Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1902-02-09 / 6. szám
1902. február 9. UALATONVIDKK 8. kisebb büntetést 10 esztendei fegyházat szab ki, de enyhítő körülményül tudták be a vádlott beismerését, mely nélkül a bűnös cselekmény általában nem lett volna kideríthető és megtorolható, továbbá fiatal korát, bűntelen, előéletét, a folytonos zaklatást a. szülők részéről és a szégyenérzetet. — Az ítélet jogerős. — 2-ík nap. Nóvák Izidor és Kosák Mihály 1901. évi okt. 8-án együtt mulattak a Benkovec község határában levő Amerika vendéglőben. A vendéglős 11 órakor zárórát jelentett vendégeinek, kik közöl Nóvák Izidor és Kosák Mihály karonfogva hazafelé indultak. Egy harmadik vendég, Klucsarics Lukács ugyancsak benkoveci lakós utánuk ment s utolérve őket, pénzt követelt a holtrészeg Nóvák Izidortól ki azonban annyira józan volt, hogyr nem adta át pénzét Klucsaricsnak, a ki, hogy ezt mégis megkaparitsa, Nóvák ellenállása dacára annak zsebeibe nyúlt a nadrágzsebét leszakasztotta és abból 9 korona készpénzt kivett, melybői 4 koronát hallgatási díj fejében Kosák Mihálynak adott át. Igy került f. hó 4-én Klucsarics Lukács rablás bűntettével, Kosák Mihály pedig orrgazdasággal vádolva az esküdtbíróság elé. Klucsarics Lukács ugy tett, mintha az egész dologról nem tudna semmit. Tagadásba vett mindent ; de Kosák Mihály ellene bizonyított ép ugy mint a többi tanuk is. Dacára ennek Orosdy Lajos dr. közvádló nem látta a rablás bűntettét beigazoltnak, miért ebbeli vádindítványát elejtve csak lopás vétségeért emelt vádat Klucsarics ellen. Fried Ödön dr ; védő még ezt sem látja teljesen beigazolva és védence felmentését kéri. Az esküdtek Klucsarics Lukácsot a lopás vétségében, Kosák Mihályt pedig orgazdaság vétségében bűnösnek mondván ki, a kir. törvényszék előbbit 4 hónapi fogságra és 2 évi hivatal vesztésre ítélte vizsgálati fogsága által 3 hónapot és 10 napot kitöltöttnek vett. Utóbbi 1 hónapi fogházzal ós 1 évi hivatalvesztéssel sújtotta. Az ítélet jogerős. Ezen tárgyalással már be is fejezték az ezen ciklus elé kerülő biinügyeket, melyek mentek voltak minden szenzációtól. Az esküdtbíróság juniusban ül ismét össze. Kath. főgimnáziumunk koncertje. Mint, miuden évben, ez idei farsangunknak is kimagesló pontját kath főgimnáziumunk concertje kép zt,e. És pedig művészi, emberbaráti és társadalmi szempontból egyaráu'. Régi igazság, hogy a v.lág csak a külsőség után ítél. A dolgok lépegébe komolyabban nem tekint. A főgimn. ifjúsági hangverseny a maga iiditö és kellemes műélvezetével valóban megnyugvást nyújthat azoknak is, kik intézetünk belső tartalma és értéke iránt kssllőlsg tájékozva nem lennének. A maga kedves és vonzó műélvezetével bizonyság ez az est arról, hogy kaili főgimnáziumunk hivatásának magaslatán allva kulturális és hazafias missiót teljesít, mikor a gondjaiia bízott ifjaknak az életre szükséges és hasznos ismeretek elsajátítása mellett, fogékony szivében ; a jó, szép és nemes érzelmek kultuszát is oly mérvben ápolja és fejleszti, mint erről a febr. 5-iki hangversfnyen meggyőződni kiuekkinek alkalma 113 illőit. A gazdag ós változatos műsornak, laikus ós művészi igényeknek is minden tekiutetben megfelelő szabatos és gördülékny lebouyolitása is arról győzhetett, meg bárkit is, hogy ifjúságunk müórzékének fejlesztésénél nem közönséges szárnypróbálgatással, hanem, komoly, célirányos és határozott munkássággal kellett számolnunk. A mindenkor tapasztalt műélvezet mellett emberbaráti szempontok is előnyösen segítették el az est rendkívüli sikerét. Hogy is ne ? Hisz ifjúsági egyesületi ügyről van szó. A nemzet virágát ki ne ápolná szívesen ? Ki ne öntözné azt áldozatkészségének olajával, hogy nőjjön, virágozzék s reményeinket gyümölcsözően valóra váltsa ? Eszközt, adni az intézet igazgatóságának kezébe, hogy segítse azokat a szegényebb sorsú ifjakat is, kiket tehetségük arra jelelnek ki, hogy majdan kulturális haladásunknak hasznos munkásai legyenek, — szép és nemes feladat. Ezt a nemes és humánus célt ismerte fel ós támogatja városunk