Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1902-10-05 / 40. szám

BALATONVir>EK sorsú szülők részéről, kik gyermekeik számára az elemi kiképeztetósen kivül más örökséget, vagy hozományt alig biztosíthatnak. A helybeli összes elemi iskolákban a törvényszerű beiratások szept. hó első napjaiban megtörténtek Az előadások pedig nyomban megkezdődtek. De sajn'os a tapasztalatok most is arról győztek meg bennünket, hogy több olyan szülő van még mindig, kik kötelességeiknek félreismerésével gyermekeiket minden komolyabb indok nélkül távoltartják az iskolától már a tanév elején. Holott pedig az alapvető munkálatoknál, fegyelmezésnél, szoktatásnál, az első oktatásnál nem szabadna senkinek sem hiányoznia, mert pótolhatatlan lesz a mulasztás különösen az első osztály tanulóira nézve, hol az irás-olvasás már kezdetét vette. Ugyancsak nagy veszteséggel jár a mulasztás a többi osztályokban is, mert a fokozatos tanulás és haladás akadályokba ütközik és nincsen mód bármely törekvés mellett is a siker biztosítására. Ha a hanyag iskoláztatás mutatkozik bármely osztályban, hiába akkor minden törekvés, panasz, a népnevelés ügye veszteni, a buzgó tanítónak lelkesedése lohadni fog, mikor napról-napra tapasztalja szorgalmas munkájának sikertelenségét. Az elemi iskolában a tanítás inkább iskolai tanítás, mint házias foglalkozás, tehát miként is haladhat az osztály az ismeretekben, mikor ma ezek, holnap azok a tanulók hiányoznak hétszámra? A közoktatásügyi törvény, mikor a kötelező oktatást és iskoláztatást kimondja, egyúttal szigorúan utasítja a hatóságot, hogy szorgalmazza minden rendelkezésre álló eszközzel az iskolalátogatást, a mulasztást pénzbírsággal sújtsa, sót a törvény ide vonatkozó parancsa oly szigorú, hof>y még gondnokság alá. vétetni is rendeli az olyan iskolás gyermeket, kinek szülei e tekiutetben kötelességüket, nem teljesitik, elmulasztják, vagy egészen elhanyagolják. Igen helyesnek kell e szigorú intézkedést mondanunk, mert a szülő, ha vagyont nem is adhat szegény gyermekeinek, akadályt ne gördítsen elemi kiképeztetései elé, annyival is iukább, mert az elemi iskoláztatás a szegénynek pénzébe nem kerül. Az iskolás gyermekek érdekében, tanulmányaik biztosítása végett célszerű, sőt tanácsos az iskolalátogatást mindjárt a tanév elején szorgalmazni, nehogy a sok indokolatlan mulasztás rovására legyen ugy egyesek, mint áz egész osztály' tanulóira nézve. Ily körülmények között a fokozatos tanítást a legnagyobb ügybuzgalom mellett sem lesz képes a legszorgalmasabb s legrátermettebb tanító sem kellőképen betartani. A felelősség súlya tehát nem az iskolára, nem is a tanítóra, hanem a hanyag szülőkre nehezedik. Tekintve, hogy Keszthely város igen nagy áldozatot hoz iskoláinak fentartására, ez áldozatkészséggel nem egyeztethető össze, egyes szülők könnyelműsége, nemtörődömsége, melylyel akadályt gördítenek saját gyermekeik tanulmányainak rendes végzése elé. Bün volna elnézni a hanyagságot, annál inkább is, mert annak káros hatásait a jó törekvésű szülők gyermekei is megérzik. Mulasztást követne el a hatóság, ha elejét nem állná a szülök e nemű könnyelműségének, különösen mikor a tankötelesek legnagyobb száma az iparosok, szóval az értelmiség köréből valók, azon szülők gyermekei pedig nem lehetnek akadalyozva a szorgalmas iskola-látogatásban. Ha a hanyag iskoláztatás a hegyvidék tanköteleseinek mulasztásából ered, ugy módját kell ejteni és pedig szigorral, hogy e körülmény továbbra is fenn ne maradjon. Ne rontsa a hanyagul iskolába járó viJéki gyermek