Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1902-06-01 / 22. szám
VI. évfolyam. Keszthely, 1902. junius I. 22. szám. Ünnep lesz. telet, hoz köréinkbe, a szeretet melegével köszöntjük ! >Hozott Istent« mondunk mindazok felé, a kik a mi örömünk részesei akarnak lenni. ürömünk és büszkeségünk is lesz ez a nap, mert báré haza nagy (Iának érdemei minden magyar előtt tiszteletet parancsolok, de a keszthelyiek . által mégis kétszeresen megbecsülendők azok az erények, mert e város fejlődése érdekében a Festetics grófi család nem egyszer hozott áldozatokat. De hiszen nem is akarunk hangulatot kelteni, nem kell biztatólag hatni a város egv polgárára sem, mert mindenki tisztelettel van és örömmel köszönti e napot, a melyen a lepel le íog hullni arról, a ki minden időkön által nagy alakjává lett a magyar gazdálkodás fejlődésének. .Lobogózzuk fel tehát házainkat, hisz ünnep lesz és a magyar szivből ki nem fogyható vendégszeretettel köszöntsük és övezzük vendégeinket, hogy a zalavármeg} reiek hagyományos vendégszeretete újra kisarjadva, friss ágakkal borithassa a magyar nemzet erkölcseinek meg nem hervadható Munkaközvetítés. sága is. Ilyen ősforrás a nagy Festetics György élete és munkásis. Mindnyáját tehát azoknak, a kiket egy hét multán a tisz(N. J.) Van Budapesten egy igen üdvös ipari-intézmény: „Munkaközvetitőintézet : l a neve. Célját és hasznosságát nevében hordja. De meg a tapasztalás is bizonyítja. Megengedem egyebütt is lehet ily intézmény. De, hogy. Keszt'heien nincs, azt mindenki tudja. Pedig egy ily iparos városban, melynek iparossága ugy számbelileg, mint szakképzettségre 0 nézve számottevő, minden esetre szükséo e s volna, ily' közvetítő orgánum. Mégpedig két szempontból. Először is az iparosmesterek szompontjából. Ugyanis ily orgánum közvetitósé folytán TOLNAI FESTETICS GYÖRGY^GRÓF SZOBRA. urtnyebben és biztosabban juthatnának munkásokhoz. Nem lennének annak a véletlennek kitéve, hogy ép akkor uem kapnak alkalmas munkást, mikor arra leginkább szükség van.^ Sok zavar, hátrányok és egyéb káros okozatok sziinnenek meg egy csapásra. , , Tegyük tel csak azt az egy eshetőséget, hogy az iparosseged ep a Június 8-án ünnepe lesz a magyar gazdáknak, a kik szobrot emeltek a nagy Festetics György emlékezetének. Szobrot emelt a mezőgazdasági államban a gazdaközönség az j>első gazdának«, a ki egy évszáz előtt a Georgikon alapításával elsőnek szolgálta a hazai mezőgazdaság ügyét. Junius 8-án ezt az »első gazda szobrot« fogják leleplezni és sokan fognak eljönni ide a nagyok és kicsinyek közül egyaránt. Megjelennek a méltóságok, a hivatalos és a nem hivatalos résztvevők, hogy a magyar mezőgazdaság hajdan elrozsdásodott ősi szekere ujjáalkotójának *és elindítójának emlékénél lerójják a hazafi iránt érzett köteles tisztelet adóját. Valójában szép és fenkölt gondolat, nemes hévre valló cselekedet, elzarándokolni a férfin munka által megszentelt helyekre, a hol idealismust lehet meríteni, a hol erőt lehet gyűjteni azoknak a nagy feladatoknak a megoldásához, a melyek előtt a magyar mezőgazdaság ez időszerint áll. S vájjon hova gyűlhetne méltóbban a gazdanép, mint e kis szobor lábaihoz, Keszthelyre. S vájjon hol köszönthetnők e kis városka nagy vendégeit, méltóbban, mint e szobor alatt, azon a kis téren, mely városunkat nemcsak disziti. de a mi büszkeségünket hordozza is ? Mert elfoghat bennünket a vagyon kergetése, el az élvezet hajhászása is ; letérithet útjainkról a könynyelmüség, vagy elhomályosíthatja látásunkat egy időre az idegen civilizátió haladottsága : de mindannyiszor, a hányszor a nemzeti élet és haladás feltételeineknag}- kérdései felmerülnek, mindannyi szor vissza kell térnünk az ősforrásokhoz, a melyekből a nemzetéltetö lehetet árad szét.
