Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1901-12-22 / 51. szám

KARÁCSONYI MELLÉKLET A BALATONVIDÉK 81. SZÁMÁHOZ. 0 0 $ $ ¥ I9Q1-IK EV JII, DECEMB. 22. i pjj S?j'nf far ácsom] napján. jj^ lg & Szent ionrácsom] napján menybeli angyaloh, (fe rtef[ le a földre szálljatok . . . szálljatok. . . Jfírdessétel^ szerte az egész világon ; »Di)legsz'ifetett az hogy megtartson, áldjon ! ^ fycsimj gunyhóí[at el ne l^crüíjétcí^ Ji. nap örömhírét ne^if[ migvigyétel^ : m

a született, a Sajt, nyomort látja, 0 a szegényedned vigasza, Barátja.« '(Dérjeteí[ 6e oda, hol sir özvegy, árva, 31'add szűnjön a nehéz panaszo^na^ árja, DKondjátofi : »hogy tfe'zus meggyőzte a halált, 3£edvestef{ a menyben otthont, üdvöt talált, a. 3tol látjátol[ égni a gyűlölség lángját, Mengessételf ott a béí\e olajágát, ma születettneí{ nevében mondjátoí{ : »Jlí titeket átí[oz, még azt is áldjátoí[, Jj. hol a 6iinösöl[ l[öni)eil[et ontva, Tgaz bűnbánattal borulnál! a porba, ZBiztassátod ó'^et : vázért jött JJe'zusun^ 3£pgy szent vére árán menyországba jussaiig.*Szent karácsony napján menybeli anyijaloí{, Jertef[ le a földre, szálljatoí{ . . . szál[jatof\ . . . J^nyijafi aj^a^on zendüljön az énel( • »dicsőség a meny s föld őröli Istenének!« C'íagi/- £ajcs. Karácsony 2000-ben. S Irta : Kollarlk Kálmán. jg Ködös, sáros idő van kint ; »fekete karácson3

r«, a mint mondani szokták ; az utcákra csak a szent ünnep hangulata áraszt némi élénkséget. Kályhám elé ülök, hogy csöndes elmélkedéssél várjam be a legkedvesebb estét. Az óra egyhangú ketyegése, a pattogó tüz elringatnak . . . elalszom. — Almomban átrepülök egy századot, viszszafelé • abba a karácsony estbe, melyet apáink sokkal kedvesebben, áhítatosabban, családiasabban tudtak megünnepelni, mint mi, íölvilágosult utódok, kik papir-karácsonyfát veszünk, teljes disszel, fölszereléssel s nem fáradozunk a gyertyácskák feltüzdelésével, a fa feldíszítésével . . . Azt álmodtam, hogy ott ugrálok valamelyik ősapám házában, igazi, fenyőfa karácsonyfa körül, midőn ősapám (álmomban apám) és ősan}

rám (álmomban anj'ám) javában díszítgetik a Jézuska fáját s rendezgetik az ajándékokat. S azt álmodtam, hogy igy szóltam apámhoz : — Vájjon nem lehetne egy ilyen fát készen venni, minden szépséggel fölszerelve, hogy ne kellene nekünk vesződnünk vele ? Apám erre jól hátbaütött : — Eredj, te bohó jövöszázad gyermeke ! A hátbaütésre fölébredtem. Megdörzsöltem a szememet. — Vájjon meddig aludtam el ? — ;ám. Föltekintek, hogy megnézzem a kakukos órámat s — újra megdörzsöltem a szememet. A mit láttam, nem akart eltűnni. Nem az a szoba volt, a melyben elaludtam. Tábori ágyam, kakukos órám, acélhintaszékem, melyben elaludtam, márvány-mosdóasztalom ott volt, hanem eg} éb bútoraim: íróasztalom, nádszékeim, könyvtáram stb. mind eltűnt. Sőt nem is kályha előtt ültem, hanem egy puszta sarok előtt. Ruhám sem az enyém volt rajtam, hanem olyan római tunika-féle, meg cipőm helyett szandálok a lábamon, hajam a lábamat verdeste ; de rendesen meg voltam borotválva, mint a hogyan elaludtam . . . Mi ez ? Álmodom még ? Megcsíptem a karomat ugy, 'hogy fölszisszentem. Mégsem változik semmi. Tehát nem álom. Megbolondulok ! Nem mertem megmoccanni sem. Ki tudja, meddig ültem volna ott ugy, mozdulatlanul, várva, magam sem tudom mit, — ha nem nj'ilik meg a másik szobába vezető ajtó. Ismeretlen alak lépett be, csöndesen lábujjhegyen. Szintotyan tunika-félében volt, de azonfelül egy tóga-forma ruha is födte ; lábain szintén szandálok. Alacson}