a helybeli tankötelesek érdekeit, mert futa dolog volna, más érdekeit elősegíteni, a magáét meg tönk re tenni, ilyen aklozatot még az irgalmas és könyörületes szamaritánustól sem lehet követelni vagy kivánni. ' Kövessen el mindent a tanító, iskolaszék, tanhatóság és községi elöljáróság, hogy az iskoláztatás ügyében sem a tanév elején, sem pedig a tanév alatt semmi körülmény ne fenyegesse, ne veszélyeztesse a népnevelés sikerét, mert iyen sok ember érdeke van az iskoláztatáshoz kötve. A népnevelés tálán a község legfontosabb közügyének minősíthető, mert úgyszólván a község minden polgára érdekelve van az iskolában, gyermekeinek neve'ése és kiképzése miatt. Azért tehát orvoslást kérünk a hatóságtól a hanyag iskoláztatás miatt a tanév elején, nehogy később orvosolhatatlan legyen a baj. A t cikkíró nem emiitette fel azon körülményt, hogy ma az iskoláztatás második hónapjában vagy 100 iskola köteles kerüli az iskolát. Ami szintén nagy kár a tanítás sikerére. — Pedig a közigazgatási bizottság szigorúan meghagyta nem régiben a vonatkozó törvény' szigorú végrehajtását. Ezt a határozatot ajánljuk az iskolaszék becses figyelmébe. 19

02. október 5. És a magyar ugyanazon lapért, bu nélkül ad ki évenkint 365 krajcárt. Kis adagokban, krajcáronként veszi a mérget, melyért ha ismerné annak káros hatását, nem 3 frt 66 krajcárt, de egy fillért sem adna. Sokszor és szomorú tapasztalatok szólnak a mellett, hogy a sajtó ily irányban működő részéuek ellensúlyozása — társadalmi feladat. Ez az oka annak az üdvös mozgalomnak, mely egy helyes irányú és keresztény szellemű krajcáros napilap szervezésére törekszik. Melyet nemcsak felnőttek olvashatnak haszonnal, de nyugodt lelkiismerettel adhatnak serdültebb gyermekeik kezébe is. A nép java és a társadalom békéje megérdemli, hogy ezt a nagyfontosságú ügyek érdem szerint felkarolják azok, a kiket illet. Hanyag iskoláztatás. A nemzeti közművelődés alapját a népoktatás veti meg. Yédő bástyáit pedig közoktatási tőrvényeink képezik. A népoktatás sikere viszont a szakszerű oktatás mellett a szorgalmas iskoláztatástól függ. Ez okból sürgetik népoktatási törvényeink a tankötelesek összeírását és a kötelező iskoláztatást. Az iskolafenntartók a legnagyobb áldozatoktól sem riadnak vissza, hogy a tanügyi kivána'maknak minél teljesebben meg felelő s jól felszerelt iskolákat állíttassanak, melyekben a serdülő nemzedék alapvető s a nép gyermekei legnagyobbrészt a végleges kiképeztetést megnyerhessék. Az iskolafentartók igenis meghozzák az áldozatot, hogy iskoláikból hitben, erkölcsökben és ismeretekben megerősödött nemzedék kerülhessen ki. Mert e háromra van szüksége a haza minden gyermeké kének. Es meit e három képezi az igazi nem zeti műveltség, haladás és nagyság kiinduláspontját és alapját. De kárba veszett az iskolafentartók' mindeu áldozatkészsége, az iskolai hatóságok mindeu igyekezete s a tanítók minden szorgalma és legjobb törekvése: ha a szülők vállvetett munkával nem működnek közre. Ha gyermekeiket hanyagul, elkésve járatják iskolába. Ha gyermekeikre az iskolán kivül mi gondot sem fordítanak. Ha közönnyel nézik gyermekeik vallásos és iskolai kötelességeinek mulasztásait, hanyagságát. Az iskolák részéről e tekintetben semmi mulasztás sem történik. De sajnos, sok kivánni való van a szülők részéről. És leginkább azon szegényebb lámokon, nézi, inig végre semmit sem lát. izzó homlokát a hajó oldalához hajtja, s inig a csónak halkan halad tova, beszél félálomban, félőrületben arról, mit felejteni szeretne, de mi mint egy édes, édes álom mindannyiszor felfelmerül képzeletíben, beszél arról, mit álmatlan éjszakákon félálomban töltött napokon át, sápadtan gondol, s félve álmodik: »Szeretlek, szeretni foglak, mindig, időtlen időkig.