Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1901-11-17 / 46. szám

1901 december 15. BALATON VIDÉK 193. zavarokat, ezenkívül a tavaszszal már a pajor rágásától sokat sanyargatva lettek, minőségileg azonban kifogástalanok. A cukorrépa ezidén ismét magas cukor­tartalmat mutat, melyből — az eladási szoká­sokból kifolyólag - (a midőn a magasabb cu­kortartalom bonificálva nem lesz) első sorban csak H gyárosok húzzák a hasznot. A kerti vetemények beszedését is a mult hónapban befejezték. A vetemények általánosan sokat szenvedtek a nyári szárazságtól és csak jól mi veit ás jól gondozott kertekben elégíthet­ték ki a termelőt. Az októWer hóban uralkodott meleg, néha esővel is járó időjárásnak köszönhetjük azt, a kedvező körülményt is ezidén, hogy a nyáron olyannyira elsült tarló-lóhereink és lucernáink még némileg kifejlődtek és igy silányabb»kaszá­lást —másutt csak legelőt szolgáltattak, amely körülmény a takarmány hiányon nem kevés gazdaságban enj'hitett. A magnak hagyott lóherét is már több helyütt elcsépelték. A szalmára nézve ezidén igen gyenge, maglóherének cséplési eredményét jórészt dicsérik a gazdák. Ennek dacára azon­ban a szükséglet fedezésén felül nem sok eladni való készlet van vármegyeukben. Ara is kö­zepes. A rétek és legelőkön a kedvező időjárás folytán felfrissült fünövekedás a legelő-marhára nézve azon jó befolyással volt, hogy ez az egész október hó folyamán még a szabadban elég jól táplálkozhatván, a téli időszakban mégis türhe­tős condicióba léphet. A téli nagy takarmánj'-szükséglet enyhíté­sére nézve nemcsak ez, de a még most jelenleg uralkodó időjárás is, a mezben a legtöbb szá­las takarmányt igénylő szarvasmarha és juh ál­lomány még mindig talál legelőt, igen kedvező körülmény. A mult hónapban fejezték be vármegyénk jobb szőlőtermő vidékein a szüretet is. Azon vidékeken, a hol a szőlőnek megélését türelemmel bevárták és a hol — nem miut vár­megyénk számos vidékén — már szeptember hó második felében ment végbe a szüret, a minőség igen kielégítette a szőlősgazdát, sőt vidékenkint több és jobb bor termett, mint a mult eszten­dőben. A kezdetben igen alacsony bor-árak csak némileg emelkedtek ; jobb minőségű mustokért mégis 86—44 fillért adtak; kevésbé jókat pedig 16—24 fillérrel fizettek. Vármegyénk különféle gazdasági ágai közt ezidén legjobban sikerült a szőlő-termé.'i, mégis sajnálattal kell megemlítenünk, hogy vármegyénk­ben a filokszera mindinkább terjed ; a nemrég megjelent hivatalos kimutatások szerint várme­gyénkben 153 közság határában van hivatalosan filokszera constatálva. Szamos más község sző­lőjében pedig máris lappang. Ebből is ki^ehétó, hogy minő óriási mun­kába, pénzáldozatba fog még kerülni az elpusz­tított. szőlőink reconstruálása és hogy még sok tenni való van e téren. Az állatok és állati termények értékesíté­sére vonatkozólag az a megjegyezni valónk van, hogy a legelők javulása folytán a kínálat nem volt a mult, hónapban oly sürgős, mint szep­tember havában és ennél fogva a szarvasmarha ára is némileg javult ; bár előbbi évekhez ké­pest ez még mindig kielégítőnek nem jelezhető. Aránylag legjobban fizetik a kereskedők a hí­zóba beállítható fiatal vöröstarka ökröt és a gő­böly marhát, mely utóbbiból ezidén — a téli takarmány-szükség biztos kilátása mellett — nagy kínálat vármegyénkben nem lesz. Az állategészségügyi viszonyok az elmúlt hónapban némileg javultak. A legul.