Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1901-12-22 / 51. szám

1901 november 17. BALATON VIDÉK Se^ol s

e' hiszik árnya máma búnak, Q. gyermek és agg őgykép' boldogok. Jltegérkezésed' oly' esengje párom ! £[gy feldobog a szírem jöttödön ! Sugáros estéd, mint egy égi álom, Ténylön ragyog keresztül a ködönfeltámad ujra gyermekéveimnek 5Resés bübája, rózsás édene ; Vigasztalást, reményt fyozasz a szírnek, Karácsony edes, áldott éjjeleKiró szivembe uj sugár lopózik, Q.z ajkam ujra víg nótába kezd ; Szemembe ím' örömköny ringatózik • • • £égy üdvöz, áldott, szép karácsonyest ! Orbán Cajos. jrjiirt tsAJ~* r^f* r^p r^f* t^f* ^ | A szeretet g ^ — Karácsonyi karcolat. — ^ I. Még juliusban történt, liogy, midőn tekintetes kónyi és bertalanfalvy Beitalan Miklós ur a nyári szófáról, hol déli álmát szokta aludni, fel kászálódott, épen akkor gördült be kapuján egy nagy ekhós szekér. Füttyentett agarának s bütykös hü veikével megnyomkodva félig kialudt pipájának hamvát, álmatag lépésekkel ballagott ki a tornác elé. Már akkorra a kocsis lőcsre akasztá a gyeplőt, kioldozta a kenderhámot s dolmányából egy nagy pecsétü levelet ha'ászván ki, tisztességtudóan lépegetett a nemzetes ur félé. Az átvette az írást s nagy fejcsóválás, sürii fültő-vakarás. között elolvasta. — Hát aztán hol van az a poronty? — Aluszik az, nemzetes uram, fenn a szekéren. — No bát csak emelje le ; kend meg fogjon ki, etessen, itasson, majd vacsorát is kap, aztán hajnalban visszaindul. Érti kend ? — Igenis, nemzetes uram. A kis leányt — mert leány volt, az istenadta — leemelték s csak- ugy alva rátették a szófára,melyen az imént mégannak nagybátyja, Bertalan ur nyugodott. Mert ugy állott a dolog, hogy a nemzetes ur özvegy nővére, ki a család ellenzésére valami skriblerféléhez ment férjhez, elhalálozott s most a hatóság ő hozzá küldte a kis árvát, kinek se rokona. se reménye rajta kivül széles e világon nem lehetett. — Szép kis történet, mondhatom, dünnyögte magában Bertalan Öregedő koromra legyek dajka ? Akkor kár volt magamnak meg nem házasodnom, legalább nem a más porontyát ajuároznám Hanem mikor a kis lány felvetette ibolyakék szemét s belőle édes jó húgának képe mosolygott feléje, mégis csak megindult a rideg agglcgénj^-sziv. II. Azután szokott lustasággal multak a napok. Ü. kis két éves Veronka mellé egy éltes bejáró-asszonyt rendelt, hiszen »én csak nem mosdathatjm, fésülgethetem*, szokta mondani a nemzetes ur. S a kis leánynak minden jóban volt része. A bácsi ugyan sokszor napokig sem állt vele szóba — az igaz, nagy gazdasága is elfoglalta — hanem azt már gavallér kötelességének tartotta, hogy tejbe-vajba fürössze a kis árvát. III. Igy érkezett el a karácson}'. Az ódon ebédlőben volt felállítva a szent fa, mely ugy rakva volt minden jóval, hogy három család gyermekei sem győzték volna felélni vízkeresztig. Maga Bertalan ur a szomszédba látogatott el még délután egy kis csendesre s azután vacsorára is ott maradt. Jól elmúlt tiz óra. mire hazavetődött. Az egész ház csendes és setét volt, csak az ebédlő ablakain szűrődött ki némi kétes félvilágosság. IV. — Bizonyosan égve hagytak a szamarak egy-két gyertyát — dörmögött magában s boszankodva lépett be az ebédlőbe. Hanem ugyancsak legyökerezett már az ajtóban a nemzetes ur lába. A kis Veronka térdelt a szent fa alatt, melynek alsó ágán, épen a bethleliemi kis Jézus jászola mellett égett egy kis gyertyácska. Piskóta nagyságú kezei imádságra voltak kulcsolva s ibolyakék szemeiből bőven patakzott alá a kőny. Ajkai imát, vagy mit motyogtak s rózsás arca gyermeteg bizalommal, reszkető fájdalommal fordult a kis Jézus felé. Bertalant meghatotta e kép. Oda ment a kis árvához s a szokottnál lágyabb hangon kérdezé tőle : — Mi bajod. Veronka ? A kis Veronka szégyenlősen fogta össze fehér válláról le-lecsuszó ingecskéÍét s csak tovább zokogott. — Hiszen ez mind a tied s holnap még uj ruhát is hoz számodra a szabó. A kis Veronka csak tovább zokogott. — Piros szárú szattyáncsizmácskát is csináltatok, Veronka, a milyen a tiszttart óék Erzsikéj ének van. A kis Veronka csak tovább zokogott. — De hát mondd csak meg, kis lányom, mi bajod ? hiszen én mindent megadok, a mit csak kívánsz ; odahaza enned sem igen volt, itt meg grófkisasz.szony vagy. A kis Veronka felállt, könyes szemeiben önérzet, bátorság s mély fájdalom tükröződött. — Odahaza ilyenkor — szólt csengő hangon — az édes anyám mindig megcsókolt. Bertalan ur szivén vád és szégyenkezés futott keresztül ; de azután ellágyult, ölébe kapta a kis Veronkát ás seprű bajuszával össze-vissza csókolá. — Igazad van, kis árvám, igazad van ; nem pompa kell a tiszta szívnek, hanem- szeretet. S miutha a kis Jézus is kedvtelve mosolygott volna ez aranyos jeleneten. .. V. A jó Isten a megmondhatója, menym'it tudnak plet}

