Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 27-52. szám)
1901-11-17 / 46. szám
4 BALATONVIDEK 1901. november 17 Gross főkönyvelője ! Mint ilyen, vezette az üzleti könyveket. Ismerni kellett Gross ur terveit és műveleteit !" Ha ismerte . . . akkor miért nem reklamait ós tiltakozott ellene. Vagy ha nem, akkor különös az az elzónázás. Ugy látszik, könnyelműen fogta fel ő is az üzleti morált. Miután, hogy könnyelműen fogta fel az életet is. Mert, mint hiteles és alapos információk igazolják, Szenftner ur szeretett könnyen élni. Sokat mulatni és még többet költeni. Nagy lábon ólt. Mint az üzleti főkönyvek átvizsgálásából kitűnt, havonkint 1000 koronát vett ki a kasszából — háztartásra. Persze, hogy ily körülmények között nincs az a sok, a mi el ne fogyna. Igy történt meg azután, hogy miután Gross a társ kinos műveleteire lecsapott a dér, Senftuernek is hűvös kezdett lenni a keszthelyi klima. Bámulatos, do ugy van ! Senftner is megugrott. Mintha csak kéj utazásra indult volna, oly könnyedén hagyta el városunkat. Vonatra ült. Elment. A károsodottak pedig üthetik a Gross & comp nyomát. Szenftner házának kulcsait Klavs Ottó fényképész által egy levél kíséretében elküldte Hochstádter dr. ügyvédnek, a ki azokat átadta a helybeli főszolgabiróságuak. A levélben Senftner azt írja az ügyvédnek, hogy vasárnap reggel Bécsbe utazik, honnét másnap visszatér. Pedig még szombaton este elutazott. Ugyancsak szerencséjére, mert a vasárnap ide érkezett elfogatási parancs Keszthelyen talál'a volna. Senftner utáu vasárnap reggel neje is elutazott. Állítólag Münchenbe mentek. Igy végződött be a Gross cég pályafutása, melynek nyomában átok és keserűség fakad. A megcsalottak és kizsákmányoltak pedig keresik vagyonukat. Az elveszett sok százezer koronát. De hiába, mert a hol nincs ott ne keress — tartja a közmondás. Ez a gonosz merénylet az idegen vagyon elleu pedig nem egy embert., nem egy családot dönt az anyagi romlás örvényébe. Ide vezetett a Gross cég börzespekulációja. Miut értesülütik a Gross cég üzelineinek Kohu Emil nagykanizsai kereskedő cége vetett véget. A Gross cég ennek a cégnek szállitott legutóbb nagy mennyiségű gabonát. Több váltót is adott át, neki. Mint értesülünk, 42.000 koronát várt tőle. Minthogy azonban a kanizsai kereskedőháznak nagyobb összegű követelése volt a Gross cégen, megtagadta az összeg kifizetését s azt követelése részbeni fedezésére visszatartotta. Ezzel kicsúszott a Gross cég alól a talaj, mely már lég ingott. Megszűnt a mások vagyona és veszélyére űzött börzézés is. Beállot t a krach. A cég megszűnt. Mig a két sikkasztó — ha még ugyanéi uem fogták őket — valahol szabadon jár-kél : ide akarta volna magát betolni. De nem is jön többet ide, arról biztositlak !« • Hová ment. ? kérdezte remegve Adrienn. >Tudja a manó. Bárcsak belefullasztaná magát a tengerbe, de ezt ugy sem teszi meg. Azt hiszem, elutazott innen.< Szentessy még sokáig dörmögött, szidta Bálintot, mig végre elszunyadt, ott ülő helyében és még álmában is mormogott valamit. Adrienn révetegen kelt föl ós oda állt az ablakhoz és kinézett a tengerre, mely olyan végtelen volt, mint az ö bánata. Alulról fölhallatszott a járó-kelők zsibaja. Adrienn csak bámult, nézett a távolba, a messzeségbe, a merre eltűnt, kit szeretett, ott hagyta a nélkül, hogy tőle bucsut vett volna. Multak a napok. A fürdő-évad véget ért. A vendégek lassankint mind elköltöztek. Szentessy ók sem várták be augusztus végét, hanem még e hóuap közepén visszautaztak a fővárosba. Milyen sivárnak tetszett Adrienn előtt az élet, mióta Bálint hirtelen elhagyta. Vájjon merre vau? Hová ment el bánatában? Az ősz régen beköszöntött már, de Bálintról semmit sem hallott. Adrieun