Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1902-04-13 / 15. szám

VI. évíulyam. Keszthely, 1902. április 13. lő. szám. Az ipartestület közgyűlése. Mára van kitűzve. Azt mondják, hogy máskor az először kitűzött napon soha sem volt megtartható. Nyilván azért, mert az ipartestületi intézmény a régi céhrendszert nem pótolja, tehát nem olyan, a mely törekvéseivel az összes iparosok szivéhez, lelkéhez, érdekeihez közeledni tudna. Administrativ teendőket végez. Számadásokat végez, rubrikáz. Bizonyítványokat ad, betegeket vizsgáltat, békéltet s több e felét végez. Bár mindezek az iparosság érdekeit közelebbről érintik, még sem oly természetűek, hogy nagyobb mozgalmak keltésére alkalmasak volnának. Pedig az élet : mozgás. A hol mozgás nincs, ott a tespedés. A hol tespedés van, ott a szervezet beteg, vagy azzá válik. Nézzük bár az államok, vagy a vizek életét, mindenkor csak azt találjuk, hogy a mozgás ad és lehel életet. Az ipartestület mára összehívott közgyűlése is mozgalmasabbnak Ígérkezik, mint az eddigiek. Mozgalmasabbnak, mert a közg}'ülés eddig sablon szerint összeállított tárgysorozata egy számmal szaporodott. Csak >egy« tárgygyal. de mélyen belevág az iparosság összességének és egyedeinek is ugy az anyagi, valamint a szellemi világába. Ez a tárgy : a keszthelyi iparosok ipari h U el szövetkezetének in egala lculása. Hogy milyen szövetkezet ez, azt főbb vonalai szerint a mult számban ismertettük ; hogy mil}'enné lesz, azt megmutatja az élet, az iparosság érdeklődése. A mult számban közölt közleményből is kiviláglik, hogy ez a szövetség pusztán az iparosság érdekeit óhajtja szolgálni. Ez azonban nem azt jelenti, mintha ez kicsinylés, vagy a megkárosítás szándékaival járna más termelési ágakkal szemben, de feltüntetése annak, mikép az iparosság érdekei nem mindig azonosak a kereskedelem és a mezőgazdaság érdekeivel. A magyar kisiparos védelemre szorul. mert a gyáripar de különösen a külföldről beözönlő és olcsón produkált ipari cikkek versenyével tőkeszegénységénél fogva nem tud megküzdeni. A megalakítandó hitelszövetkezet tehát egyike azoknak az eszlcózölcnék, mely j a tőkeszegén}

7 iparosnak az olcsó tőke nyújtásával védelmet igér. Midőn azonban a tőkeszükséglet kielégítését célozza, szolgálja, egyszersmind az üzemképesség fokozását és a kisiparosság önállósítását olyan külső befolyások alól, a melyek a kisiparosok szorongatott helyzetét nem egyszer kamatoztatták önző célokra. Az önállósításban segítségére lesz az iparosnak a számlák leszámítolása is. Eddig ugyanis csak arról hallottunk, hogy a magyar iparos nem pontos sem a munkája elkészítésében, sem a fizetés teljesítésében. Ipara alacsony fokon áll stb. ; szóval mindenben az idegent emelA BALATONVIDÉK TÁRCÁJA Emiéhezés. J£iába, már fel nem tatái Jselfexn^, szegény leány. %e messze mentél sze66 hazába, Sge^be vitt le[f>ednel> szárnya ; Bút hagytál tsal{ reánl[. Difiért fájdalom ! J^ sirhalom £Búnl[6an nem ad vigaszt. J£önyün^ hiá6a mossa földjét, J2em udja vissza drága gyöngyét ; Elrejtve őrzi aztJÍ néma sir Sebedre ir ; J2el

(ed nyugalmat ad • nincs neljin^ vigasztalásan\ ; Sebünkre irt mi nem találnnf^, Szivüní[ bár meghasad. f

a elhagyod is sirlal^od 3 fcbontod szárnyaim, Jöjj el l[özénf{ l Virrassz felett Un l[ 1 Enyhítsd a búban árva lelf^ünf^ Emésztő l{ínjait / Jlziga. 1130-1902. (Vege.) Emiit,et.tem, hogy a Rendet II. István király hozta be az országba, az 1130. óv táján. Téves tehát egyes fővárosi, és egyes, valószínűen utánok induló vidéki lapok azon állítása, hogy most száz éve telepedett meg a prem. Rend hazánkban. A csornai prépostság eredete az 1180. év tájára esik ; alapitója az Osl családból származott két testvér ; István és Lőrinc, Laurentius de Csorna fiai. Miként működött a hazánkba átültetett uj Rend? adataink hiányosak róla; annyit tudunk, hogy az 1715 : 73. t. c. ugy emlékszik a Rendről, mint amely az »ország ieguagyobb javára« újból virágozni kezd. Adatainkat, az okmányokat, a mohácsi vész s az utána következő bús idők tönkretették ; ugylátszik örökre. Azonban következtetni mégis lehat. Ha nagy munka egy nép beresztéoynyé tétele, amint azt a Venezia-vidéki olasz papok s a benoísek véghez vitték hazánkban, ugy nem kisebb az erkölcsben azt megerősíteni, ami jórészt az ő feladatuk volt, legalább a végvidékeken. Hazánkban 65 prépostság és ki tudná magmoadani, hány plébánia volt enemü működésűk tere ? ! Egyszerre dolgoztak ők az égi s a földi haza számára. És, ha plébániáik voltak, ami tény, akkor — egykori szokás szerint — iskoláik is voltak, hol a gyermekeket az írás ós olvasás, valamint a számolás, ének mesterségére s a hit elemeiben oktatták. A közügyekbem részvétüket bizonyítja az, liogy házaik majd mindegyike .hites helye volt, melyből a mai közjegyzői intézmény fdjlőiött; és a-na dolog, hogy prépostjaikat ugy a zsinitokra, mint a politikai gyülekezetekre uaeg szoktak hivni.*) *) Katona, Hist. Crit. VII- kötet-