Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1902-03-30 / 13. szám

4. BALATONVIDÉK 1902. március 60. a barlangnak és bevárjátok, a mig egé­szen közel érnek. Azután csak vigyáz­zatok. Én majd 30 emberrel meghúzom - magam itt az árokban és itt várom be az ellent. Azután, ha ezen a felén ahol én állok, jönnének, akkor csatlakozzatok én hozzám, ha pedig a másik felén, ugy én megyek hozzátok. Értettétek ! Azzal gyorsan vállaikra kapták fegyvereiket és a kiszemelt helyre indultak. Óvato­san várták a következendőket, hiszen tudták jól, kivel lesz dolguk, a vad em­bertelen oláh martalócokkal. ' JNem sokáig kellett várakozniok, a bokrok csakhamar megelevenedtek s egyszerre három oldalról is vad oláh csapat tört elő. Azután az oláhok harci kiáltásait csak Mihály bácsi »tüzelj* kiáltása harsogta tul. 80 fegyver dör­dült el egyszerre ; azután ugyanannyi jajkiáltás és halálhörgés. A martalócok meghökkenve álltak meg egy pillanatra, ugylátszik nem vol­tak elkészülve erre a meglepetésre. Azután miként a földet rázó égi­háború egy-egy pillanatra elnémul, hogy ztán annál nagyobb erővel törhessen ki, felocsúdtak meglepetésükből és vér­ben forgó szemekkel, vad ordítással ro­hantak abba az irányba, a honnan a lövés hallatszott. Az oláhok ordítását, a puskaropogást, a haldoklók velőtrázó jajveszékelését is túlharsogj á a Mihály bácsi vezényszava. Szünet nélkül ropog a fegyver ós hull az ellen. Egyszerre egész váratlanul, miként ha verőfényes nyári napon megnyillik az égboltozat és vakitó villámok cik­káznak, a lelkes, bátor székel} 7 csapa­ton bizonyos lankadtság vesz erőt és felbomlik a rend. Az oláhok már egé­szen közel állottak és alig van egypár töltényük. Az öreg vezető észrevéve a zavart, bátoritja társait. Fiuk ne csüggedjünk. Ha elfogyott a töltény, van puskatus és szurony. Látjátok ezt a kitüntetést ? Ti tud­játok, becsülettel szereztem mind a ket­tőt ; ha az Isten megengedi, még ma megszerzem a harmadikat is. Utánam! Azután a sánc szélére ugrik és szuronyt szegezve rohan az ellennek. Utána bajtársai, bátran, elszántan. Egy pár lépést tesz előre, szivéhez kap és megtántorodik. Egy gyilkos golyó szivén találta, épen a két kitüntetés között. Egy tompa idegrázó jajszót hallat: Fi­aim megkaptam. Előre ! Azután eszmé­letlenül terül el a fagyos havon. Baj­társai pedig, mint egy varázsütésre, fel­jajdulnak vérző fájdalmukban. Szegény Mihály bácsi megkapta a harmadik kitüntetést ! Azután az ellen­ségre vetették magukat. A nagy zűr­zavar, lárma között hallatszik még egy­egy lövés, de annál sűrűbben villannak meg az oláhok kacorjai. Azután egytől egyig az ellenség áldozatai lettek. Az öreg Mihály bácsi pedig felveti még egyszer elhomályosodott szemeit, tekintete ismét a füzes Olt partjára téved és felsóhajt: Oh ez a harmadik ez ugy fáj, ugy éget; Istenem, ha most köztetek lehetnék! A távolból pedig felhangzott a Rá­kóczy nóta, hirdetve a magyarok győ­zelmét a küküllö-szászok felett. Ezek a jól ismert, kedves hangok még eljutnak a haldokló füleihez, fel­néz, szemeiben örömkönnyek ragyognak, s szinte megkönnyebülten rebegi : Vala­; hol győztünk. Istennek hála. Azután lecsukja szemeit és lelke a Rákócy nóta akkordjain elszáll oda., a hol majd álmodh&rik füzes Olt partjá­ról, Réka királynőnek fübenőtte magyar vérrel áztatott sírjáról. * Azután ismét csöndes lesz minden, csupán az oláhok örömrivalgása és a szél sivitása hallatszik, Ü mint a havat vógighordja a halottak felett. Most már 54 év után, ha a Réka hegy felé viszi az embert az