Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1902-09-14 / 37. szám

BALATONVIDÉK 1902. szeptember 14szirozásához. Az érdekeltségi tárgyalások alkalmával felmerült az is, hogy a vasút ne Tapolcáról, hanem Balatonedericsről induljon ki és Szigliget irányában Tördemic mellett kerülne a Badacsonyhegy déli lábára. Ez által, azt hiszik, az egész vonal inkább megfelelne a balatonparti vasút fogalmának, másrészt talán ez a vonal lenne rövidebb és Kisapáti kivételével minden más község be volna vonható az érdekkörébe. Kisapátiról azt tartják némelyek, hogy Tapolcához annyira közel esik, hogy pusztán e miatt arra terelni, vagy onnan kiindítani a vasutat, nem egészen indokolt, mert a keresker delme tekintetében bizonyos előnyt kereső Tapolca Edericsen át elérhető. De bármint épül is ki a tervezett vasút, bármely irányba terelik is az érdekeltek az elejét és a végét, az immár bizonyos, fiogy sokban hozzá fog járulni a Balaton vidékének közgazdasági emelkedéséhez. El tekintve a szőlővidékhez kötött kereskedelemtől és a vidéknek a fürdőközönség számára könnyebb hozzáférlietéstől, a parti vasút engedményeseinek tervei nagy perspektívát tárnak fel az anyag kihasználás és értékesités tekintetében. Ha ugyanis a vasutat az épittetőknek sikerül sajátkezezelésbe venni, akkor az egyik legelső dolga lesz a vasútnak, hogy a Badacsonyhegy bazaltját kihasználja. A Badacsonyhegy az Esterházy hercegek hitbizományi uradalmaihoz tartozik és festőies szép teteje a legszebben repeszthető bazalttömeg. A bazalt az utak legjobb fedőanyaga; kockaalakban az utcák kövezésére igen alkalmas. Tervbe van a Balaton parti vasúttal, mint vállalkozóval kötél pályát építtetni a Badacsonyhegy legmegfelelőbb pontjától, hogy a déli megyékkel kereskedést űzzön. A bazalt értékesítés azért is jó volna, mert a Siónak hajózásra leendő berendezésével a bazaltnak megnyílnék az Alföld, a melyről pedig ismeretes, hogy kőben szegény ás egy-egy alföldi ut elkészítéséhez messze vidékről szállítják az anyagot. A Sió ma Siófoktól a torkolatig ki van ásva és a kormány mérnökeivel tervezetet készittett a hajózhatóvá tétel végett. Ez azonban nemcsak a Sió mentén lakó birtokosokra bir fontossággal, hanem a Balaton videkére is, mert ennek megvalósítása mintegy 2200 km. vizi utat szerez a kereskedelemnek. A Kőrösök, a Maros, a felső Tisza, a Béga hajózhatóvá tétele milliókat fog elnyelni, a Sión azonban a Déli vasút siófoki hídját és a siófoki zsilipeket kell áta'akitani, hogy azon 850 tonnás uszályok közlekedhessenek. Ezért tartják sokan a Sió hajózhatóvá tételét valószínűnek, mert a többi folyóhoz képest, aránylag kevésbe kerülne és mert ez által nemcsak a Balaton melléki termények, hanem a kőanyag számára ís megnyílna egy oly vizi ut, a melyen a nagy magyar Alföldet olcsóbban lehetne hozzáférhetővé tenni a Dunántul számára. Mindezeknek a terveknek megvalósítása a közeljövő feladatai közé tartozik és ezeket a villamosvasút kiépítése érdekében világgá bocsátott hir nyomában csak azért hozzuk fel ismét, hogy az imént emiitett vasút építési kedvnek a lassú mozgására rámutassunk. A Balatonvidék fellendítéséről sokat irnak a lapok, beszélnek az emberek, de azok az üg}*ek, a melyeknek a megvalósítása valóságos eszköze lenne a vidék gazdasági emelkedésének, ugylátszik el-elakadnak a fontolgatáson vas:}

