Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1902-10-05 / 40. szám

2. = tak ránk és száll az fiúról-fiúra, unokáról unokára, mint a keresztény erkölcsök legnemesbike. És ez az az áldozat, a mely a dicsőségnek verőfényes ragyogásával övezi annak a Tizenháromnak emlékezetét, a kiknek szobránál Arad díszterén megcsendül a gyászdal és száll az ima fel ... a békesség örök Istenéhez. Ennek az áldozatnak igazi fenségét azoknak az ősöknek unokái értik és érzik és azoknak az ősöknek az unokái adhatják tovább hamisítatlanul, a kikben együtt van, akikben él a faji öntudat, a történeti kapocs, a hit sugalma, szóval a magyar nemzet története és az Ősök hagyományainak tisztelete. Körétek gyül hát. Tizenhármak napján az emlékezésnek a magyarság, lelke. Körétek gyül av. ősök ivadéka hogy dicsöitsen, hogy magasztaljon titeket, a kikben a hazaszeretet tiszta gyémántja nemcsak az ajkakon nemcsak a szikrázó kardokon, nemcsak az oroszlán bátorságon.

8 hanem abban a lelkesítő tudatban ragyogott, hogy nem hal meg örökre, a ki hónáéit áldozza életét. Ötvenharmadik évfordulóján a megrázó tragédiának, köretek gyül hát az ősök ivadéka, hogy lerakja koszorúját a hazaszeretet vértanúinak sirjára ; lerakja azokéra, a kik a hazáért való önfeláldozás tündöklő alakjai lesznek, mig csak magyar él e földön. Emlékezzetek hát, hisz a holnap méltó az emlékezésre. Imádkozzatok ; hisz a nemzet vértanúi méltók, hogy könyörögjetek érettök! Krajcáros újságok. Nem hiába mondják a sajtót — nagyhatalomnak. Csakugyan az. Mert ez a társadalom gondolkodás és érzelem világának irányitója. Közvéleményt formál, mivelhogy maBAL

ATU.N V1DEK napság a sajtó az ember mindennapi szellemi tápláléka. Erejét megnövelte a sajtószabadság. Elterjedését előmozdította a közművelődés terjedése. De a legnemesebb virágsorokbau is felüti magát a gyom. A sajtónak is meg vannak a maga kóros kinövései és vadhajtása. Es mint, a gyom az illatos virágsorokbau, ugy pusztit a sajtó gyoma is a társadalom rétegeiben. A sajtó két irányban, jó és rossz irányban hathat. Lehet áldás, de átokká is válhat. Nyújthat mézet, de mérget is adhat. Áldás helyett mérget nyújt a sajtónak az a része, mely az emberi szenvedély felköltésére és csiklaudozására alapítja léteiét. Erre utazik és speculál. Melynél célul nem az erkölcsi érzés és izlés fejlesztése, nem a közművelődés előmozdítása és a helyes irányítás, hanem az üzleti érdek szolgál. Nem rég mult ideje annak, hogy a sajtó közönségét csak a felső tízezer, az iutelligentia s a várossi iparosság képezte. De ez ma már nem igy van. A sajtószabadsággal s a sajtó orgánumok szédületes elterjedésével az olvasó közönség száma is óriási mérvben megnövekedett. Aunyira, hogy ma már mindenki újságot olvas. A városi fiakkeres kocsistól a falusi bakterig, a jól megtermett kofától az utolsó libapásztorig. A társadalom ezen osztásának a komolyabb olvasmány nincs ínyére. Sem ideje, sem pénze niucs arra. A világ folyásától pedig elmaradni mégsem akarnak. Jól számítottak és kitűnő üzletnek vált be a krajcáros vállalkozás. A krajcáros lapok elterjedése városokban és falvakban óriási. A legfélreesőbb puszták cselódgj'ermekei is olvassák. Az öreg kofaaszszony érte adja utolsó garasát. A csizmadiainas a krajcáros mellett bömböli el a lábszij keserveit. Roppant elterjedésük nyitja — világos. Hizeleguek a kíváncsiságnak, az emberi szenvedélyeknek. Megtörtént és meg nem történt szenzációs esem 'nyeket, az emberek gyengéit elferdít ve, megnagyítva, kiszínezve tárgyalják. A nyilvánosságot egyáltalán nem illető kuliszsza titkokat, durva uaturáliaUat, szerelmi gyilkosságokat és öngyilkosságokat, házasságtöréseket és családi drámákat, sikkasztásokat és kaszszafurásokat, teljes meztelenségükben, a közszemérem és erkölcsi érzés arculcsapásával nyíltan adnak elő. Nem kímélnek, vallási, egyházi és társadalmi intézményeket ós sztmélyeket. 1902. október 5. Gyanúsítanak és rágalmaznak. Az egyén becsülete és a családi tűzhely szentélye sem sérthetetlen előttük. idegen világrészek botrányait hazai cégér alatt hasábokon tárgyalnak. És mikor már kifáradt kezükben a toll, kalamusokból kifogyott a tinta s mikor már valamely létező, vagy költött személy becsületéről az utolsó izmot is lerántották-, a felelősség megkönnyítésére a befejező sorokban megidézik Amerika vagy a legsötétebb Afrika valamelyik városát. Tessék onnét ide jönni, krajcáros lapot venni és sajtópert inditaui. Föltéve, ha létezik az a kiszemelt és ledorongolt személy. Es hogy a szenzáció meg az üzlet nagyobb legyen, öklös betűkkel szegezik címlapra a hajmeresztő dolgokat. A hatást csak növelik természetesen a címlap szenzációs képei. Azt a rombolást, melyet a sajtónak ily része előidéz, csak növeli olvasópublikumának színvonala, mely nem gondolkodik, nem ítél, nem distiiigvál, hanem jóhiszemüieg igaznak, valónak, jónak és helyesnek tartja, amit nyomtatásban olvas. Kiszámíthatatlan az a kár, mit a nép erkölcsi világa ezáltal szejived. De ha még csak a felnőttek lelkét mételyezné m«g az ily sajtó! Többet tesz ennél. Mermérgezi a jövő nemzedékének, a gyermeksaregnek erkölcsi életét is. A műhelyben, a házban, a családban, az utcán nyíltan olvassák és tárgyalják a legszenzációsabb pikantériákat.. A gyermek sereg hallja, fig3