óbbi kimu­tatás szerint volt ugyanis vármegyénk 2 közsé­gében lépfene, 2 községben sertés orbáuc, 1 köz­ségben rülikór, 2 községben veszettség és 4 já­rásnak 11 községében sertésvész. mely bántal­mak tehát a nyári állapotokhoz hasonlítva mind­113'ájan tetemesen rediicálódtak ; a midőn volt idő, hogy 33 községben uralkodott a sertésvész és majdnem minden járásban fellépett ezen bán­talom. A sertés árak még folyton nyomottak és mig a Vámkülföld sorompói meg nem lesznek nyitva, az emelkedésre kevés remény is van. Legújabb időben, a midőn Németországban a sertéshús igen megdrágult és a belfogyasztást az ottani termelők ki nem elégíthetik, a fogyasz­tók mindinkább kívánják a sorompók megnyi­tását. Gazdasági terményeink ára, a világ-piacon és a hazi.i malmoknál beállt kedvezőbb hangu­lat és mutatkozó szükséglet fontán, az utóbbi időben tetemesen javult. I)e a kínálat nem oly sürgős, miut már ezelőtt, a midőn legszüksége­sebb kiadások fedezése céljából, közvetlen ara­tás után, számos termelő kényszereladások utján is magán segített, most pedig a maradvánnyal jobb árakra vár. Sajnos, hogy ezen mostani jobb gabona­árakból a kisebb termelő hasznot már nem húz­hat. Az ő felesleges készlete nagyobbrészt és már jó idő óta fogyasztásra került. Az áremelkedés, a sörárpát kivéve, mely­nek eladási időszaka már elmúlt, minden főbb gabona és abrakfélékre kiterjed. A legkereset­tebb cikk azonban ezidén méois a zab leend. A Gross és Senftner cég üzelmei. Mult számunkban már foglalkoztunk a Gross és Senftner cég szenzációs üzelmeivel. Mont már egész terjedelmében és megdöbbentő mivoltában áll előttünk ez a messze ágazó és következményeiben szinte kiszámíthatatlan go­nosz manőver. Megdöbbentő vakmerőséggel, hosszú időn át űzte biinös spekulációit. Mintha csak biztosra vette volna, hogy egy jól sikerült szökéssel kisiklik a büntető igazságszolgáltatás kezei közül. Gross ur furfangosan tapasztalt férfiú volt. Ismerte az emberi gyengeségeket. A hiúságot. Tudta kinek hol a bibije. Előtte pedig csak egy cél lebegett. Az emberek bizalmát, egyesek szo­rult helyzetét a cég céljaira kiaknázni. A cél pedig nyilván való. Mások bőiére és veszélyére meggazdagodni. Pénz és nyereségvágy : ezek hajszolták ót a börzére, hol is tisztességtelm spekulációkkal kockára tették a mások vagyonát, azután elvesz­tettek és végre, mint sok mások — megszökött. S/.abad a vásár a nagy Amerikában. Ha egyszer Gross ur ott kikötött, üthetik a nyomát — a károsodottak. Mit törődik ő a mások bajával, Lássák ók, kik az üzleti morálban s igy benne is bizalmat helyeztek. Ezért támadt oly agya­fúrt vakmerőséggel s minden tisztességet nélkü­löző effronteriával — a mások vagyonának. Cé­geknek és egyeseknek óriási károsodást okozott. Ki csak kezeügyébe került, kijátszotta, meg­csalta. Ámított, iiazudott és sikkasztott. Meg­csalta, megkárosította üzletfeleit. Meglopta al­kalmazottait. Könyvelőjét és szegény munkás kocsisát egyformán. A károsultak között képviselve van a tár­sadalomnak majd minden osztálya. Kereskedők, pénzintézetek, bérlők, földesurak, földművesek, hivatalnokok ; cselédek és szegény szolgák *tb. Az elbitangolt összeg az eddigi informá­ciónk szerint már meghaladja a háromszázezer koronát is. Minthogy a lelkiismeretlen spekulációk folytán beállott több százezer koronára rugó passivával szemben, alig néhány ezer korona activa áll födözetként, a megkárosultak utolsó reménye is elenyészett arra, hogy pénzüket va­laha viszontlássák. A dolog szenzációja a héten gyarapodott. Mert Gross üzlettársa, bizalmasa és főkönyvelője szintén megszökött városunkból. Ugy látszik min­den áron ki akarta kerülni a jeles cég által kiját­szott és megkárosított üzletfelekkel való viszont­látás kellemetlenkedéseit. Különös ! Nagyon különös. Szcnftner volt A nevelőnő és Lajos előre mentek. Ad­riennéval, A.drieuu és Sándor lassan követték Őket. Lassankint, az ő lelkük is kiderült, mint a fölöttük mosolygó ég. • Adrienn! Engedje, hogy így szólítsam* kezdé Sándor halkan, hogy az előttük menők meg ue hallják. »Nem tudom tovább magamba rpjteni szerelmemet. Megengedi-e, hogy atyjának tudtára adjam, miszerint szeretjük egymást ? ! Kaphatok elég tisztességes hivatalt, amiből megélhetünk boldogan és nem is szorolunk az ö vagyonára. Igy nem bírom tovább ezt a gyötrő bizonytalanságot- !