7 az áldozatkészség hiányán. Nem lesz városi pótadó emelés. Legalább is ezt következtetik azok, akik a képviselőtestület legutóbbi határozatát olvasták : a képviselőtestület ezúttal lemond az építkezésről.* Ezt pedig köszönjük Beck Sándor városi képviselőnek, a kinek »helyes argumentumokkal támogatott indítványát* a képviselőtestület elfogadta. Mi történt hát? Az: hogy Keszthely- nagyközség érdemes képviselőtestülete a mult hét szombatján ülést tartott és azon beható ós mélyjáratu tanácskozás után határoztatott, hogy Laskay Emilnek es Lazar Józsefnek letett biztosítéka visszaadassék. Hogy mi a mélyreható ok arra, hogy a képviselőtestület ezt a határozatot hozta, azt nem tudjuk, nem is kutatjuk. Röviden azonban elmondjuk azoknak, a kik városi ügyek iránt érdeklődnek, e határozat történetét. Egy képviselőtestületi ülés alkalmával nyilvánvalóvá vált a városháza belső helyiségeinek a közszolgálat ellátása tekintetében elégtelen volta. Ez azt jelenti, hogy a városháza férőhelyei nem elégségesek arra, hogy a községi ügyek lebonyolítására a tisztviselőknek elég legyen az a szép számú nagy szoba és terem, a mely eddig elég volt. A város fejlődése ós ennek következtében bizonyos szolgálati ágak kettéválasztása, vagy elkülönítése indokolttá is teszik a terjeszkedést; abban is van valami, hogy a ki dolgozni akar, annak világos és egészséges helyiségre van szííksége. A tisztviselő ugyanis csak munkaerejét ajánlja fel a közszolgálat érdekében, de egészségét nem ós ezt a »köz«-nek védelmezni kell. Mikor a képviselőtest ülatben a kibővítés mellet felhozott argumentumok elhangzottak, voltak néhányan, a kik az argumentumok dacára sem látták be azt, mikép a kibőviiésre feltétlenül szükség van ós nem valották, hogy a kibővítés elvetése egyértelmű volna a közszolgálat megakasztásával ós együttjárna a felek érdekei védelmének megkárosításával. Ezek ugyanis ugy goudolkodtak, hogy az épités az adózó közönség zsebbeli érdekeibe vág és ezt az igen érzékeny érdeket nem szabad és nem is lehet másra igénybe venni, mint a mit az igazán érzett szükség kielégítése követel. De mindezek- dacára az épitós elhatároztatott. A tervek beszerzése kimondatott. Kettőről tudunk. Mind a kettő olyan volt, a milyeneket már megszoktunk : alaprajz és költségvetés. Az egyiket a képviselőtestület elfogadta a nélkül, hogy áttekintés céljából felterjesztette volna az államépitészeti hivatalhoz. Ez a hivatal pedig, tudvalevő dolog, azoknak a községeknek is átnézi dolgait, a melyek, —mint Keszthely is, — a saját erejükből nem képesek műszaki szervezetet létesiteni. Hogy ez az elkerülés itt talán szokásjogon alapszik, az Hiába, nem akarta hinni, hogy a becsület, ilyen nagy ur legyen! Tovább ballagott. Egy tapsi-füies nyul keresztezte a niesgy é\ Ez nem jó jel ! Párszor megállt., visszatekintett nézte az utat, mit. idáig megtett. Ugy tanakodott magában : visszamenjek ? Végig tapogatta dolmányán a pitykéket: megvannak-e! Mint, a hogy a kisgyerkőcök szokták, számolgatja : Menjek ? Ne menjek ? Az jött ki, hogy nem ! Hát visszaforduljak ? Én? Megint elmosolyodott. Gyáva, sunyi volnék? Eu ? Cseri János? Gyáva? Hej Szolférinó, Kusziozza, Udiue ! Es úgy megvillogtatta acélveretü fóuylö fokosát, hogy szinte belesápadt, majd meg fáradtan lépdelt, de szüntelenül tanakodott . — Hát mit akarok vele? . . . Agyon csak nem üt.