Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1901-12-22 / 51. szám

6. _ _ Vággyal', örö/htelten Én is megjelentem ; Ne vesd meg a kérést, Mely lg el Eléd jöttem : Éltein vezetője, Tetteimnek célja Ezután csak Te légy Áldott kis Jézuska ! Frászt Luiza. 0 A négy ezredes lány. xx W Irta : Dr. Vutskitsné, Szilárdffy Elvira. A garnison valamennyi tisztje ki­vonult az állomásra, várták az uj ezre­dest. Találgatták van-e felesége, lánya ? Laczházy hadnagy nagyban remény­kedett, hogy hátha megkönyörül rajta az Isten s békésebb ezredest rendel ide, ki nem fogja minduntalan, minden ha­szontalanságért szoba áristomra kár­hoztatni. Na majd meglátjuk — csak hogy a régit elvitte már az ör . . . az az pardon. A vonat meglehetősen késett, mind­nyájai 1 türelmetlenkedtek, de leginkább a kadét, kí folyton jött-ment, mint az Orbán lelke s éktelen racscsolással je­lentgette. »Urrak még tiz perrrc !« — s iramo­dott a trafikos kisasszonynak kurizálni Na még három — s nyargalt a pin­cér után, ki elég vakmerő volt a kutyája lábára lépni. Hallja maga pincér, nyissa ki a sze­mét, mit inzultálja a kutyámat ! Levá­gom az orrát ! Érti ? Mi ? Mit csináltam kérem ? Eh ! Maga izé . . . magával nem le het beszélni ! Brigád, komm' ! Un-ak ! Itt a vonat s várakozó ál­lásba csapta magát. Az újonnan jött ezredes kidugta fe­jét az ablakon, melynek nyomban meg­lett a kellő hatása, mert Laczház\ ijed­ten kapta vissza a fejét. Verflach . . na ez meg a másiknál is ínfámisabb kiné­zésű. Az ezredes kiszállt, utána egy fá­tyolos hölgy két foxterrierrel, aztán n.eg egy skatulyával s ez igy folytatódott, még négy hölgy skatulyáétól a per­ronra került. Borór főhadnagy megigazította a cwikkerjét s erősen nézegetett befelé a coupéba, hátha van benne egy pár hölgy meg egy pár skatulya, de miután meg­győződött, hogy nincs mit tartania a ve­szedelemtől, a foga közé szorította a ci­garettáját s műértő szemmel nézegette a nőket, Geht's an ! Az alakjuk elég csi­nos ! De bolond volt, a ki a fátyolt ki­találta. Csinos négyesfogat — mondta rá egy borizü hang. Az ezredes röviden üdvözölte a tisz­teket, a négy hölgygyei kocsiba ült s elhajtatott. A kadét oda ment Laczházylioz. Te, lehet ám kurizálni, vagy négy darrab kisasszony. Barátom, numero négy ! Was? Vájjon csinosak-e? Tőlem lehet akár tiz is, bánom is én ! Nem láttam az arcukat, de ha a papájukra ütöttek, biz' Isten, huncut a ki szépeknek mondja őket. BALATONVIDEK No majd meglátjuk, tán estére meg­ismerkedhetünk velük. Most szervusz ! Megyek kicsit pletykázni ?> Boronkay­néhoz, Pompás egy asszony ! kitűnően lehet nála uzsonnázni ! Szervusz ! Még aznap este sorra bemutatta az ezredes a lányait, névszerint Licy, Glády, Grátchen és Edith kisasszonyokat. Felesége nem volt az ezredes urnák, azt már régen a másvilágra comman­dirozta. Nem voltak ép csúnyák — afféle fess katona lányok. Egyforma szalmasárga haja, sovány mind a négy. Hohensee papa roppant büszke az ő kitűnően trainirozott leányaira. A legidősebb, a Grátchen pompásan lovagol, elegánsan angol módra üli meg a lovat. A.kadét, mikor meglátta, kiszalasz­totta a száján, hogy jól fest ah-von. sőt olyankor el is felejti az ember, kanári szin haját, meg a soványságát. A kadét­nak csakis a kövér nők tetszenek, mint Boronkayné. kinél kitűnően lehet mu­latni s mi fő, uzsonnázni s ez pedig nála többet ér mint hetvenhét szép asszony ! Fiaulein Edith, félénk ideges termé­szetű levén, nem mer lóra ülni, miért is az ezredes ur elég gyakran hangoztatja a »scandál« szót. Naja, egy katona lány, ki fél a lótól. Valóságos blamage ! Edith a zongorát kinozta passzió val, de hog}'an !. . . A tisztek a pokolba kívánták öt zongorástól. Pedig hiába ! A mint alkonyodott, odaült és zongorá­zott, de ugy, hogy szúrást érzett a fiilé­ben, a ki hallotta. S mialatt ujjai a billentyűket kínozták, fejében bizárgon­dolatok támadtak. Elgondolta, hogy mi­iven szép lesz az. ha majd az ő ideálja aranyos uniformisában, oda ül mellé, hallgatja az ő játékát s elábrándozik