7, de arányos termetű ifjú volt, kis íekete bajusszal és pelyhedző szakállal; arca csinos, szemei azonban fáradt tekintetüek. Rámeresztettem szememet ; ő erre aztán hirtelen visszavonult s nagy hangosan kiabált valamit, mire a szomszéd szobából egész sereg ember tódult be, asszonyok, férfiak, gyermekek. Egy középkorú férfi elémbe lépett, jól megnézett s addig komor arca földerült. Aztán megszólalt — magyarul, de igen választékos kiejtéssel : — Hogy érzi magát ? Én még mindig igen különösen éreztem magamat, a roppant lelki rázlcódtatás, melybe ez az állapot sodort, torkomon fojtották a szót. Csak bámultam, némán. A férfi folytatta : — Nem csodáljuk, ha e különös körülmények közt meg van lepődve. Üdvözöljük önt a kétezredik év karácsonyestéjén. — Ah ! sikoltottam föl és elájultam. Valami erős illat pár pillanat múlva fölébresztett ; az egyik nő egy kis üvegcsét tartott errom alatt. A férfi folytatta : — Nagyon meglepte önt ez a szó, nemde ? Igen, ön egy századot aludt át, ugyanabban a szobában. Ónt az én atyám ezzel a házzal együtt vette át s ön ugy maradt reánk, mint valami családi ereklye. Atyánk végakarata az volt, hogy nem szabad önt fölkeltenünk ; ő is e feltétel alatt vehette meg ezt a házat attól, a ki az ön korában e ház tulajdonosa volt. Ama karácsonyestén, melyen elaludt, az orvosok sem tudták önt fölkölteni, de, hogy él, az világos volt. Ön hüpermagnetikus álomban aludt, a kályhája tüzének merő nézése altatta el. Szervezetének semmit sem ártott ; meggyőződhetik róla, tessék fölkelni. Majd segitek, mert a meglepetés kissé bénitólag hat önre. Szeliden megfogta a karomat s fölsegített a hintaszékből. Még mindig nem voltam egy szónak sem ura ; engedtem magammal mindent csinálni. Talpraállottam : valóban semmi bajomat nem éreztem. Mintha csak egy negyedóra mult volna el >azóta.* — Tekintsen körül. Ez az ön tulajdon szobája; természetes kissé megváltozott ; a fabútorok elkorhadtak, csak a kakukos óra ébenfája tartott ki. Uj nincs egyéb itt, mint a fal burkolata ós — mink. A fal valóban valami sajátságos ércforma burkolattal volt ellátva, négy oldalt, felül ós alul. — Hát a könyveim ? szólaltam meg most, azok voltak legkedvesebb bútoraim. — Azok a könyvtárteremben vannak. Most aztán megoldódott a nyelvem, bár még mindig félig öntudatlan lelkiállapotban voltam. — Mivel fűtenek itt? Mi adja a világosságot ? — A fűtés a falburkolat alatt van ; az acélburkolatot magát hevitjűk villanynyal. A világítás szintén villanyossággal történik. Tessék a plafon közepére tekinteni. Ott a plafon közepén tejüveg-féle anyagból valami félgömb alak volt, abból áradt ki a szelid fény. — Menjünk a többi szobákba, szólt a férfi. Egy tágas terembe léptünk a légmentesen s önműködően záró ajtón át