Tkázni ezek a falusiak. Eg) re azt hajtogatják, hogy csoda történt karácsony óta a nemzetes úrral. Nem olyan szivtelen, nem olyan mogorva; árva, szegény áldja a nevét s még a gyermekek is szeretik ujabban. A kis Veronka pedig nőtt-nődögélt a nemzetes ür igaz szivörömére, ki nemcsak vagyonának, hanem szivének is részesévé tette s ha most elolvassa együgyű írásomat — mert bizony már szép, nagy és okos lány a Veronka — bizonyára nem gondolja, hogy róla szól. Talán igaza is van. Nem ő volt a csodatévő, hanem a szeretet. .. Füredi Olivér. ****************** * Karácsony éjjel. * ****************** Ünnep van Sionban ! Az öröm sugara ragyog minden szemlen. A csillag is mintha fényesebb, ragyogóbb Volna ma felettem. Kis utcánk is csendes Akármerre nézzek: minden ablak fényes; A szegénynek máskor szomorú hajléka Ma örömet érez. Lelkemben a múltnak Emléke tűnik föl, Kisded családunkat a k , mint- szép régi álom : — arácsonyfánál Ujra együtt látom. Igen ! édes álom . Eltűntek az évek, velők- boldogságom ! Nincs többé a gyermek, ki ugy örült egykor Jöttödön Karácsony ! Hogy is örülhetnék ? ! Azt a kis családot szétvitte a végzet. Nehéz idők érték ; súlyos csapásokat Mért rá az élet. liai szétmentek ! Ki erre, ki arra küzd a' nagy világban. Régi boldogságban őket együtt látni f Egyedüli vágyam. Ezért imádkozom Hozzád ! kisded Jézus ! szent karácsony-este. Halld meg könyörgésem ! » Szent Szived < imámat — Kérlek — meg ne vesse ! Igen ! Uram Jézus ! Térj be hozzánk ! áldd meg ezt a régi fészkctl Oh/ nehéz az élet; ember Isten nélkül Vigaszt nem remélhet. Szállj be Uram hozzánk ! Véqtelen hatalmad ujra megsegíthet. Áldó szent kezeddel töröld le a búban llulló köuyeinkel ! A ZIGA. Az aqarkista Ipácsonga. r Wall is Leo már december elején foglalkozni kezdett azzal a gondolattal, hogy megöli gazdáját, Sonthwer Sámuelt, a köztársaság elnökét. Wallis Leo ugyanis háromnegyed év óta anarkista. Egy lakatos-barátja fölfedezte benne az anarkisztikus hajlandóságot és bevezette New-Kingland állam egyetlen anarkista-klubjába. Leo hamarosan beleélte magát az ostobán szörnyű