Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1902-01-26 / 4. szám

1902. január 26. BALATON VIDÉKEK Néha utóbánfcalmat is von maga titán, ilyen a tüdővész, mely sokszor oly rohamosan lép fel, hogy fel kell vennünk, hogy az illető gyermek már erre hajlammal bírt és a szamárhurut csak alkalmat szolgáltatott a bántalom kifejlődésére. Mellékhártyalob, torok- és gégelob, vala1 amint, vesebaj ritkábban társul hozzá. Ezekből láthatjuk, hogy a szamárlmrut nem oly jó indulatu, mint azt a közönség liiszi, különösen akkor, lm ez gyenge alkotású, angolkórosságos, vérszegény gyermekeket támad meg. Biztos szerrel, melylyel ezen betegséget csirájában elfojthatnék, nem rendelkezünk, igy tehát óvóintézkedésre szorultmk, hogy gyermekeinket ezen veszélyes fertőző betegségtől megóvjuk. Leghelyesebb intézkedés, mit a szülőknek figyelmébe ajánlhatok, hogy járvány időben gyermekeiket óvóiskolától, nyilvános játékteifktől távol tartsák, mert ezeken a helyeken legkönnyebben érintkezhetnek ezen bántalomban szenvedő gyermekekkel. Ha valamely családban ily megbetegedés előfordul, a többi gyermekeket a háztól eltávolítsák, elkülönítsék. Az elkülönítést a betegségegész tartamára kiterjesztjük és ez körülbelül hat hét. A beteg gyermeknél pedig fősuly fektetendő erejének fentartására, mit leginkább tiszta levegő és tápláló étkezéssel élünk el. Jó időben szabadba vihetjük a beteget, de csak is por és szélmentes helyre, csak zord, szeles időben tartsuk szobában, midőn gondoskodnunk kell, hogy a szoba, hol a beteg tartózkodik, yilágos, tágas és könnyen szellőztethető legyen, a hőmérsék 14—15 fok R.-nál nagyobb ne legyen. Csecsemőknél éjjel különös gond fordítandó a köhögés alatt, felültetjük ós szájukból a nyálkot kitöröljük, melyet kiköpni nem tudnak. A beteg tápláltassék minél jobban, a táplálék azonban könnyen emészthető legyen, ha a hányás gyakori, akkor egyszerre I keveset, de többször nynjtsunk táplálókot. Legcélszerűbb lang}'0s tej, tejleves, tojás sárgája, beáztatott zsemlye vagy kétszersült. — Nagyobb gyermekeknél kapart sült hus ; kerülendők azonban fűszeres eledelek, száraz kenyér, melyek a köhögési ingert előidézik, továbbá édességek, melyek emelgést okozhatnak. Csecsemőket, kik szopnak, a mellnél hagyjuk, a mesterségesen táplált gyermekek pedig tovább is ugy tápláltatnak. A mi a levegőváítoztást illeti, orvosi gyakorlatom nem szól mellette, mert ritkán jár oly haszonnal, mint a milyen kárral, t. i. járvány-mentes helyre elhurcoltatik a bántalom és ott is áldozatot kíván ; legfeljebb tanácsnak tartom a bántalom lezajlása után, hogy minél gyorsabban összeszedhesse magát az elcsigázott beteg. Minden alkalmi októl, mi a köhögési ingert előidézheti, óvjuk meg a gyermeket, lassan étkezzenek, ne szaladgáljanak. A roham bekövetkeztével a szülök jó szolgálatot tehetnek, ha egyik kezükkel a beteg fejét támasztják, másik kezükkel pedig a hátát támogatják. Ha sikerül a rohamokat enyhíteni és ritkábbá tenni, ugy a betegség tartamát megrövidítjük. Ezen betegségnél ennyit elkövethetnek a szülők. A rohamok enyhítésére számos gyógy szer és eljárás is lett ajánlva, ezt azonban már nem fejtegetem, mert ez már nem a szülők, hanem a kezelőorvos hatáskörébe tartozik. Dr. F. L Zrínyi ünnepély. Szép ünnepet' ült Csáktornya város közönsége Gróf Zrínyi Miklós emlékcszolpának javára ja'n. 18-án. Zíegler Kálmán közjegyző állt a felolvasással és hangverseny nyel összekötött táncestély élén, mely egybegyiijté Csáktornya és Muraköz társadalmát. Az állami tanítóképző intézet ifjúságának énekkara Goll I. Rákóczy indulójával nyitotta meg a műsort. A képezdei növendékek jól fegyelmezett énekkara, melyet Révfy Géza ének és zenetanár vezetett, igen nagy hatást tett a közönségre. A jelenlevők lelkes éljenzései között lépett a felolvasó asztalhoz Ruzsicska Kálmán dr. kir. tanfelügyelő és felolvasta tanulmányát Zrinyi Miklós grófról. Beszédében mindenek előtt megemlékezik azon