Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1902-01-26 / 4. szám

15 A LATOM V1DKK 1902. január 26. meg is érdemlik. Legyenek egyek és lelkesek minden szép eszme, kulturális vagy társadalmi mozgalom szolgálatában, ám ne feledjék sohase a korlátokat, melyeket ifjuságuk és intézeti kötelezettségeik vonnak ma még eléjük. Váltsák valóra a reményt, melyet a tanári kar, édes hozzátartozóik s a magyar gazdaközönség fűznek hozzájuk ; sohase feledjék, hogy a magyar földműves- és mezei munkás-osztálynak leendenek vezérei, nevelői. Minderre pedig csak tudás és jellem kópesit. Azért irtuk cimül, azért hangoztatjuk ujolag : csak előre a szépen megkezdett egyenes uton, >viu recfa !< A szamárhurut. Szamárhurut alatt oly báiitalmat ertünk, melynek lényege más betegségnél nem észlelhető sajátságos görcsös köhögési roham. Ezen betegség különösen gyermekeknél fordul elő, azért a gyermekbetegségekhez soroljuk, bár felnőtteknél is előfordulhat, ragály utján terjed és járvány alakjában lép fel. Ezen járványok rendszerint hosszan tartanak, főleg télen és tavasszal jelentkeznek. A nézetek, hogy a szervezetet mily módon támadja meg a kóros hatás, nagyon eltérők, de valószínű, hogy a ragályozás a betegek váladékában vagy kilégzett levegőjében foglaltatik. A fertőzés rendesen érintkezés által jön létre, sót futólagos érintkezés is a beteggel, ha éppen annak köhögési rohama van, elegendő, hogy fertőzés jöjjön létre, mire elég alkalom kínálkozik az iskolákban és nyilvát/bs játéktereken. A szamárhurut lefolyásában három időszak van : hurutom szak, görcsös szak és a görcsös szaknak hurutos szakká való visszaváltozásn. A hurutos szak a felső légutak hurutjával kezdődik : a gyermek náthás, a szem nyálkás hártyája kissé belövelt, az orr bedugult, a köhögés száraz, izgatott és a hang kissé fátyolozott. Néha ezen tünetekhez láz is csatlakozik, mely azonban csak kisebb mérvű és nem tart.ós. Ezen időszak néha napokig, néha két-három napig tart. A száraz köhögési inger fokozatosan rohamokban jelentkezik és megkezdődik a második szak : a görcsös szak és ez oly jellegzetes, hogy a ki azt egyszer megfigyelte, soha el nem felejtheti. Nagyobb gyermekek már előre sejtik a köhögési roham fellépését, esiklaudó érzést éreznek a torokban, mellkasi nyomásról, émelygésről panaszkodnak. A lélegzés szaporább, felületes lesz, ha ágyban feküsznek, felültiek, vagy ha fenn vaunak, futnak, hogy egy közeli tárgyba kapaszkodhassanak, hogy a rohamnak némileg ellentálhassanak. De mindennek dacára elkezdenek köhögni, a köhögési roham rövid, szapora lökésekből áll, a gyermek nem lélegezhetik be, kékülni kezd, szemei kidüllednek, közel áll a kéjt a fulladáshoz, még végre hangO'i, sivító zörrej által kisért belégzés következik. A köhögés alatt a gyermek szájában üvegszem nyálka halmczódik fel. Ilyen roham néha csak fél percig, de néha 5—6 percig tart. Gyakran ezen roham alatt az akadályozott belélegzés folytán vérzések jönnek létre, az orrból, szájból, a szemkötőhártyáján, sőt néha a gyermekeket hányás fogja el. A roham után a gyermek egészen ki ví-.u merülve, az arca halványkék, duzzad, izzadsággal fedett. Ezen rohamok 24 órán belül némely gyermeknél 5—6szor, másoknál 20—30-szor ismétlődhetnek, tartamuk pedig változó, kedvező esetben 3 hétig, néha azonban 8—10 hétig tart, mig végre lassankint vészit a köhögés görcsös jellegeiből ós kezdetét veszi a harmadik szak. A rohamok múlnak, a hányás, a vérzés elmarad, a váladék zöldes sárgás lesz és könynyen kiüríttetik, a táplálkozás folyton javul és a beteg arca visszanyeri régi színét. A szamárhurut néha oly gyengén lép fel, hogy alig különböztethető meg a közönséges hörghuruttól, néha azonban oly mértékben, hogy minden percben fenyegetve van a beteg fulladás által a halállal. Különös ezen betegségnél, hogy a rohamok nagyobb