« »Nem, nem, ezt meg ne mondja atyámnak) mert mindent romba dönt. Jól ismerem atj'á­mat és tudom, hogy vagyontalan embernek oda nem adná leányát.« Akkor hagyja el atyját ós legyen az én nőm, kit imádni fogok. Ne gyötörjön to­vább is. Oh kór-m, ne kívánja, hogy ezt megte­gyem ! Atyámat dönteném a sirba. Szegény ugy szeret és nem tudná túlélni, ha itt hagy­nám őt s egy szerinte bizonytalau jövőre biz­nám magam.i •Aki igazán szeret, az nem lát akadályo­kat veté közbe keserűen Sándor. • Ne tegyen szemrehánj'ást! A józan észre is kel! hallgtu.nom. IpHrkodjék minél magasabbra emelkedni és akkor semmi sem fog útjába állani annak, hogy boldogok legyünk.. • Minél magasabbrat könnyű azt mondani! Ma, midőn a tehetséget sárban hag\ják veszni, lehet-e ilyen körülméuyek köz*, arra gondolni, hogy olyan magas hivatalt kapjak valaha, mi­nőt, Szentessy ur óhajtana? !« • Ne csüggedjen el! Bízzék a gondviselés­ben, mely bizonyára önhöz sem lesz mostoha !« • Igen a gondviselésbe !« . . . mormogi a Sándor és elhallgatott mivel Lajoska futott hozzájuk. • Aarienne ! Nevelő bácsi ! Itt jönnek a papáék ! Ott-ott, látják ?« Egyik fordulónál csakugyan előtűnt a két méltóság alakja. Okét, is kicsalta az enyhe, de­rült regg, mint a többieket. Látszott rajtuk, hogy ugyan kimelegedhettek, mert ugyancsak törülgették izzadó arcukat. Néhány pillanat múlva találkoztak. Ezután m»r közömbös dol­gokról folyt a társalgás, mert a legcsekélyebb ellesett szó is gyanút kelthetett volna a két öregben. Nemsokára haza kívánkoztak az öre­gek, kipihenni a íeggeli séta fáradalmait. Az nap nem lehetett Sándort látni. Másnap találkozott Adriennel. Búskomor, életunt vonás ült az arcán, mely azt sejtette, hogy valami történt, vele. Meg is kérdezte tőle. Sándor kitérő választ adott ós azt felelte, hogy délután elutazik, mert öregauyja nagyon beteg s halála előtt, még egyszer látni kívánja. Az egész dolgot ugy adta elő, hogy Adrienn nem tudta, mit hígyjen. Adrienn még az nap látta Sándort, amint, a tengerpartou haladt lefelé és nemsokára •-gészeu eltűnt szemei elöl. A mint az ablaktól eltávozott, atyja lépett a szobába. Látszott,, hogy nagyon haragudhatott va­lakire, mert nagyon veres volt és szemeit dühö­sen forgatta ide-oda. • De fel vagy ingerülve atyuskám« szólt aggodalmasan Adrienn. »Ki bántott, hogy olyan haragosnak látszol ?« Szentessy egy nagyot fujt, azután bele­vágta magát egy zsölyébe és megtörülte gyön­gyöző homlokát. • Mondd már atyuskám, mi bajod?, kérdó másodszor is Adrienn. Szentessy dühösen felkacagott. • Hehehe! Láttál már ilyen szemtelen em­bert, miut ez a Bálint. Nem hiába volt olyan magába zárkózott; de most ki is mutatta, hogy milyen impertinens tud lenni. • Mi az Atyám?. • Képzeld. Azzal állított előmbe, hogy — ugy szeret, imád, bolondul az én aranyos kis lányom után ós adjalak hozzá nőül.. Eközben megcirógatta Adrienn elhalványodó arcát. Per­sze, hogy szemébe nevettem. Erre ő felfortyant, hogy milyen igazságtalan vagyok ós szemrehá­nyást tett a neveletlen. Én természetesen ajtót mutattam neki és kijelentettem, hogy többet a házamban meg nem tűröm. No ilyet! Még ő Levéloapirok 50 finom levélpapír, 50 boríték csinos dobozban 80 fillér. 50 íinom csont­levélpapir. 50 boríték 1 kor. és 1 kor. 20 fillér. Kaphatók : ü^ujánszky Józsefnél Keszthelyen.

Next

/
Thumbnails
Contents