Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1902-11-30 / 48. szám

1902. november 23. UALATON VIDÉK 5. mind az elöljárótág is, ezúttal ne választassák a közönyszülte eljárás szerint. A kik ezt vallják, azok ugy érvelnek, hogy az önkormányzat mostani gépezetének egy két kereke jár csak ; a gépezet összmüködéséhez sok uj alkotó rész, vagv a régiek megolajozása és kicsiszolása szükséges. Hogy ezt mikép eszközöljék, erre nézve, ugy látszik tanácstalanok még, de azt vallják, hogy olyan elöljáróságra van szükség, a melynek elnöke legyen, és nem az elnök képezze az egész elöljáróságot, Abban ís eggyek, hogy olyan képviselőtestület kell, a mely vezet s nem, a mely vezetteti magát. Azt általában hangoztatják, hogy olyannak kell lenni, amely a polgárság érdekeit védi és nem feláldozza egyesek kedvéért. Általában megegyeznek abban, hogy olyan testület volna a legjobb képviselőtestületnek és elöljáróságnak, a mely minden tekintetben bátor együtt működni a város javára és nézeteit, valamint véleményét nem rendeli alá a tekintélynek és ezzel a város legfontosabb érdekeit nem áldoeza fel egyesek óhajtásának. Mi csak azt mondjuk, hogy lehet igazuk, de az egyszer az bizonyos, hogy minden városban olyant érdemel a tisztelt publikum, a milyent választani mer. Meglátjuk, kinek lesz igaza. Fürdöhiány. (N.) Keszthelyen ilyesmiről is lehet szó ? Ott hol a Balaton és Héviz a sport kedvelőinak tnlontul tág teret nyit. Aztán most beszólni fürdőről, mikor társzekerek hordják a Balaton jegét. Mikor, csiszolják, fényesitik a korcsolyákat. Mikor legenyhébb fürdőnk a Héviz 8—10 fokcs hidegben gőzpárákat lehel. Brr! Kinek van kedve ebben a korai > kutya« hidegben fürdeni ! Legenyhébben szólva nem a megtestesült anakronizmus ez ? Hát van valami a dologban. De ha a Császár- meg a Rácftirdö meg a szomszédos Nagykanizsa meleg téli fürdőire gondolunk no vegye rosz méven tőlünk senki, ha ae egészség egyik ily kiváló tényezőjére gondolni inerftnk. De ne legyünk nagyravágyók. Ne tekintgessünk Rácfürdőféle elérhetetlen utópiákra. Kisvárosiak vagyunk. Azért csizmadia ne tovább a kaptafánál. Hát ha nem is rugaszkodunk oly magasra, akkor is találunk példát. Bpes'nél meg Kanizsánál (jó ssomsiédság kedvéért egy kis bók meg nem árt) kisebb városok kevesebb lakos-ággal is megelőztek e tekintetben bennünket, Nem is csoda aztán, ha szomszédainkra és kisebb kollegáinkra gondolva nekünk is megjön a kedvünk fürdeni. Ha az idő követhet el anakronizmust az által, hogy a régi januárokat november 13—26-ra varázsolja a maga 9 —10 fokos hidegével, már akkor nekünk is lehet, egy kis kedvet formálui a fürdüzéshez. ADUÍI inkább is, mert fürdeni nemcsak június ás augusztus verőfényes napjaiban, de máskor is, akár deoemberben is lehet, hasznos is és szükséges is még pedig nemcsak a tisztaság hanem ae egészsiég okáért is. Miért is ez a kérdés mindenkor még 15 fok hidegben is actualis. Es pedig annyira, hogy már ez a kérdés is valóságos tengeri kigyója lesz a mi kisvárosi életünknek, s a többi városi kérdések tengeri kígyóival egyetemben gyakran föl-föl dugja boraas fejét. Isten jóvoltából mi itt abban a sierencsés helyzetben vagyunk, hogy hidegben, melegben válogathatunk. Kinek milyen tetszik : hideg fürdő, melegfürdő rendelkezésére áll — de osak nyáron. Amire mások százakat költenek, miért nagy utakat tesznek, időt s pénzt áldoznak, azt mi fáradság, költség s napi foglalkozásuk megszakítása nélkül