Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1902-12-07 / 49. szám

VI. évfolyam. Keszthely, 1902. december 7. 49. szám. Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap. MtigJelHiiib h«teuUint ;y»zoi- : MiMilriinp. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL • volt K«zd. tanintézet épUletéban. Kéziratokat a szerkesztőség cimére, Pénzesutalványokat. liirdal.éai meBtiisANokatés reklamAoiAkat a kiadtMiivatallior. kérllnk Kéziratokat, nem adunk vlnezo l.APTUJ.A.IllONOS BONTZ JÓZSEF KICI.KI.ŐS SZEItKK.SZTÖ NÉMETH JÁNOS. KIADÓ SUJÁNSZKY JÓZSEF Előfizetési árak: Egész évre 10 kor. — /?//. Fél évre 5 „ — „ Negyed évre 2 „ 50 „ Egyet szám ára 20,, Nyllttér petltsora alku szerint. Igen tisztelt olvasóink figyelmébe. A ^Balaton Vidék< szerkesztését a mai nappal névlegesen is átvettem. Az a kitartó és lelkes támogatás, melylyel közönségünk e lapot kezdettől fogva megtisztelte, bátorit arra, hogy a további támogatás reményében annak vezetését, mint felelős szerkesztő átvegyem. Nyilvános pályámon munkásságom eddig is a közérdeké volt. E lépésnél is csupán a közérdek vezérel. Munkásságomat mostantól fogva a közügyekért mindig az első sorokban harcoló » Balaton Vidéknek* szentelem. Bontz József, felelős szerkesztőnk távozása után már negyed éve vezetésem alatt jelent meg a »Balaton Vidék«. Szelleme és iránya ismeretes. Ugyanazon szellemben és irányban fogom vezetni ezentúl is. Az a mindent kiegyenlítő elv : >«aindenkinek a magáét* fogja vezérelni s »Balaton Vidéket« ezentúl is. A »Balaton Vidék« iránya mindenek előtt hazafias és kifejezetten keresztény. Az az irány, mely minden meggyőződést tiszteletben tartani parancsol. Elsősorban mindenkinek legszentebb és legbecsesebb meggyőződését: a vallásos meggyőződést. Ebben a szellemben és irányban fog haladni a »Balaton Vidék.< Még csak azt jegyzem meg, hogy a lap tulajdonjoga továbbra is Bontz József urat illeti. Bizalommal kérem közönségünk támogatását. Hazafias üdvözlettel Németh. János, a >Balaton Vidéki felelős szerkesztője. Csonka vasút. (N. J.) Ha az előjelek nem csalnak s tél apó még jobban meg nem makacsolja magát Balaton-Szt.-György és Tapolca közt a közelgő újévben rövid időn belül megindul a vasúti közlekedés. Vele nemcsak városunknak és tisztelt szomszédunk Tapolcának, de a Balaton nagy vidékének is régi vágya teljesül. Bármennyire is örvendünk azonban régi álmaink teljesülésének, örömünk mégsem lehet teljes. Mert vasutunk még mindig csonka marad. Mig a szervezetben csak egy tag is csonka vagy hibás, addig nincs, nem lehet összhang sem gondolatban sem érzelmekben. Természetes következmény itt a disharmonia, mely igazi örömnek soha sem volt szülőanyja. A valódi, a tiszta örömnek feltétele a harmónia. Mivel azonban a mi újonnan épült vasutunknál ez még mindig liiányA BALATONVIDÉK TÁHCÁJA Szomorúnak, Ki a napraforgót a napnak fordítja, Majd a Te orcád is felvirágoztatja! . , Mint hajnalka virág, ha megjö az este, Nézd csak, minden szirmát becsukta, bevette, S kibocsátja tüstént, ha pirkad a hajnal: Oly szép vagy, oly szép vagy szomorodott (arccal! Hajnalka virág vagy. szemed gyöngypatakja A te szivedet is bezárta becsukta, Hogy tie halld a méhek örökös »songását: A csalfa világnak álnok mozgását! Fiai szívedhez hízelkedve jönek: Meg nt nyisd ajtaját a hizelkedöknek! Tárd meg türelemmel, míg hasad a hajnal, JLlmodozzál addig édes nyugalommal-. . . Aztán nyisd ki lelked hajnalka módjára, Hadd fürödjék benne a nap tűz-sugára! Légy az öröm akkor, légy csalogány-ének, Balzsama ébresztő, hajnalod szívének ! . . Ki a napraforgót a napnak fordítja, Majd a Te orcád is felvirágoztatja. . . S hogyha fölébredtél, ha jö is az este, Nup delel ott mindég, nem lesz naplementei.. S hova mégy, ott, les* az áldás, békeség.. Ó, ha fölébresztő hajnalod lehetnékl Önej ! Nemzeti liránkfejlödésének alapjai. in. Elvégre keresztény alapon álló nem*eti poézis nem lehetetlenség. Minden elfogulatlan embernek meg kell engednie, hogy a» esarnék sorozatában a kereszténység legalább is van ! olyan, mint a kozmopolitaság vagy az indiffe- i rentizmus s ha a magyar költés jelen palotája ezek fnudameutumára rakódott, igaz jussal a kereszténységére is lerakódba'ik. Ha csak valaki azt nem akarja a fejünkre vitatni, hogy a kereszténység ellenkezik a magyarsággal. . . Elhisszük néki? ? . . S csak vállalkozó építőmester kell, a ki megépítse az uj palotát. Ne féljen, hogy a múltban nem találja meg palotája valami felemását! Lám a klasszicizmusnak, a romanticizmusnak, a nemzeti költésnek gyökere is mind megvan a régi magyar irodalomban. Ott csírázik a keresztény alapon ál'ó költés is, mint szerény nádfödeles kunyhó a kolostori írások müveiben s csak zseniális^ építőjét várja, hogy zsuppos födelét aranytetejü, kakaslábon forgó tündérpalotává ü»sa varázsló vesszejével. A többi irány kunyhóját palotává varázsolták szereuosés kezű mesterek : Vörösmarty, Arany, Petőfi; az övét még senki sem bolygatta meg. Forgassa át bármelyönk az irodalom történetét s meglátja, igaz, a mit mondok. Vegyük teszem Petőfinél szemügyre, hogy az esztétika sokkal fejlettebb igazságai világánál dolgozott nemzeti izgalmak korában, akkor, mikor dörgés, villámlás volt a levegő minden porcikája, akkor, mikor a sajtó révén olvasó-közönség ólt, virágzott, s a szemügyre vetteket válaszszuk el ma-