Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1902-04-13 / 15. szám

1902

. április 13. közgyűlés igazmérték szerint való Ítéletét. Azt ugyan kétséget kizáró módon nem lehetett megállapítani, mert nem névszerint szavaztak, hogy melyik párt részén van valóságban a többség, de legalább a látszat után azok voltak többségben, a kik a fölosztást kívánták és az eluök ezek óhajtása szerint ki is mondta a közlegeló felosztásának az elhatározását. Az kétségtelen, hogy minden komoly ok, melyet e tárgyban fel lehet hozni és ezek — mérlegelése után a közbirtokossági tagok legnagyobb része is a mellett van, — hogy a jelen viszonyok között legcélszerűbb a felosztás S mivel azt hisszük, hogy a felosztást követelök, a gyűjtött aláírások nagy számából is csak arról győződhettek meg, hogy a közbirtokosság legnagyobb része az oldaluk mellett áll : csudálkozunk, hogy a felosztást kérők vezetői, a tanács elnökségével, ugy látszik a közgyűlésen kifejezóst, nyert bizalmatlanságuk miatt előzetesen nem tanácskoztak azokról a formaságokról, a melyek a felosztás megindításánál a felsőbb hatóság által, mint törvényes illeték kívántatnak. Azt gondoljuk, hogy egy kis önmegtagadása a nem egészen indokoltható bizalmatlanságnak és az ügyek barátságos megbeszélése bizonyára elejét vette volna a félreismerésből származott izgalmaknak. Mert meglátszott, hogy az osztók egészen más uton vélik elérni a felosztást, mint az elnökség. Az is látszott, hogy az elnök még a becsületszavára való hivatkozással sem bírta eloszlatni amazok bizalmatlanságát, fenyegetőzése pedig, hogy viselt állásáról lemond, még kevésbé. Ezért nem fogadták el a névszerint való szavazást, hanem megelégedtek a gyűjtött aláírásokkal, de a melyek igaz voltának vájjon helyet fog-e adui a felsőbb hatóság. Hogy helyes utat választottak-e vagy nem, azzal, hogy még a hivatalos eljárás megindításánál is a merev elutasítás álláspontjára helyezkedtek, az meglátszik akkor, ha majd az általuk javaslatba hozott és a közgyűlés által meg is választott 5 tagu kérvényező bizottság által benyújtandó kérvényre a felsőbb hatóság határozata megérkezik. Várakozzunk tehát addig és akkor talán közösen tűzhetjük ki a követendő utat. Bennünket ezúttal sem azért érdekelnek ezek az ügyek, mintha részünk volna a közlegelőből, hanem a társadalmi együttélés szempontjából. És ekkor visszaemlékezünk a Gazdakör közgyűlésére is, a hol az „urak" iránt ugyan e fajta bizalmatlansággal találkoztunk. Nem jövendölünk, nem tanácsolunk, nem BALATONVIDÉK mondunk véleményt, csak kifejezzük gondolatainkat és megszivlelésül ajánljuk, hogy érdemes foglalkozni azzal, mikép a pártatlanság első kellék a közmegelégedésre való cselekvésben. Zalavárnjeg^e közgazdasági állapota március havában. Az elmúlt hónapban ismét igen változatos sőt szeszélyes időjárást jegyezhetünk fel, mert mig a hónap első felét majdnem folytonos szelek jellegzik, a hónap közepe táján fagyos télies idő köszöntött be 3—5° hideggel, addig a hónap második felében enyhe meleg idő uralkodott, mely a legutolsó napokban ismét csekély havazással lett megzavarva, a melyet azonban csakhamar kiadás esőzések követtek. Mindezek dacára a tavasziak vetése a hónap második felében teljes erővel folyamatban volt és majdnem megszakítás nélkül haladván, a hó végével be is fejeztetett. A mult hónap második felében jelzett aránylag kedvező időjárásban — az őszi vetések szépen meggyarapodtak, mig a folyó ápril hó elején is nyert kiadós esőzések után ezek állása ismét javult, a tavasziak egyenletes kelése pedig biztosíttatott. Az ősziek jelenlegi üde állapotával meg lehetnek elégedve a gazdák és ritka vetést csak a hiányosan mivelt silányabb esőben levő mezőkön lehet észlelni ; a tenyészet pedig sokkal előbbre van haladva és vigasztalóbb mint az elmúlt 1901. év hasonló szakában. De hasznos volt a többszöri lanyha esőzés a rétek és legelők állapotára nézve is, melyek kezdetben a folytonos szelek által