és a nagyvidék közönsége, mikor a főgimn. ifjuságanak hangversenyén oly impozáns számban megjelenik. Az öreg Amazon nagyterme, esztendőnkint, C3ak egyszer, a diák hangversenyen lát ily nagyszámú publikumot,. Ugyszólván ez az egy alkalom az, mikor a különböző irányzatok és ellentétek mintha fegyverszünetet, kötnének ! Mert ezúttal együtt érez és lelkesedik helyi társadalmunk minden rétege. Hisz ez a nap örömnapja az ifjúságnak, a szülőknek s a tanügy barátainak egyformán. Hogy ez áll, mi sem bizonyítja élénkebben, mint az a ritka érdeklődés, m^ly katli. főgimnáziumunk hangversenye iránt ezúttal Is megnyilatkozott,. Mig ugyanis egyéb irányú hangversenyek, vagy ^ mulatságokra a buzgó »műpártolóknakc mozgósítani kell a rokonság, barátság és ismeretség majd minden tényezőjét, hogy legalább közepes számú közönséget összehozzanak, addig ez ifjúsági hangversenyre már az első napokban túljegyzés történik. Hetekkel előbb már nem volt kapható jegy még állóhelyre sem. És a rendezkezőségnek nem kis fejtörést, okozhatott a később jelentkezők jogos igényeinek eleget, tenni. És dicséretes tapintattal mégis eleget tett. Senki sem rekedt ki, mindenkinek jutott kellő hely, a nélkül mégis, hogy a publikum rendkívüli nagy száma mellett túlzsúfoltság állott volna be. A közönség körében mindvégig lelkes hangulat, uralkodott, melyet táplált és nevelt az a finom műélvezet, melyet, az a haugverseny nyújtott. A hangverseny igazán magas színvonala, a pedansrend és példás fegyelmezettség, valamint a szavalati, ének- ós zenei számok határozott és rutinirozott előadása nem csak a szereplő ifjak nemes törekvését, de a mesterek szakavatott é,s fáradhatatlan munkáját is dicsérik. Azonban nem lehet itt külöu is meg nem emlékezni a főgimn. ének- és zenetanárának, Eckhardt Antalnak kiváló érdeméről, ki is talentumos zenei tudásának és vezető képességének ezúttal is bámulatos jelét szolgáltatta. A pódiumra lép 120 ifjú, énekel precis ós lelkesen. Az ifjúsági zenekar kiséri az éneket a nélkül, hogy abba egy dissonans hang vagy gikszer vegyülne. Holott ez felnőttek és tapasztalt, zenészek karában sem ismeretlen valami. Ezt az ifjúsági zenekart kezdők szolgáltatják. Ezek közt a legöregebb (V. oszt.) az öreg bőgős. Ez a kezdő zenekar Eckhardt müve s büszke lehet reája. A közhangulatot konstatáljuk, hogy az est szép sikerének nagy része Eckhardt, számlájának javára esik. A haugverseny lefolyásáról az alábbiakban számolunk be részletesen. A hangverseny kezdete pont, fél 8 órára volt hirdetve. És nem a rendezőség erélyón mult, hogy a közönség hagyományosan lassú érkezése miatt a ponton kissé tul kellett terjeszkedni. Mert bár fél 8 órakor már telt ház zajlott együtt, de még ezután is sűrű rajokban özönlött a közöDség, hogy egyetlen talpalatnyi hely se maradjon üresen. Végre röviddel fél 8 után kezdetét vette az ifjnság felvonulása a pódiumra. 120 ifjú szorongott, az emelvényen. A morajló zsibongást, csend váltja fel. A csendet pedig az ifjúság négyes karának Ö3szhangzó, szabatos éneke. ~ - TTy Vi ri ri r.-i-i .i-i ,rí * -i Vr-.-i ", u-i _i- - — i v r»- - -m-m-' *-•*• - *-, —.- • — * • nemcsak urat, keuyéradóját látta gazdájában és gazdaasszonyában, hanem apját, auyját, testvérét, családját. Meg is becsülte különben a házat, a gazdaságot, az egész háznépet, mint a mai cseléd ; a gazda hasznát vagy kárát magáénak tekintette a a földről jószágról ugy beszéli. : «a mi földünk, a mi jószágunk :« Együtt evett a csh Iáddal, melytől nemcsak bért, hanem szeretetet is kapott; ki is szolgált élte fogytáig egy ur mellett : Máma . . . idegenekképen állnak egymással szemben ; adsza, nesze : tz a foglalatja az egymás közti viszonynak. S ki vallja kárát ? A gazda is, a cseléd is, a haza is. A cseléd elridtfgül, egyre másra helyet változtat, elégedetlen lesz s vagy idehagyja az ősiföldet, s idegenben keres uj hazát, vagy ivásnak s végre is garázda, bűnös életre adja magát. A gazda is elfauyarodik, megunja a vesződést, s vagy bérbe vagy végleg eladja birtokát, s leszakadva az éltető magyar fold