Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1902-01-26 / 4. szám

I 4. BALATON VIDÉK 1902. január 26. Akár farkas, akár emésszen meg holló; Mindenütt felül ég, a föld leszen alsó. Megindítóan rajzolá a bős Zrínyi első szerelmének boldogtalanságát, melynek szomorú emlékeit Draskovics József g;róf horvát bán leáu) a, Eusébia törölte ki Zrinyi lelkéből. Egy hideg büszke leány, ki rideg tartózkodásával vérig marcangolta Zrínyi szivét, mignem a bős levente hü kitartása boldog családi otthonba vezérelte Eusébiát. Nagy sul3't helyez felolvasó Zrínyi Miklós gróf nemes eniberszeretetóre, s ebben a vallási villongásoktól lázas korszakban sokszorosan fontos kijelentéseire az embereknek az örök Isten előtt való egyenlőségéről, egy mindenható Atyának egymást szerető gyermekeiről, az erőszakos térítésnek s más vallásbeliek üldöztetésének a katholikus vallás szellemével ellenkezéséről. Az evangelikus rendeknek tett kijelentése, hogy a szabadságuk, az ő szabadsága, a rajtuk ejtett sérelem az ő sérelme, emberszeretetnek korát meghaladó dicsősége, melylyel ha nem lett volna különben is hős, bátor ós bölcs, méltán kiérdemelte egykori vitézi ének magasztalását. Mint Jupiter vitlog több csillagok között. Avagy hyacinthus szép virágok között, Igy Zrinyi tlindöklék nagy főurak között. A Zrinyiász-nak és Zrínyi Miklós költői jelentőségének, eredeti hadvezéri tudásának, a magyar közélet, közigazgatás és törvénykezés fejlesztésére irányult törekvéseinek móltatása után azon meggyőződéshez jut a felolvasó, hogy »z erkölcsi nagyságból, értelmi erőből, és tettre való nagyságból, melyek szerint Channing amerikai író a nagy embereket osztályozza, egyaránt kijutott Zrinyi Miklósnak s a mint messzebb és messzebb nyúlik a történelmi távol, a szerint fog az ő erkölcsi és értelmi nagysága kimagasulni a nemes lelkek megnyugvására, a jók örvendezésére és a magyar haza örök dicsőségére. A felolvasás a következő megható gondolatokkal végződik. Aki annyit küzdött, fáradott, irt, lelkesített a haza nagyságáért, a haza boldogságáért, megérte hós ragaszkodással megvédelmezett kedves Zerinvárának lerombolását: megérte a vasvári békekötés roppant szomorú visszahatását egész nemzeti létünkre. A znnyifalvai emlékkő felirata pedig arról tanúskodik, hogy a ki valaha annyi ezer vad ellenséget győze le fegyverével a kezében, „Semmi más, mint a jó szerencse" jelszavával, kéilelhetlen végzet folytán, egy rettentő vadkan által teríttetett le Ó nemesen végzett dolgával, élte fáradalmaival ; ő az égból csodálja a mi tetteinket. Igenis tisztelt hölgyek és urak ! A sir feliratnak igaza van. Ha vau — és pedig van — kölcsönhatás az élők ós holtak közt: ha van a nemes életnek példája, melynek fényét, erejét sem idó, sem távol, sem viszontagság megtörni nem tudja, ugy e percben Zrínyi Miklós gróf nem az égből nézi a mi dolgunkat, de itt van szelleme köztünk ; itt van, hogy minden magyar szívbe belevésse a maga áldott életének halhatatlanságát; a maga esodás honszerelmónek, fáradhatlan küzdelmeinek lángoló jelszavait. Itt van köztünk az „utriusque patriae filius", kogy megértesse, miszerint a magyar és horvát nemzet csak vállvetve, csak testvéli szeretetben, csak Szt. István koronájának keretében lehetnek boldogok ; hogy e haza gyermekei ne fajok, nemzetiségek és vallások, de aszerint becsüljék egymást, amint a közös édes anyát, a drága hazát igazán és hivtn szolgálják. Az ó emlékének oszlopot állítunk fel sziveinkben is. Az ó nagy nemzeti hivatását nyelvünk, művelődésünk fejlesztésében s terjesztésében kell tovább folytatnunk, hogy szellemi és anyagi boldogulásunkban izmosodva, közéletünkben az i<>Hzsá«: és szeretet örök D O eszményeinek hódolva, végül pedig minden életcélunkkal a haza nagyságához forrva, büszkén s szabadon kiálthassuk oda ellenségeinknek, Zrinyi Miklós gróffal : „Ne bántsd a