útja. a székely harisnyás fuvaros jámboran meg­emeli kalapját Réka királyné sirja előtt s ha megkérdezzük tőle miért, elmondja ezt az egyszerű bus regét, mely csak egy halvány vonás, elmosódott töredék rég elmúlt dicsőségünkből, 48-as.szabad­ságharcunk napjaiból. • iMmm ** Szelnek ered. . mmtmmmmt* Szélnek ered minden hajad, édes rózsám, Cs<il: ctrant/os életedet csatold hozzám ; Hajtsd Le fejed érted vérző, bás szirénné, S mondd, szerelnélmond szeretnéd, Ha örökké itt pihenne. Lágy karoddal, mint szivárvány a kék eget, Hogyha szeretsz, derekamat ölelgessed ; En meg rája borulok majd hóválludra, S édes csókot lehelek kis Rózsabimbó ajakadra­Szepessy László. v H Gondolatok $ W Széchenyi István munkáiból. W A legnagyobb igazságból minden részre a legnagyobb haszon is fol}\ (Hitel 252). Ugyan mi az a nemzeti szellem, az a sajátság? az már készen jön a világra, mint valamely állat, egyszerre sül, mint a zsemlye ? vagy pedig már érett kor­ban kezd tüstént lehelni, mint a pyg­malion márványa ? Avagy csak la,ssan ered, halkkal nő, nevekedik s fejlődik ki? (Hitel 31.) * Nem negativa., hanem pozitiva sze­rencsére vav alkotva az ember. (Hitel 62.) * A nemzetek valódi ereje vadságon, fanatizmuson, vagy tökéletes kiművelt­ségen épül. Közép ebben veszedelem nél­kül ebben nem lehet, mint nem is lehet károsb a félszeg felvilágosodásnál, tudó­in ánynál. (Hitel 70.) » * A legmagasabb kimüveltség legkö­zelebb jár a tiszta természethez. (Hitel 78.) Mai világban egy magányos ember semmi s csak egyesületnek van hosszú élete s igazi súlya. (Hitel 174.) / * Sokan azt gondolják : Magyarország volt ; — én azt szeretem hinni: lesz. (Hitel végén.) * A tökéletes önismeret mindig erényre vezet. (Világ 43.) A megelégedés alapjait királyfitól a legalacsonyabb születésű nyomorultig a lehető legnagyobb lelki függetlenségre alapitom. (Világ 52.) A magvai; egy gyermek-nép, most semmi, de minden lehet, mert lelki s testi erő rejtezik fiatal keblében. Minden lehet, ha át akarja Játni, hogy semmi. Csak két ellensége van az előitélet és elbizottság. (Világ 103.) A halandót legnagyobb tökélj're a neki rendelt eledelnek azon idomlata emelendi, melyben a lélek legtöbb, a sziv sok s a tett elég táplálást nyer. (Világ 189.) * Az emberi gyengeség a multat s régit mindig nagj'obb fénybe szokta ál­lítni, mint a jelent s jövendőt ; mert a gyengeség többre hatni s nagyobbat véghezvinni képes nem lévén, reminis­centiákhoz ragaszkodik : midőn az erő tettre vágy. (Világ 224.) * Merjünk nagyok lenni — s valóban nem oly nehéz — de legyünk egyszor­smind bölcsek is. (Világ 225-) Az erény nem eg}*éb, mint a leg­főbb jó. " (Világ 322.) * Ki azon szerencsés szerencsétlen, ki egészen ki tudta volna, fejezni, a mi lelkében vala ? szerencsés, hogy a nyelv­nek oly nagy tehetségével birt ; szeren­csétlen, hogy csak oly parányi volt lel­kében. a mit még embeii nyelv is elő tudott rebegni. (Világ 242.) Azokat, kik azt gondolják, hogy szón és nyelven kivűl emberben valami más is van, a mi ezeknél még tökélete­sebben fejezheti ki a lélek legnemesb, legmélyebb vágyait — egy ki nem mond­ható sj inpathia — azokat rokonkebellel üdvözlöm. (Világ 261.) Nekem az erkölcstudományt engedd csak. barátom, bevinnem a nép szivébe: örök álláspontom föllelém s minden más tudományt kiforgatok sarkából. (Világ 267.) * A nemzeti jólét s gazdagság kútfejei nincsenek oly közel a földszinhez, hogy azokat könnyen s minden fáradság nél­kül mindenki feltalálni képes volua. (Világ 439.)

Next

/
Thumbnails
Contents