Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1902-06-29 / 26. szám

VI. évfolyam. Keszthely, 1902. junius 29. 26. szám. Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hstilap. Megjelenik hetenkint egyszer: voNiIrnnp. Egyről-másról a fürdöévadra. A kiérdemült bölcsek tanitásaiban az van, hogy a hányszor társaságban megfordulunk) mindannyiszor a tisztességünk kárával térünk vissza. Ezt az igazságot jó barátaink és ismerőseink sokszor kipróbálták, apáink meg örökségképen hagyták ránk, de mégis csak ugy vagyunk vele, hogy szeretjük magunkon kipróbálni. Igy történt azután, hogy a mult év augusztus hónapjának egy, — mint az irók mondani szokták, — verőfényes délutánján, tapasztalni indultam a Balatonra. A hely jó ! Bőven terem ott a fehér cipő, kék viganó, vörös kalap, kék napernyő ! Ott halljuk a magyart, a mint töri a németet; ott látjuk az idegent, a mint szapul bennünket: jó'vidékieket. Pedig nincs is igázok. Bizonyság rá, hogy a keszthelyi viz évről-évre több és több idegent csalogat közénk. Strausz ur legyen a tanu, SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL • volt g;

az

d- tanintézet ópUletében. Kéziratokat a szorkes/.tiiséK címére, pénzenntatványokaf.. hirdetési megbiíAsoliat és reklamAoiAkat a kiadAliivatallinr. Itérllnk Kéziratokat nem adunli VIBBZO LAPTU1.AJDONOS SZERKESZTŐSÉG KKI.K1.ÖS S/.lCItK ESZTÖ BONTZ JÓZSEF. K 1 4 I) ó SUJÁNSZKY JÓZSEF. Előfizetés I Arak t Egáíl árre , . Fái évre .... Negyei! évre . . , filye* srátn áru •••... lyllttér pelltaorn alku trerlnt. IU korona 6 „ 2 „ 1il PH ... 2(1 „ liogy julius és augusztus hónapjaiban a Hullámnak még a terrásza is zsúfolva volt vendégekkel és sokan a városba voltak kénytelenek fáradni vacsorálni. Jól esett ezt tapasztalnom, mert tudtam, hogy az idén majd nem lesz bér elengedési szavazás a tanácsban. (Ugy is történt!) Azután megszavaztattam a cigányokat! Nem ám azokat a kedves (?) és állandóan piszkos vendégeinket, a kik a magyar közigazgatás folytonos örömére és dicsőségére (!) is majdnem az utcán veszik ki a szivart a szánkból s krajcárt a zsebjeinkből, hanem azokat a zenész-cigányokat, a kik nem egyszer törölték le már homlokainkról a ború redőit. A dolgaik mián jól voltak, mert még itt voltak. Két év előtt a nagy zenepártolás. ug}

r emlékezem, hazakergette őket boldogabb otthonukba : Somogyba. A primásnak a felesége pláne jól találta maffát s fürdőnk rohamos emelkedése mellett legjobban bizonyít az, hogy a primás felesége — meg volt elégedve. Ez óta hiszem csak, hog3^ ránk köszöntött a boldogabb kor. Ha már a cigányaszszony is elégedett, akkor: boldog a magyar ! Minden más : ráfogás ! Boldogságomban öi'ömmel hallottam dicsérni a szomszéd asztalnál üldögélő, — tekintélyesszakálaután világlátott — ur által a magyar tenger Keszthely gyöngyét. Feltűnt neki a fürdőhelyeken kiakasztott óra és kiemelte egészségügyi fontosságát ezen intézkedésnek ! Hozzá indultam és köszöntöttem igaz emberként az idegent, a ki barátságosan szoritva kezett, tovább fűzte hangos megjeg}

rzéseit — és igazságot igazságra hordva elismerte fürdőnk haladását, emelkedését és dicsérte azokat a férfiakat, akik annak emelkedését elősegitik. Búcsúzni indultam.Tartóztatott. Sok mondani valóm van még ; ne siessen ; hasznát veszik tapasztalataimnak és a tapasztalt emberek sima modorában arra A BALATON VIDÉK TÁRCÁJA Sárga rózsa i. OR fátíam ám

} amint a rozsát Ddíerész Raraggal tépte szét. (Davasz se volt még, í[öd Borongott <S° ef se száíít a szürkeség. S miikor már nem maradt a rózsán Sgyetfen ép íevéí^e sem: J^ezéveí arcát eltakarta <Ss sírt, és sírt keservesen . . . II. J£ipirfad még az ég Ratára, DdZeg fog szeretni nemsokára, fátyolt 6orítunfi

{ majd a napra, DUidVn a végzet íomRa szárnya Szerelmem fényét eltakarta. <Ss f[önni]ü lesz fefedni ncf^ünf[! 32e majd Ra boldogságban éfüní{ S csóí[csattanásnat{ cső^ felef meg Jl-jZ^l a tépett rózsaszirmot^ 2jémeb

{ gyanánt mind szárnyra f[efneí^. fSerkouics íltityós. A tornázás. Egészséges testben lakik erős lélek. Ebből a soha el nem évülő megfontolandó elvből kiindulva, ezen soha meg nem szűnő igazságot meggondolva veszem tollamat kezembe, s ugy hiszem, nem csinálok felesleges munkát, ha a tornázás, a testgyakorlás sokoldalú kiváló hasznát felelevenítem e lap t. olvasói előtt. A mai elsatnyult, elpuhult korban igan aktualis t.hema. Nem árt azt minél gyakrabban felfrissíteni, sohasem felesleges, róla értekezni. Tudjuk jól, hogy az amberi élet csupa mozgás. Ahol mozgás nincs, nincs ottan élet sem. A mozgás fejleszti az erőt, az erő pedig nem más mint egészség. A tornázási ösztön az emberrel már vele született. Nézzük csak a kis gyermeket, amint bölcsőjében önkéntelenül — csupán természeti ösztönénél fogva fejleszti izmait: ós pedig rugdalózáskor a láb, különféle irányl-aui hánykolódás és fordulások által a derék-, síráskor pedig a ba« izmait fejleszti, mig végre annyira megerősödnek izmai, hogy a lábak a testet fenntartani képesek s a járást is csakhamar megkezdheti. Könnyen kimagyarázható ebből az oly gyermekek lassú fejlődése, a kik születésüktől fogva néhány évig éjjel-nappal a lábak és kezek ván kosba leszoritásável kínoztatnak s igy gyenge testizmaik fejlesztésére a legcsekélyebb mozgást sem tehetuek. S az ilyen szülök még zúgolódnak és panaszkodnak, ha gyermekeik lassan fejlődvén, csak 2-3 éves korukban kezdik el a járást. A tornázás hasznát az élet -'s a mindennapi tapasztalás eléggé bizouyitja. Be is látja azt minden józanul gondolkozó egyén. A testgyakorlás haszna elvitázhatatlau. Épen ezért sajátságos, vagy nyíltan mondva, megfoghatatlan — hogy hány ezren- és ezren még most sem tartják érdemesnek testüket a testgyakorlás által megedzeni, megerósiteni. Pedig napról-napra tapasztalhatjuk az életben, hogy az oly egyének, kiknek foglalkozása minden oldalú és összhangzó izomtevékenységet igényel, rendesen erőteljes és egészséges testalkattal bírnak. Ilyenek