Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1902-11-23 / 47. szám

BALATON VIDÉK 1902. november 23. nak mutatkozott, ott kezdetét vette előszűr a »szelid« nyomás, azután az ijesz tés, sokfelé még az anyagiakban való megtámadás és sok más, nem éppen nemes emberi cselekedet. De ilyenkor az prédikáltatott általuk, a mi meg vagyon irva a bölcsességek könyvében: >Nem kell nagyot bizni a gyarló és a halandó emberben, ha még oly hasznos és kedves; valamint kár volna felettébb zokon venni, ha néha viszát von és ellent tart.« De nemcsak ez prédikáltatott általuk, hanem szüntelen az is, hogy tiszteljük mások meggyőződését és meghallgatjuk e meggyőződések sokszor kelleténél talán erősebb kijelentéseit is és nem válunk egyoldalúvá senki hangoztatott igazságával szemben sem és még a klikk rendszert is hajlandók vagyunk elfogadni addig, a meddig, az igazságot, a meddig a közügyekben, illetőleg a közt érdeklő intézkedésekben a pártatlanságot, a meddig a vállalkozásokban a polgárság érdekeinek szemmeltartását nem téveszti el. De ellene lennünk kötelesség mindazon esetekben, valahányszor akár egyesek, akár testületek, akár vállalatokban vagy kisebb vonatkozású közügyekben is, az igazság megkerülésével, a pártatlanság feladásával óhajt egyéni érdekeket szolgálni.« Szellemes barátunkon mosolyogtunk, de ő hévvel folytatá: »De nem csak ez prédikáltatott általuk. hanem az is taníttatott, hogy a szelid nyomást, az ijesztgetést el kell ítélni és meg kell vetni. Mert ha valahol, ugy a közügyek intézésében kell érvényesülni a polgárság szabad felfogásának. Mert ott van csak igazán helye azon közmondás érvényre juttatásának : »A mór, ha megtette kötelességét, a mór mehet.« Mert az világos és az kétségbevonhatatlannak mondatott általuk, hogy az elkopott, a városi közügyekben magát kimerített, a bizalmát eljátszott mórok, azok a mórok, a kik csak a saját javaik gondozását tekintik, azok a mórok, a kik még közkereseti társaságot sem bátortalanok a saját hatalmuk túlbecsülésében a közügyekből késziteni, azok a mórok csak akadályai a közügyek egészséges fejlődésének, azok a mórok csak akadályai a közérdek hetyes felfogásának.« Szellemes barátunkon kacagtunk ugyan, de ő nem tágított. A mikor pedig általuk mindez elprédikál tatotf és a mikor egyik-másik naiv, felült a prédikátorok hangoztatott igazainak és könnyelmű volt bátran elmondani a nézeteit, akkor a »futók« jelentést tenni indulának ós mondják vala a fejek előtt: »Van még egy közöttünk, a kinek más véleménye van.« És ők felelének vala: » Kövezzétek.* És ez megjőve és a barátságos kihagyásban nyilatkozók meg a következő választáson. És ekkor hozzá jövének a farizeusok és az Írástudók és sajnálák Őtet, és suttyomban örülének vala. mert sikerült megmenekedniük egy »jó« barátjuktól.* Kacagásunk a delelő ponton volt, de barátunk folytatá: »De ezek a gladiátorok nem egyedül vannak. Körülöttük ott ülnek mások, a kiket nem az érdem, hanem a klikk dekoráló kedve tesz a fórumra és azok a mindenki által egyformán ismert alakok, a kik vagy hallgatnak, vagy csak bólintgatnak és jó viselkedésük diját : a tisztesség élvezését, névjegyükre irják. Csudál kozhattok-e, hogy ezek mellett az állapotok mellett a városok dolgai nem ngy mennek, mint a hogyan mehetnének ? Csudálkozhattok-e azon, hogy hiányzik a közügyek vezetésében az őszinteség és az önzetlenség? És mivel ez a kettő még oda is telepedett a klikk és dekorációik mellé, csudálkozliattok-e azon, hogy az adózó polgárság elégedetlen a városok ügyeinek a vezetésével?