a szerelme', zárom ki a jövő birodalmából. Pedig nem ugy van. Nem zárom ki a szerelem érzelmét, mert a kereszténység sem zárja ki addig, a mig nem merő érzékiség. S valamíg a szerelem mögött szeretet is él, a lelkek kapcsolata, a keresztény intézmények, a keresztény családi élet alapja, mindaddig helyes, jogos, természetszerű. Az, hogy szép arc, gondolatokat s érzelmeket tükröző szem láttára j eeztétikai gyönyörűség keletkezik beunlink s a gyönyörűség a lélek szépségének megismerése után esetleg szerelemmé lesz, nem kereszténytelen dolog, föltéve, hogy az alap, az induló I tisztességes, megengedett, helyes. Sőt a művészet mifolta s örök törvényei szerint biztosabb alapja romek alkotásoknak, mint az a muló, fölszínes érzelem, melyhez semmi köze a lélek vonzalmának. Sienkievic irt regényt, mely apológiája a keresztény szerelemnek ; pedik ő — regényíró csak, a ki sziveket boncol. S nem lehetne keresztény lírikus, a ki nem boncolja a sziveket, hanem maga a sziv, az érzés, a ki étzelmei virágját szórja az emberisig közé, elsőben azért, hogy gyönyörködtessen, aztán meg azért is. hogy a kirók, perjék megtanuljanak tőle virágozni. . Nem zárom ki a szerelem szenvedélyét sem. Mert mihelyt az az irány, a melyre a szenvedély tor, helyes, nem Ítélhetjük el ridegen magát a szenvedélyt sem s különösen olyan embernél nem, a kit mélyebben érző, fogékonyabb szívvel, élénkebb képzeleinmel áldott meg az Úristen. S ez más szóval azt jelenti, hogy a daltól, elégiától, ódától, rapszódiától kezdve minden műfajra alkalmas lelkület, érzelem és szenvedély megállhat a kereszténység alapján. A szenvedés költészetére meg ér n a kereszténység tanította meg az emberei, t. Kin, fájdalom és szenvedés azelőtt is voltak az emberiség életében s voltak, a kiket homlokon