« Stefi. Kupéban. Irta: Husfiesz Armánd. Utaztam egy első osztályú kupéban. A vonat, megállt, a kocsi ajtó nyílik, beszáll egy fiatal leány, kíséretében egy öreg asszony. Csodálatosan szép volt ez a leány. Vonásai oly szabályosak, oly finomak, arca halavány, haja szőke, szemei mint a csillagok sötét égen, ugy tündököltek. Egy szerűen de választékosan volt öltözve. Mik or levetette a köpenyét és kalapját, gyö nyörti termete láthatóvá lett és szép fzőke haja buján omlott alá. Kissé elpirult és megfogta hajét, felcsavarta a fejére. Aztán lehúzta keztyüjét: oh ezek a kezecskék is elragadók voltak — milyen fehérek . . . Olt tilt velem szemben . . . Én néztem . . . De fájdalom n*-m tartott sokáig ... A vonat megállott, ők kiszálltak, én az ablakból láttam, amint kocsira ülnek s az országúton elvágtatnak. , . . Sokáig néztem még azt a foszló porfelleget, a mely őket eltakarta, de a vonat Őrült sebeséggel robogott s egyszerre a porfelleg is elveszett előlem. Egyedül maradtam a kocsiban. Végig ny újtózva helyemen szivarra gyújtottam s gondolataim szállottak a szőke hajú leány után, a ki lelkemet egy pillanatra elbűvölte. Az est is leszállt már . . . csillagos lett az ég s olyan édesen mosolyogtak be a kupé ablakán. Tekintetem ott révedezett közöttük . . . a végtelenségben. Mi ez 5 ... a vonat megáll ... a kocsi ajtó felnyílik ... és megjelenik előttem ismét az a szép szőke hajú leáuy. Leül előbbi helyére .. . velem szemben s édes haugon rebogte — viszszajöttem. — Én vártam is és mindig önre gondoltam, nem tudom miért, de oly jól esett . . . Kihajoltunk ez ablakon az éjbe. Szemérmes ajkai szóra nem nyíltak s én sem voltam képes hozzá szólani. Végre csöndesen megfogtam kis kezét és odaszorítottam ajkaimhoz. Összerezzeut, de nem vonta vissza kezét, aztán keblemre hajolt lágyan, ón őt átkaroltam remegő karokkal — néztük mindig a csillagos eget. Éreztem, hogy olyan szerelmes vagyok, a milyen még soha nem voltam, ö benne láttam megvalósmlni fiatalkorom legszebb ábrándjait, hogy mindig oly nővel reméltem találkozui, miut ez a szép szőke hajú leány s kit a sors Csak most ve'ett elém. Oly jól éreztem magam, kimondtam a mi szivemen feküdt s ő érezte, hogy igazat mondok. Erezte, hogy lényemnek egész erejével szeretem s ő is öntudatlanul átengedte magát az elragadtatásnak, rajtam nyugtatva kék szemeit, mintha valami régen óhajtottat hallott volna. Lassanként ő is elkezdett beszólni s kitárta hosszú ideig elzárt szivének gazdag kincseit. Abban a kupéban a meny ország bau képzeltük magunkat. Egyszerre reszketeg fénnyel hullott le egy csillag, a légkörből kiosalta egy másik s eltűnt az örök éjbe . . . Ilyeu az ember sorsa is, lehull, ha idegen csillaggal ölelkezik ... Te az enyém vagy, érzem szived dobogásán s a mint ott, tartottam karjaim között, öleltem s elmerülhettem tiszta kék szemének tükrében, reményem, vágyam, álmaim : mind ott voltak karjaimban és boldog voltam kimondhatatlauu . — Tiéd — rebegte halkan ő is s a halk szó rezgett, tovább szivemen. . . . Felriadtam. Egy éles füty hangzott kívülről . . . azután csengettek ... a vonat megáll ... a kalauz szava hallszik: »Keszthely!« Szétnézek magam körül . . . senki . . . senki. Álom volt esak az egész, olyan elkeseredve szemeimet dörzsölve ugrottam ki a kupéból ós a vonat ismét vigan robogott tovább.