Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1902-12-07 / 49. szám

2. BALATON VIDÉK 1902. november 16. zik, ép azért nem teljes a mi örömünk. Még mindig hiányzik ugyanis a szer­vezetben egy rész, vagy ha jobban tet­szik, a gépesetben egy kapocs. Ezért nem teljes, ezért csonka a mi vasutunk. Harmóniát kell létesíteni vasutainknál. Ez pedig létrejön akkor, ha a somogy­szobbi vonat nem vesztegelne Balaton­Szt.-Győrgyön, hanem mint egy ur, az állam tulajdona befutna a most már szintén állami tulajdont képsző keszt­helyi állomásba. Két szempontból kívánatos ez. Elősször, mert e beágazással a leg­rövidebb és legegyenesebb vonal létesi­tetnék vidékünk és Pozsony között. Ez által a Szobbról Keszthelyi-* be­futó vonal egyenes kapcsolatba jönne a pozsonyi vonallal Boba, Kis-Cell, Pápa és Csornán át. Ez a beágazás nemcsak városunk és vidékének forgalmát emelné, de alig kiszámítható előnyöket rejt magában für­dőink, szőlÖkulturánk szempontjából is. Ebben a csonka vasúti históriában a vigasztaló csak az, hogy — mint ér­tesülünk — az intézőkörök is behatóan foglalkoznak e kérdéssel s nem messze az idő, hogy e kérdés helyes megoldásá­ról hirt adhatunk. Annál inkább is, mert most már financiális momentumok is vegyülnek a dologba. A somogy-szobbi állami vasút vég­állomása eddig ugyanis a Délivasut tu­lajdonát képező Balaton-Szt.-György volt. Az állam zsellére, árendása volt egy privát társatágnak. Vonataiért évenkint megfizette a helypénzt. Mivelhogy a keszthelyi vicinális tár­saság ránézve ép oly idegen volt, mint a Déli vasúttársaság. Akár egyiknek, akár másiknak fizetetett helvpénzt — neki mindegy volt. Most azonban változtak a viszonyok. A keszthelyi állomás az államé. Minek fizessen helypénzt egy idegen társaság­nak tovább is. Egy gyei több ok és egy­szersmind nagyobb remény, hogy ez a kérdés rövidesen megoldást nyer s a so­mogy-szobbi vonat is a mi állomásunkon fog helyet kapni. Az általános érdekeken kivül ezt kívánja magának az államnak érdeke is. Vasutügj^ünk kérdése azonban még ezzel sem jutott el a teljes megoldásig. Még mindig kisérteni fog a Keszt­hely hátamögött bujkáló, azt folyton ke­rülgető zalavölgyi vasút kérdése is. Nem akarunkrekriminációkba bocsát­kozni irányadó köreink ama sajnos sok­szor tapasztalt mulasztásai fölött, melyek egyik káros következménye, hogy a zala­völgyi vasutat is, természetes és váro­sunk érdekét tekintve egyedül helyes utja és állomása helyett Balaton-szt.­György pusztáján engdték megtelepedni. Ezúttal cnak annak konstatálására akarunk szorítkozni, hogy végre irány­adó köreink is kezdik belátni, hogy e vonalnak a keszthelyi állomásba való bevezetésének idejs is elérkezett. Mert habár sportvilágot élünk is mégsem tudjuk belátni okát és célszerű­ségét annak, hogy — Fenéktől fogva miért fussanak ezután is paralell ver­senyt a ke^zthely-tapolcai meg a zala­völgyi vasutak vonatai. Ha már annak idején megtörtént is a mulasztás s a fenforgó okok miatt nagy akadályokba ütközött az egyesítés kivitele : meg tudtunk nyugodni, mert két dudás, meg két társaság pláne vasúti, nehezen fér meg egy csárdában. A zalavölgyi vonalat a Dunántulí vasutak társasága — vicinálisunkat és