Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1902-10-12 / 41. szám

2. BALATON VllJJSK 1902. október 12. hogy azok az országgyűlési képviselők, a kik a sérelmeket feljebb adni és igazi mivoltukban feltárni hivatva vannak, nem tesznek szolgálatot a bortermelők érdekeinek. Nem arról van szó, hogy azok a követelések, a melyeket a népgyűlések elfogadtak, nem szolgálnák a bortermelők érdekeit, hanem arról, hogy valahányszor népgyűlést tartanak, mindegyiknek az a vége: »Kormány segits.« Ez igazi faji betegség. Betegsége ez a magyar gazdaközönségnek és a magyar kisiparosnak egyaránt. S valahánj'szor ilyet hallunk, vagy olvasunk, mindig eszünkbe jut, hogy nagy idő választ még el bennünket attól, mig népünk a saját magáért való munkájában nem a földi hatalmakhoz való fohászkodáson kezdi. Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy kárhozatosnak tartjuk, vagy pláne véteknek a hatalmas ministerek segitsógét igénybe venni vagy kormánvbefolyással javítani akarni a bortermelők helyzetét. — Nem. — Azt akarjuk mondani, hogy ennek a mag}

7ar népnek a boldogulásánál inkább van szükség arra, hogy egyesek érte önzetlenül munkálkodjanak és őket is erre oktassák, mint népgyülésekre, a honnan mindig azzal a meggyőződéssel távozik a nép, liogy boldogulásának gátját egyedül azok az okok képezik, a melyek ott tárgyaltattak és elfogadtattak. Pedig nem ugy van mindenben. A szőlősgazdák nehéz boldogulásának más, szintén mélyen járó okait az eladósodottságban ós az ebből önként támadó nag}

r kamatfizetésben is találjuk. De jelentékeny hátrány az is, hogy a szőlőbirtokosok a jelzálogforgalomban mellőztetnek, a mióta az 1896. V. t.-c. megalkottatott. A vidéki pénzintézetek ugyanis nap-nap mellett, mind nagyobb idegenkedést mutatnak a szőlőbirtokoknak jelzálogi elfogadása tekintetében. a miáltal pedig a kisebb szőlőbirtokos hitelképessége mindinkább szűnik. Ezt érzi az a szőlőbirtokos is, a ki különben az agrárkölcsönre nem szorult. De mindezekhez hozzászámitliatók még a védekezés óriási költségei és a borkereskedőknek szinte kartelszerü tartózkodása, a mi egyrészt a borvásárlásban, másrészt a borárak leszorításában és sok helyen a kényszerbei vzet kiaknázásában fejeződik ki. Mindez beigazolja, hogy a gazda termése és reménye az Isten, de a többi: az adó, a kamat, az adósság törlesztésének ideje, a bor áralakulása, az emberek, a gazdától, ós az ő érdekkörén kivül álló egyének kezében van. Ugy gondolkozunk tehát, hogy a magyar szőlősgazdának az érdekei védelmére nem a népgyűlések keretében kell kimerülni, hanem a gazdálkodás és a megélhetés eszközeinek olcsó beszerzésén kivül a termesztett anyag értékesítésében is, a társulás által kell védelmet keresni. Ezt a védelmet pedig szövetkezetek létesitése által érheti el. Fel kell tehát világosítani azt a derék magyar bortermelő népet arról, hogy boldogulásának feltételei a népgyűlésen elfogadott pontozatokon és az apáitól örökölt földdarabnak intensiv megmunkálásán kívül, az érdekek védelme különösen a szövetkezés eszméjében csúcsosodik ki. Az intelligentia, a bortermelők értelmisége előtt meg ugy sem kell bizonyítani, hogy ezek gondozása a fáradságosabb rész: de azt sem. hog}' ez nem fog termelni oly iratcsomókat, a mely a méltóságok papírkosaraiban vesztik értékök. t, hanem megtermi gyümölcsét a nép vagyoni jólétében, mely annak nyomában fakad. Mert ha a borvidékek hegyközségeinek lakosai megteremtik a saját hitelszövetkezeteiket és ezzel kapcsolatosan a pinceszövetkezeteket, valamint a védekezésre szükséges anyagok beszerzéséről és sok másról is eg3