gyermekeknél gyengébbek és ritkábbak, mint kis^ebb gyermekeknél, hogy éjjel erósebbek, mint nappal és hogy előidézésükre befolyással van bármily' kedélyi izgatottság. A szamárhurut, ha hozzá valami más betegség nem csatlakozik, kedvező lefolyású, de nagyon gyakran különösen a görcsös szakban más bajok is lépnek fel, melyek a lefolyását súlyosbítják sőt a halált is előidézhetik : ezek között az első helyen áll a tüdőgyulladás, mely magas hőemelkedéssel jelentkezik, néha 39—40 fokra felszökik és hosszabb időn át megmarad. Nyugtalanság, étvágytalanság, szapora lélegzés, szomjúság lép előtérbe, a rohamok hevesebbek, szaporábbak és tartósabbak lesznek, a bántalom tartama megnyúl, sót néha lélegzési és vérkeringési zavar folytáu beáll a halál. Egyéb hozzácsatlakozó bajok között felemlíthető, még a tüdótágulak, fülgj'ulladás, sérv ós csecsemőknél bélhurut. * 2. ___ . latlanságának. gondolkozásuk nemességének. Igen, ez a »viu recta.« S igy van helyesen. Régen elmúlt már (ne is jöjjön sohase vissza !) ideje annak, hogy a múzsák berke mulatozók tanyája legyen; hogy az ifjúság nem a művelődés megszerzését és terjesztését, hanem a város közönségének terrorizálását vallja célul és hivatásul ; hogy az aggódó szülők csak fájdalmasan és keserűen gondoljanak városunk nevére ; hogy épen ezért az intézet hire-neve megfakuljon, hallgatóinak száma megfogyjon. " Épen ellenkezőleg ! Az érdemes tanári testület s akiváló uj igazgató épen most megdicsért erélye azt fogja eredményezni, hogy a szülők egyre több kedvvel, bizóbb reménynyel hozzák ide fiaikat, hol tudomány és nevelés, jó példa és szerető szigor öltenek kart, hogy belőlük idővel méltó utódai legyenek a régi magyar, tudásban és tisztességben, karakterben és műveltségben kiváló földbirtokos- és gazdatiszt-osztálynak. A miért, is, ha netán elégtelenek, avagy elavultak a régi fegyelmi szabályok : módositani kell rajtok. A közgazdasági élet minden tényezőjét és mozzanatát szivén hordozó miniszterünk, Darányi Ignác dr., bizonyára kész örömest nyújt segédkezet ez irányú törekvéseiben is a tanári karnak. Ám mi azt hisszük, erre nincs is,• nem is lesz szükség : hiszen az ifjú lélek minden szép és nemes iránt fogékony ; érzékeny kedélye csakhamar át fogja érzeni és érteni a tanári kar s a lelkes igazgató törekvéseit, melyeknek egyetlen célja épen az ő boldogulásuk. Ugy halljuk illetékes körökből -s magunk is ugy tapasztaljuk, hogy régen volt már az intézetnek ilyen értékes anyagja, mint épen mostanság. Mutassák meg tehát a jövőben, hogy e dicséretet melylyel takarózik, a ruházat készítés mesterségére vezet ; az az agyagsárból készített alaktalan mélyedés, melyben vizet, vagy más folyadékot. tart. a fazekasság ősállapotát, mutatja, természetesen nagyon i.s kezdetleges állapotban. Ez az állapot azonban nemcsak évezredekkel ez előtt volt így, hanem ma is van még hozzá fogható állapotban ember. Érdekes e tekintetben Hédin Sven Ázsia utazó feljegyzése, a ki 2 év előtt Ázsia belsejében utazva, a Tarim-folyó medencéjében eddig ismeretlen embertőrzset, talált, a melyről azt mondja : >nem tudja kié az a föld, a melyen él.« Egész életét az erdőben tölti és azt hiszi, hogy a vaddisznó, farkas éppen olyan ellensége, mint, a kinai. Adót nem fizet, katonát nem állit és fogalma sincs az államról, a melyről pedig egy európai sem mondhatja, hogy sokszor a boldogitással szinte agj'on nem nyomja a polgárt. Az az ember egy személyben molnár, vadász, építő, ruhakészítő stb" szóval önmaga gondoskodik minden szükségletéről. A mint azonban az ember a társulásra nagy hajlandóságánál fogva törzseket alkot, a midőn a társadalom fogalma szerint alakulni kezd, akkor az életszükségletek kielégítése egyénenként, oszlik el és az egyedek azzal foglalkoznak, a mikhez különös vonzódást, éreznek. Ily formán kezd kialakulni az iparososztály