épen a szobájában ült. Köny v volt a kezében, s ugy látszott mintha olvasna, pedig gondolatai sokkal messzebb jártak. Fájt neki, hogy Sándor egy levélkével sem tudatja, addig a megcsalottak és meg károsítottak egész serege : fut, fárad elves-, ett pénze után. Mintha csalc követválasztás előtt állottunk volna a mult hét folyamán, olyan izgalmas képet mutatott városunk. Bizalmukból felriasztott, ijedt arcok voltak láthatók. Egyik fogat a másik után robogott, száguldott át városunkon. A megkárosítottak seregesen keresték fel a biróságokat, hogy a cég ellen petíciónál janak. Utcár, kávéházakban, vendéglőkben az emberek csapatokba verődve meglepett és felháborodott arcai tárgyalták ezt a maga nőmében egyetlen és még a napjainkban is oly ritkaságszámba menő cudar szélhámosságot. Biróságaink amúgy is nagyszámú actái ezzel a körmönfontan kieszelt csalás és sikkasztasi bünügygyel — rohamosan emelkedtek. Tiz, busz, harminc, ötven ezer koronától egész száznegyvenezer koronáig terjed szinte megdöbbentő számban az elsikkasztott összeg. Értesülésünk szerint a károsultak a következők : Batthyány József gróf (Csány) 25000 K. Bezerédy Lajos bérlő (Alsó-Páhok) 14000 K. Hertelendy József földbirtokos (V.-Lak) 34000 K. Pufer gőzinalomtulajdonos (Stájer) 50000K. Adria, biztosítótársaság 6000 K. Saári Dénes, Gáspár és Péter, Rechnitzer József, Hochstádter Ferenc, özv. Dávid Jánosné, Moger József (Díszeiből) összesen 7500 K. Salamon József (Söjtör) 2400 K. Kemény Au dor (Sármellék) 1600 K. Kóhn Ede (Pacsa) 2000 K. Lichtenstein (Pacsa) 11000 K. Rechnitzer József (Keszthely) 160 K. Brüll alkalmazottjának 2000 K. óvadéka. Blau Ignác (Gross apósa) 7500 K. Böhm Béla (Keszthely) 200 K. Radó, könyvelőjének 2 havi fizetése, 280 K. Kocsisának 2 havi fizetése, 140 K. Nagyobb károsodást szenvedtek még: Bezerédy Adorján 2000 K. Pálffy szolgabíró 1500 K. Bosnyák, monostor-apáti bérlő 1500 K. Kánián Péter (P.-Keresztúr) 2000 K. Ezeken kivül több stájerországi cég mintegy 100000 koronáig van érdekelve. Jeszenszky (Kurcsibrák, Tolnainegye) 1200 K. Kapornaki Jezsuiták rendje 24000 K. A megszökött sikkasztok házaira kisebbnagyobb összegek be vannak keblezve s igy részben megtérülnek. A bekeblezett adósságok ezek : 1. Berényi Béla szállító házépítési költsége. 2. Fehér György egyházi alapítványából adósság. 3. Kőszegi takarékpénztár 6000 korona. 4. Fiszter liudaui cég köve telese 16000 korona. 5. Sütz S. kisebb követelése Tapolcáról. Nem megvetendő összegek ugy-e bár. A betáblázottak majd csak valahogy megtérülnek. A Fehér György alapítvány ilyetén kikölcsönzéséhez pedig még lesz szavunk. A többi adóság ós károk azok menthetetlenül elvesztek. A cég kezén át elúszott a börzén. Mit egyesek szorgalma, iparhogy merre jár, mi lett belőle, szerati-e még? Merengéséből a komorna belépte riasztotta föl, ki néhány lapot és egy levelet tett eléje. Adrienn unottan vette kezébe a levelet és felbontotta. Alig vetett rá egy pillantást, fejéhez kapott ós remegve simította végig homlokát,. »Végre egy levél tőle !t sóhajtott fel fáradtan ós olvasni kezdó feszült kíváncsisággal : »Drága Adrienn ! Talán megbocsát, hogy a történtek utáu igy merem szólítani, de legyen feledve a múltból mindaz, minek emléke kegyednek fáj. Szeret-e még ? |Ha igen, akkor kérem ne habozzék tovább, hanem legyen nőm, mire oly régóta kérem ! Vagyont, rangot nem nyújthatok, mert pályám félbeszakítottam, de van szerető szivem, mely önért mindenre kész. Számtiszt vagyok szerény fizetéssel, melyből szegényesen ugyan, de boldogan megélhetünk, ha kegyed is ugy akarja. Hagyja el otthonát ós legyen urnö az én otthonomban, mely önre vár ! Holnap délután 4 ós 5 óra közt az Andrássy-uton az