nemes versengésről, melylyel a magyar történelem fényes nevü, lánglelkü mély tudomány művelői egész könyvtárakat töltenek meg immár Zrínyi Miklós gróf méltatásával, kinek bámulatos hadvezéri képessége, államférfiúi bölcsesége, halált megvető hősiessége csodás összhangba olvad költészetének elragadó bájaival. A történeti igazságok végmegállapodásai szerint betelt már vele szemben a bírálat mértéke ; a kntató elméket bevilágítja e nagy szellem emberi és históriai becsének ragyogó fénye. Ma már a közfelfogás egyetemességé vei, a nemzeti hiúság legjogosultabb büszkeségével tudjuk és érezzük, hogy Zrinyi Miklós gróf a Zrínyiek legnagyobbja; nemzeti történelmünknek egyik legkimagaslóbb alakja, a magyar szív csodálatban, kegyeletben felbuzduló ~ rajongásának örökre kiapadhatlau forrása. Jól tudom — úgymond, — hogy valóságos merénylet volna egy rövid felolvasás keretében méltatni Zrinyi Mik fős gróf sok irányú hatását. Ámde őszintén be kell vallanom, hogy az Önök lelkesedésének lángja kigyuladt az ón szivemben is, ugy érzem, hogy e helyen és e percben lehetetlen mással mint Zrínyi Miklós gróf emlékével foglalkoznom. Az ő tudásban, hősi bátorságban s nemes társadalmi erényben gazdag életéből egy-két kedves s tanulságos epizódot fogok lelkükben feleleveníteni. Fogadják szívesen, mint első virágokat, melyeket Zrínyi vármegyéjében a közművelődésnek egyik szerény munkása, hint az ő emlékoszlopának talapzatára. Méltatja ezután Zrinyi Miklós gróf gyermekkorát, neveltetését Pázmán Pétsr oldalán, tanulmányútját Olaszországban, hol a renaissance ragyogó művészete, költészete, az olaszföld romantikus bájai hatalmas varázslatba ejtették az ifjú leventét. Elénk színekkel ecseteli Zrinyi Miklós gróf csáktornyai otkhonát, melyben a törökök álnoksága, zaklató kegyetlensége s folytonos rablása kigyújtották a dicsőségért és megtorlásért égő houszerelem láuglelkesedését a lmsz éves főlovászmester, Zala- ós Somogy vármegyék főispánjának, Légrád és Muraköz kapitányának, gróf Zrínyi Miklósnak szivében. Nem írom pennával, Fekete tintával. De szablyám élivel, Ellenség vérivel, Az én örök híremet. Felsorolja győzelmeit Ónodnál, Ferdinánd védelmeit a svédek ellen. Ali kanizsai pasa rablókalandjainak megboszulását, a kosztanicai győzelmet, Zerin vár felépítését, a törökök viszszaveretését a Nyulak szigetén. Csallóköz védelmét s 1664-nek legdicsőségesebb hadi tényeit, Berzence vívását, Babóosa bevételét, az eszéki hidak lerombolását. Mindenütt Zrinyi és Zrinyi . . . Támad, lelkesít, véd, fe Iszabadit, s a megvetett halál sötét gondolatától oda emel a csillagokhoz: Befed ez a kék ég, ha nem fed koporsó, Órám tisztességes, csak legyen utolsó. jében virágzott ipari céheket meghonosították, kifejlesztették. A céh az iparosnak és iparnak egyaránt mesterséges védelmet nyújt. Hogy ezen intézmények hazánkban mikor léptek életbe, az bizonytalan. Tekintve azonban a céhek konservativ, a maradaudóságra hajlandó természetét, valószínű, hogy szervezetükkel szabályzataik sem változtak és a középkorból, az 1000-től 1526 ig terjedő időből valók. A legrégibb ily okirat a löesti építőké, mely 1550 körül való. Ennek a tartalmával csaknem aaonosa késmárki, mely e város főbirájanak és szenátorainak a város nagypecsétjével megerősített, és a statutumok bevezetéseként, elörebocsátott bizonysága szerint az 1531-ben kelt, de elrougyolódott szabályzat. 1627-ben kiadott hiteles másolata. Szerfölött érdekesek e céhszabályzatok nagy rövidséggel megfogalmazott pontjai. Kiterjeszkednek a céh és a kötelékébe tartozó egyén életének minden mozzanatára. Inaskortól, mely a kőfaragónál 4, a kőművesnél 3 évig tart, az egyen haláláig, a mikor a cáh mindenféle rendű és raugu tagja büntetés terhi alatt köteles volt, a temetésen megjelenni, hogy a négy legfiatalabb mester által vitt koporsót a temetőbe követve, az elhunytnak a végső tisztességet megadja. Szabályozva volt a templomba járás, a vallás gyakorlata, a legényuyé avatás, a vándorlási idő, a mesterré avatás a remekkel stb. De legérdekesebb a himpellérekröl szóló része, a ki oly iparos volt, a ki a városban munkát vállalt ugyan, de a céh kötelékébe nem tartozott. A céh ssc&bályai lelkére kőtik a céh minden tagjának, hogy : »ha eféle >»zerzet«-nek neszét veszik, jelentsék fel a. céh fejének, a ki, ha nem is »kontár* az illető köteles a mesterekkel az illetőt üldözőbe venni.