Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1902-11-23 / 47. szám
1902. november 28. BALATONVinEK a kir. állampénztáraiban való kezelésére ós a gyámi számvitelre vonatkozik, elmondhatjuk, hogy ezen hatalmas ós mély ludással ö.'szeállitott munká'atoknak a gyakorlati életbe való teljes bevitele által közigazgatásunk egész rendszerinek újjászületését ói'ük meg. Miutha éreznők a régi vármegyék rendszerének recsegését és h« végig olvassuk a munkálatokat figyelemmel, érezzük, hogy ezek a szabályzatok és utasítások nemcsak a közigazgatási eljárást kodifikálják, hanem bemő összefüggésükben mint céltudatos alkotások, a várva várt nagy reformnak is az rnját egyengetik. Különösen feltűnő a vármegyei ügyviteli szabályzat, a mely valóságos vaskos kötet s formája is mutatja, hogy benne nemcsak általános, hanem az eljárás minden részében felvilágosító útmutató rendelkezések foglaltatnak. És tényleg a benne foglalt és az eljárás legaprólékosal b részleteit, is a legnagyobb szabatossággal körülíró rendelkezések mind azt mutatják, hogy a vármegyei tendők ellátása nem nézhet el a bizonytalanságba. Maga azon körülmeny, fcegy HE ügyviteli szabályzatok az összes vármegyék ügyvitelét egységessé tették, a bürokratizmus végóráját jehnti, melynek elfajuló hajtásai már már veszélyesfé tették vármegyei rendszelünket! Jól mondja a kiadott végrehajtási rendelet, hogy »az ügyviteli szabályzatok, ne'yek a tisztviselők mindennapi munkájának mikéntjét s az egész hivatalos működés külső rendjét szabályozzák, hivalva vannak arra, hogy az egyszerűsítés szellemét a közigazgatás ogész szervezetében szétáraszezák « mintegy naponkint megújítva, meghonosítsák.* Van valami a szabályzatban, ami a közigazgatási ti.-ztvise'őknek nagy megnyugvást okoz. Ugyanis vannak a szabályzatnak olyan részei, nre'yek ujry tűnnek fel mintha a törvény alapcélját, képező egyszerűsítéssel látszólag semmi közvetlen összefüggésben sem állarak — ez a szabályzatnak szo'gálati viszonyairól szóló része, — de csak látszólag tűnnek igy fei, mert valóságban az rgyszerüsitést szolgálják, hogy egyöntetűséget teremtsenek! A legbec.-esebb része ez a szabályzatnak, mert a megyei közegek jogainak ós kötelességének egységes, korszerű szabályozását, foglalja magában, felfelé ugy mint, lefelé. A szabályzatnak a pragmatikus rendelkezései azok, melyek a tisztvis-lök különös örömét képezik ; mert. az 1—34 §§-okbau szabályokban van körülírva világosan a hivatalos állások betöltésének módja ; a törzskönyvek kötelező vezetése, a melyekben azonban a legnagyobb igazságtalanságnak, jogtalanságnak, tág teret nyitó minősít, sí táblázatok nincsenek benne, és ez az, a mi a tisztviselők nagy megnyugvására fog szolgá'ni. Becsületes lé lekkel, szorgalmasan dolgozó, önérzetes tisztviselő nyugodtan áldozza éleiét, a köznek javára és a legnagyobb törekvéssel teljesiti azt a közmunkát, melynek elvégzésére megbízatást, nyertek azoktól, a kik a közélet terére állították ! Haji de sok életet tettek tönkre a minősítési táblázatok, melyek ?zoii oritó képei, igen gyakran a legnagyobb igazságtalanságnak voltak kutforrásai I Itt, találjuk e szakaszokban a hivatalos órák szabályozását. Mondhatjuk, hogy — nagyon mérsékelten — 7 órában van azok száma megállapítva! Kevés munkaidő alalt pihent szellemmel kétszeres munkát végez a tisztviselő. Itt említendő fel, liogy végre van egy szabályzatunk, mely arra is gondol, hegy a tisztviselőnek is kell lelki élet, lelki táplálók, hogy a lisztviselő is megkívánja, hogy vallásos meggyőződéséből kifolyólag neki alkalom is adatik, hogy a vallási kötelességeinek eleget tehet! Ugyanis a szabályzat kimondja, hogy Húsvét, Pünkösd és Karácsony