Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1902-02-09 / 6. szám

1902. február 9. UALATONVIDKK 8. nyomó többsége, midőn 8% ra adja kölcsöneit, mely 8%-a a külömböző irásdij. eljárási költség mutatós és képmutatós nevében 10—12 — 14%-ra is felemelkedik? Hiszen ez esetben a szegény adós cseberből vederbe esik: uzsorás kézből meg csak uzsorás kézbejut, sőt még moraliter is károsodik, mert reményeiben csalódik, a kulturális alkotásokban vetett hite megfogj átkozik. S mégis mennyi hercehurcában ró szes, mire egy kis kölcsönhöz jut ; ha ingatlana van. bekebelezési költség : ha váltóra akar pénzt felvenni : ott van aláírásának a községi elöljáróság által való hitelesítési költsége ; be a városba, meg újra haza : mennyi fuvar és időveszteség ! Csoda-e, azután, ha újra csak a régi módihoz fordul s elkeseredve dobja magát a régi uzsorás polipkarjai közé? Azt legalább ki ki otthon éri a maga falujában. Jól tudjuk, mit szoktak mindezekre ellenvetni; hogy igy legalább útját állják a könnyelmű adósságcsinálásnak. Hm, hm. Csakhogy mi azt hisszük, hogy mindez nem annyira a szegén}- paraszt, mint inkább a részvényesek zsebje érdekében történik ; mert ellenkező esetben miért nem inkább az intelligens osztály személyi hitelét korlátozzák ? Hiszen mire az a szegény paraszt a városba jön kölcsön pénzért, sok és sürgős és nagy bajnak kell őtet szorongatnia ; h olott a latejner osztályban napnap után jobban lábra kap a könnyelmű adósságcsinálás s elég gyakran másik két naivul bizó jóbarát adja meg árát a takarékpénztár könnyen folj'ósitott kölcsöneinek. Ámde — ellenvethetik sokan — a takarékpéztárak jövedelmeinek egy jó (!) része visszatérül a társadalomnak és egyeseknek az évenkint nagyobb (!) summában gyakorolt jótékonyság révén. Erre valóban kevés a mondani valónk. Először is ez az ősszeg a busás osztalékhoz képest nagyon is elenyésző csekél}

Tség s másodszor ennyi jótékonyságra mindenesetre kötelezve van bármely vagyonos magánember is, hát egy vagyonos erkölcsi testület. Kötelessége teljesitéseért pedig ki sem érdemel külön dicséretet. Sokat lehetne szólni még a vidéki takárékokról

; a felügyelet hiánj'osságairól, a lépten nyomon tapasztalható kisebb-nagyobb visszaélésekről, hatalmi tulkapásokról, az adósságot nyomon követő árverések lelketlenségéről és mindezek eredményéről: a vidéki takarékok sürü csődjéről, a kis emberek vagyoni romlásáról és végezetül mindezeknek eg}

