Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1901-12-08 / 49. szám

BALATí >N VJ UKK li»OL. december 8 melyikük még mostani nyul-koraban sem tud eléggé engedelmes lenni, sőt azt is megmeri tenni, hogy megizeni az államhatalomnak, liogy nem szed katonát. Hogy addig, a mig törvényt nem hoz a fenséges országgyűlés,_ nem ad újoncot. No ez bizony súlyos hiba s nem illik egy jónevelésü nyúlhoz. No" de hiszen ezután majd máskép lesz. A restaurációk kimennek a divatból. Ezután már vígjátékot sem irnak a megyéről, legfeljebb csak operettet. Mert az nagyon valószínű, hogy több tisztújítás nem lesz. Legalább a régi formájában nem. S erre eszünkbe jut a régi daliás idők szokása, hogy a halálba menő vitezek ünnepi ruhát öltenek magukra, gyémánt forgós kalpagot, aranyos mentét s vert mivü kardot. Hadd legyen a kimúlás ünnepélyes. A régi. sok százados multu megye is legyen hű e régi szokáshoz. Az utolsó tisztújítás legyen becsületes, hazafias, önzetlen és bátor. Keressük ki legjobb, legérdemesebb embereinket, hogy a megyei élet utolsó órája, kimúlása legyen szép. ünnepélyes és siratásra méltó. Ennyit megérdemel a megye. S ki tudja, végrendeletében nem lesznek-e olyan pontok, melynek megírásához erős szivre, bátor hitvallásra, becsületes meggyőződésre lesz szükség ? ! Kubó. Karácsonyi könyvpiac. Régi hagyomány, tisztes irodalmi szokás, hogy igy karácsony táján jelenik meg az évközi irodalmi termés legjava ós legtöbbje. Regeny és költemény, dráma ós elbeszélés, naptar és meséskönyv, adomagyüjtemény, útirajz, novella, képes újság . . . mínd-mmd ilyenkor óhajtja megtartani irodalmi keresztelőjét. Es méltán. Hiszen a magyar ember még uia sem keresi, ma sem szereti a könyvet. Különös titulus kell hozzá, hogy megvegye ; hogy el is olvassa-e ? az már egeszen más kérdés. Érthető tehát, hogy épen ez az idő, a család legkedvesebb és legköltőibb ünnepe, a karácsony, nagyon alkalmas arra, hogy az uj könyvek szemet szúrjanak, kelendőséget reméljenek. Ez az oka, hogy író és kiadó vállvetett munkával igyekeznek az irodalmi művek kelendőségének e kínálkozó alkalmát megragadni és kihasználni. Hiszen melyik családapa volna az. ki e kedves ünnepen sajnálna hitvesétől egy regényt, serdülő lányától egy diszmüvet, apró cseléditől egy képeskönyvet ? S valóban ! év év után láthatjuk, mint telnek meg a könyvkereskedők kirakatai igy karácsony és újév táján a legújabb irodalmi művekkel : egyik hivalkodóbb és szecessziósabb köntösben pompázik, mint a másik. S mindégyik szinte rákiált ' a járókelőre : itt vagyok ! egy—két— három—tíz koronáért tied óhajtok lenni ! S a gondtalan és óvatatlan családid apa, vag}' mama, ki máskor egy ruliatisztitásnál, vagy pár csomó hagyma vételénél óra hosszatt is elkocolódik, hogy néhány fillért lealkudjon, szinte megdöbbentő készséggel, alku és válogatás nélkül fizeti ki a legelső, találomra keze ügyébe akadt könyvért a megszabott vételárt. Almanách, Ohnet-regény, banális ponyvatörténet, ideális lírai kötet.... neki egyre megy, fő, hogy szép a kötése vagy épen képek is díszlenek benne, ízlés, tapintat, a tartalom bölcs mérlegelése . . . mind háttérbe szorul, csak a Kötés szép legyen s <tz író diratos. Innen van, hogy csak táj dalommal tudunk erre a könyvpiacra és könyvvásárlásra gondolni. Mennyi édes méreg, mennyi lelki métely kerül ezen a réven a legtisztább családi szentélyekbe? csak a jó Isten a megmondhatója. S épen ezert óhajtjuk pár szóval az érdekeltek szivére kötni, hogy könyvvásárlásaikban óvatosabbak, a megválasztásnál figyelmesebbek legyenek ; mert könnyen megtörténhetik, hogy mit szivük nemes odaadása tisztes örömül és lelki gyönyörűségül s:'ánt szeretteiknek, épen abból hajt ki a romlás és becstelenség első gyökere. A mult évben egy előkelő családnál voltunk karácsonyeste ; ifjak és öregek : mindannyian derűs örömmel álltuk körül a karácsonyfácskát. Ám szivünk elszorult, midőn a kis Jézus fája alatt a mama számára egy Marcel Prevost és Pierre Louys-kötet s a kisasszony részére Pékár Gyula Dodó-ja volt elhelyezve. (Az igaz. hogy díszkötésben !) Itt volna tehát az ideje, hogy e féle visszásságoknak elejét vegyük s legalább a családi élet tisztaságát, gyermekeink szivének hímporát, igyekezzünk megóvni ennek az ultra-dekadens irodalom mételyének fertőzetétől. Ideális irányú irodalmi társulatainknak, minő a KisfaludyPetőfi-Szent-István-társülat, kellene kezükbe venni ez üg}