helyben megtaláljuk. Fürödbelik itt boldog boldogtalan s e« nagy előny. De csak nyáron s ez nagy hátrány. A verőfényes nyári napokkal a fürdőzés napjai is tova tűnnek. Es mi az óv részében — nem fürödhetünk. Nem egy nem a tantalusi fájdalmaknak az, hogy adott az Isten vizet bőven ós mi az év nagy részében nemcsak ivásra, de még fürdőzésre sem élhetünk vele. Pedig a gyakori fürdőzés előnye és haszna nyilvánvaló. Szükségességét minek bizonyítani. Kinek osak annyi fogalma is van az egészség helyes megóvásáról ós ápolásáról akárosak a bögödei bakternak, be fogja látni ennek szükségességét. Itt vagyunk mi városiak — több ezren. Itt, van a főgymn. tanuló ifjúsága, itt a gazdasági tanintézet hallgatósága itt az iskolák stb., katonaság stb. . , . Mind meg vagyunk fosztva a fürdőzés lehetőségétől teljes 10 hónapra. Mert hány nak adatott közülünk, hogy fürdőszobát vagy osak egy kádat, is berendezzen erre a célt a r Ne csodálkozzék azért senki, ha egyik másik polgártársunk csak azért zón'ázik át. Nagy-Kanizsára, hogy félév porát odnát lefürődje. Hát az az uti és egyéb költség nam volna jó ha itt fogyna el ! Nem kiván a mi közönségünk valami fényeset, valami nagyot. Nem kívánja, hogy a Hullám, vagy Balaton mintájára épült fények pavillonban legyen az a téli, tavaszi ós ószi fürdő. Nem ! Csak annyit kiván, hogy legyen. Ét pedig tisztességes, a mai kor ós egészség valamint a mi igényeinknek megfelelő legyen. Fürdő kell. Legyen az azután gőz vagy kádfürdő. A fő az, hogy legyen. Csodálatos ! Miudenre akad ebben a pénzszűk világban vállalkozó, vagy részvénytársaság. Akad szikviigyártásra, akad szállításra, akad kihizasitásra, akad petróleum, gáz vagy villanyvilágításra, osak egy ilyen igazán közszükséget pótló és amellett mégis tisztességes percenlet igérö villalatra nem akad tőkepénzes, nem akad társaság. Mert távol legyen tőlünk még a gondolata is annak, hogy mi ezt is az amúgy is sok gonddal küzdő városunk nyakába akarnók varrni. Itt, igazán helyén való lenne egy életrevaló társaság, mely e kórdóst a közönség és a maga javára nyélbe ütné. Tessék elhinni, hogy e kérdéssel mái egyéb érdekek is kapcsolódnak. Meg vagyunk győződve, hogy hasznára lehetne — az általános szempontokon kívül — városunk forgalmának és fürdőinknek is. Fürdővendégeink eddig Keszthelyen is a Hóviz'.n is azok voltak, kiknek elegendő pénzük volt az ily »luxus kiadásra.' Szűkebb ellátású embertársainkat bánthatta podágra, kehe vagy bármi manó otthon voltak kénytelenek — nyaralni kellő pónzfödőzet hiányában. Egy ily fürdő pavillon lótesitóse nagyban hozzájárulhatna az idegen forgalom emeléséhez az által, hogy a fürdőtermek, mikor a szabad természet elvállalja a helyettesitóst Hévizén is Balatonban is könnyű szerrel átalakíthatók lennének szegényebb sorsú fürdőzők részére szállásokul. Azok részére, kik havonkint 100 koronától 200—300—400 koronáig nem képesek csak lakást fizetni. Csekély fáradság és kevés kiadással meg lehetne csinálni évről évre az átalakítást. Ugy is mondják kevés a munka, egyes melynek jellemző vonásai lényegesen külömböznek az előbbitől. A nemzet, érzelmi tespedése tespedést, ébredése a romanticizinussal ébredóst • iszen az irodalom lelkébe is. S végre a demokratikus eszme rátereli a figyelmet a nemzet, azon osztályára, a melyben az idők viszontagsága a nemzet jellemét a legtisztábban őrizte meg: a köznépre s ennek fiai lesznek azok, a kik megmutatják, hol a valódi nemzeti