7etlen gyökeres rcmédiumárol: a vidéki pénzintézetek különben is tervbe vett államosításáról. Ám ezek a setét dolgok mi tőlünk távol állanak, minket közelebbről nem érdekelnek. Hiszen közismert tén}-, hogy a helybeli — s ugy tudjuk, nagyobbrészt az összes balatonvidéki — takarékpénztárak hivatásuk magaslatán állanak. S ha van is itt-ott egyben és másban kívánnivaló, az mind nem szolgál elég okul arra, hogy róluk való jó véleményünket megváltoztassuk. Sőt bízvást reméljük, hogy valamint a múltban, ugy a jövőben is, és pedig egyre fokozottabb mérvben, sietnek mind a társadalomnak, mind az egyeseknek hazafias ós emberszerető támogatására. Akkor meg is fogják érdemelni a bizalmat. metylyel eddig is egyképen támogatja őket sajtó és társadalom. C. c. Esküdtszéki tárgyalás. 1-ső nap. Bakos Katalin györgymajori (Muraköz) 19 éves leányzó állt hétfőn az esküdtbirák előtt, azzal vádolva, hogy a szerelemszülte hét hetes Terézia leánykáját előre tolt szándékkal 1901. november hó 27 én örökre elnémította és igy a szándékos emberölés büntettet követte el. A vádlott ugy csinos külsejével, mint romlatlan lelkületéről tanúskodó magatartásával, törödelmes vallomásával igen jó benyomást tett az esküdtbirákra. Szerette a biinben született gyermekét, maga ápolta és bizonyára fel is neveli azt, ha szülői nem vetették volna állandóan szemére hogy szégyent hozott reájuk. November 26. ós 27-iki közti ójj«l az emlőin levő csecsemő folyton sirt, bárhogyan becézgette nem tudta lecsillapítani ; a gyermek sírásába az ő sirása vogyült, mert szülői a kicsike sirása alatt folyton szidalmazták. Hogy a kicsikét és az öregeket elhallgattassa, egy zsebkendőt tartott a csecsemő szájába és a picike elhallgatott örökre. Az első kihallgatásnál, mely a Csáktornyái járásbíróság előtt folyt le, Bakos Katalin azt állította, hogy a kicsike néhány napi betegség után természetes halállal mult ki, mihelyt azonban a csendőrök nyomozni kezdtek, törödelmesen elmondta a történteket. Bakos Katalint december hó 4-én letartóztatták és átadták a nagykanizsai kir. ügyészségnek. Mint tanuk a leány szülői és testvérei szerepeltek, kik a leány vallomását igazolták és annak erkölcsös előéletéről tanúskodtak". Orosdy Lajos dr. kir. ügyész vádbeszédét ugy konstruálta, hogy az esküdtbíróság tagjai a büntetendő cselekmén}' léuj'egeivel, a jogrend által megkövetelt megtorló intézkedésekkel könnyen tisztába jöhettek. A kir. ügyész szándékos emberölés bűntettében kérte Bakos Katalint bünösnok kimondani. Varga Lnjos védőügyvéd szépen, találó bibliai idézettel ecsetelte védence állapotát és azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy védence erős felindulásba, beszámíthatatlan állapotben cselekedett. Az esküdtek elé 1 fő és 2 mellékkérdést terjesztetlek. — A főkérdésre: „Bűnös e Bakos Katalin abban, hogy Terézia leány . g3'ermekét, szándékosan, erős felindulásban elkövetett, de nem előre megfontolt és rögtön végre is hajtott ölési szándékból megölte ? Igen, vagy nem ?" az esküdtek, mint a főnökük Plosser István kihirdette hétnél több igennel, a mellókkérdésre pedig nemmel felelt. Ezsn verdikt alapján a kir. törvényszék a vádlottat 2 évi börtönre ítélte, melyből egy hónap kitöltöttnek vétetett. — Szándékos emberölés bűntettére a büntető törvén}' mint legvagy a csíkos : > Gyolcs a gályám, patyolat az ingem, Nem úgy vettem, rózsám varia ingyen; Hej, ma holnap az én kedves rózsám, Csikósné iesz az alföldi rónán; végy a juhász : *A juhásznak jól megy doiga, Egyik dombról a másikra Terelgeti nyáját, fújja furulyát, Bú nélkül éli világát vagy a kanász: »Megismerni a kanászt Ekes járásáról, Zsirral, hájjal kipódrött, Fekete bajszáról.* Es igy tovább. A magyar föld népe elégedett és boldog volt. Az ősi földhöz, melynek majdnem minden hantját,, minden rögét őse szerezte — vette vérrel, őse munkálta verejtékkel, — igaz szeretettel vonzódott és ragaszkodott. Szerette s igy meg is védte földjét s földjével a hazát, melynek fekete földjében •szerettei pihentek, melynek piros búzáján apja maga s gyermeke élt, ós gyarapodott. Ide kötötte őt, minden emlék, ide az öröm és fájdalom, ide a honfibánat és családi szeretet ; ide csatolta az ifjúság varázsa, ide a férfikor' küzde me, ide ősei pora, zengő nyelve, mélabús da a. Nem kívánkozott el; török-tatár el nem űzhette, német, ki nem irthatta. S épen ez a toldszeretet, e