* Én azt feleltem: Igen! János, a kópé azt: Nem! 0, magyarázott tovább. Hát kí az, a kí nem hiszi, hogy a klikk és a dekorátorok kezében bármely városi érdek szekererudja elcsavarodik és a mozgás irányának a kijelölésében nincs meg a körültekintés, nincs meg a polgárság érdekeinek a ezemmeltartása, nincs meg az ethikai irány, mert alárendelt emberi tekintetek dominálják és fojtogatják az őszinte véleményt. M» és velünk sokan hagytuk rá egyhangúlag. Ö pedig mondá: » Valamint a cukorgyártásnál a könynyen romló részek lekötésére először mészvizet, azután pedig a cukorlé kiválasztására szénsavat használnak : azonképpen szükség van arra, hogy a közügyek intézése körül felhalmozódott nem ethikai nézetek lassanként leszülessenek — a választások által. Az az: tessék a városok polgárságának sorompóba lépni és ugy a tanácsot, mint a képvisélőtestületet állandóan rosta alatt tartani — és különösen arra ügyelni, hogy azok, akik vagyoni állapotuk révén ugy is tagjai a képviselőtestületnek, ne essenek választás alá. Ha ezt meg tudják csinálni a városok polgárai, akkor a sárkány 12-ik feje az lesz, a milyent a királyfi keres.« Barátunk itt hirtelen elhallgatott, a Náczi pedig rá mondta: »Mintha ennek a bolondnak igaza volna.« Közigazgatási egyszerűsítés. i. A m. kir. belügyminisztériumtól f. évi november 16 áu érkeztek le az összes vármegyékhez n közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről szóló 1901. évi XX. t,. c. 32. §-* tüapján elkészített közigazgatási ügyviteli szabályzatok és pedig : 1. Vármegyei ügyviteli szal ályzat (H központ, és H járások részére.) 2. Ügyviteli szabályzat, a községi és körjegyzők rész" re. 3. Gyámügyi űgyvi'eli szabályzat az árvaszékek _ részére. •i. És végül a kö/.igazgatási bizott.iágok részére ké»ziilt ügyviteli szabály/at. Nagy fordulópont ez közigazgatásunk történelmében. Es lia. hozz* vesszük az:, a 3 utasítást, ft mely a vármegyei pénztári teendőknek a kir adóhivatalok által való ellátására ; a pénzügyigiizgatóság mellé rendelt számvevőségek illetőleg a számvevő^gí kirendeltségek által ellátandó vármegyei központi számvevői szolgálatra és a vármegyei gyámpéuztáraknak rongó köitói eszmék prózai megerősítése, a ki igy bátorságot révén, Isten-adta tehetségével a magyar költészet fáján fejlődést fakaszt. Ezt hosannával fogadom. Egyelőre a líráról, az érzelmi költésről szeretnék szólani világosan, mindenki számára, a kit illet. Tán a nagy közönséget nem is érinti oly tárgy vitatása, a melynek anyaga, a költészet iránt réges-régen meghűlt, meghidegedett. Ez a nagy baj. S tessék meghinni, meghűlésének nem az anyagi gondokkal, nélkülözéseki el küzdő reális élet az oka. Nem. A reális élet, mindig megvolt, a költésnek a mnltban mégis nagyobb volt. a beesü'ete. Hisz a reális élet hébe-korba csak kell, hogy megölelje az idealizmust igaz szeretettel, legalább üdülésképen, ha ugyan meg tudja ölelni. De nálunk mostanság nem tudja. Miért,? Mert