állomását vicinális társaság uralta. Talán nehéz lett volna az érdekek kiegyenlítése. De most, mikor mindkettő dominíu­ma egy kézben összpontosul s az aka­dály elesett, elérkezett ideje a kívánatos egyesítésnek is. A Gondviselés városunknak fekvésé­nél fogva megadta a fejlődés, sőt virág­zás lehetőségét. Kár volna, ha az irány­adók és arra hivatottak mulasztásai miatt attól elesnék. n tehát az a somogy-szobbi meg zalavölgyi vonal mielőbb a mi ujonan épült állomásunkra. Akik ebben az érdemben közre­működnek, nemcsak városunk közönségé­nek, de vidékünknek is nagy szolgála­tot tesznek. Lássuk, kik azok a férfiak, hogy di­csérhessük őket s neveiket elismeréssel emlegessék a késő unokák is. Mi pedig őrt fogunk állani és résen leszünk, hogy ez a kérdés ne kerülhes­sen le a napirendről, mig csak teljes és városunk érdekeinek Megfelelő megöl' dást nem nyer. A villamosság a közszolgálatban. Most, a inidőn a város elöljárósága a képvi­selőtestület tanulmányozza a város villamos vi­lágitági ügyét., időszerűnek találjuk, bogy némiképpen felszinre nozunk olyan körül­ményt is, a mit a kiküldött bizottságnak is számitásba kell vennei, mielőtt előterjesztésiét megteszi. A városnak villamos árammal való felsze­relését, nem ctupán a világítás szempontjából kell bírálnunk, bauem tekintettel kell lennünk minden olyau dologra, a mire a villamos ára­mot célszerűen és elég olcsón fel tudjuk hasz­nálni. A fürdő-telepeknek gomba módon való gyors elszaporodása is megokolttá teszi azon törekvését a városnak, hogy a fürdővendégek­nek az egészséges ós célszerű fürdőn kivül, nyújtson kényelmet ós szórakozást. A balatoni park szorgos és költséges gon­dozása bizonnyal emeli fürdőnk tekintélyét sót egyenesen és bátran kimondhatjuk, hogy a Ba­laton mentén nincsen hozzá fogható park sem Balatonfüreden sem pedig Siófokon. Óriási mértékben emelnők fürdőnk hírne­vét, ha azt is mondhatnók róla, bogy tágas szép parkja, a fürdő korzója éjjel is nappali fényárban úszik a hatalmas Ívlámpák villamos fénj'étől. Pedig önnek megvalósítása Ganz cég által beterjesztett ajánlat értelmében a város­nak úgyszólván semmi megterheltetésébe sem kerülne. Ha ezzel is szópitenők fürdő telepünket nem kellene tartanunk az évad előtt aiok az aggodalmas gondoktól: hogy lesznek-e fürdő­vendégeink ? I Városunk sok költséget fektetett fürdő telepébe s lia nem iparkodunk továbbra is ver­senyre kelni a kor haladásával, az igények ki­gátol Petőfitől, szóval rántsuk le róla a milieut, a környezetet s megkapjuk a népdalok üdesé­géböl táplálkozó, nyugtalan lelUü, ha kell, tüzes, ha kell, olvadékony Balassi irányát.. Vegyük el legelő hazafias költőnk, Vörösmarty epikája mellől az életében uralkodó korviszouyokat, ott vagyunk »zou eszméknél, melyek Zriuyi versét, prózáját mozgatják. Zrínyi is eu'ópii szemmel nézi a világot, Vörösmarty is : Zrínyit is a régi dicsőség képei sarkalj^, Vörösmartyt is ; Zri­nj'i is buzditónak fogja írásba a dicsőséget, Vö­rösmarty is ; Zrinyi i» elernyedt nemzeti lelket költöget mélységes álmából, Vörösmarty is. Csak a korvisaonyok minősége más, csak az esztétikai elvek fejlettebbek, csak az olrasó-kö­zöuség növekedett meg s hallgatja igazabb