Z a hazaszeretet tették nagygyá a magyart, erőssé faját, diadalmassá országát. Csakhogy, mélyen tisztelt hallgatóság, ez a szép idő elmúlt, ez a szeretet meggyengült, ez a ragaszkodás meglazult., ez a megelégedettség tovatűnt. Most már a magyar nép is könynyen válik meg ettől a vértől, köuytól, verejtékből áztatott magyar földtől; nemcsak a zordonabb, terméketlenebb vidékek lakói, hanem a legáldottabb búzatermő megyék fiai Í3 csapa tostul kerekednek fel uj hazát keresni, mintha ttíit-mLeitue igaz bo.dugság kivül e hazán szép Magyarországon. Nem mondom én, hogy ezer sanyaruság, teher és csapás nem sújtja a magyart, ; ámde semmi nyomorúság sem ment fel bennünket a kötelezettség alól, hogy sirig ragaszkodjunk földhöz ós hazához egyaránt. Azután meg nem is kell minden bajnak forrását a szomszédban keresni, elég sok hiba van magunkban is ; hiszen őseinket, is érte csövestül baj, csapás : ott volt. a török, a német, az árviz, a pestis s még is csak tovább küzdöttek ekevassal ós acélkarddal s egyiküknek sem jutott eszébe orvosszerül Szlavónia vagy Amerika. Ok átérezték a költő mondásának igazságát : Hazádnak rendületlenül Légy hive óh magyar / Bölcsöd s majdan sirod is Mely ápol s eltakar. A nagy világon e kivül Nincsen számodra hély, »Áldjon vagy verjen sórs keze, Itt élned halnod kell h Igen ám, kedves hallgatóim, de az ősök szivében hangosau dobogott, a hazaszeretet, elevenen élt a nemzetiségi öntudat; ragaszkodtak az ősi hagyományokhoz, honi szokásokhoz, a magyar földhöz, föld, azé az ország. jól tudván, hogy, a kié a Takarékos egyszerűség, erkölcsös istenfélelem s erős magyar érzés adtak nekik erőt, acélozták meg izmaikat az életküzdelemben. . . . Most veszem csak észre, hogy hazafias tüzem nagyon is elragadt, s másfél hetet átugorva böjti prédikrciót ta-tok az én farsangi hal Iga tó közönségemnek. De nem baj ! Hiszen tetszik ismerni a magyar ember természetét, ki sirva vigad s már a honszerző Árpád korában boros kupák között tanácskozott az országügyeiről. Tegyünk mi is hasonló képen ! Lopjuuk el néhány percet a vidámság idejéből s nézzük csak, miért mondottam én előbb, hogy a magyar ember mai tömérdek ajának-bajának sok egyéb mellett az is az oka, hogy a magyar érzés, a nemzeti < ntudat, az egyszerühöz ós régihez való ragaszkodás megfogyatkozott ? Mólyen tisztelt hallgatóközönség ! Szinte előre látom, mint mosolyog joizüet magában egyikük-másikuk, mikor az első váddal előrukkolok, hogy t„ i. érzésben és nyelvben sokat vesztettünk a régiből s magyar nyelvórzésünk megromlott, « beszédünk meg tele van idegen zamattal, különösen német ízzel ós szellemmel. No, gondolják magukban, ez a jó ur sem járt ám még küuu a szállásokon (a mi igaz is !) s nem hallotta az apjukom szedtevedtéjót, fordított miatyáukját, mikor a cselédeket perli;, sem az anyjukom szapora nyelvelésót, mikor a szomszédasszony libáit, a tilosban kapta ; sem a Miska vagy Peti gyerek duhaj nótáit a Ragyogóban vagy a Bet.ekintsbeu, mikor hamisithatlan dalban adja tudtára a világnak, hogy a Boris egy másik legényre is rámosolygott. Az-