Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1902-02-23 / 8. szám

BALATOJS VJ1>KK 1902. február 23. ter-gomb. bicska meg gombostű-gyáruk is van. Mi több, értenek is a vezetéséhe/. Nálunk ? ! Untig elég, ha a fiu elvégzi a iogot. A patvarba is. magyar nemes csak nem fog a csehek, tótok, morvák sat. potvora népség dolgába avatkozni ? Mindenki tudja, hogy ez nem okos beszéd, de ám ki merne szembe szállni azzal az áramlattal, mely felülről jön?! Hiszen a kicsinyek örök időktől fogva a nagyok utánzásával akarják eltüntetni kicsiségüket. Már a jó Aesopus bácsi napjaiban is igy vala ez, miként a felfuvalkodott békáról s az ökörről megirott meséjével tudtunkra adja. Szintazonképen már akkor is az történt, hogy az erőlködő béka megpukkadt. S nálunk immár mégsem az a lényeges, hogy ki mekkora, hanem hogy mekkorának látszik. S mivelhogy az a hit járja, hogy az az ur, aki nem dolgozik, hát mindenki csak annyit dolgozik, amennyit »muszáj« s azon igyekszik, hogy azt a keveset se igen lássák meg az emberek. Ha a napidíjas urat rajt csipi az ember, hogy némi díjazásért otthon is körmöl, siet kijelenteni, hogy szívességből teszi -esak. Mert az baj volna, ha megtudnák, hogy a fizetése bizony nem elég a megélhetésre. S ha ő nagysága véletlenül tüt és cérnát vesz a kezébe, a váratlanul betoppanó látogatónak menynyire siet megmondani bizonyos mosolygással, hogy csak unalmából vette elő ezt a munkát, de bizony már nem megy, elszokott a varrástól. S erősen hiszi, hogy ez uri dolog és dicsőség. No, és a szabómester mennyiért vinné végig az utcán a kész öltönyt, vagy a cipész a kész cipőt? ! Hogy akik nem ismerik s külseje után talán w-nak nézik, azok is lássák, hogy ő csak olyan ember, a ki csak a két keze munkájából él ? ! Inkább kevesebbet eszünk, vagy egy kissé több adósságot csinálunk, de azt meg kell mutatni, hogy külömbek vagyunk .... mint a mik vagyunk. Igy aztán logv a vagyon, nő az adósság. Még az a csúf, az az igazán undorító »pletykát is ebből fakad. Mert ugy okoskodunk, ha már én nem lehetek nagyobb. vagy fényesebb, mint a milyen vagyok, hát akkor megkisebbítem, vagy szerelméről említést tesz. Csak igaz érzés tolmácsai e sorok: „Mint földhöz a magas, ragyogó csillagok, En hozzád annyira, vagy tán messzebb vagyok ; De volnál bár hozzám még kétszer annyira, Lelkemnek le kéne e tért harcolnia." (Éjjeli bú.) Azonban, mint látszik, az imádott nem volt méltó hozzá, mert »Szóp kedvesem* c. izzó szenvedólylyel irt s merész kifejezései által Petőfire emlékeztető versében keserű szemrehányás van : „Szép vagy, de csábító vagy ; Almodban is hazudnak ajkaid, A szó, mely bűvös ajkadon fagy, Nem tudja, mi a hűség és a hit /" Nem csuda, ha költőnk, ki oly kevés örömöt élvezett, a világot egy puszta sírveremnek látja, melyre a feledés ir sirverset. E puszta világban kerthez meri ugyan hasonlítani kebelét, de ennek is .egyetlen virága hervadó szerelem . . . .« Valóban ráillik, a mit »A rózsa halála« c. regéjében ir, hogy őt .soha derülten, mindig talpig gyászban« látjuk. Lantjának másik uralkodó vonása : a hazaszeretet. Ebből az érzésből fakadnak; A dicsőbefeketítem a másikat, hogy legalább látszassam külömbnek. Mert a ki dolgozik, az nem ér ra mások dolgával törődni. Az nem a léhaság, nem a stréberség, nem a nagyzás utján akar boldogulni, hanem a becsületes munka révén. S az ilyen ember nem is jut Aesopus békájának sorsára. Nagy igazság van Unterberger Feronc mondásában: > Egészséges ember nem szorul a koldulásra, azt tapasztalásból tudom.