is, mint rétege a társadalmi együttélésnek. A népek történelmében meg azt találjuk, hogy az iparososztály fejlődésére minden államban, mindenkor annak szervezete volt befolyással. Az ókori államokban az iparszervezete vagy a rabszolgaság intézményével, vagy a kasztrendszerrel függött össze. A különböző népek a győzelmes hadjárataikban legyőzött, más népeket rabszolgáikká tették. Ennek pedig mindene : élete, munkássága uráé volt ; ettől kapta élelmét, ruházatát. Ezek végezték a házi munkát, ezek készítették « fegyverzetet, az élet kéuyelmére szükséges minden ipari cikket. Ezek végezték a dolgot. A harcban részt nem vettek és bár övéké volt az ipari ügyesség, enuek, sem szorgalmuknak hasznát »>ein látták, mert az ur nem jutalmazta. Jutalmat akkor még csak a harcban lehetett szerezni és valószínű, hogy ez az oka, hogy azok az ipari cikkek, melyek az élet örömét, vagy kényelmét szolgálták, az ókori államokban nem fejlődtek ki, ugy, mint manapság. A görögöknél az iparhoz értő rabszolga már élvezett szabadságot,, keresményének egy része már öt illeti. A rómaiak uralma alatt, pedig a finomabb munkákat, már szabademberek végzik, a kiket céhek szerint szerveztek. Az ugyanezen korban — 2000 évvel ezelőtt — más népek államaiban kasztrendszerben fejlődik az iparososztály. Ezekben — mint, a kínaiaknál is — az iparos élvezte keresményét. Itt azonban nemcsak az iparosság, hanem az iparágak is egymástól annyira elzárt réteget képeznek, hogy senki azon kasztból, a melyben születik, más kasztba át, nom mehet. Az ipar gyakorlata apáról fiúra száll. Ezen átöröklés által a különböző mesterségekben oly magas fokú teknikai ismeret áll elő és lett részese az iparosnak, a melyet ma ia méltán irigyelhetünk. Ez az ipari ügyesség azonban merev, változhatatlan és soha vagy csak ritkán képes alkalmazkodni a megváltozott viszonyokhoz. Mikor aztán a kasztok ipara más államok és népek ipartermékeivel a versenyt felvenni és kibirai nem tudta, a kaszt ipara elpusztul és az iparos a rabszolgákénál is szánandóbb helyzetbe jut. A kasztrendszer ipara azonban az ipari gyakorlat tökéletesedésére hatalmasabb befolyást gyakorolt, mint a rabszolgaintézmény. Hazánkban is ugy a település és az állami rend megszilárdulásának idejében, mint később a középkorban is, az udvarjog címén az iparos alárendelt helyzetbe kerül. Mikor még önálló városok nem voltak, hanem a földesúr védelmére szorult, a vár ós a várak vidékén élö nép, az iparos is a földesúr ótalma alá kerül. Ez a hatósága alá tartozott iparost udvarához tartozó cselédnek tekinti és gondoskodott élelméről, vagy egy darab föld által, vagy termények kiszolgáltatása által. A kik azonban csak uraik számára dolgoztak. Igy voltak udvari szabók, fegyverkovássok, asztalosok, cipőkészítők, festők, ötvösök, diákok stb. Ezek az udvari iparosok azonban nem törekedtek arra, hogy készítményeik szépségben emelkedjenek, alkalmasabbá váljanak, nem igyekeztek az iparban haladni, azokat, ízlés által nemesíteni. A müipari cikkek készítői a kolostorba vonták magukat és azok csendjét a világi testvérek pörőlye zavarta csak. Ónálló iparososztály csak akkor keletkezett, a mikor a városok száma szaporodott ós ezak részint kiváltságaik, részint szabadságuk által az ott letelepedő iparosnak védelmet nyújtottak. A városokba tóduló szabadiparosok versenye azután az ipart a tökéletesedés oly fokára emelte, hogy ipari készítményeikkel meghódították a várurak udvarait ós az udvari ós más iparosoktól elhódították a megrendeléseket, a miért ezek elszegényedtek, zsellérekké váltak. Ezekből világos, hogy az ipar első felvirágozása az iparszabadságnak köszönhető. A városokba letelepedett iparosoknak minden törekvésük oda irányult, hogy iparaikat ós szerzett, szabadságukat minél jobban megvédjék ós ez érdemben a rómaiaknál, még Kr. sz. ide-