ér­deklődéssel az igaz fölkentet. Igazán, Taine el­mélete nem uj, osak elszórt gondolatok rend­szerbe foglalása « nem egy fala erősen megos­tromolható. De igen-igen talpraesett annak a megbizonyítására, hogy a dolog velejére nézve semmi uj nincsen rendszerint az irodalomban. Meg van hát a vitatott újszerű keresztény lira alapja is a kódekszirodalom érzelmi költe­ményeinek izolált, misztikus világábaD. Söt bát­ran mondhatunk többet is. Megvan ugyanezen lira csirája manapság is: vannak költőink, kik a kódex irodalom termékeinek ódon palotáját a fejlettebb ízlés révén itt is, ott is restaurálták, csakhogy valamiféle bizánci, vagy a jó Isten tudja, miféle stílben; nemzetiben nem. Ezeket az ifjú, látszólag uj csapákou, ke­resztény szelle'nbeu haladó költőket szárnyára kapta a hir s uj kikelet, » »rózsaözönlö üde hajnalt hiradóit látván beunök, meghajtá előt­tük zászlaját a keresztény szellemű kritika. Üd­vőzlé őket, mint olyanokat, kik a megújhodás­ban vajúdó keresztény Magyarország szellemi kitavaszodásának első feoskéi leendenek. S mint, keresztény eszmék zászlóbontói elótk igen-igen szivesen meghajtanám, ha ezen­kívül más eredetiséget., magyarosságot vagy természetességet is láttam volna költészetökben. Oda, hol e tiszteletre méltó ifjú nemzedék ha­lad, már rég el vitt bennünket, Mindszenty Ge­deon, ez az alapjában ódai természetű költő, kinek verseit, miért, miért, nem, nem szokta olvasni a közönség, nem méltatja az irodalom történet. Mindszent,y jórészt, vallásoa költő s költői jelleme nagyban megegyez Vörösmart.yé­val: ódai heve, merész röptű képzelete, sokszor mesteri verselése nem egy helyen juttatják eszünkbe Vörösmartyt. S nemzeti érzésre is ideális, katholikus magyar, mondhatnók a kó­dekazek remeke, magános c.söndességéből az ér­zés szárnyán átvive a tnodern óda fenségének birodalmába. 8 az áthidalás kulo>a egy különb­ség: a kódekszirodalomnak a nemzet közössé­gével szemben való izoláltság*, s a modern költő azon helyzete, hogy vékára állíttatik, mint világosság a közönség számára. Mindszenty tehát nemaeti költő, de nem magyaros nemzeti, vagy ha jobban tetszik, nem népies nemzeti jambusai miatt. Utána hát mi­nek ugyan megújítani ajambusokat, ha haladás a jelszó ? Miért vesz fel az uj nemzedék idegen köntöst, s miért akarja idegen köntösben keb­lére ölelni — mert mint költőnek ez is köteles­sége — hazája fiait ? Tán elhiszik ők is, hogy nem is lehet mindenféle verset írni magyaros formában ? Magam hallottam egyszer pályáza­ton ódát diosérni, mely csak azért nem nyert dijat, mert nemzeti versformában volt irva. Mert — ugy mondották — hallatlan gondolat ódát irni, fenséges ódát — magyaros formában. Szent Isten ! — Hát ennyira kizártad volna a fenség birodalmát, a magyar vér verses lükteté­séből, hogy szive természete sierint még szólni sem tudna róla beosülettel ? Megírni egy kötet költeményt jambúsban • magyar babérra tartani számot olyan, mint magyar népek között ide­Ifnnoo WoIoTnl&nnHnl uj doDs áS o k' tovább á karácsonyi és ujéyi képes le­IYlj[Jüö lüVülüZAJIapUiVJJUl velezőlapok legnagyobb választékban kaphatók Sujánszky József könyv ós papirkereskedésében Keszthelyen.

Next

/
Thumbnails
Contents