Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1902-09-14 / 37. szám

VI. évfolyam. Keszthely. 1902. szeptember 14. 37. szám. Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap. MetjJelwiiik hotttiibiut «kjfrz»i' : viini) i"mi |». SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL • volt K

az

d- tanintézet épUldtében. ^ Kítlralul»l, |iéiiiSH»utalvAliyoliat. liirrtetéBÍ mesbiiAsolitU én r«k iRinAriAkKl « IIÍHIIIMIÍvat.Httiox lt Ai link Ka-4 i ra toka t nem eJunU MIHIUH I.AFTUJ.A.IllONOS SZERKESZTŐSÉG H ICI.ICI.ÖS SZKRKICSZTA BONTZ JÓZSEF. K 1 A 1> Ó SUJANSZKY JÓZSEF EIOIitaté»i arak ] tgéic étre . . lu korona Fél évre 9 Negyei! évre ..... 2 „ bO pil Fgyii« néni ér» 211 Vylltrér imtllHorn aihu írerlnt. A Balatonvidékénők a fellendítése Untalan felhangzik. A fürdőévad kezdetén, végén egyaránt, .akkor is, ha a peronoszpora nagyot markol a gazda reménj^ségéből, meg akkor is, ha a hajójárás akad el, vagy más valami merül fel. A baj régi. Orvosságát keresik. Az ujságrovatok öntik, a gazdasági, a megyei életben meg döntik a recipét arra nézve, hogy miként volna megváltoztatható a mai állapot: az édes haza egyetlen gyöngyének a fellendítésére mi volna a legcélravezetőbb intézkedés, mert a part puszta, benőtte a dudva, a nád ; a vidék gyönyörű és ez vonz, — de a Dépe és ennek vagyona fogy. Kevesebbé és szegényebbé lesz nap-nap után. Az egyik rész congresszust tart és tanácskozik

; a másik híreket bocsát napvilágra és a cselekvés? — az késik. A fellendítés ügyében csak a napokban is ezt olvastuk egy krajcáros újságban: Villamos vasút a Balaton körül. >Nagyszabású terv foglalkoztatja egj a nyáron alakult fővárosi pénzcsoportot. A pénzcsoport, melyet Brüsszelből támogatnak, a Balatont akarja kiaknázni oly képpen, hogy abszolút jó közlekedést teremt a természeti szépségekben bővelkedő magyar tenger körül és világfürdőt csinál belőle. A pénzcsoport vállalkozásához első sorban az szükséges, hogy kezében tartsa a Budapest—Keszthely közötti vasúti forgalmat. Hetek óta folynak már a tárgyalásuk a csoport és a déli vasút között az iránt, hogy a Déli bérbe adja a pénzcsoportnak a Budapest—Keszthely közötti vonalat. A bérösszeget a vonal eddigi bevételeinek átlaga képezné. A nagy terv második szakasza az, hogy a pénzcsoport az egész Balaton körül villamos vasutat épit, meh'nek állomásairól az évad alatt óránként indulnának a vonatok. Óhajtandó, hogy az impozáns terv a megvalósulás stádiumába lépjen.* Bizony ez nag}

ron óhajtandó volna. De a parti lakók nem hisznek már az eféle híresztelésnek. Már annyiszor olvasták a balatoni villámos vasút fiaanszirozását, hogy ezúttal már csak mosolyognak a >villátnosokc-on. De hogy mégis felemlítik ezt a hírt a parton lakók, annak az az oka, hogy az a másik vasút, — a melynek Tapolca—Keszthely közt levő szakaszán serényen dolgoznak, — mintha elakadt volna. Annak a kiépítése érdekében pedig folytak egyidőben a tárgyalások és Íródtak komoly hírlapi cikkek. Reé Jenő és Szűcs Mihály a végrehajtó bizottság elnökei, — mint tudva j van, — a balatonparti vasutat Tapolcáról, Kisapáti, Gulács, Badacsony, Révfülöp, Balatonfüred, Almádin át Veszprémnél a győr-dombovári va sutba kívánják vezetni. Zala és Veszprém vármegyék vonalmenti községei hozzájárulnak a költségekhez, de az aláírás összege még nem elég a vasút finanA BALATON VIDÉK TÁRCÁJA Of éü múlva. Elfogott a mámor, megittasodunk, Biztató holdsugár pillantott le ránk; Suiogó Iák alatt, zizegő lomhon Átölelve tart ám félő galambom. Halavány arcára rásütött a hold, Ajka félig nyitva, szeme csukva volt. Szőke hajfürtei bájos kis fejét, Mint szentet, glóriás fénnyel övezék, Karja aláhrdlott, akarata nincs. Kezemben volt üdve, — féltett, drága kincs. Csókjaim füröszték arcát, termetét, Ajkamhoz emeltein reszkető kezét. Szíve dobbanását titkon számláltam. Pihegő kis madár, félholtra váltan Eltévedt a vágyak útvesztőjében: De én megtaláltam az üdvösségem. Remegett az ajkunk, szorított a kezünk, Szívünk most is dobban, ha rá emlékezünk. Visszaálmodjuk még a multak szerelmét, Reszkető keblünkben felújul az emlék; Csókunk tüzes, édes, — ölelésünk tartós, De csak nem a régi, nem az első az most. Te sem vagy, ki voltál, a leány, a szűzi, Kivel képzehnem még szép játékát üzi: Lengő karcsú termet, nagy, ibolya szemek, Beszéd, alak, modor egyként édes, remek, Milyent az Úristen jókedvében formál; Sem benned, sem bennem nem az a vér forr már. Virág vagy, lelkemnek dísze, dicsősége, De a tündér álom elmúlt, vége, vége. . . Beleségnek jó vagy, jobb, mint megérdemlem, Én lettem szegényebb, sivár a képzelmem. Rám szakadt az élet vesződséges gondja, Csüggedt fejem, mint fa zuzmaratelt lombja. Olyan vagy, ragyogóbb, szebb, mint bármikor, Csak én búcsúztam el lelkem almitól. Rudifs Sóz&efA becsület. Életkép. B. Gy-.töJ. A hogy az ifjú öreg Cseri János Deki fordult a répási reznlának, a rekettyés mögül lábujjhegyen felbukott, a nep. Csak pitymallott még, harmat ülte meg az iratos gyepet. Néhanéha zörrent meg itt — ott a csalit, valami szuayadó inRdár rebbent félre, vagy rigyető őzek sikamlottak odébb a bozotból. C«eri János osak ment előre, nem nézett sem jobbra, sem balra, karimás kalapiát mélyen belevígta fejébe s osak néha tekintett az ég felé. Nézte a fel-fel seálinkózó pacsirtát, mely feje felett a mennyet verdeste és ugy somolygott, a madárra, mintha értené a szavát; — Ne félj tőlem i Nem bántalak no I Hiszen jó ember vagyok. Acél fokosíval belesuhintol t a levegő égbe, ráncokba vonta homlokát s fogai közül mormogta a szavakat: — De a becsület ! A becsület! , . .