Teli és olvassa és megjegyzi magáuak. Mert a szülőnek se gondja, se figyelme, se ideje arra, hogy az il}

Tesmiket gyermekétől távol tartsa. • Hová vezet ez ? Erkölcsi és társadalmi anarchiára. Melynek majdan gátat vetni sem a családi, sem az iskolai nevelés, sem az egyház vállvetett munkája, de a hatalom minden szuronya sem lesz képes. Az ily káros irányzatú lapok elterjedésének kedvez a magyarnak egy régi gyengéje. Vérünkben van u krajcáros gazdálkodás. Magyobb kiadástól — egy ösizegben — borsózik a hátunk. De ugyanazt az összeget részletekben, krajcárokban gondolkodás nélkül adjuk ki. Ezen a néven mi vesszük meg a külföld minden selejtes árucikkét. És mit is nem venne meg a magyar krajcárért? Mikor az nem is pénz.. Három forint 65 krajcárt a világért sem reszkírozna meg — egy lapért. gy< dtan a gyermek, az esti szél elhozza a fenyők illatát s a csalogány dalait, s a fiatal ftirdö-orvos a park legszebb rózsáit, s erre is csak egy bátyadt. mosolylyal felel a leányka ; a kinek a kacagását rágalmazó irigy kiáltások rabolták el, — nem tud az nevetni többé. * Könnyű csónakot ringatnak a selyineszöld hullámok, melyeket ezüstös fényökkel a holdsugarak pazarul hintenek le; gyöngyszemekké varázsolják a tótükörnek minden csepp vizét. Édes anyja s az orvos szórakoztatni akarják a merengő leányt, csónakon járják be vele a bűvös tavat. A vízi liliomok, a szomorú füz ágai melyek a sugarat vető tóba nyílnak, a habokon riuguak lassan, kéjjel, a fénylő csillagképek majd eltűnnek, majd megjelennek a hullámokon, s ezek közt az evező csapások halk zenéje mellett siklik tova a néma éjben a hajó. Az alacsony padon ül a leányka, habos fehér ruhájának szegélye a vízbe lóg, arany hajával suttogva játszik a szellő. Nagy kék szeme a messze távolban keres egy megtalálhatatlan valamit, néziuézi a csillagoktól tündöklő eget; most lefutott egy csillag! Beteljestil-e majd kívánsága? A mélységek hatalma tudja csak. A kék szempár könyekkel telik meg, majd lassan végig pereg a két könycsepp a halavány arcocskán, leesik a hervadó liliomokra, mig a leányka remegő kezéből a vízbe hullnak. Nézi, nézi, mint. lejtenek táncot fehér bóbitás tündérek gyanánt a liliomok a hűlném megy a munka, a tanító szói aközött; az inga és törvényei, Petőfi, Kölcsey, Rákóczi, Bocskay, egy rettenetes zűrzavarrá alakulva csapongnak égő liomlaka körül. A hamis tintatartó, a füzetek, a toll, táncra kelnek előtte, egy gondolatnak sem ura többé ; Tán a levegőben van valami bódító ? Nem, hisz ez csak egyjtanterem levegője, nem a selyem boudorok rózsaillattól nehéz légköre. Mi ez tehát, a mi itt ugy éget, ? Semmi nem lángol, csak a gyermeknek két nagy, tágranyitott kék szeme. Csodálkozva, aggódva emeli ezeket a tanító úrra : >Látom mond, hogy keze remeg, arca sápadt; ha rosszul érzi magát, tegyük át a leckét holnapra.