az ő kék szemén szőke haján s ha majd ő oda borul az ideál parfüinös attilájára és . . . oh . . . A harmadik csemete Licy, nagyon szerette a gazdaságot. Az udvara való­ságos menazseria. Van ott mindenféle két és négylábú állat. Egy csomó kutya daxli foxterríer s erre ő roppant büszke. A kadét nem győzi dicsérni, simogatni a hercig kis állatkákat. Magába pedig azt gondolja, hogy jó lenne az utálatos dögöket a kanálisba dobni. Ugy-e kedves kis állatok ? De még mennyire ! No hát adok egj'et ! Jó ? . . . Szegény kadét neki vörösödik — de azért udvariasan mondja. Kérem ne fosz­sza meg magát . . . De Liczj' szeretetre méltó gráciával nyakára disputál egy csámpás daxlit és a kadét hálásan köszöni s már is azon töri a fejét, hog} T lehetne túladni a ku­tyán. Végre a negyedik Grlády, ki még kurta szoknyás bakfisch, valóságosördög. A méltóságos papa hercpínklije, állitása szerint hasonmása — ne tessék meg­ijedni, fiatalkori hasonmása — mert a mostani Hohensee ezredes nem a régi snájdig liadnagyocska, hanem egy tüs­kés bajuszu vén medve, kinek rézvörös orra olyan meghatóan virít a zöld bo­ros üvegek közt!.. . Miss Grlády — a hogy ő magát ne­vezni szereti, bár angolul csak annyit 1901. december 22 tud, hogy »socking«, melyet volt angol nevelönőjétől gyakran hallott, valóságos »gassenbub.« Nincs a garnisonban tiszt, ki ne tudna egyet mást viselt dolgairól, pedig csak rövid ideje, hogy itt laknak, hát még aztán ! A múltkor Laczház} 7 elindult sétálni, mikor egy közlegény megállítja. Hadnagy ur. alássan jelentem, valami van a hátán ! Vedd le ! A legény levesz egy oda gombos­tüzött ujságdarabot, melyen egy kopasz fej s az ismert hirdetés volt latható, t. i. a ki nem akarja, hogy fejét ilynemű hirdetésekre használják fel, az vegye meg alábbi hajnövesztő kenőcsöt. Laczházy éktelen dühös lett tény­leg kopasz fejére, miss Gládyre s a vi­lág mindennemű pomádéjára. Szidra a sorsot, még azt is, kinek négy ilyen ex­centricus lánya. van. Különösen ez a ha­szontalan kis béka — egy valóságos ör­dög fiók. Es az ezredes ur büszke az Ő kü­lönböző temperamentummal megáldott leányaira ! Hogy ne i-angvinicus, coleri­cus, melancólicus és flegmaticus egy csomóban ! Fenomenál ! Közös vonásuk mégis van : mind a négyen szeretik a sört, a lovat, a kato­nát s mélységesen lenézik a nyomorult civilt. Azonfelül roppant büszkék apjuk méltóságon mivoltára. Abban is meg­egyeznek. hogy mint szeretne férjhez menni, de csak katonához, — de hát nincs kaució ! Egész udvart tartanak ; a lovaglás­nál egy fereg tiszt gardírozza őket. A papa ölül az ö fess leányainak, jóakaró vállveregetést el bíztatja a tisz­teket, sőt eg} Tenesen megrója az olya­nokat, mind Laczházy. ki kutyába se veszi az ö lánykáit s ki hozzá kaució ké­pes is. Das ist ein Scandal. lieber Freund. Nem .-zabad kerülnie a női társaságot, mert a nők nevelik a férfiakat. Ja ja! Biztatta szép szóval — mint cigány a lovát — meghivta teára. De Laczházy ha el is ment, egész idő alatt hallgatott, nem nevetett miss G ády bolondságain, ez pedig öreg hiba. Nem dicsérte Grátchen bravnros lo­vaglását — nem találta fenségesen szép­nek az Edith gixerekkel sűrűn variált szonettjeit, sőt kétszer alig tudta vissza­fojtani az ásitást ! És végre Licz}* daxliai közül egyet nem ép gyöngéden oldalba lökött a ci­pőjével, mert nadrágját a kis bestia de­rékszög alakban kihasította. Kapott is érte Liczytől egy olyan pillantást, hogy hamarosan elajánlotta m igát. ~Ki is mondták az ezredes lányok rá a szentenciát — uniformisba bujt os­toba — paraszt. Az ezredes papa ezt természetesen helj'benhagyta. Eg}' délután a három lány kilova­golt és pedig kiséret nélkül. Egyszer csak Glády megkötötte ma­gát s kijelentette, hogy ő nem megy to­vább egy tapodtat sem. Le is szállt nyomban a lováról. Erre a kijelentésre őt egy pár mogyoró bokor birta. Miss Glády kanári szinü haja kiki bukkant a zöld mogyoró lombok közöl. Biztatta Liczj t is. Gyere te is. szedjük tele a zsebünket !

Next

/
Thumbnails
Contents