Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1901-12-22 / 51. szám

RALATONVTDEK 1901. december 22 eszmevilágba. Nemsokára elfogta a vágy, hogy valami nevezetes államférfiut kipusztítson a világból ; csak az alkalmat kereste rá. Tudta, hogy a dolog vége kettős halál lesz : az áldozat és az ő halála ; ámde ezzel nem sokat törődött, mert egyrészt többre becsülte a dicsőséget, másrészt abban reménykedett, hogy esetleg kikerülheti sz igazságszolgáltatást- Hogy tervét minél hamarább, minél könnyebben és minél dicsőebben hajthassa végre, egyszerűen beállt a newkinglandi elnök házába inasnak, a mi annál könnyebben ment, mert kedvese, Bothey Anna, ugyanott szobaleány volt. Anna roppantul örült annak a dolognak ; szegény nem tudta, hogy Leo őrjöngő anarkista, mert különben aligha örült volna ugy a derék, szelid leány. Elérkezett karácsony vigiliája. Az elnök és felesége az összes cselédségnek két órai szabadidőt engedett délután. Leo ezt az időt Annánál töltötte. Nyugodtan beszélgettek ; a leánynak sejtelme sem volt Leo borzasztó tervéről. Leo zsebében pedig már ott volt a revolver. Mikor az óra elütötte a négyet, jelezvén a szabadságidő leteltét, Leo arca egyszerre föllángolt. Megölelte és megcsókolta jegyesét és fülébe súgta: — Két óra múlva Sonthwer Sámuel csöndes ember lesz. Anna fölsikoltott és halotthalvány arccal bámult .Leóra. — Igen — folytatta a legény. Csöndes ember lesz. Anna, én anarkista vagyokA. leány erőt vett magán és ridegen szólt; — Akkor többé semmi közünk egymáshoz. Leo megszeppent, mert bolondul szerette kedvesét. Es ezt a föllépést éppen nem várta. Kérőre fogta hát a dolgot. — Ne bolondozz, Anna. Valószínű, hogy engem elfognak és kivégeznek : de nem lehetetlen az sem, hogy megmenekülök. Ne bucsuzzunk haraggal. Ennek a dolognak meg kell történnie ; de azért mi még boldog házasok leszünk. — En is ugy hiszem. — Hogy, hogy ? kérdé Leo meglepetve. — Hát ugy, hogy az elnöknek semmi baja sem lesz. — Talán bizony meg tudnád akadályozni ? ! Háromnegyed hétkor a család behivja a cselédeket a nagy terembe, a karácsonji ajándékok kiosztása végett. En átveszem, a mit kapok s a következő pillanatban az elnök is átveszi, a mic kap. Addig, tudod, senkit sem engednek magukhoz, mert imádkoznak és a gyermekekkel vannak. Szegény Anna lehorgasztotta fejét. Ez bizony jól van kieszelve. — Ha pedig te bármikép meg akarnál akadályozni, — folytatá Leo — az első golyó a tiéd lesz. Most pedig esküdjél meg, hogy nem fogsz semmikép akadályozni és hogy — ha életben maradok, hiven követsz és feleségem leszel. — Lehetetlent követelsz, Leo — hebegte a leány. — Esküszöl, vagy meghalsz ; — sziszegte a bősz legénj'. — Kettőnket akarsz most egyszerre megölni ? — Micsoda kettőtöket ? — Engem és — gyermekedet ? Leo meglepetve eresztette le revolvere kakasát. Ez roszkor jött. Kelletlenül mormogta : — Szerencséd ! Azzal fogta kalapját és kiment teendői után nézni. Miközben az evőeszközöket tisztogatta, mérgesen dohogott. — Ez a »kölyök< elrontotta a számítást. Ugy lehütött, mint egy Kneip zuhany. Eh, de hát egy Wallis Leot csak nem fog egy még meg nem született kölyök megakadályozni egy dicső tett végrehajtásában ? ! (E gondolatnál megtapogatta a zsebét, ott van-e még a revolver. Ott volt.) Hm. De hátha még is ugy lenne ? Hogy Anna elárulja a dolgot az elnöknek, az kétszerkettő. S akkor én lelőjjem Annát is, — meg a — a fiamat? Fiu lesz; az bizonyos. Ezer bomba—tőr—revolver ! (Ezt a szónoki figurát ott tanultam a. klubban.) Bolond egy história, már igazán bolond ! — Mire fuj annyira, Leo ? — kérdé az ajtóban megjelent Sissy, a néger dajka. — Hát ezt a nyomorult ananászfoltot nem birom kidörzsölni. . . . Háromnegyed hétkor megszólaltak a csengetyük minden cselédszobában, jelentvén az ő karácsony-ünnepük kezdetét. A csplédek dobogó szivvel siettek a nagyterembe. Anna halálsápadtan, megmegnyilaló kebellel ment föl a lépcsőkön. Csak imádkozott magában, hogy a jó Isten akadál}'Ozza meg a rettenetes terv kivitelét. Különösen erősen bizott, hogy az Isten meg is hallgatja imádságát. Két lehetőségbe vetette reményét. Az első az volt, hogy öt előbb szólítják elő, mint Leot sakkor valamikép mégis figj'elmezteti az elnököt, ugy, hogy Leo észre ne vegye. A másik lehetőség az volt, hog}