már kilettek szárogatva, de későbben, a nedves meleg időszakban, kétszeres erővel zöldültek ki és ez által a legeltetési időszak korábbi megkezdésére jogos reményt nyújtanak. A jelenlegi takarmány szük világban ez is nagy segítségére leend a gazdának, a midőn szénának, sőt sok helyen már szalma készletének fogyatékán is van a gazda. A juhnyájak egy része már ki is jár a legelőre és a bujább buzavetésekre. Az elmúlt hónapban befejeztetett a lóhere és fümagvak vetése is, melyek most vigan kelnek. Folyamatba helyeztetett továbbá a korai bnrgonya fajták ültetése is és előkészítés alatt áll a takarmány és cukorrépa vetése is, mely munkálatok nem egy gazdaságban már be is fejeztettek a folyó ápril hó elején, másutt pedig a talaj kedvező phisikai állapota folytán szaporán fognak haladni. 3 Szorgalmatosan dolgoztak a mult hónapban szőlősgazdáink is és a nyitogatási és metszési munkálatokat be is fejezték, jelenleg a fás ojtások elkészítésével vannak elfoglalva. A szőlőtőke az elmúlt euyhe télben semmit sem szenvedett, a gyümölcsfák pedig szépen rügyeznek. Örvendetes jelenségnek említhetjük fel ez idén azon körülményt, hogy az elmúlt enyhe téli időszakban uagyobb területek lettek vármegyénkben aj ültetések alá kiforgatva, a magas kormány pedig circa 8 millió sima és gyökeres amerikai vessző, sőt oltványok kedvezményes, sőt ingyenes átengedése által az utolsó időben olyannyira sanyargatott szőlőtermelésünkön kiadósabb mérvben segített, mely által is a szőlők reconstruálása ügyében megindult nagyobb igyekezetnek — éppen a kisgazdák körében — egy erőteljes impulsust adott és a mely áldozatkészségéért vármegyénk a jelenlegi földmivelésügyi miniszternek nagy hálával is tartozik Az állattartásra vonatkozólag megjegyezzük, hogy az elmúlt, hóban is a nagyon megfogyott téli takarmány és szalmakészleteink miatt folyton nehézségekkel küzdött és számos gazda már nehezen várja a zöld takarmányozás megkezdését. Nagy részben ez is volt az oka a vidéki marha-vásárokon tapasztalt nagy felhajtásoknak, melyek a szarvasmarha árakat — a kereslet hiányában — még most is állandó alacsony fokon tartják. Keresletnek örvendenek csupán a fris fejős ós a borjas tehenek — a többi féle el van hanyagolva. Magemiitjük, hogy az elmúlt hóban befejeztettek a tavaszi időszak előtt megyeszerte megtartatni szokott apaállatvizsgálatok is, melyek után folytatólagosan azonban csak ugy látunk sikert, ha a bizottságok által alkalmatosaknak nem talált apaállatok most már nagyobb szigorral lesznek a köztenyésztésből kizárva és ezek kizárása alkalmatos uton ellen is őrizve ; — hiszen az állam részéről vármegyénk területén még mindig nagyobb számban és kedvezményes árban elhelyezett apaállatok — az éppen a kistenyésztő érdekében hozott vármegyei szabályieudeletek fokozatos szigorítását, sőt az alkalmatos apaállatok elbírálásánál már alkalmazható nagyobb elővigyázatot is megengedik. Az elmúlt hónap elején történt meg vármegyénk területén az állami méneknek kihelyezése is és erre nézve constatálhatjuk, hogy 35 fedeztetési állomásra vármegyénk területén : 2 angol telivér, 21 angol fajta, 1 arab fajta, 14 nonius, 1 gidrán és 81 nóri fajta, összesen 120 meg és javainak legnagyobb része az Esterháziak mai kapuvári uradalmába^ kebeleztetek. Álljon azonban mindjárt itt kegyeletként, hogy a Rendnek 1697-ben a török végleges kiűzetése után történt visszaállításakor ugy az Esterházi mint a Batthyányi család — kikre Tűrje egy nagy része szállott a Hagymásiak elűzése után — önkéut adták vissza mindazt, miről akkor kimutatni lehetett, hogy rendi birtok volt. Hogy mennyire szerették a virágot, bizonyítja a Batthányi Adám gróf tiszteletére ez alkalomból irt dicsőítő vers egy része, mely ama liliomokról szól, melyek a türjei kertben nagy hírre tettek szert s melyekről a hagyomány még emlékezik. A vers néhány sora ez : Saeviit Hagymási, c'en turbó .... .... Crudelis! lilia ferro ExsHrpat • • Sortem miseratus iniquam