< Vajha ne volnának oly ritkák az Unterberger-féle emberek ! ! Bár az ilyen Széchenyi-szabású magyarok volnának többségben, hogy ezek utánzása volna az »uri dolog.c Mert hiszen kétségtelen dolog, hogy ha az uralkodó jel zó a >munka< lenne, ha. az Unterbergerek nem volnának kivételek, akkor a dologtalanság, a henyélés nem volna olyas valami, a mi salonképessé teszi az embert. Bizony, bizony szomorú dolog az, hogy mikor ódát kellene írni. az ember keze önkénytelenül is az elégia húrjait pengeti. De lehet-e az másként ? ! Hiszen Unterberger élete nyitott könyv s magvasabb, igazabb, tartalmasabb minden dicséretnél, a melyre nem is szorul. S a másik oldalon ott van az általános elszegényedés, a kétsci^beej tő ipari és gazdasági pangás, melyet hiába próbálnak szép szavakkal orvosolni. A város meg Unterberger arcképét a városház tanácsterme számára is megfestette. Jó, helyes dolog ! Csak hadd legyen ott a városháza termében a szelid tekintetű, nyugalma* megelégedést sugárzó arckép. Hadd legyen az az emléktábla Unterberger házán. Intésül, buzdításul, például. Szükségünk van rájuk. Ezekről felénk ragyog az igazság, hogy az ember kéz munkája, mely a Teremtőt utánozza, valamit alkotván az alaktalan anyagból, szép, hasznos és szükséges. Örülünk, hogy az iparosság Unterberger emlékét tiszteletben tartja és megőrzi, mert bizony ez az Unterberger Ferenc az volt, aki semmiből izzadással vagyont teremtett, de magának csak polgártársai becsülését tartá meg s mindenét polgártársainak adá. A pápa jubileuma. 1878—1902. Ez év fontosabb eseményei közt mindenesetre egyik kimagasló XIII. Leónak, az egyház fejének huszonötéves jubileuma. Az isteni gondviselés intézkedése szerint immár ennyi ideje, hogy az egyházat, mint Krisztus földi helytartója kormányozza. A világ összes püspökei örömünnepélyeket rendeznek e ritka évforduló alkalmából. Köztük egyházmegyénk főpásztora a következő rendeletet intézte papjaihoz : 1. „Böjt II. vasárnapján a t. lelkész urak hirdessék ki a szószékről, szentséges Atyánknak s az egész katliolikus világnak örvendetes nagy ünnepét, felszólítva a híveket, hogy az ezen alkalomból jövő vasárnap, mint 0 Szentsége koronáztatásának évfordulóját megelőző napon tartandó ünnepélyes isteni tiszteleten részt vegyenek s hálát adva az isteni Gondviselés nagy kegj'elméért, 0 Szentségének jóléteért s boldog további uralkodásáéit buzgón imádkozzanak." '2. „Böjt III. vasárnapján székesegyházunkban s minden plébániai és szerzetesi templomban ünnepélyes szent mise tartandó, a mely szent mi-sét Te Deum előzzön meg ; a mise végén pedig az Oltáriszentség kitételével elmondandó a hit-, remény-és szeretetről szóló imádság, egj