emlőjéről érzésben gondolkodásban idegen lesz. Mindezek után a birtok idegen kézre kerül, legtöbbet vészit a szegény ország. Vagy uézíüuk. kedves hallgatóim, másfelet Szokás volt azelőtt, hogy legalább a tehetősebb gazdák, feles földet is adtak családos arutóiknak s egyéb alkalmazottaiknak. A szegény zsellérember azután, bár neki a földből a jó Isten mit, sem juttatott,, ugy érezte, mintha erösebb tartalék' kötné gazdájához is, a haza földjéhez is; s mindenre előbb gondolt, mim, a icucilistaságrat, földosztásra s egyéb izgágára. Azután ott, volt a közös legelő, a baromtartás kedvezménye, mely azonnal egy kis jólétet, varázsolt a szegény mezei munkás életébe. S több más ilyféle. Ámde manapság a föld szeretet© kapzsiságban nyilvánul, nem pedig e föld megtán lakodalmi, keresztelői, temetési szokásaink nem olyanok-e mint, akár 100 évvel ezelőtt, ? Ami embereink nem magyar nadrágban, ráncos csizmában járnak-e, tniut hajdanán? Mi volna itt hibázható ? Hát bizony, kedves hallgatóim, sok minden. A káromkodás csak magyar hib', a perlekedés csak magyar szokás, H dnhajkodás csak magyar s/.ila jság. D« hát, édes Istenem, ne csak hibájukban kövessük a régieket, ! Azután az a nóta, a mit a Miska vagy a Peti gyerek bömböl, legtöbbször nem magyar fán termett, hanem csuk valami keseredett német dalnak irgalmatlan fordítása ; avagy hol is vannak a mi szép, lelket emelő-uemesitö népdalaink ? mit mutat ujabb termést a magyar dal ? Egy pár csúnya szállási nóta bodzafáról, leányasszony bajáról nem eldicsekedni való. Oh a régi magyar lányok, magyar legények szerelmes nótája szép volt, nemes volt, tiszta volt, mint a szív, melyből felbuzogott,. — De meg a köznapi beszédünk is, meg a nótáink is telve vannak idegen kifejezéssel : kezd kiveszni a közhasználatból a sok szép magyar szólás-moudás s velük együtt, az érzés is, mely hozzájuk fűződött. Urambátyám, öcémuram, asszonynéném, édes szülém, ángyomasszony, öcsémasszony, tensur, nagyúr, nemzetes ur mind mind kivesznek lassacskán s velük a szeretet, is, melyet már maga a szó felkeltett sziveinkben. — Azután a magyar ruha! Jaj csak arról ne beszéljünk ! Hol vau a magyar gazdaasszonyok híres szöitefontja ? hol van a liliomos formára kivárt alsó, a bokorugrós szoknya, repülős rice, téli ködmen, kényelmes ottbonka, piros szattyán csizma ? Hány helyen találnánk odahaza szőtt fehérneműt, magyar vásznat, magyar szövetet, magyar selymet? S igy ezután nemcsak a tengersok pénz megy' érte ki az országból ánglusnak, burkusnak, hanem a házias erények is megfogyatkoznak, a magyar nemzeti érzés is csökkei, s a. régi liagyoniányokhoz és a fö'dliöz való ragaszkodás is csökken. Hogy is doboghatna magyar sziv a némít, miderben, magyar lélek a cseh posztóban? Nem mondom én egy szóval sem, hogy a mi asszouyaink csa'i ugyanabban az avult-fakult ködmöubeu járjanak-keljenek, a miben még öregauyánk járta meg a radnai bucsut ; nem követelein én, hegy mi is azzal az abaposztó szűrrel takarózzunk, a miben még öregapánk járt fórspontozui a téus vármegye urainak: hanem igen is azt állítom, hogy az a szertelen fényűzés, ez a sok újmódi megöli a magyaros érzést,, megrontja a vagyoni helyzetet, külföldre viszi a verejtékes magyar muuka diját s akárhányszor bűnbak, romlásra is viszi a gyengébb lelkeket.. Mert a fényűzés ördöge olyau, mint a pusztai homok, minél többet ivott, annál jobban szomjazik. Pedig csak uézzünk körül ugy ünnepi napon : több vég selyem suhog végig az ut.cán, mint a hány selyeinbogarat tápláló eperfa vau az egész határban. . . , Mélyen tisztelt, hallgatóság ! Nemcsak nyelvükben, ruházatukban térünk mi ol az ősök dicséretes egyszerűségétől, hanem szokásainkban is, gondolkozásunkban is, érzésűnkben is. Csak egy-egy felötlőbb jelenséget, kirívóbb dolgot, említek fel, hogy hosszadalmas ne legyek s igy a táncolni vágyó menyecskék s lányok házon kívül ne kívánjanak. — Gondoljunk csak első sorban ama szives kedves és családias viszonyra, mely még csak a közelmultbau is a magyar gazdát családjaival egybefüztc ; a régi szolga