« Ö bágyadtan hajtja le izzó fejét, »ah« mondja mi az szeretni? »Szeretni« szól a gyermek »az egy föuévi-igenév !« Hirtelen mint a reggeli köd, melyen áthatol az első napsugár, hogy jótékony sugarával, melegével elárassza a tájat, ugy gyul fel lelkében egy gondolat: Soha, soha nem érezte ezt, de most már érzi, hogy szeretet az élet. Szeretni, főnévi-igenev, szerer, az ige, lehet azt ragozni is. »Miután szeret ige« mondja mintegy önmagának a leányka : >a személyes névmás alany is lehet, s ha kiegészítem ezt a mondatot tái'gygyal,* ugy a tárgy Te leszesz. • Szeretni, varázs ige, ragozni is mily isteni. Szeretlek, szeretni foglak mindig, minden időben, szeretni foglak örökké !!< De ím nyílik az ajtó, a papa jön. »Nos, ez a gyermek tanul-e valamit?. »0hc felelt a gyermek, »uagy szükségem vau még a tanulásra, még csak a szeretni igénél vagyunk« Ki ismerne a pajkos kedves gyermekre! Három héttel később, amint az éd^s anyja oldaláu, szülővárosától távol, egy kedves, áruyas kis helyen a fürdő-parkban sétál. Hova lett az édes mosolygó gyermek? Eltűnt, az, ez egy bánatos halavány leányka, s az a kék szempár mosr, már csak a könnyein ár, mosolyog. Mosolyog, ha látja a gyönyörű vidéket, a smaragd színű tavat, az illatos setét zöld erdőt: hogy is került ö e bűvös vidékre ? Álmodott, s hogy ne vegve észre ébredését, a szerető szülök az álmok, a szerelem, regevilágából e regényes szép helj're hozták. Igen, mert a gonosz világ »veló-ja« még epy gyermek tantermébe is utat tör magának. Mert, vidéken az a divat, hogy fiatal leányok tetteinek zsinórmértékét ... a kávés nénikék szabják meg, s jaj annak, akinek a tetteit az ö nemtetszésük kiséri. Résztvevő felebarátok névtelen figyelmeztetései arra a szilárd meggyőződésre hozzák a papát, hogy neki egy szegény tanító veje nem lehet. Figyelmeztetik arra, hogy ez a gyermek már nem tanul. A világ nagy ur s ha ez azt mondja nem szabad, nem véthet szava ellen, ki félti jó kirnevét, legyen bár egy olyan névtelen levél halálitélet is. A nap aranyos sugaraitól tüudöklő verandán, óriási pálmák között ül halaványan, báA legújabb divatú őszi és téli kész férfi és gyermek ruhák már megérkeztek u. m. őszi és tavaszi felöltők, téli kabátok, kavelokkok, esőköpenyek és egész öltönyök rendkívüli nagy választékban a legolcsóbban kaphatók HUSS FERENCZ nél Keszthelyen, Kossuth Lajo$-utca a városházzal szemben.