r Miatyánk-kal ós Üdvözlégj'-gyel, azután a Tantum ergo és Genitori Genitoque elénekeltetvén, áldás adatik, mely után a Hol szent Péter énekeltetik." ,.Ezeu ünnepélyes szent misén a róni. kath. iskolák tanulói tanítóik vezetése mellett, a kath. körök és egyesületek testületileg jelenjenek meg." 3. „Ugyanazon napon délután szintén ünnepélyes istenitisztelet tartandó, a melyen az Oltáriszentség kitétele mellett a Jézus Szentséges Szivéről szóló litánia mondassák. Az istenitisztelet végeztével pedig szólaljanak meg a templomok összes harangjai ós egy fél óráig hirdessék a híveknek a kath. Egyház örömünnepét." 4. „Az ünnepélyes hálaadó istenitisztelet alatt péterfillérek gyűjtessenek. Az adako/.ásra a hivek előzetesen felszólitandók, a begyült összegek pedig a kerületi esperesek utján hozzám felterjesztendők." 5. „A felihatóságom alá tartozó r. k. iskolái; tanulói a jubileum napján, március 3-án szintén szent misét hallgassanak s a templomból az iskolába visszatérve ünnepélyt tartsanak, melyen a tanítótestület egyik tagja vagy a hitoktató a napnak jelentőségét ismertesse, szentséges Atyánk dicsőséges uralkodását méltassa, a tanulók pedig szavaljanak s alkalmi énekeket adjanak elő. E napon iskolai szünet legyen." (i. „Végül az egész jubileumi év alatt minden ünnepélyes istenitisztelet befejezéseül a Hol szent Péter énekelendő." ségröl, Mért fénylik a csillag? Induló, Adjatok egy szót, Hallgass el ! c. versei. Leghíresebb költeménye »A dicsőségről.« Eiről mondta Petőfi, hogy szerzőjétől sokat vár. Hazafias verseinek hangja, kifejezései, tárgyai élénken bizonyítják, hogy költőnk mesterének Petőfit tekintette. Ugyanaz a büszke dac, szilajság szólal meg hazafias lantján, mint a Petőfién. Lelkesedve zengi, hogy a kard akkor fog kihullani a honfiak kezéből : „Majd ha elvonul a rabság éjszakája S béke és szabadság napja kél utána." Ámde ö nem álmodoz merészen a világszabadságról, mint mestere, Petőfi, bár meg van győződve a haza feltámadásáról s a szabadság felvirradásáről. E két eszmének rajongó szeretete adja kezébe a kardot ; elhagyva minden örömöt, a miért m

ég egy ifjú élet sóvároghat. Ez az érzelem mondatja vele e szép sorokat : „Szivem tégedet szeret Életben, halálban, Ott, leszek hazám ! veled A vész órájában." Idegenben irt versei mind sötétebb hangulatnak lesznek. »A szebb jövendő bűvös kópe« hiába int feléje ; az ő sorsa csak az, hogy mindenkitől elhagyatva éljen s vágyó szemet vessen az elmúlt jobb napokra, ott az emlékezet kéklő távolában. Meghatóan írja Lévay Józsefnek Josepstadtban, 1850. máj. 11. »A nap épen nyugovóban van. Az ablakom alatti sikátoron egy hosszú árnyék képződik, később összevegyülendő az éjszakával. En láttam ezt az árnyékot, mint erőtlen homályt keletkezni. Éreztem szárnyainak súlyát, mikor reám neheeedett, láthatatlanná tevén egymásnak a rokonfeleket. Megérem-e a hajnalt, mikor azt a sugárok elverik ! ?« A fiatalon elhalt költő müveit Lévay József adta ki az Olcsó Könyvtárban, rövid életrajzzal, melyet ón is követtem. Soraimnak egyéb céljuk nem volt, mint hogy a márciusi nagy napok közeledtével felidézzem egy szegény forradalmi költő emlékezetét, ki a hazának mindenét odaadta s ki áldozatáért még eddig nem kapott semmit. Azt akartam, hogy a költő jóslata : »Mint árnyékod nem hágy helyén meleget, ugy kihűlt már a te emlékezeted« —ne teljesüljön egészen ; hogy a ki teljes életében elhagyatottságról panaszkodott, annak szülőháza és sirja ott a zánkai temetőben ne legyen elfelejtve ! Lakatos Vince dr.