Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1902-03-30 / 13. szám

4. BALATONVIDÉK 1902. március 60. a barlangnak és bevárjátok, a mig egészen közel érnek. Azután csak vigyázzatok. Én majd 30 emberrel meghúzom - magam itt az árokban és itt várom be az ellent. Azután, ha ezen a felén ahol én állok, jönnének, akkor csatlakozzatok én hozzám, ha pedig a másik felén, ugy én megyek hozzátok. Értettétek ! Azzal gyorsan vállaikra kapták fegyvereiket és a kiszemelt helyre indultak. Óvatosan várták a következendőket, hiszen tudták jól, kivel lesz dolguk, a vad embertelen oláh martalócokkal. ' JNem sokáig kellett várakozniok, a bokrok csakhamar megelevenedtek s egyszerre három oldalról is vad oláh csapat tört elő. Azután az oláhok harci kiáltásait csak Mihály bácsi »tüzelj* kiáltása harsogta tul. 80 fegyver dördült el egyszerre ; azután ugyanannyi jajkiáltás és halálhörgés. A martalócok meghökkenve álltak meg egy pillanatra, ugylátszik nem voltak elkészülve erre a meglepetésre. Azután miként a földet rázó égiháború egy-egy pillanatra elnémul, hogy ztán annál nagyobb erővel törhessen ki, felocsúdtak meglepetésükből és vérben forgó szemekkel, vad ordítással rohantak abba az irányba, a honnan a lövés hallatszott. Az oláhok ordítását, a puskaropogást, a haldoklók velőtrázó jajveszékelését is túlharsogj á a Mihály bácsi vezényszava. Szünet nélkül ropog a fegyver ós hull az ellen. Egyszerre egész váratlanul, miként ha verőfényes nyári napon megnyillik az égboltozat és vakitó villámok cikkáznak, a lelkes, bátor székel}

7 csapaton bizonyos lankadtság vesz erőt és felbomlik a rend. Az oláhok már egészen közel állottak és alig van egypár töltényük. Az öreg vezető észrevéve a zavart, bátoritja társait. Fiuk ne csüggedjünk. Ha elfogyott a töltény, van puskatus és szurony. Látjátok ezt a kitüntetést ? Ti tudjátok, becsülettel szereztem mind a kettőt ; ha az Isten megengedi, még ma megszerzem a harmadikat is. Utánam! Azután a sánc szélére ugrik és szuronyt szegezve rohan az ellennek. Utána bajtársai, bátran, elszántan. Egy pár lépést tesz előre, szivéhez kap és megtántorodik. Egy gyilkos golyó szivén találta, épen a két kitüntetés között. Egy tompa idegrázó jajszót hallat: Fiaim megkaptam. Előre ! Azután eszméletlenül terül el a fagyos havon. Bajtársai pedig, mint egy varázsütésre, feljajdulnak vérző fájdalmukban. Szegény Mihály bácsi megkapta a harmadik kitüntetést ! Azután az ellenségre vetették magukat. A nagy zűrzavar, lárma között hallatszik még egyegy lövés, de annál sűrűbben villannak meg az oláhok kacorjai. Azután egytől egyig az ellenség áldozatai lettek. Az öreg Mihály bácsi pedig felveti még egyszer elhomályosodott szemeit, tekintete ismét a füzes Olt partjára téved és felsóhajt: Oh ez a harmadik ez ugy fáj, ugy éget; Istenem, ha most köztetek lehetnék! A távolból pedig felhangzott a Rákóczy nóta, hirdetve a magyarok győzelmét a küküllö-szászok felett. Ezek a jól ismert, kedves hangok még eljutnak a haldokló füleihez, felnéz, szemeiben örömkönnyek ragyognak, s szinte megkönnyebülten rebegi : Vala; hol győztünk. Istennek hála. Azután lecsukja szemeit és lelke a Rákócy nóta akkordjain elszáll oda., a hol majd álmodh&rik füzes Olt partjáról, Réka királynőnek fübenőtte magyar vérrel áztatott sírjáról. * Azután ismét csöndes lesz minden, csupán az oláhok örömrivalgása és a szél sivitása hallatszik, Ü mint a havat vógighordja a halottak felett. Most már 54 év után, ha a Réka hegy felé viszi az