Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1902-11-16 / 46. szám

VI. évfolyam. Keszthely, 1902. november 16. 46. szám. Iparosaink figyelmébe. (*) Nem vagyunk barátai sem a kasztszellemnek, sem az osztály- sem a klikkuralomnak. Bár e legutóbbi körmeinek simogatását nem egyszer érezzük. Leginkább érezzük azt oly közösügyeknél, melyek a szives érdeklődők számára egy kis províziót helyeznek kilátásba. De mi ezúttal nem az ily irányú társulásról akarunk szólani. Bár ez is magán viseli társadalmi életünk anyajegyét. Itt is többen, kevesebben társulnak a közös cél — az önhaszon bálványa // körül. — Ok látják hasznát. De hát van tömöiülés, társulás, egyesülés idealisobb célzattal is. Midőn nem a publikum jóhiszeműségének, közönyösségének s félénkségének kihasználásával csináljuk a dolgokat, hanem az egyedeknek és erőknek egyesitésével munkálkodunk s folyunk be a közügyek irányitásába és intézésébe. Ez nem osztály-uralom, ez nem klikkrendezer. Ez a társadalmi körök és egyletek rendszere. Ilyenekre van szükségünk, hogy az erők egyesitése révén az előbbiek káros kinövései ellensulyoztassanak. Ezen fölül az ily társadalmi körök hazafias és kulturális hivatást is telje3Ítenek. Terjesztik a műveltséget, népszerűsítik a társadalmi és szaktudományokat és ismereteket. Üdvös befolyást gyakorolnak a társadalmi életre. Mágnesként egy központba vonják a széthúzó elemeket. De vannak e városunkban ily közhasznú körök és egyletek ? Felelet: vannak. Van urikaszinó: tagjai az intelligentia és a kereskedelmi világ képviselői. Van nőegyletünk, tagjai városunk hölgyei. Van dalloskörünk, tagjai az iparosvilágból azon kevesek, kiket Isten a jóhang privilégiumával áldott meg. Vannak ifjúsági egyesületeink, tagjaik a kereskedelmi és iparos ifjak. De melyik egyletben, vagy körben vannak az önálló iparosok ? Megvan ! ők is együtt vannak az ipartestületben. Csakhogy az ipartestület inkább hivatalos testület. Hol is üzleti, ipari, hivatalos dolgok bonyolitatnak le nem egyszer kellemetUn epizódokkal. Különböző érdekek csomózódnak itt össze s nemegyszer szétválasztanak. Napi gondok, ügyes bajos dolgok fárasztják itt a lelkeket. Csoda-e, ha azután a napi gondokban fáradt iparos is üdülés után vágyik. Mivel pedig ezt sem a műhelyben sem másutt meg nem találja, ott keresi, hol föltalálni véli — vendéglőkben, kávéházakban. Hol is azután kisebb-nagyobb számú borospalackok — mivel hogy csak az első szokott drága lenni, — kapucineres csészék között meg dákók forgatásával szokták agyonütni az időt. A BALATONVIDÉK TÁHCÁJA XIII. Leo pápa. 1878. febiuár 17-ike volt, mikor az örök város szt. Péter templomának nagy harangja szomorúan hirdette, hegy IX. Pius az Egyház feje, kiszenvedett. Meghalt a "Vatikán nagy fog- ! lya anélkül, hogy mint, első előde Szt,. Péter — a szabadító angyalt láthatta volna. A halál lett dicsőséges és viszontagságos életének szabadító I angyala. Szt. Péter árván maradt trónját, az Egyház szikláját ellenséges viharok zúgták körül. A nagy pápa halálának híre mintha egy pillanatra h csillapított á volna az ellenség dühét. A forradalmi italianissimok elcsendesedtek. M aga a megilletődött olasz állami hatalmasság elleüséges érzülete is részvétre változott. A Quirinálban zavar és fejetlenség támadt. Cavour örököséi siettek jóakaratú részvétüket nyilvánítani. Maga a hatalom sem bizott, a pillanatra meghökkent, elcsendesedett forradalmárok őszinteségébej). Az egész világ figyelme Rómára, a pápai választásra irányult. Félelem és reménnyel tekintettek az Örök város felé a ker. népek. — Az olasz kormány maga is félt. Tartott a forradalmi csőcselék felizgatott, dühétől. 24 ágyút állíttatott föl szt. Péter téren a Vatikán körül 120 tüzérrel. Ily alakban nyilvánult a kormány bizalma önmaga és híveivel szemben. Igy akarta biztosítani a választás függetlenségét. Mintha nem is a béke és sz^ietet fejedelmének választásáról lett volna szó. Ily körülmények között jöttek össze a bibornokok a Vatikánban pápaválasató konklavéra. A pápaválaszló egyházfejedelmek között volt két, magyar biboros is: Simor János és Mihalcsics József érsekek. Hatvanegy biboros volt együtt. 1878 febr. 18-án délután 6 órakor kezdődött meg a konklave. Sok és nagy név került forgalomba. Megkezdődött a szavazás s már az elsőnél kitűnt, bogy a sok fényes név közül Pecci cardinális neve fog az urnát képező kehetyből győztesen kikerülni. Az első szavazásnál 16, a másodiknál már 26 szó esett, Pecci Joakim bibornokra. Február 20-án délelőtt 10 órakor ment végbe a 3-ik szavazás, mikor ^ Pecci Joakim gróf, cardinális 44 szavazatot kapott s pápává választatott — a sixtini-kápolnában. A kocka tehát el volt vetve. Megvan, ki viselje küldőjének töviskoronáját. A választás megtörtént, mely alakilag csakugyan választás volt de Ítélet lényegében, ítélet, mely pápai trónt s börtönt, ti arát és töviskoronát, a világ legnagyobb erkölcsi hatalmának jogarát és a szenvedés glóriáját, nyujtá — egykézben. Tengernyi nép előtt hirdette ki Caterini bibornok (a pápaválasztás eredményét) Pecci Joakimnak pápává történt választását. Rómának összes harangjai hirdették a ker. világ nagy eseményét. Pecci bibornok, mint pápa : XIII. Leo nevet vett föl. Magára öltötte a pápai fehér öltönyt, s fogadta a bíbornoki testület hódolatát, majd a Szent Péter bazilikába ment s kiosztotta : első pápai áldását. 1878 márc. 3 án koronázták j meg a pápai hármas koronával. XIII. Leo családi néven Pecci Joakim gróf, 1810. márc" 2-án született az olaszországi Carpiueto nevü helységben. Szülei voltak Pecci Lajos Domokos gr. s Prosperi Busi Anna. A legkegyesebb és iegjóságosabb szülők. A jó fa csak jó gyümölcsöt, terem. A 6 testvér között a kis Joakim már serdülő korában kivált jeles tulajdonságaival. A szülők reménységének derekasan meg is felelt. Iskoláit a viterbói kollégiumban kezdte s Rómában a Gergely-egyetemen végezte. Tanulmányait, a theologiai, oölcsészeti és jogi doktoratusok fokozataival fejezte be.