Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1902-02-09 / 6. szám

VI. V/íuiyam. Keszthely, 1902. február 9. 6. szám. Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap. Megjelenik heteukint egyszer: va8(triui|>. SZERKESZTŐSED ÉS KIADÓHIVATAL a volt gazd. tanintézet épllletóben. Kéziratokat a szerkesztősig címére, pénzesntalv&nyokat. hirdetési mechizAsokat és reklamAciAkat. a kiadóhivatalhoz kérllnfc Kéziratokat nem silunk vlueze Í.APTUI-A.IDONOS A SZERKESZTŐSÉG. KEl.KI.ÖS SZERKESZTŐ BONTZ JÓZSEF. KIADÓ SUJÁNSZKY JÓZSEF. Előfizetési Arak i £gtlai étre , , Fél évre . . . Negyeit évre . . Bttyea siám ám 10 korona ' 6 „ 2 „ 50 /!// ... 20 „ Hyllttér vetltsom alku szerint. Vidéki takarékpénztárak. Január hó folyamán szokták vidéki pénzintézeteink üzleti évüket bezárni, busás jövödelmeiket felszámolni, elosztani s nyilvános jellegű közgyűlésein mohó s nem egyszer túlzott reményeit valóra váltani. Ez a körülmény ad alkalmat arra, hogy néhány szóval vidéki takarékpénztárainkról megemlékezzünk. A pénzintézetek múltja nálunk csak a 19. század harmadik s negyedik évtizedéig terjed. Ez idétt jött létre a >legnag}

7obb magyar* és Fáy András buzgólkodására az »Első hazai«, majd — a nagyobb vidéki városokban — a többi takarékpénztár. Ámde ma már alig van mezőváros, helyesebben : nagyközség, melynek legmodernebb és impozánsabb épülete homlokáról le ne ragyognának az aranyos betűk : Takarékpénztár. Szinte meglepő, de egyúttal megdöbbentő is ez a sietős és nagyszámú »gründolás«. Hiszen elvégre is mindegyik pénzintézet kölcsönvevés és kölcsönadás kamatbeli külömbözetéből ól és virágozik. Nagyon sokan lehetnek tehát nemcsak a tőkepénzesek, hanem az adósok is és elég nagy lehet a kamatbeli külömbözet is Magyarországon, hogy annyi takarékpénztár szükséges s annyi pénzintézet tud zsiros hasznot nyújtani részvényeseinek. S itt meg kell állanunk egy pillanatra, Széchenyi István gróf Hitel cimü munkájában jelesen kifejti az okokat, melyek szükségessé teszik a magyar ember hitelének fejlesztését s főképen a pénzintézetek felállítását. Emez okok jórészt ma is fennállanak, kivéve a földbirtok ősiségét s a Magyarországot teljesen elzáró, saját zsírjába fullasztó vámsorompókat. Takarókpénztárakra tehát ma is van és 'pedig — bátran hozzátehetjük — a réginél nagyobb szükség ; főképen, ha azt is meggondoljuk, högy a lassacskán fejlődésnek indult ipar és kereskedés nagyobb arányú mozgó tőke és több oldalú hitel-nyerés, és hitelnyújtás nélkül nem felvirágozni, hanem még sorvadozva tengődni is alig tud. Vegyük hozzá földmüvelésünk intenzív fejlesztését, a gazdasági beruházások elmulaszthatatlan voltát, kulturális és egyéni igényeink felgj'arapodását s be kell vallanunk, hogy a takarékpénztárak szükségesek. Más kéidés azonban, mi a célja és létjogosultsága az e nemű intézeteknek? s mily eszközök vezetnek leginkább célra ? Célul mi is csak azt jelelhetjük meg, mit mindnyájan tudunk : olcsó kölcsönök által segíteni társadalmon és egyeseken, fellendíteni ipart kereskedelmet, és földművelést. S itt újra állapodjunk meg. Valószínűnek tarthatja-e valaki, hogy e célt eléri, sőt csak elérni szándékozik-e vidéki takarékpénztáraink tulA BALATQNVIUÉK TÁRCÁJA Te bűbájos szép Balafonf. . . Te bűbájos szép Balaton ! Mondd meg nekem, Mikor itt jár a partodon Szép kedvesem, S ringó fényes habjaidon Végig tekint : Gondol-e rám öntudatlan, Szive szerint ? ! Te bűbájos szép Balaton ! Sugd meg neki, Hogy a lelkem az ö képét. Rejtegeti • TJgy ringatja, mint a rózsát Napos hullám; S csókolgatja, ölelgeti Ráborulván. Fatyi István. Szeressük a magyar földet!*) Mélyen tisztelt hallgató közönség ! Azt mondja a híres római költő, Horacius, hogy senki sincsen megelégedve a maga sorsával, az ügyvéd falusi gazdálkodó, a polgár katona, a kereskedő hivatalnok s a parasztember ügyvéd szeretne leuui. Ez a sorssal való elégedetlenség mindig megvolt, mindig is meglesz örök bizonyságául annak, hogy lelküudbe van Írva a folyton előre, a folyton boldogabb életre való törekvés. Melyiküuk ne hallotta volna, miképen sóhajtozik a béres zsellértelek, a zsellér egész vagy legalább fél gazdahely után ? Melyik iruok De szeretne polgármester, melyik esküdt alispán lenni ? A gazda az »urak« sorsát, a hivatalbéli ember a falusiak állapotját dioséri. Papok könnyű dolga, katonák fényes élete mindig irigység tárgya volt. *) Irta éa a zentai Gazdakör 1902. február 2-án rendezett mulatságán felólvasta Orbán K. L. Ámde legalább nagyjában, egészen az ujabb időkig, kivételt képezett a szabály alól a magyar föld népe ; ha az Isteu meg uem látogatta, ha az • életnek s jószáguak tűrhető ára volt: uein akart, az csereberélni senki ijjafijával. S a panasz is, a sóvárgás is, inkább csak szokásból történt, miut.sem egyszerrű s igaz lelkének komoly óhajtása volt. Lehetett telkesgazda, úrbéres, zsellér, vagy csak egyszerű cseléd : nem irigyelt az meg senkit, nem vágyott, az senki cime-rangja, senki pénze-kincse utáu. Bizonyos nemes büszkeséggel vallotta : 'Magyar vagyok. Legszebb ország hazám Az öt világrész nagy területén ;< Söt némi rátartisággal énekelte: Sorsát állapotját nem szégyenlette, > Ha kel az ég szép hajnala, Kezemben az eke szarva; Ekém előtt négy tulok Jár: Csákó, Szilaj, Gyöngyös, Bogár, Jézus segélj, haj ! Elégedett volt sorsával, mint népdalaink mondják ; igy például a kisbéres : , Nem ül kevélyebben a huszár a lovon, Mint az a kisbéres a vendégoldalon;«