elfő napján, továbbá vasárnapokon és nemzeti ünnepeken a hivatal szünetel ! Ezeken a napokon az illető hivatal főnöke intézkedik, hogy a tisztviselői valamint a regéd és kezelőszemélyzet tagjai között 1 — 1 napos a legszükségesebb teendők ellátása végett, e napok délelőtti óráiban is a hivatalban legyen! Hát hiszen ez is nagy haladás e téreu, csak az nem érthető, hogy a hivatalszünet többi nagy ünnepeinkre (Nagyaszszony napja stb.) miért nincs kiterjesztve? Lehet ugyan felhozni azt a bizonyos okot, de elfogadhatóvá tenni alig! Végtelen jó hatással lesz ezen fenti üdvös intézkedése a szabályzat nak, a tisztviselők lell-ületére nézve! Van te hát egy nap heieukint, midőn az a családos tisztviselő kis családjával együtt, nyugodtau lépheti át templomának küszöbét, nem áll kötelességtudó lelkiszemei előtt ezon tudat, bogy az órában hivatalban kellene lenni — kötelességét, végezni! Különösen oly helyeken lesz ez nagy változás, a hol a hivatalok főnöke különösen idegenkedik a templomok levegőjétől, és ez->rt alantos közegeitől setn vette jó néven ha oda ellátogattak. A mi vármegyénkben hála Isten — eddig is ugy volt; vallási kötelességeit végezhette nyugodtan — és végzi is, aki akarja a tisztviselők közül ! Ujitást találunk a tisztviselők évi szibadJL ság idejét illetőleg is. A megyei tisztviselők évenkint 6 hetet (eddig 4 hetet), a segéd ós kezelő személyzet tagjai 4 hetet (eddig csak 2 hetet) kitevő szabadságidőt éhezhetnek • indokolt kérelemre. Es a mi a fő, ezen idő alatt — illetve 8 napnál tovább távollevő (szabadság, betegség ós stb. folytán) tisztviselő részére ügvdarabokat kiosztani nem lehet. Hogy minő nagy előnye vau ezen intézkedésnek, azt a jövő fogja megmutatni. Eddig ugyanis, ha a hivatalban volt, ha nem volt, a tisztviselő egyformán kapta a neki kiosztott, ügydarabokat és igy ha ez a tisztviselő hazajött, vagy felgyógyult, nagy örömére (!?) százával várták az ügydarabok. Igy azután a közérdek kárt szenvedett, de az a a tisztviselő szakadásig hozzá láthatott, hogy a nagy restantiát, ledolgozza ós ezenkívül a rendes napi postát. Persze a vakáció pibené* keserves gyümölcsöket. hozott. Ez is megszűnik jövőre! Rendezve van az egyes tisztviselők érdekeltségi esetei, melyben alapul vétettek a polgári perrendtartás tervezetének rendelkezései, valamint » tisztviselők fizetési illetményei stb. ; egyszóval mindezek a rendelkezések a szolgálati pragmatika megállapításának előhírnökei és a közhivatalnok egyéni szabadságának biztosítására szolgáló intézkedések útjait hatalmasan egyengetik. Mindezek pedig oly kérdések, melyedről helyesen mondja a végrehajtási rendelet, hogy eddig teljesen megoldatlanul állottak, s csak az ingadozó gyakorlat által döntettek el. Tisztvise'ő. Néhány szó színészetünkről. Ugy értesültünk, hogy a téli évadra két színigazgató is folyamodott engedélyért, de ar illetékes körök ezt megtagadták. Ez a dolog, ha est kugyan igy Tan, szó nélkül már csak azért sem hagyható, mert véleményünk szerint árt a város jó hírnevének. Igaz, hogy városunk Í3 bele van véve a szókesfehérvár-szombathelyi sziaikerületbe s igy az illetékes körök jog szerint, meg nem támadhatók, de az is igaz, hogy a szini kerületet, nem nyert szinigi zgatók mellett még a méltányos felfogás harool. Mit csináljanak azok a szegény színigazgatók, kik tőrvényadta joguknál fogva tartják fenn társulataikat, ha mindenütt ajtót :— előttük ? Hi'Z ólniök csak kell ? zárnak lönbség, mint épen minálunk. Hiszen a költés eszményét, ez igaz ; de csak valóságos eszményit s ha nincs meg a valóságban, a mit megeszményit, ha jóformán ugy kell íáfogni a. valóságra azokat a jellemző vonásol-at, melyeket a