magyárt!" ... Ez a felolvasás duzzadt a nemzeti erőtől és lelkesedéstől. Volt is neki hatása olyan, melyet leirni nem könnyű. Tapsvihar s olyan éljenzés követte, mely megremegtette a felolvasó termet. A nemzeti érzés fejlesztésére a hatás bizonyára következmén3'eiben sem marad el. Erejét, tevékenységet, szónoklati tehetségének hatalmát mindig és mindenütt értékesiti vármegyénk derék tanfelügyelője a nemzeti kultura fejlesztésében, de sehol sem inkább, mint Muraközben ; ott ahol arra leginkább szükség van. Hisszük és reméljük, hogy nemes törekvését siker koronázza, hogy gondolatát s törekvését megértik és átérzik mindazok a körök, melyek Muraközben a vezető szerepre vannak hivatva. Felolvasás után Hobosy Elek, Réfy Géza tanár zongora kísérete mellett adta elő hegedűn Huber K. „Arad i emlek" c. magyar dallam változatait majd Bihari Primatialis Magyarját. Rendkívül technikájával s mély érzésével óriási tetszést aratott s a közönség megismételtette szép játékát. A negyedik számot az áll. tanítóképző ifjúság énekkara töltötte be Gaal F. pályadij| mentes eredeti magyar dalaival, melynek értelmes és szabatos előadása szintén igen nagy tetszést keltett. Végül a növendekek zenekara Edeitberg Török indulóját adta elő. A hangversenyt fényes táncmulatság követte, mely csak világos viradatkor ért véget. A magyarság ezen megható ünnepségéről minden jelen volt a legkedvesebb emlékeket vitte magával. A sümegi róm. kath. tanítókor kérvénye. A sümegi róm. kath. tanítókor a tanítók nyugdijtörvényének módosítása tárgyában a képviselőházhoz a szt.-gróti választókerületnek képviselője utján kérvényt nyújtott be, melynek szövege a következő : Mélyen tisztelt képviselőház ! Az 1891. évi XLIIL t.-c. rendelkezése folytán a tanítók nyugdíjtörvénye legközelebb az országgyűlés elé kerül. A vallás és közoktatásügyi minisztériumban már folyLak a munkálatok e törvény módosítására. Alulírottak a sümegi róm, kath. tanítókor nevében megragadva az alkalmat, néhánya oly módosításra bátorkodunk felhívni a m. t. Képviselőház figyelmét, a melyek hazánk egész tanítóságának méltán jogos kívánságai. 1. Legyen a tanítók nyugdíjalapja egyenesen az államé, a lanitokat pedig nyugdíjazzák az 1885. XI. t.-c. szerint ugy, mint az állami tisztviselőket, azzal a módosítással, hogy a szolgálati idó — tekintve, hogy a középiskolai tanároké 30 — a népiskolai tanítóké 86 év leA tanítók az államnak a legnagyobb és legfontosabb szolgálatot teszik azzal, hogy az államnak hü, munkás ós becsületes polgárokat nevelnek. Részesüljenek tehát az állami tisztviselőkkel egyenlő elbánásban a nyugdíjazás szempontjából is. Ha azonban e változtatás keresztülvihető nem volna, abban az esetben ajánljuk a következőket : 2. A 40 szolgálati év szállíttassák le 36 mily mértékben halmozódnak a nagy tőkék körül az uj milliók, éppen oly arányban pusztulnak, lesznek munkássá a nem is olyan régen | még jó módú kisiparosok Már íiusz évvel ezelőtt sejtették, hogy ezen átalakulás révén a magyar kisiparos sorsa: a pusztulás. Tudja ezt. ma már az iparos is, de mivel a régi testületi együttérzés, a védekezés közös érzetének, a céhek teljes elfelejtésével még az utolsó szálai is elszakadtak, csudálatosképpen az íparososztály is bele esett abba, a mibe a magyar társadalom, hogy védelmét, segítését, megmentését nem önmagától, a ki önmagától való volt, hanem a körén kivül álló tényezőtől várja. Azon tehát, hogy a kisiparos elpusztul, csodálkozni való nincs. A nagyiparnál a nagy tőkebefektetés lehetővé teszi, hogy munkást tömegesen alkalmazzanak és a munkafelosztás minden előnyét kizsákmányolják ; a nyersanyag megszerzésénél nagy megtakarítást érnek el, mert a szükségletet a forrásból, nem a közvetítő kereskedelemtől szerzik : a hulladékokat, mert nagy mennyiségben marad, értókesilhetik ; hitelt olcsóbb körülmények között kapnak, mint a kisiparos ; gépeket ós a tudomány minden eszközét felhasználhatják, mert költséggel győzik. A kisipar kis tökebefektetéssel, tulnyomólag megrendelésre dolgozik ; segédet felfogad éa elbocsát, a mint a szüksége magával hozza ós mert,nyers anyagját a közvetítő kereskedelemtől kénytelen beszerezni, munkadijának egy részét az anyag drágasága miatt veszti el és igy a gyáriparral sem ár, sem a kiállítás tekintetében lem képes versenyezni. Igaz, hogy az ipar technikája haladt, de az is igaz, hogy a kisiparos kénytelen vagy gyári munkássá lenni, vagy iparát elhagyni és ugy tetszik, hogy a második rabszolgaság, a nagy tőke szolgaságának reggele köszönti az iparost, mert hova-tovább alig marad más munka a számára az elpusztult gyári termékek javításánál, mert még a fegyházi munka ós a háziipar készítménye) is hozzájárulnak, hogy megrendelései kevesbedjenek. Hogy tehát az iparosság számára nehezebb a harc, a, melyei az életszükségletek kielégítése cimón manapság harcolni kell, mint apáié volt, az bizonyításra nem szorul. Ellenségei is nagyobbak ! Hogy a harcot eredménynyel harcolhassa, fel kell magát vérteznie : a tudás, a szorgalom, a kitartó, a becsületes munka fegyvereivel, meg nagy adag takarékossággal. Tudnia kell, hogy szövetségben emelkedett az iparososztály ós csak ebben érheti el azokat az eszközöket, a melylyel hatalmas ellenségeit, le ugyan nem győzi, de ell énük sikerrel védekezhet,ik. Ez a szövetség azonban nem az anarchia szövetsége, hanem az ipari szövetkezeteké. A kisiparosnál ugyanis legnagyobb baj a töke teljes hiánya, vagy ennek drága volta és a nyersanyag beszerzésénél felmerülő drágaság. Hogy az iparosság soraiban ez is mekkorát pusztít, azt az iparosok ugy is jól tudják. Erről tehát nem emlékezünk, hanem inkább arról, hogy voltak, vannak és lesznek intézmények, a melyek az ipar és a gazdasági élet emelésére vannak rendelve. Az állam is belátta már, hogy a kisiparos védelme is nemzeti érdek és ennek védelmét intézményesen biztosítani állami szükség. De hiába minden törekvés, hiába az ipartestület, hiába az iparoktatás, hiába a nyugdíjintézet létesítésére • a jó Isten tudja mi minden jóravaló dologra törekvés, a mely ez időszerint az iparosvilág, a nemzetgazdák jobbjait foglalkoztatják, ha a kisiparosok a társulás alapján nem biztosítják maguknak a nagyipar előnyeit. Ehez azonban a tagok egyetértése, lelkiismeretessége és belátása szükséges és váljon lehet-e erre számítani ? Pedig, ha az iparos magát, megmenteni akarje, könuyeu hozzáférhető és lassankiut törleszthető tökére van szüksége. Ha ilyet akar szerezni, alakítson községen'iint általános ipari hitelszövetkezetet. Min sarkallik ez ? A társuláson, az egyetértésen, a lelkiismeretességen és a belátáson. íme : N. város 200 iparosa elhatározza, hogy például 20 évi időtartamra szövetkezetet létesit ós kötelezik magukat, hogy 6 éven, heteukint és fejenként,, a szövetkezet pénztárába egy koronát fizetnek be. Akkor egy iparos fgy óv alatt 52 koronát, 6 óv alatt 6X62=312 koronát ós 200 iparos 312X200 koronát = 62400 koronát fizet be. Ha e tagok még egyetemlegesen jót állanak az általuk jegyzett üzletrészek ötszörös értékéig, akkor 62400X5=312000 azaz háromszáztizenkótezer koronát helyezhetnek ipari forgalomba, mert ezt a 200 iparos egyenkint az általa jegyzett üzletrósz ötszörös értékéig a vagyonával, becsületével, munkaerejével és szorgalmával garautirozza. Mert az ipari hitel is fejleszthető oda, a hol a kereskedelmi hitel áll, mert ennek a főalkotó eleme nem annyira a vagj'on, mint inkább a munkaerő, a szorgalom és a becsületesség. Könynyü kivetni, hogy az imént emiitett összeg felét 100, nagyedét 50, nyolcadát 25 iparos képes forgalomba hozni a hitel révén. A ki ily értelemben egy bizonyos összegnek közös célra leendő összegyűjtését megfigyeli, az rögtön látja, hogy egy koronás befizetés mel«