a mi mostani életünk reális elvei s az ideális világ elvoi meghazudtolják egymást. Nem a reális élet ellenkezik az idealissal, hisz ezek mindig ellenkeztek, hanem az elvek, a csel«kvések egymást kikacagják, meghazudtolják. .Költő, hazudj, de rajt ne csipjenelo, mondja Arany János : s a mos tani világ rajta csipte költőit a hazugságon. Ez n baj. Ezért a költészettől el is fordult a nagy közönség. Legfeljebb a szerelmes ifjú hölgyeknél van egy darabig keletje. Szegénynek!... Hanem sóhajtozás helyeit fussuk át a valóságot s vessünk röpke pillantást — okulás céliából — költésünk azon fajtájára, melyet «hazafias költészeti néven bélyegez meg majdan az irodalomtörténet,. Mondjuk meg elsőben, ini is az a hazafias költészet. Ha nemzeti érzelmekről, nemzeti őrömről, gyászról énekel a költö, hazafias költő válik belőle s lilája hazafias lira leszen. Sehol ezen iránynak oly jellemző nlkotisai, már csak tömegességüknél fogva is, mint épen nálunk. És furcsa, miutlia épeu a hazafias lilával akarnának rácáfolni költőink azokra, a kik a kozmopojitaság vádjával dobálóznak feléjük, minden bokorból, egy-egy nemzeti, vagy csak nemzetivé fokozott ünnepen a lapok hasábjai csak ugy hemzsegnek a magyar érzést, nemzeti büszkeséget, a hazaszeretetet ékes hasonlatokkal, ellentétekkel élénkítő, trópusok, figurák burkoltságával fenségessé tenni igyekvő költeményektől. Csakugyan uraim, hölgyeim, humorista kellene s fenséges humoros valamit Írhatna ilyen nemzeti ünnepünk alkalmával költeményeinkről. G 'fi'; azt keliene megtennie, személyesítené meg a vo'.'Toket s irná le most már a szereplő személyo > jdlewét tisztán, igazán, a sokat, kiabáló, semu'it nem tevő hazafiasságot s ez jó lesz a humoros valamiben «magyar nemesnek«; a bombasztokkal ékes nemzeti ntigymondásokat és ezek les Hok az »Is'en adta nép« adóeltörlést, ígérő ámit.ói, a régi dicsőséget s a jelen törpeséget ábrázoló képeket s ezek jók leszuek obsitosnak, a ki' a régi világ dicsősége tud o»ak megszólaltatni, a nemzeti gyászt affektáló hideg sorokat a ez

jk leszuek a férjöket, holtig feketében gyászoló «szép özvegyek», s még az idegen kolurnusokbau döcögő verset, mely jó lesz borotvált képű, spanyol nadrágos lakájnak, a hazudott nemzeti érzések kinevetőjének. S aztán nézzen az BE iró a valóságba, vesse össze ezzel a poézist, vegye bele ezt a képet mélyen é

rző szivébe, békítse ki egymással, amennyire lehet, az ellentó eket s aztán facsarodjék el, mert el kell fecsarodnia szivének: olyan humoros valami kerbkedik ebből a sok mindenből, nogy sírásra, nevetésre fakasztja az olvasót. Vagy ián nem szólok igazságot ? Csak egyet kérem . , . Higyjük el, a poézisnak is csak akkor és csuk ott vau hitele, a hol ós ft mikor nem látja meg a közönség; hogy hisz ez csak poézis, semmi köze a valósághoz, vagyis magyarán, a hol a költés idealizmusa és az élet realismusa között nincsen olyan égre szóló kü50 levélpapír 50 boríték 80 fillér. 50 finom valódi csontlevélpapir és 50 boríték csinos dobozban 1 kor. Újdonságok, családi dobozok, szines levélpapírok, levelező kártyák és zárt levelezö-lap alakú levélpapírok, valamint kézzel festett zárható csinos fadobozok nagy választékba és legolcsóbban kaphatók Sujánszky Józsefnél Keszthelyen.