7üttesen gondoskodnak : akkor, azt hisszük, a régi szüret vigalma is visszatér majd e vidékre. Hol vannak azok az önzetlen népbarátok, a kik ez irányban terelik az önvédelemre fel-felcsillanó közérzést és kitartóan dolgozni tudnak egy vidék fellendítésén? Előre. Hisz vannak ilyenek a népgyűléseken, Beiratások után. A gazdasági tanintézetben véget értek a beiratások. Kezdődik a komoly muuka, hogy ez az intézet nagy alapitójának intentiója szerint a magyar hazának, a magyar földnek képzett, szakértő és lelkes miivelőket adjon. A tanári kar az uj tanévben is az intézet nagy missiójának tudatában várja az ifjúságot, hogy tudását, tapasztalatait ós a magyar földmivelés iránt táplált lelkesedését hallgatói szivébe átültesse. Hogy vele a magyar földnek gyümölcsöző képességét megismertesse s megkeJveltesse azokat az eszközöket, melyek az édes anyaföldnek termőképességét előmozdítani, fokozni és ápolni alkalmasak. A tanárikar a földmivelósügy nagyszivü és lelkes ministerének égisze alatt és intentiója szerint teljesíteni fogja nemes hivatását. Azonban az óhajtott cél elérésére a tanárikar buzgó fáradozása mellett szükséges a hallgatók intenzív és lelkes közreműködése is. A tanulni és tudni vágyó ifjúság befogadására a mult héten megnyíltak az intézet ajtói. Az élet gondjaiban fáradó szülök most már az intézet gondozására bizzák gyermekeiket Azzal, hogy reményeik majdan valóra válnak. Azzal, hogy majdan ennek az áldott magyar földnek s a társadalomnak hasznos muukásai lesznek. Szép és nemes czél előtt áll a gazdász ifjúság. Am a ki akarja a célt, akarnia kell az eszközöket is. Legelső helyen áll közöttük a hivatásnak átérzése és szemmel tartása. Mi a cél? Megismerni ós elsajátítani azofőegyházmegye papságához és híveihez intézett főpásztori körlevelében találjuk meg az ünnep kreálásának indokait. Remek vonásokkal festi a történetíró főpap e körlevelében azt a kegyeletes ragaszkodást, melylyel a magyarok a Szüzauyát kedveskedve : Miasszonyunknak, Nagyasszonyunknak, Magyarok királynéjának nevezik. Felvillanik lelkében az első szent király és apostol István azon ténye, hogy koronázása napjául Mária menynybevit.elét (aug. 15.) választja s e napot országos ünnepnek nyilvánítja s törvénybe iktatja, hogy a magyarok e napot a legnagyobb fénynyel és áhítattal ünnepeljék s azt Asszonyunk és Úrnőnk napjának nevezzék. Egy másik szent és apostol: deliért püspök pedig arra oktatja a népet, hogy Máriát Ászszonyunk és Anyánk, Patronáuknak hivja. Hivatkozik a hercegprímás körlevelében a magyarnak azon sajátságos szokására is, hogy nem fordítja le Mária ünnepeinek nevét a latin egyházi nyelvből s nem viszi át azok elnevezését az életbe, hanem azoknak saját elnevezést ád s mindenütt külön kiemeli az ő Nagyasszonyát. Jézus bemutatásának ünnepe (február 2) Gyertyaszentelő Boldogasszonynak, az angyal köszöntésének napját (márc. 25.) Gyümölcsoltó Boldogasszonynak, Mária látogatását Erzsébetnél, (jul. 2) Sarlós Boldogasszonynak nevezi. Mária születése napját Kisasszonynak, menny be vitelének napját Nagy Boldogasszonynak hivja. Az üdvözlígy imában is asszonyáról emlékezik, minőn igy imádkozik Asszonyunk Szűz Mária. Háromszáz év óta aloretfói litáuiába is beleszövi, mikor igy énekel: »Magyarország Védasszonya könyörögj érettünk. És az egyház, jóllehet imáiban sem türi az újításokat., mivel látja, hogy az az uj cim magyar szívből, magyar szeretet, és kegyelet,bői fakad — jóváhagyta azokat. De a magyar nem csak szóval, hitnem tetteivel is ugy magán, valamint nyilvános életében Nagy asszonyának, Patronájáuak Királynéjának tiszteli ós vallja a Szüzauyát,. Ezt, a kegyeletet hirdetik intézményei és szokásai is. Az ősök harci lobogóján, az ország zászlóján Nagy asszony uuk képe lobogott. A vitézek kardján, páncélján és a pénzeken a Patróaa Huugáriae képe ragyogott. Ott ragyogott a kép a király koronáján. Nagyasszony képeivel díszítették címereiket. a főranguak és ékszereiket a magyar hölgyek. N em volt értékes tárgy, akár öltöny, akár drága kötésű könyv, melyen a Nagyasszony képe ne ragyogott volna. A szombatot Mária napjának nevezte a magyar. Századokkal elóbb mintsem e rendeltetett, volna az Ur angyala — harangszó, az Udvardon Komárommegyébdn 1308-ban tartott zsinat már megparancsolja, hogy délben és este harangszóval figyel in ezt,essék a népet Mária tiszteletére. A prímás maga is címerében t'szteli a Magyarok Nagyasszonyának koronás képét Méltán nevezték tehát, Magyarországot Mária országának. A magyarok Mária tiszteletét hirdetik a még máig is meglevő község ós zárda-nevek minők : Mária-család, Mária-Nostra stb. Templomok, oltárok, szobrok, képek és kegyhelyek mind őseink Mária tiszteletéről szólnak. Es amily gyermeki őszint.o ós közvetlen volt a magyarnak Mária tisztelete, oly bizalommal is fordult hozzá minden bajában, ínségében, országot és nemzetet fenyegető veszedelmekbea. Midőn az itju kereszténységet a pogányság kiirtással fenyegette, szt. István király Máriához fordult. Anyai oltalmába ajánlotta áiváu maradt nemzetét halálos ágyán is. Es a veszedelmek hány örvénye fenye. gette azóta is a magyar nemzetet ? Háromszor állott sírja szélén — Mohi, Mohács, Világos nemzeti nagylétünk temetői. Az 1242. év felejthetetlen marad. — A király IV. Béla Dalmáciába menekül, a nép a hegyekbe futott, az országot Batu Khán tatárA divatú őszi ós téli kész férfi és gyermek ruhák már megérkeztek u. m. őszi ós taraszi felöltők, téli kabátok, kavelokkok, esőköpenyek és egész öltönyök rendkívüli nagy választékban a legolcsóbban kaphatók HUSS FERENCZ nél Keszthelyen, iLossuth Lajo»-utca a városházzal szemb*n.