Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1902-09-21 / 38. szám

VI. évfolyam. Keszthely, 1902. szeptember 21. 38. szám. Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap. Ifl«i;,|«l«uik hntonblnt Hgydznri viiNitrmi |>. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL • volt K

az

d- tanintézet épületében. K AiairiUokat, iiAiiiíooQl»lvAiiyoli»(. liirdetéBÍ roegbÍE&BoUat éu «-«k tHiriAoirtkat H kiarióliivatalltoR ItAihnk A az Iratokat nem adunlt vlunv. t> l.A PTIJI.A JDONOS SZERKESZTÖSÉO * KI.Kt.ÖS 87.KIIK IfiSZTÖ BONTZ JÓZSEF. K 1 A I> ó SUJÁNSZKY JÓZSEF Előfizetési árak: Egész évre 70 kor. — fill. Fél évre 5 „ — „ Negyed évre 2 „ 50 „ Egyes szim ára 70 „ Nylittér petittora alku szerint. Áldjon meg az Isten, hogy érzitek // még forróságát az 0 nevénék. Halandónak volt a neve egykoron, 1 ma, eszmény már. Benne van a multak dicsősége, a jövő reménye. Sorsunknak siralma mintha megremegtette volna az örök Igazságot egy óvszáz előtt. Mit láthatott ? Pusztulást e hazán és leigázott népet. Lelket lehelt hát egy porszemébe az anyaföldnek, a melyben benne volt a tudás fénj'e, fajunknak, a százszor vért és életet áldozó-magyarnak minden alkotó ereje. Érzésében benne volt a bércek fensége, a rónák végtelenje és utat előtte a szó villáma hasit ott. És a porszem megindult és elvégezte nemzetéi ek megváltását. Szárnyat // adutt a gondolatnak és az O szavától rügyezni kezdett a szabadság, egyenlőség és testvériség Lángoló szavától leolvadtak milliók bilincsei és a jobbágyból polgár, a népből nemzet lett, mely önmaga alkotja törvényeit, kormányozza önmagát. O vezette ki megújhodott nemzetünket a verőfényre, a hol a világ szabadsága ragyog. Ő adta vissza törff tÓTielmi öntudatunkat. Az 0 nevével van egybeforrva a hazaszeretet lobogása, az eg3

Tsége és mindenható ereje. Az Ő nevével van eg\ beforrva háromszinü lobogónk győzelmi fürdése, kardjaink pengéjének szilaj csaitogása, a férfi vér hullása az anyaföldért éu a honvéd névvel a szabadságharc, nemzetünk legszebb álma. S midőn minden elveszett, midőn a kétségbeesés pisztolyt, kardott adott a honfi, a homéd kezébe, hogy önkezével vessen véget életének : világrészeket Ő bujdosott és könnyet és részvétett Ő fakasztott ravatalos szabadságunkra a nemzetek szeméből. Aztán meghalt hontalanul; és nyugszik ... az anyaföldben . . . jeltelenül. Születésének ezázados évfordulóján varázsoljuk vissza az 0 nagyságát emlékezetünkbe, mert az a nagyság gyöngyként ring a századok hullámaiban. És e visszaemlékezés közben le kell borulnunk a magyarok Istene előtt, hogy hálát adjunk, mert nekünk Őt adá. a kinek teremtő erejéből és hazaszeretetéből erőt és hitet menthetünk a jövő időkre. Erőt és hitet! Mert e kettő nélkül nem tudjuk megoldani hivatásunkat a népfajok tengerében. Erőt és hitet! Mert e nélkül nem sikerül befejezni a társadalmi átalakulásnak nagy munkáját. Erőt kell merítenünk a társadalmi A BALATONVIUEK TA HCAJA Balatoni hegyek.... — Keszthelyi jóbarátaimnak. — Balatoni hegyek tündökölnek kéken, Szép liljomok s lányok nőnek e vidéken ; Kialudt vulkánok tüzes bort teremnek: Minek élnénk, ha nem bornak, szerelemnek, A rózsás jelennek ? ! A lét nagy titkain töprengjen a német ', A zsugori gyűjtsön kincseket szemének; A napok, mint habok, futva jönnek, mennek: Véget vet a sir a viruló jelennek, S boldog szerelemnek! Eltiinlc tavaszánál, a szép ifjúságnál, Gyönyörűbbet, pajtás! ugyan mit kívánnál? Nyíló rózsa a lét. Ne nyíljon hiába! Éppen azért olyan végtelen szép s drága, Mert múló varázsa ! Nem irigyeljük az álmos, sörös sógort : Bort a poharunkba, lávalelkü ó bortl Tűz-szemű magyar lány — karcsú mint a (liljom ! — Mulasson velünk, hogy a szive megnyil]on\ A hegedű sirjonl Zolog a hegedű halkan, elmélázva; Majd ujjong, fölkacag s mámorba ejt, lázbal Daloljuk a réi,i jó kuruc nótákat / Őseink emléke gi/ut szivünkbe lángot, S szemünk könnybe lábbudi Nagyokat kurjantunk, majd némán mélázunk; löt támad a sirból ezeréves gyászunk; Szemünk káprázik- a régi dicsőségen'Sírra vigad most is a magyar, mint régen, Hősök idejében ! Akárhogy szeret a magyar ember élni, A honért életét halálra cseréli; Csodás izzó mámor kéje száll szivére, Ha édes hazája hívja csatidérre, S ott ömlik ki vérei Patyi István. Diák komédiák. (E/.t a többé-kevéshbé szellemes ciuiet csak azért irtani e szegéuy tárca homlokára, mert a rim szörnyen megtetszett nekem. Hogy a nyájas és nyájtalan olvasóknak szintén tet-zik e, azzal a kegyei len tárca ró nem törődik. H|H, éu megtanultam rossz vicceket gyártani, inas tanuljon meg rossz vicceket gyomorfájás uéikül bevenni!) Most,, hogy »a muzsik csnrnokai ism*' megnyíltának a tudományszouijas if|uság eiőtt«, a mint, ezt. inind-nfelé olvashatjuk és olvasván megmosol \ ogjuk, (hogy is ne mosolyognánk, mikor »a muzsak csarnoka sok helyütt szalmafödeles, vályogfalas, időverte szeMÖIvukaUbau bővelkedő szurtos vityilló, — a »tudománys/.om-