Post sesquisaecidum Batthyányi lilia rursus Hortis implantat Türjensibus I. Lipót 1697-ben visszaállítja a Rendet, a török kiűzése után; de az újra visszaállító oklevél a magyar prépostságokat, német, illetve cseh uralom alá helyezi. Ugy Csorna mint Jászó — nem számítva a többi, azóta e kettővel öszszekapcsolt, piópostságokat — Schöllingen Ferencz pernec-i prépostnak adományoztatik amely függési viszonyban Csorna, Lelesz és Nagyvárad meg is maradt egész az eltörlésig; Jászót ellenben egy cseh, kit a lukai káptalan küldött oda, függetlenné és magyarrá teszi. Neve méltó a megemlítésre: Sauberer György; ki Jászó felszabaditásáu 1745-től 1770-ig munkálkodók. Meghalt 1779-ben. De a szabadságot nem soká élvezték ; II. József 1786 dec. 7.-én a csornai, és 1787. márc. 26-án a jászói, majd a többi, összes prépostságokat eltörli. De a megyék még II. József halála előtt nyíltan felszólaltak (1789 végón ós 90 elején) ós az eltörlött szerzetesrendek visszaállítását követelték, erélyes hangon és érdemeik meleg méltatásával, míg végre I. Ferencz 1802. márc. 12-ón kelt levelével a Rendet nem ugyan régi nagyságával és épségében, hanem megfogyva állítja vissza, ós pedig súlyos kötelezettségek elvállalása fejében. Csak két própostságot állított, vissza : Csornát, melyhez Jánoshidát, Türjét és Horpácsot csatolta ama kötelezettséggel, hogy a keszthelyi algymnasiumot, melyet e Rend azóta főgymnasiummá fejlesztett, és a szombathelyit tanitó erőkkel lássa el, fönntartsa és állandóan fölszerelje ; és Jászót, melyhez Leleszt ós Nagyváradot csatolta ugyanolyan kötelezettségekkel, mint a csornaiak, négy gymnasiutnot illetőleg, melyek oia a kassai, nagyváradi és félig a rozsnyói főgymnasiutn fönntartására és ellátására szorítkoznak. A jászóiak körülbelül öt, a csornaiak körülbelül hét tanárral többet foglalkoztatnak ma, mint amennyire kötelezve vaunak. Ezen idő óta a tahit,ás ós lelkipásztorkodás teendőjük. A messze múlt fényes, mert igazi férfiak éltek benne ; hitükhöz ós Istenükhöz, Egyházuk- és hazájukhoz hű, egész férfiak. Egészek és férfiak ! A közel mult története megmutatja, hogy a szabadságért való küzdelemben a segítségért kiáltó haza hívó hangja nem talált süket főiekre, mert aki tehette, hazájának a harcmezőn is szolgált, ós éppen Keszthely egyik szülötte is fegyvert fogott, harcolt ós nehéz várfogságot szenvedett a hazáért a többek között: a Rend mostani priorja. A legújabb kor története, melyben vagyunk, egyik irányban sem tárgyalható. Erről majd csak a mai kor késő utódai mondhatnak tárgyilagos, higgadt ós elfogulatlan ítéletet, mikor nem az embert, az egyedet, az ő hibáival talán vagy fogyatkozásaiban, Ítélik meg, hanem a testületet, annak működését ; az egyedek közős munkásságának gyümölcsét. Nem az esetleges hibát, de az összemüködés eredményét bírálják majd meg azok, kik a mai korra majd oly higgadtan ós elfogulatlanul néznek, mint mi a régi korokra ; kik a mai korról oly higgadtan tudják majd elmondani, mint mi a régiekről mondottuk ós mondjuk: boldog a kor, melyben férfiak olyanokat neveltek az ifjúságból, kik tőlük a nyert oktatást elfogadva, tudnak is, akarnak is férfiakká lenni, nem pedig elpuhult bábbá ; férfiakká, kik hitet és tudományt, egyházat és hazát össze tudnak, a legszebb harmóniában egyeztetni ; férfiakká, kik a munkát keresik, nem a könnyű ós kényelmes életet, ; férfiakká, kik nem beszélnek, de tesznek ; kiknek a haza nem ajkukon van örökké, de oltárt állítanak neki sziveikben; kik nem a hazából, de a hazáért akarnak élni. Ilyen férfiak kellenek az egyháznak ós hazának ; tenni, dolgozni készek! Amely erények virágzást adtak egykor a Rendnek ós tekintélyt, azok adnak ina is ; mert a testületek mindenkor emberekből állottak, s bár a világ teljesen átalakult és megváltozott, de egy változatlan maradt ós nem is változik meg soha : az emberi szív, ennek vagya, hajlama, dicsősége, öröme. E szivet ma is csak az teszi nagygyá, ami régen !