Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1902-04-06 / 14. szám

VI. V/folyam. Keszthely, 1902. április 6. 14. szám. Társadalmi, szépirodalmi 3 közgazdasági hstiiap. Megjelenik hete,,kint egyszer: v„«,t ,-„

a, SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL a voll gazd. tanintézet épületében. Kézirat.oliHl a. a/.orlies/töbt^K ciméi'u, |>éiiK<jBatalvAiiyoUHt. hirdbiési roegl>ÍKásoUut. és rek Iatnánii^kHt h ]í íh.I.Mi i vrI hI hoz Itérlliik. Kénrstokal nem adunk vIhbzb l.A rmi.A.MlONOS SZERKESZTŐSÉG KKl.lfil.08 SZKIlKliSZTÖ BONTZ JÓZSEF KIADÓ SUJÁNSZKY JÓZSEF. Előfizetési arak : Egém érrt, . . iu korona Fél éne Negyeit évre 2 „ öU pil Egyes siÁm int ... ot 1 • ' ' • u Myllttér petllaora alkil iierlllt. Osszuk fel a közlegelöt! A közbirtokosság ma délután tartja közgyűlését. A közgyűlés többféle tárgya között legfontosabb, mert legnagyobb jelentőségű a Kárpáti János és társainak a közbirtokossági legelő felosztása tárgyában a tavalyi közgyűlésen megszakadt indítványa. Arról esik teli át a szó, bog)

7 a közbirtokosság legelőjét felosszuk-e vagy ne. Arról tárgyalunk, bog}

7 azt az állítólag )00 katasztrális hold nagyságú területet eladjuk-e vagy ne. Arról vitatkozunk majd, hogy azt a földdarabot méltányos árért átadjuk-e Keszthely n.községnek, vagy ne. Legyünk hát ott mindnyájan, akik érdekelve vagyunk : ötszá,zhuszonkét háztulajdonos. Váltsuk ki igazolójegyeinket, hogy valamely meglepetésszerű határozatnak elejét vegyük. Legyünk ott, hogy ne egyesek határozzanak az összesség érdekei felett. De mielőtt határozunk, ismerjük jól meg, hogy mi felett kell határoznunk. Ezért szólalunk fel, ezért soroljuk fel azokat a nézeteket, a melyeket e kérdéssel kapcsolatosan hallunk. íme : Elismeri mindenki, hogy a legelő hasznot eddig nem hajtott ; különösen nem a tulajdonosok nagy részének. Sőt, ha ezek szerencsések voltak rajta marhát legeltetni, az árát elég busásan kellett megfizetniük. Vallja mindenki, hog}

7 a legelőt hasenositani kell. Itt a csomó. Kibontását próbálják azok, akik ugy vélekednek, hogy a legelőt a városnak kell eladni, egy tömegben, méltányos ár ellenében. Azok is oldják a csomót, a kik ugy gondolkodnak, hogy az egészet vállalkozónak kell eladni, mert ezzel nagyobb pénz üti a közbirtokosság markát. Igazuk van mindazoknak, a kik azt tartják, hogy a legelőt igy volna legkönynyebb felosztani. A pénz apróbbra váltJ ható éo könnyebben osztható a földnél. De a csomót nemcsak ezek oldozgatják, hanem azok is, a kik a mellett j kardoskodnak, hogy a területet feldara! bolva, szétszaggatva kell kiosztani a tulajdonosok között. Ugy emlékezünk, j hogy e felfogáshoz hajlik a kis emberek és földmivesek nagy csoportja. Mások ezek közül azt vélik, hogy maradjon a le-* gelő ugy, a mint volt: a marhatenyésztés érdeke szól e mellett. Ezeknek is igazuk van. Es éppen mert sokaknak látszik az igaza, hát azért mi sem rejtjük a véka alá gondolatainkat, hanem elmondjuk a mint jónak látjuk. Ott kezdjük, hogy a városnak ez idő szerint nincs szüksége a területre. Arra pedig nincs pénze, hogy szükségleteiről beláthatatlan időkkel előre gondoskodjék. Különösen nem lehet at'ra a területre, a mely a várostól elég távol A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA Jöjj velem ! én jöjj velem, te szép, te szent, @fi tégy egészen az enyém ; Difiiért maradnánk itt mi fent, • 3Íol s?j.re[med csaí[ feltemény ? semmi sincs, mi itt reményt fakasszon, "(Jégére jár a ^is regény; kfentf [esz: szerelmes, selymes asszony, -d m

e9 'fj

u a89

[

e9

é

n3DdTagammal visz[ef[ messzire, 3 vatakot túl a tengeren, 3£o[ nem [át, nem bánt sen^i se Ott étsz ÖTÖÍföé énvelem. DdTagammal viszlef\ egy fycsiny szigetre, JL hol tüzei, va^it a nap ; 0rö% tavaszban elün^ önfeledve 3 ^öröttün^ rézsá^ Hullana^. DdTagammal viszle!{ messzire 3 egy távol égo csiltagon 3£o[ gondnaf[, 6ajna(> nincs hire Szerelte^ majd égőn, vallon. ^Z emberei^ szeme csal\ csillagot fát, DdTinfet örökre elfeled, Difiig én az éje^ éjét élem majd át selymes égtetőn veled. DdTagammal viszlel1 messzire, én sem tudom vájjon Hova: 2)e nem lát többé senfp se és vissza nem jöviin^ soha ! Csapongun^, szállun^ majd a végtelenbe 3 szeretjü^ egymást szüntelen .... Ibied szivem viharzó, nagy szerelme, Csal

K jöjj velem ! Csaf[ jöjj velem 1 Geőbel Béla. 1130—1902. Ha, április 6-áu űauepli az egész hazában a premoutivi szerz«tes-kmicnokok Rendje visszaállításának százados évfordulóját. Ez alkalommal nem lr>sz fcaláu érdektelen átolvasni egy kiszakított lapot az Egyház középkori törtéuetéből ; azow korból, melynek törtéueta sziues ós csillogó, fényben ós dicsősógbeii, nagy teltekben ós megmaradó alkotásokban egyaránt gazdag. Az Egyház a XII. ós XIII. században fél-fiukat uevelt, kik egész férfiak voltak; férfiak, kik ideálokért lelkesedtek s voltak ideáljai, eszméi, melyek egész embereket lelkesítettek ós az ideálért, mely uagy volt, magasztos ós nemeq : küzdeni tudtak ós dolgozni, s ha kellett, tűrni és meghalni ! S ha a nagy embereket az jellemzi, hogy nagyot tudtak alkotui, mekkora óriásoknak, gigászoknak kellett lenniök, kik alkotásukat késő századig fenn tudták tartaui és virágoztatni ! Antaeus erős volt, de csak aíárfc, mert anyja, a Föld adta neki erejét ; ezek erősebbak voltak, mert ha a föld ellenségükké vált egyszer-egyszer, az Égbe fogózkodtak ós még erősebben álltak. Más volt a világ képe akkor. Aki ólt, egyik kezébe fegyvert fogott s csak a másikbal