ret s igy karácson}'ujév táján egy irodalmi tájékoztatót közre adniok, mely utmutatásul szolgáljon az e tekintetben járatlan szülőknek a könyvek vásárlásában. Sőt ma ához az Akadémiához sem volna méltatlan feladat, hogy ez irányban lépéseket tegyen ; de tudjuk, hogy ez utóbbi tudományos intézetünk mennyire el van foglalva idegenből készült kompilációival s zilált pénzügyeinek rendezésével, igy tehát reája komolyan nem is számithatunk. Ne vélje azonban senki, hogy tisztán pietisztikus buzgalom iránjátja tollúnkat ; óh nem ! Első sorban a magyar irodalom tisztessége, becsületes hírneve s az érdemes magyar írók érdeke. Mert, ha a jelzett irányban komoly akciót kezdeményezünk. először is kiszorítjuk a trágár külföldi termékeket, piacot teremtünk az értékes magyar müveknek, egzisztenciát és szárnyat adunk a kiváló A mit senki sem tudott. Irta : Kelemen János. Regényes vidék. Égig érő sziklák szakadatlan láncolata, melyek évezredek óta dacolni látszanak a természet romboló hatalmával. Sürü erdőség boritja a hegyek ormait és völgyeit; csak itt-ott mutatkozik egy kis tisztás a vadon közepette, a mely egy szénégető, vagy erdőőr kis gunyhójának nyújt helyei. Mily pazarul ruházta föl a természet e vidéket szépséggel. Tavasszal, midőn az erődöt, benépesíti a dalos madarak serege, midőn a vadon egyszerű, ártatlan virágai kelyhecskéjöket nyitogatják s elárasztják balzsamos illatukkal a levegőt, az ember boldognak érzi magát, hogy ily fönséges élvezetet nyújt a természet,. Az erdő árnyas fái alatt keskeny ut vezet keresztül, mely a közel lévő falucska sáros kocsiutjában vész el. Az erdő szélén, a falutól alig negyedórányira állott az erdószlak. Csinos, hatablakos épület, mellék épületekkel és tágas udvarral. Az erdészlak kertje valóságos paradicsom. A legszebb virágok pompáznak benne, s még az exotikus növények is képviselve vannak benne. Ugy látszik, hogy gondos kéz ápolja őket, a melyek szépségükkel hálálják meg védőjük fáradságát. A kert virágai közt egy szép szőke lány bolyong. Karcsii, lénye termetén báj és kellem ömlik el. Könnyű, kék ruha simul formás termetéhez. Hajának minden szála aranyként csillog a reggeli napfénytől, melybe egy liliom van tűzve. Nagy, kék szemeit ábrándosan emeli föl s ilyenkor olvasni lehet lelkében. Ilyen a természet ártatlan gyermeke. A mit szive érez, azt arca hiven tükrözi vissza, mely ment minden tettetéstől. Mily fájó pillantást \et a kis virágokra. Szivének fájdalma, melyet el akar titkolni, mély sóhajban tör ki. Fiatal és szép. Boldogságra látszik teremtve lenni, de ez a sóhaj azt árulja el, hogy boldogtalanságának oka ? Csak látni kell azt a fájdalmas vonást, mely ajka körül olykor megjelen ; rögtön tudni lehet, hogy a szerelem. Csókra termett pici ajka dalra nyilik s bánatosau csicsereg. Hangja zokogásban fűlik el. Reá borul egy virág-ágyra és keservének szabad folyást enged. Tolnay uraságnak Jeszenszky Gábor volt a főerdésze. Huszonöt éve szolgálta már az uraságot. Az öreg Tolnay már öt éve aludta az örök álmot, s azóta fia az alig 24 éves Tolnay Gyula lett a terjedelmes birtok korlátlan ura. Az öreg Jeszenszkyt gyermek kora óta ismerte, lioha életének legnagyobb részét a fővárosban töltötte. Mindig csak becsülni tudta a jó öreget, mivel a legnagyobb odaadással szolgálta családját, s nem tekintette ugy, miut alattvalóját, hallem mint jó barátot. (iyula, midőn néhány hétre hazajött, meglátogatta az öreg Jeszenszkyéket. Meg-ineg cirógatta a szép Gizikének hamvas piros arcát, ki ilyenkor szégyenkedve húzódott, felre. Az utóbbi években már odahaza alig lehetett látni, csak néhány- napra jött haza, de csak azért, liogy a számadásokat átnézze. Most is épen Gyula úrfit várták haza. Az ö.eg Jeszenszky megcsóválva ősz fejét tndákosan dörmögte : »Majd meglásd anyjukom, Gyula úrfi barnai osan asszonyt hoz a házhoz, azért lehet itthon olyan ritkán látni. Persze, persze ott a fővárosban a sok közül könnyebben találhat, mint itt a vidéken. Külöuben itt nem is volna hozzá való leány ...» • Már hogyne volna ! pattant fel sértődve az öreg Jeszenszkynó »Szó; a mi szó, Gizike többet érne, mint holmi elkényeztetett dáma, a ki még főzni sem tud.« Mikor Gizike meghallotta, hogy a kór, jó öreg miként torzsalkodik egymással, elvörösödve közbeszólt : • Ugyan anyuskám ! hogy beszélhetsz már ilyeneket 1 ?« En csak a javadat akarom. Annak pedig örülhetnél, ha az uraság nőül venne, érvelt Gizike anyja. Csinos szobadíszek papírból képekre és luszterokra, valamint remek kiállítású lámpaernyők rendkívüli nagy választékban kaphatók Sujánszky Józsefnél Keszthelyen.