Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1902-04-13 / 15. szám

BALATON VIDÉK 1902. április 13. tük föléjük. Azokról azonban csak ritkán tettek szót, hogy ezeknek a mondott ál­lapotoknak jó részét azoknak a megren­delőknek a számlájára lehet elkönyvelni, a kik az ipari munka megbecsülését, az iparos kifizetését utolsó dolognak tekin­tették. A vádak, melyeket az e fajta hitel­szövetkezetek ellen felhoznak, mind el­törpülnek, ha megszívleljük az iparosnak a megrendelővel szemben való helyze­tét. Vagy nem igaz, hogy ha az iparos a munka elvégzése után fáradsága diját kéri, vagy számlaküldóssel csak figyelmessé teszi is a megrendelőt, máris neheztelóst kénytelen tűrni ? Hát nem igérkezik-e jónak oly intézmény, mely nem csak az iparost, hanem a megrendelő közönsé­get is pontosabb fizetésre akarja szok­tatni ? v A közönség számláján fér el annak is egy része, hogy még a tőkével ren­delkező iparos is hitelre szorul. Hát nem igérkezik-e jónak oly intézmény, a mely az iparost az áru-uzsora karmaiból akarja kiszabadítani ? Azt halljuk ugyanis, hogy a szövet­kezet előkészítői a kamatlábat 6 1 2%-ban állapították meg. Hát nem olcsóbb-e ez mint bármely pénzintézet által adott kölcsön ? S ha a személyi hitel is emel­kedik az iparosság körében, nem haj t-e kézzel fogható hasznot és nem teheti-e lehetővé a készpénzen való nj'ersanyag vásárlást ? Miért ellenzik hát ? Bizony igaz az. hogy eddig sem a megrendelő, sem a hiteln}'ujtó nem te­kintette, de sőt még ma sem tekinti az iparosságot olj'an társadalmi osztálynak, a mely ug)' számbeli erejénél, mint kép­viselt értelmiségénél fogva is megérdemli, hog}' becsületes törekvé-sei megnyilatko­zása alkalmával segítségükre legyen és ne ellene. A pénzintézetek se tartsanak ettől a nagy az ipari szövetkezettől. Hiszen töke nj'ujtása náluk marad. A kereskedelem se féljen tőle. A hol nagyobb az olcsó tőkebefektetés, na­gyobb az elérhető haszon is. A hol na­gyobb a haszon, fokozottabb a munka. A fokozottabb munka mellett nagyobb a termelés és ezzel emelkedik a fogyasz­tás és ez a kereskedelmet táplálja. Miért kell hát ellenezni ? Ismerjük az alapszabályokat és tisztában vagyunk, hogy becsületes kezelés mellett kocká­zattal nem jár. Igazgatósági tagjainak a becsületes­ségéhez, tiszteletreinéltóságához, férfias komolyságához kétség nem férhet, mert nem kételkedünk, hogy a közgyűlés azo­kat fogja kiszemelni a tagok közül, a kik a bizalomra, a megtiszteltetésre való­ban érdemesek. Azokat fogja megválasz­tani, a kik elég »magas szelleműek* an­nak a megértésére ós befogadására, hogy e szövetkezetben embertársaik számára ingyen fognak dolgozni és fáradozásai­kat csak a becsületes munka teljesítése felett érzett belső megelégedés fogja ju­talmazni. Es vannak i egyet tudunk az nem a hatalom gyakoroihatása csábit és a haszon édesget. V annak, a kik nem féltik a garasokat, a melyektől a pol­gártársaiknak teljesített szolgálataik ide­jén vagy egyéb emberi gyarlóság révén elesni lógnak. Tudjuk, hogy vannak az iparososztályban sokan, a kik polgártár­saikért önzetlenül tudnak és fognak is időt, fáradságot és munkát áldozni. Üdvözöljük tehát azokat az iparo­sokat, a. kiknek buzgalma, a kiknek ügy­szeretete a megvalósulás útjára terelte sokak óhajtását ! Üdvözöljük az ipartes­tületet, a mely megérté az ipartörvény 126. §-á,t, mely az iparosok anyagi és szellemi védelmére a szövetkezetek léte­sítését nemcsak ajánlja, hanem alakítását kötelességéré is leszi. Üdvözöljük végre azt lés: ilyenek ! Nem csak O iparosok közül, a kiket a férfiút, a ki a megalakításra a mai napon városunkba érkezik : Horváth Já­nos drt, az orsz. központi hitelszövetke­zet ipari szakosztálj'ának főnökét, a kinek irodalmi munkássága révén és az ipari szövetkezetek alakitása körül nagy érdemei vannak. És mert a mai közgyűlésen az ipa­rosság egyetemességót érdeklő ügy ke­rül a tárgyalásra, legyen ott az iparos­ság teljes számban és mozogjon arra, a merre igazi érdekeinek megvédése eléje tárul : a szövetkezet felé. A közbirtokosság közgyűlése. Csendes nem volt ; inkább élénk. Élénkké a legelőt felosztani óhajtók tették. Zajosan kö­vetelték jogaik érvényesítését. Igazuk van. KÍ­vánságaik, tekintettel a nép szegénységére ós a földbér szinte hihetetlenül magas voltára : jogosult. A közgyűlés ugy esett meg, hogy a köz­birtokosság elnöke a közgyűlést megnyitotta és ez, a közbirtokossági gyűléseken eddig szo­katlan gyorsasággal, elakadás nélkül végzett a mult ülés jegyzőkönyvének hitelesítésével, az évi és a számvizsgáló bizottság jelentésével ; a jövő évi költségvetés megállapításával. Nagyobb érdeklődés, sőt zajosabb közbe­szólás köszöntötte a kőfejtő bérlőjének a szer­ződés felmondása tárgyában, az elnökség nagy körültekintéssel sze.kesztett előterjesztését, mely azt tartalmazta, hogy a közbirtokossági tanács méltáuj'os egyezség kötése céljából lépjen érint­kezésbe a bérlővel, mert kétes kimenetelű pö­rösködés útjára lépni nem volua tanácsos. Az elnök javaslata leszavaztatott és a köz­gyűlés a megkötőit szerződés fentartása mellett határozott. E közben a hangulat folyton emelkedett s mire a közgyűlés "kritikus pontjához : a köz­legelő felosztásához ért, szinte zajossá, türelmet­lenné vált és a közgyűlés vezetője iránt eddig csak lappangott bizalmatlanság a legelöosztók részéről itt már kirívóvá lett. Azt nem lehet tagadui, hogy a közlegelő felosztását az egy évvel ezelőtt „még csak ké­rők' 1 csoportja ezen a közgyűlésen már köve­telővé, majdhogynem fenyegetővé változott és azt sem lehet tagadni, hogy az osztozkodni akarók magatartása nagyon megnehezítette a Igy Jászó hites helyként, emlil.tet.ik 1265­ben ; Csorna ezen kiváltságát Zsigmond meg­erősíti 1893-ban. A legrégibb okmányok 1535­böl valók köztük armalisok is. A jászói hites­hely legrégibb (lemásolt) oklevelei 1223-ból valók. íme ez csendes, de hasznos muukásságuk vázlata. Ha hozzá teszem még azt, hogy az ország szükségleteiről sem feledkeztek meg, de áldozatok árán is segítették, ugyhíszem, a gondolkodó é» iielétet alkotni tudó kcinoly em­bernek eleget mondtam. Csak arra utalok még, hogy amint lakóhelyeiket is kezdetben ugy vá­lasztották meg, hogy lehetőleg minden zajtól, a tömegektől távol legyenek, nehogy zavartassa­nak a szsrzel.esi élet szabta kötelességek gya­korlásában, ugy működésük is ilyen volt,: zaj­talan, csendes, áldásos. Nagyon szerették a virágokat s mindenütt ápolták a kertészetet; a múzsák sem voltak idegenek házaikban, s a csornai könyvtárban igen szép latin és magyar