öm. A jó szó is ér annyit néha, mint a fokos. . . Megmondom neki, hogy szép szerével térjen vissza. Agyonsirja magát, a gyönge aszszony, a lányom kit ő kényszeritett, magához. . . Eu nem akartam, te magad mondtad, hogy nem él«z meg nélküle. . . . Mikor aztán a feleséged lett,, bitangul megcsaltad, ott hagytad azért a Kovács Julisért. Hát érdemes volt . - . No gy^re haza Gyuri ! Sir utánad a fiad, a kis Marci. . . . Hát nem sajnálod ? . . . Akkor mórt nem gvüssz 5 Bántott valaki otthon r Az asszony mindig jó volt hozzád; tudod? No gyere haza fiam ; légy becsületes ember ! . . . Egészen ellágyult, csak tépelődött, magában az öreg. Néha néha nagyot nézett a levegőbe, mintha olvasna btlőle. Az a görcsös fűzfa túlnan ott az uton, mintha mondta volna : jól moudtad öreg! Csak csóválgat.á, bolintgatá hajlóságait. . . O't. a hol a rétlaki ut nekikanyarodik a kéri pusztának, a keresztúton megállt. Körülnézett valami hely után, aztán ledült; könyöke alá gyűrte dolmányát, tenyerébe hajtotta bozoutos fejét. E'mélázott . . . Kósza szellő ringatta az útszéli avart,. Most már elevenedni, éledni kezdett, miuden körülötte. Szivárványos harmatcseppek csillogtak a levelekeu a hogy a fénylő nap csókolgatta Őket. . . , Valami nyikorgós cséza poroszkált az u'on, két fáradt pej, uyiharászva vonszolta odább. . . , Cseri János tisztességtudóan megbillentette karimás kalapját, talán a lovaknak, vagy a kocsisnak, avagy anuak az úrfélének, a ki ott a kas hátulsó részében aludt. Hosszasan utánuk nézett, mint támad a porfelhő, hogy ósdik a semmibe ; hallgatta folyton a távolodó kocsi zaját, zörgés-ét. Ezzel oszlatta el unalmát az öreg, meg az időt, no meg azt a sok gondot, melyek sürögtek, forogtak, kápráztak szemei előtt. . . Aztán egyszerre felütötte fejét a kételkedés. Hátha nem erre jön ? vagy már elmení ? Avagy talán már nincs is ott! De ött. kell neki lenni ! . . . Világosan megmondták ! . . . Felállott az öreg. Körültekintett. Messzemessze a meddig ellátott a szem, megmérhetetlen gabonavetést ringatott a laugyos szel.ő, hullámzó felszínén elsikamlott a nnp. Az öieg máskor biztatva végig legeltette a szemét, ugy örült neki, mintha az övé volna. De most? Most nem! Szimatolva vizsgálódott, kutatva keresett Újra felbukott előtte a kétkedés: Hát nem jön ? . . . De jött. . . A rétlaki dűlőről kanyarodott a kéri útra. Meszircl fütyölt, dalolt, nagyokat kurjant va. Az öreg mindjárt megösmert.e, hetyke ringó járásáról. Megrázta vállán a dolmányát, ledűlt vissza a helyére ; nem állt az útjába ; bevárta egészen . . . Folyton, fjlyvást közeledett a legény. Mikor aztán elhaladt az öreg előtt,, hetykén felkapta a fejét, még a kalapját sem billentette meg, mondván, hogy adjon Isten. , . . Az ifjú öreg Cseri János arcába szökött a vér, megrázkódott, pillanat alatt talpra ugrott, pár lépesre előre ment, végre megállt. Újra tanakodott: visszamenjek ? , . . Hagyjam a sorsára? . . . Vagy megszólítsam ? . . . A legény ez alatt messze elhaladt már. Hiába, csak nem tudta rászánni magát valamire Hát gyáva, sunyi volnék ? . . Én ? . . . Cseri János f . . . Nem gyáva, uem félő, még ha ezer lelke volna is! .... Es utána ment! A füzes alján már a nyomába haladt. — Gyuri! kiáltott utána az öreg, de a legény meg se fordult, csak eleresztette füle melKossuth Lajos szinnyomatu arcképe, „Kossuth Lajos azt üzente" „Megadjuk" „Kossuth Lajos imája a kápolnai csata után" „A tizenhárom aradi vértanú" remek szinnvomatu képek és Kossuth medaillonok kaphatók Sujánszky József könyvkereskedésében.