költés, milyen a való magyar költés formára, tartalomra egyaránt. Hitem szerint nem ez a fő érdemük, hogy irányukat diadalra jutatták: hisz ennek diadalmaskodnia kell vala egy még el nem ernyedt nemzet kebelében önmagától is, mert érzése nemcsak magyar, hanem magyaros is, formája és nyelve pedig olyan, a melyek, mint a nemzet lelke közepéből sarjadzót igazán nemzetinek ösmerhetünk el. Föérdemük az, hogy a kortól fölvetett, eszmékről megérezték, megsejtették, sőt, az ihlet talán bizonyossággá fokozta sejtésüket, hogy költésünk fejlődésének, tökéletesedésének is ezen eszmék vetik meg az alapot. S a lelkesedés mámorával, az ihlet öntudatlan tudatosságával dolgoztak irányuk diadalra jutásáig. Ar eszméket a kor vt.ti fel a egy-egy eszme, ha csak fölpirkad is a társadalomban, hamar válik korszerűvé, népszerűvé, ha az irodalom irja zászlajára. S ez az irodalom nemzeti • ásalót lobogtasson, de ne is irjon rája soha olyan eszmét, a mely idegen s a nemzet lelkébe, legalább csirájában beléoltva nem volt. Nem fogadom el az idealizmus s a realizmus örök körforgásának elméletét mindenben, de tény, hogy váltakozásuk az eszmék áramlatának történetében föllelhető. Ez különben is csak az emberi lélek miségéuek a folyománya. Régi író mondja, hogy anima naturaliter christiana (az ember lelke természeténél fogva keresztény) s ez a boldogságáért élő-haló lélek, ha boldogságát nem leli meg a realizmus posványában, önkéntelenül is az idealizmus f#lé fordul csak azért, mert nincs máshova fordulnia. S ez nemcsak egyetlen lélek életében van igy : ugyanezt, tapasztalhatni a lelkek kapcsolatának, a társadalomnak életében is Ez a társadalom is keresi a boldogságot, s mem egy ember utalt immár vergődő szivekre, a kik megunták az életet, mert soha sem is tudták, mi az élet, Ez a mélységes sokat mondó metafora, « vergődő szivek metaforája tanít meg arra, hogy a társadalom is ki-kirugja lába alól a biztosság talaját, mert fáj néki biztos mesgyéu haladnia ; azt hiszi, találhat biztosabbat, jobbat, szebbet a kereszténység idealizmusánál . . . De nyilván hiába sürög forog másfelé: a vergődő szivek, a nyugtalan szivek csak ugy csitulnak meg, ha rálépnek a boldogság útjára. Egyszerű história, kár a fejtörésért : megismétlődik vélünk a tékozló fiu parabolája. S ugy tetszik, pitymallik : a kereszténység eszméje mintha egyre korszerűbbé válnék a magyar társadalomban . . . Am ismerje föl az irodalom ezt, a keserűséget s akadjon költő, a ki keresztény alapra mer állani. Hitem szerint övé lesz a jövendő dicsősége. Isten-adta költő legyen, természetes ember, mert a társadalom unni kezdi az affektációt, a rideg formák mögött ődöngő óriási semmiséget, tettetett fanyalgást., órzelgést. Hitem az, hogy a lirában a kereszténység Petőfié, az epikában Arany Jánosé a jövendő. S ezzel nem azt mondom, hogy Petőfi, Arany nem állanak a kereszténység alapján. Nem. Csak azt, hogy ő nálok, mint a korszerűség követelménye, a nemzeti esztre a fő, ez költészetük, működésük főrugója. Mindazonáltal nem szeretném, ha valaki azt a hitet v«nuó Írásomból, hogy a szorosan vett vallásos költést sürgetek. Nem. Szoros keresztény alapon álló magyar nemzeti költés bizgatja a gondolatomat. Hogyan, mikép, még egyetmást szólanék róla. \jr * t t „t. n ,1 újdonságok, továbbá karácsonyi és újévi képes leivepes iBVeleZOl&pOkDOl velezőlapok legnagyobb választékban kaphatód Sujánszky József ^önyv és papirkereskedéséW Ksszthelysn.