munkákat olvashatni. A zenére, kü'önösen az egj-Liázi zenére igen ne,gy gondot fordítottak ; hymnusaik, graduáléik és egyéb szertartásos énekeik a legszigorabb egyházi stylben alkotvák és dallamosság, vala­mint a tiszta st.yl tekintetében elviszik a pál­mát a római »Anlipbonariurri« legszebb darabjai elől. Kár, hogy e pontot bővebben nem fejte­gethetem, mert a vele nem foglalkozók előtt unalmas lenni nem akarok ; csak annyit emlí­tek még, hogy a hymuusok sokszor utolérhe­tetlen bájú dallama legtöbbször a komoly, erő­teljes ós mégis érzést kifejező dór hangnemben vau Írva, melyhez a modern zenében a hasonló természetű, de valamivel szent.uueutálisabb d­moll áll legközelebb. A Rend állítólag, de ezt nem tudja bebi­zonyítani, két. pápát is adott az egyháznak ; IV.' Sándort (1254—1261) és VI. Hadriánt, (1522—1523) ; azonkívül számtalan érseket és püspököt, sok szentet, boldogot ós vértanút, kü­lönösen Ázsia és Kisázsia, de Európa területein is, a mai Tőrök-, Orosz- és Lengyelországok­ban, valamint az északi Németország akkor szláv vidékein. A boldogságos Szűz szeplőtelen fogantatása ünnepét már alapításuk óta folyton ünnep'ik ós nagy tiszteletben tartják, még mi­előtt az Egyházban hivatalos ünnep volna ; ós midőn IX. PIUS 1854. dec. 8-án, mint hitága­zatot, az Egyház régi hite alapján ezt kimondja és ünnepélyesen kihirdeti, reájuk is hivatkoznak az előleges tanácskozásokon mint olyanokra, kik a régi hitet a legszebben, ós egészen a ki­hiidetett, tan alapján vallják, és az igy nevezett, iszeplöteien Fogantatás* tiszteletére ünnepet ülluek. S végül : főiünk, illetve a Rendtől ered az Egyház legfényesebb ünnepének, Űrnapjának kezdete is •„ amennjiben boldog Juliauua,*) aki­nek az Ur akaratát kijelentette, — a Lütlich (Liege ; Bálgiumbau) melletti »mons Cornelii« nevü premontrei rendű nőkolostor és betegápoló intézet, priornöje volt, és a premontreiek buz­gólkodtak ez ünnepnap elterjesztésében annyira, hogy az 1246.-iki liegeí meg3'ei zsinatban Róbert püspök ez ünnep megtartását elrendelte, ós 1247-ben ünnepelték meg a liégei szt. Mihály­egyház kanonokjai ez ünnepet, először az egész világon, miguem az 1311.-iki vienuei egyetemes zsinat az egész Egyházra kötelezővé tette ez ünnep megtartását. A halhatatlan Rafael az ő stanzáinak egyikében megörökített ecsetével egy csodát, mely egy ilyen uriutpi körmeneten tör­tént, akkor, mikor még az egész világon nem volt ez ünnep megtartása sem általános, sera már elrendelt. A mohácsi vész s az utána következő szomorú idők lassankint, egyenkint elpusztítot­ták a Rendet, s vagyonát részben elharácsolták mint pl. Tűrj ét Hagymási, részben fel és el­osztották a főurak és a íiscus között. Jászó jo­gilag ugyan még nem, de tényleg megszűnt, már 1557 táján, amennyiben prépostjai, kik uj növendékeket nem engedtek fölvenni, világi papok voltak ; Csorna pedig 1574 ben szűnt Rpmpkirolí Ícpppq könvifT liyiiluilil yg\ Iiy^jia lUlISJVL jelent 7 kötet. Az egész mű megrendelhető csekély nárom koronás havi részlet fizetésre Sujánszky József könyvkereskedésében Keszthelyen. *) Szül. 1193-ban Liégeben ; meghalt, 1258-ban ugyanott. Laropel-féle kiadás, 50 remek dombornyomatn disz­kötesben fog megjelenni ára 250korona. Eddig meg-

Next

/
Thumbnails
Contents