gyökerébe* mégis csak a valóságból jakadó s éltető redres&égét innen szivó költészet akar idealizálni, csakugyan poézis lesz a szó legparlagibb értelmében, magyarán hazugság, mely mint ilyen hidegen hagyja az embert. Manap miná'unk a nemzeti érzést, a magyaros érzelnet és gondolkodá-t olyan köntösnek tartják az emberek, a melyet, néhanapján, nemzeti ünnepeken vegyünk fel. De ekkor felvegyük, hadd lássa a nfgy világ fényes szónoklatainkban, ragyogó lakomáinkon, a mikor összegyűlvén egy-egy cbizott*ág», a magyarok ennek örömére <Fecerunt magnum áldomás» — őseik mintájára . . . Tény, a ki ma magyar nőlő' magyar érzelmet is meg mer kövelelni, idealista rajongónak tartják, csak azért, mert rég meghaladott eszméket penget, s tisztelet a kivételnek, ignzándi magyar hölgy oly ritka manapság, mint, kákán a. csomó. Pedig tudhatni a statisztikákból, hogy több az asszony széles Magyarországon, mint a férfi s ha az anyákká lett magyar lányoki ól nem szívja magába a csecsemő a magyar érzések anyatejét, belőle sem lesz soha olyan ember, a kinek szivét magyar érzelmek, magyaros érzelmek meg-meg dobogtatnák. íme, miért fordul el hidegen közönségünk a költészettől. Ugy jár, mint az a bizonyos aszszony a prédikáló pappal: nem érti meg, a mi természetes dolog, mert hisz a mely éri-elem nincs meg bennem, az angyalok nyelvén szólva sem dobogtatja meg a szivemet senki. Pedig a hezefias költés poézisíinknek még csak egyik fajtája : ennek csak a hazafiúi érzelmek a tárgya, magyar érzelmek az indítéka. Pedig magyar érzelmeken kivül vannak magyaros érzelmek is s közöttük lényeges a különbség. Amaz a hazafias érzelmek csoportja, emez minden általános emberi érzelem olyan alakban, mint a hogy a magyar ember szivében, lelkében, esze járásában meg szokott nyilatkozni, tehát magyarom öröm, magyaros bánat, magyaros szerelem, a mulandóság fölkeltette érzelmek magyaros színezete, a természet magyaros szemlélete stbeff. Igy kapjuk meg költészetünk második, nagyobbik fajtáját, a nemzeti költészetet, nemzeti Urát, melynek tárgya magyaros érzelmek s éppen erről a fajtáról akarnék szólani. Mondjuk ki legelsőben is, hogy mind a hazafias, mind a nemzeti líra számot tarthat a nemzeti költészet nevére, ha mindjárt az általános emberi érzelmeket nem egyes uemzetek privilégiumának adta is az Ur Isten. Mert azt, hogy magyar lilánk csak liazfias érzelmekről zengjen, még kivánni is lehetetlenség. Hiszen a líra örök motívuma, a'szerelem, a halál, a mulandóság és a természet oly mélyen gy ökei edzenek az ember szivében, a lira bő csőjében, hogy nélküle lantos költészet birodalmát, még nemzeti birodalmát sem lehet elképzelni. De meg a hazafi érzelem csak egyik tagja az emberi érzelmek csoportjának s azt követelni, hogy véle merüljünk ki egy egész nemzet érzelmének olyan változatos világa, mint éppen a magyaré, merő lehetetlenség. Hiszen nem is az a. magyar költés magyarsága, hogy hazafias érzelmekről szóljon, hanem az^ ll 0gy 1 4 ''rá örö k motívumai magyaros észjárással szólaljanak meg a lanton! Szeressen a költő, de magyarosan, enekeljen a mulandóságról, de magyarosan; merüljöu el a természet csodálatába, életébe, fedezze fel a hasonlóságot a maga érzelmei és a természet képei között, de csak magyarosan. Szóval legyen ember, s mint ilyennek legyenek meg azon érzelmei, melyek "közösek az emberrel, de legyen magyar ember is, európai magyar, a kinek minden szavában, sorában megnemesitve cessenek meg az igazán jellemző magyar tulajdonságok. Vucskits Jenő. Szivarka hű Kitűnő elismert legjobb minőségű szivarka hüvelyek rendkivüli nagy választókban s a legolcsóbban kaphatók Sujánszky József könyv ós papirkereskedésében Keszthelyen.