7 Leot szerelme és főleg születendő gyermeke észretéri ti. Leo izgatottan lépett a terembe. Jobb keze mindig zsebében levő revolverén volt. Agyában erős harcot vívott a sok elv és érzelem, a dicsőségvágva és az anarkista dühe, a szerelem és az apaság gondolata. Szemével mindjárt Annát kereste meg; pillantásuk találkozott. Anna fehér arca és kőnj-es szeme könyörögve fordult feléje; >Leo, ne tedd azt! . . .« A suhanc dühös pillantással felelt, aztán hamar elfordította arcát, mert — ellágyultA terem közepén karácsonyfa állott; szép fényes díszítéssel. A fa alatt a hoszszu asztalon az ajándékok voltak kirakva. A cselédek sóvár szemmel nézegették és suttogva mondották egymásnak, melyiket szeretnék ők kapni s mit gondolnak, ki lesz a boldog tulajdonos .... Majd a mellék-szobából előjött a család. Elől az elnökné piciny gyermekével a karján, mellette a nagyobbik gyermek, a kedves Jenn}'. Utánuk az elnök egy rendkívül jóságos arcú, élete delén álló ur, tábornoki egyenruhában ; balján fia, a tizenötéves Arthur. A családot tisztelendő Bellon atya követte, az elnökék dominikánus házipapja. Sontwerék ugyanis katholikusok voltak, a wesleyánus newkinglandiak szemében az egyedüli hiba volt az államfőben ; de nem oly nagy hiba, a mit Sonthwer egyéb jeles tulajdonságai ne tudtak volna feledtetni. Az ünnepséget Bellon atya nyitotta meg rövid imádsággal és beszéddel. Aztán előlépett — Jenny. Tehát nem az elnök — mint eddig, hanem a nyolc éves leányka, hogy a cselédeknek kiossza az ajándékokat. Anna csaknem flsszerogj'ott ; erre nem volt elkészülve. Hogyan figyelmeztesse már most az elnököt ? Ha felszólitatlanul kilép a sorból, Leo — talán csakugyan lelövi .... Behunyt szemmel, szinte elzsibbadt érzékekkel várta a t örténendőket. Gyermekét féltette — — — Jennyke előszólít egy-két cselédet, átnyújtja nekik az ajándékokat bájos mosolylyal és néhány barátságos szóval: »Wallis Leo« — hangzik anévsoit olvasó Arthur ajkáról. Leo előlép. Anna föltekint. — Leónak én magam kértem Jézuskától ezt a rendjelet: »A becsületrend fehérszallagját«

; a miért engem egyszer a vizből kimentett és a miért engem ugy szeret. Anna alig hisz szemeinek : Leo térdre esik és valami köszönetfélét rebegve csókolgatja a kedves kis leány kezét. Bizony erről mind a ketten megfeledkeztek, Anna is, Leo is. Tényleg Leo igen szerette a kis Jennyt s egy izben nem habozott a tóba utána ugrani s / O életét kockáztatni élte. íme, tehát mégis egy gyermek által mentette meg az inteni Gyermek Sonthwer Sámuel életét. Leo éppen vissza akart menni helyére, midőn megszólalt maga az elnök. — Leo fiam, gj'ere csak ide is. A legény meglepetve fordult meg. Anna szive ismét ös>zeszorult, mert Leo vonásai mintha dacos, kemény kifejezést öltöttek volna. Alkalmasint most eszébe jutott anarkista volta . . . Oda ment az elnök elé. — Fiam. én neked egy drága élettel vagyok adósod, kis lán^yom életével. Valamiképen le akarom róni taitozásomat. Jól figyelj. Willy komornyikom beteges ; nem teljesítheti szolgálatát ugy, a hogy ö szeretné ; teliát saját kérelmére nyugdíj mellett elbocsátom. Helyette téged nevezlek ki komornyikommá. Figyelj most. Tudomásom van arról, liog}New-Kinglandlővárosában anarkista-klub alakult. Bár nyugodt lelkiismerettel járok-kelek, mert ha megölnének is, halálom nem lesz diadaluk. Mindazáltal az állam érdekében lehetőleg óvintézkedéseket kell tennem életem megvédésére. Azért te az én hálószobám melletti benyílóban togsz ezentúl hálni. Neked adom ezt a legkitűnőbb szerkezetű revolvert is, esetleges kellemetlen éjjeli látogatók ellen. Azonkívül fogadd dicsérő elismerésemet hü szolgálataidért. Szeretném, ha megházasodnál. Nincs még választottad ? — Van, — hebegte Leo, teljesen elkábítva. — Ki az ? Itt van ? — Igen Brown Anna. — Jól választottál. Tisztelendő ur, ajánlom szives jóindulatába az iiju párt.. * Anna szobájába térve, térdre borulva mondott hálát és köszönetet a jóságos Istennek.