« Az üldözés perbcidézósből állott. Felsővidéki városaink levéltáraiban sok ily pör aktái maradtak fenn, a melyekből kiderül, hogy sokszor városaink saját mestereik nyakába is akasztottak pört és a szentenciát irgalmatlanul ki is mondták, végre is hajtották, ha idegen városban ugyau, de a céh ellen vétett az illető. így járt Thornyossy János kassai épitő is, a ki Kassa város környékén sok uri kastélyt épített, de a kit Rákóczy korában az eperjesi kőművesek azért fogtak pörbe, mert kassai létére az eperjesi Ferenc-rendi kolostor építését elvállalta. Az ügy ránézve rosszul végződhetett, mert nem sokára ezután csődbe került. Ez az intézmény hazánkban sokáig fenmaradt ; ujjá kevés változtatással Mária Therezia szervezte ós azok a jó bóbiskoló öregmamák, az ő kedves életpárjaikkal együtt él vezték is annak áldásait, és örömeit. A céh volt tehát az az intézmény, mely az iparost, kiemelte a rabszolgaságból, az udvarjog ccelédáilapotából, hogy századokon keresztül képezze, összetartsa, tömörítse, érdekeik megvédésében támogassa, szóval, hogy befolyást gyakoroljon az iparosság egész életére. Ennek az intézménynek is, mint minden emberi alkotásnak jó és rossz oldalai voltak. Elöuye a céhnek a vallásos, a családi élet ápolásában ; az iparos védelmében, a szegény iparos isi,ápolásában, támogatásában sarkalik ós az bizonyos, hogy a mester csaladja körében az inas, a legény szeretetet, vett és szeretetet adott. Rossz oldala aa volt, hogy az ipar általános fejlődését akadályozta és a fogyasztó közönséget kizsákmányolta, mert egy város fogyasztó közönsége csak a helyben lakó iparosokra volt utalva ós ebben azokban csak a vásárok voltak segítségükre, A legelső, a ki a céheket és kiváltságaikat eltörülte, Turgot, francia miniszter volt, rendeletét azonban vissza kellett vonnia és csak a nagy francia forradalom iktatta az einber jogai közé az ipar szabadgyakorlatát. Annak éppen 100 esztendeje. Nálunk a céhek ós jogaik nem a forradalmak erőszakán, hanem a békés fejlődés munkája révén a 70-es években szűntek meg. 30—32 éve. Sokan vannak még köztünk az öregebb mesterek közül, a kik a századok hosszú évein át féltékenyen őrzött céhládát, annak összes tartalmával eltemetni segítették, mert az iparszabadság kimondatott. Varázsütésre szaporodtak a mesterek a fiatal legényekből, mert a szabadipar az egyén tehetségeinek szabad érvényesülésén épül, ennek szabad szárnyalást enged. Szárnyaltak Is, magasra a nap feió, ez azonban kérlelhetleuül terjeszté forróságát, elégette szárnyaikat ós ők visszaestek a mélységbe, visszasülyedtek és csak néha-néha kapuak lélegzetet a sorsuk fölött való elmélkedésre. A nagy öröm, mely 30 év előtt volt, éppen oly nagy siralommá változott. Nagy volt az öröm akkor és nem lat.ta, nem vette észre a mámorban uszó iparos, hogy a céhek elföldelésével, ennél nagyobb ellensége szabadult rá a nagy tökében ós a szabad kereskedelemben. A szabad ipar nem követeli az ipari készültség oly fokát, azon módját, mint a cehrendszer ; ez nem kér mást mint nagykorúságot és iparigazolványt. Azt nem lehet tagadni, hogy ennek hatása révén ipari és kereskedelmi varosok és gyárak, gyártelepek alakultak; az az előtt csendes munkás-fütyörószóst, az inasok danáját a gözdaruk éles füttye, a villámossagra berendezett gépek zakatolása helyettesíti es e nagy tőke befektetéssel ós a kereákeaelemmel párosan járó iparvállalatok elárasztják a piacot mindenféle iparcikkel, felkeresik a vevőt, dukinálják áruikat és a szemeinkkel latjuk, hogy a