embert az útja. a székely harisnyás fuvaros jámboran megemeli kalapját Réka királyné sirja előtt s ha megkérdezzük tőle miért, elmondja ezt az egyszerű bus regét, mely csak egy halvány vonás, elmosódott töredék rég elmúlt dicsőségünkből, 48-as.szabadságharcunk napjaiból. • iMmm ** Szelnek ered. . mmtmmmmt* Szélnek ered minden hajad, édes rózsám, Cs<il: ctrant/os életedet csatold hozzám ; Hajtsd Le fejed érted vérző, bás szirénné, S mondd, szerelnélmond szeretnéd, Ha örökké itt pihenne. Lágy karoddal, mint szivárvány a kék eget, Hogyha szeretsz, derekamat ölelgessed ; En meg rája borulok majd hóválludra, S édes csókot lehelek kis Rózsabimbó ajakadraSzepessy László. v H Gondolatok $ W Széchenyi István munkáiból. W A legnagyobb igazságból minden részre a legnagyobb haszon is fol}\ (Hitel 252). Ugyan mi az a nemzeti szellem, az a sajátság? az már készen jön a világra, mint valamely állat, egyszerre sül, mint a zsemlye ? vagy pedig már érett korban kezd tüstént lehelni, mint a pygmalion márványa ? Avagy csak la,ssan ered, halkkal nő, nevekedik s fejlődik ki? (Hitel 31.) * Nem negativa., hanem pozitiva szerencsére vav alkotva az ember. (Hitel 62.) * A nemzetek valódi ereje vadságon, fanatizmuson, vagy tökéletes kiműveltségen épül. Közép ebben veszedelem nélkül ebben nem lehet, mint nem is lehet károsb a félszeg felvilágosodásnál, tudóin ánynál. (Hitel 70.) » * A legmagasabb kimüveltség legközelebb jár a tiszta természethez. (Hitel 78.) Mai világban egy magányos ember semmi s csak egyesületnek van hosszú élete s igazi súlya. (Hitel 174.) / * Sokan azt gondolják : Magyarország volt ; — én azt szeretem hinni: lesz. (Hitel végén.) * A tökéletes önismeret mindig erényre vezet. (Világ 43.) A megelégedés alapjait királyfitól a legalacsonyabb születésű nyomorultig a lehető legnagyobb lelki függetlenségre alapitom. (Világ 52.) A magvai; egy gyermek-nép, most semmi, de minden lehet, mert lelki s testi erő rejtezik fiatal keblében. Minden lehet, ha át akarja Játni, hogy semmi. Csak két ellensége van az előitélet és elbizottság. (Világ 103.) A halandót legnagyobb tökélj're a neki rendelt eledelnek azon idomlata emelendi, melyben a lélek legtöbb, a sziv sok s a tett elég táplálást nyer. (Világ 189.) * Az emberi gyengeség a multat s régit mindig nagj'obb fénybe szokta állítni, mint a jelent s jövendőt ; mert a gyengeség többre hatni s nagyobbat véghezvinni képes nem lévén, reminiscentiákhoz ragaszkodik : midőn az erő tettre vágy. (Világ 224.) * Merjünk nagyok lenni — s valóban nem oly nehéz — de legyünk egyszorsmind bölcsek is. (Világ 225-) Az erény nem eg}*éb, mint a legfőbb jó. " (Világ 322.) * Ki azon szerencsés szerencsétlen, ki egészen ki tudta volna, fejezni, a mi lelkében vala ? szerencsés, hogy a nyelvnek oly nagy tehetségével birt ; szerencsétlen, hogy csak oly parányi volt lelkében. a mit még embeii nyelv is elő tudott rebegni. (Világ 242.) Azokat, kik azt gondolják, hogy szón és nyelven kivűl emberben valami más is van, a mi ezeknél még tökéletesebben fejezheti ki a lélek legnemesb, legmélyebb vágyait — egy ki nem mondható sj inpathia — azokat rokonkebellel üdvözlöm. (Világ 261.) Nekem az erkölcstudományt engedd csak. barátom, bevinnem a nép szivébe: örök álláspontom föllelém s minden más tudományt kiforgatok sarkából. (Világ 267.) * A nemzeti jólét s gazdagság kútfejei nincsenek oly közel a földszinhez, hogy azokat könnyen s minden fáradság nélkül mindenki feltalálni képes volua. (Világ 439.)