Operaház közelében várom egy hintóval, hogy elvigyem magammal. Ugy-e enyém lesz drága Adrieun ? mert különben életemet dobja el magától. A viszontlátásig édes egyetlenem. Isten vele! Sándor, c Adrienn kétszer is elolvasta és meredten bámult a kedves sorokra olyan csalogatóan hivkodása s az anyaföld termő képessége összehozott — azt könnyelműen és rossz akarattal eltékozolta a cég — a börzén. Minthogy a. cég házai és csekély értékű ingóságai ily összegekkel számba sem jöhetnek — a károsultak vesztesége — véglegesnek mondható. Szomorú, de való ! A cég ellen ezek folytán a biróság már kimondotta a csődöt Ügygondnokká a megbízatásáról lemondott Hochstádter Sándor dr. ügyvéd helyett Schvarc Zsigmond dr. ügyvéd neveztetett ki. A cég vakmerő spekulációiról mái szólottunk. Még itt ínegemlitendőnek tartjuk, minő agyafürt furfanggal csalta tőrbe egyik-másik aldozatát. Gabonát vett — a jövö évi termést vette meg. AZ eladótól a gabona mellé váltót is kért. A gabonaár fejében kiállított váltót azután eszkomtáltatta egyes pénzintézeteknél. A pénzt fölvette és elbörzószte. Az eladónak Így most se gabona, se váltó, se pénze nincs, csak egy szomorú kötelessége van : fizetni a váltót. A cég a nagylelkű emberbarát szerepében felcsapott váltó girálónak. Megszorult embereknek váltókat irt alá. Kezes lett. De nem azért, hogy kezes, fizess ! Korántsem ! A cégnek a kezesség is gazdag pénzforrás lett. A cég egyikmásik esetben igy járt el : ha lejárt az ő jótállásával kiállított váltó, ujat kért. A régit pedig megovatoltatta. A beszerzett uj váltót a maga javára ertékesitette. Az így szerzett pénzt pedig elköltötte. Kifogyhatatlan volt a kieszelósekben. A váltóelfogadónak azt irta, hogy kevés a bélyeg a váltóra, tehát kér uj váltót. A megszorult ember megküldte a legújabb (3-ik) váltót is. A cég ezt is beváltotta, a pénzt fölvette és elköltötte. Tehát áldozatáról nem 2, hanem 3 bőrt húzott le. Egy helyett 3 váltót csalt ki és sikkasztotta el annak értékét. Az áldozatnak pedig mind a három váltót fizetnie kell ! Valóban megdöbbentő az a vakmerőség, mellyel e jó firma üzelmeit folytatta. De nem kisebb mérvű az a bizalomnak nevezett könnyelműség, mellyel többen a károsodottak közül lépre mentek. Ezek az üzelmek egyszersmind szomorú képét mutatják közgazdasági és társadalmi viszonyaink örvényeinek is. Esküdtszéki tárgyalás Kanizsán. Negyedik nap, november 8. A nagykanizsai Teleky-ut néma csendjét két hatalmas puskadurranás rázkódtatta meg augusztus hó 24-én este 9 órakor. Horváth Tóth József agyonlőtte a feleségét, szül. Szőke Vilmát. ták 0 hozzá. Mitévő legyen ? Meghozza Sándornak azt az áldozatot, anyját, atyját hálátlanul elhagyja s talán auyja életébe is kerülhet ez a hálátlanság. >Nem, nem megyek ! Szakadjon meg bár mindkettőnk szive, mégsem megyek !« Mialatt ezeket mormogta, érezte, hogy szive ellent mond ajkának és szemei könyekkel teltek meg. * * * És mégis ott hagyta a szülői házat. Neje lett annak, kit szeretett; kiért meghozta azt a nagy áldozatot, a mit csak egy leány megtehet. Auyja, mikor megtudta, hogy mi történt, leányával, szivéhez kapott s többet meg se mozdult. Adrienn ós Sándor azt mind tudták. Fájt, nagyon fájt, hogy igy kellett egyesülniök, de szivük szerint cselekedtek. Adrienn, mikor szegényes szobácskájában anyja halálát meghallotta, férje nyakába borult. »Anyámat szeretem; de téged még életemnél is jobban szeretlek. Sándor lecsókolta Adrienn arcáról a könyuyeket és lágyan, szerelmesen fülébe súgta : >Ne sirj szerelmem! Boldogok leszünk mi ketten, mert szeretjük egymást. Ugy lett. Az atya is mogbocsátott, Ámor isten pedig glóriaként jeleut meg fejük fölött ós diadalmasan mosolygott le a szép házaspárra.
