Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1901-11-10 / 45. szám

V. ővfusyam. Keszthely, 1901. november 10. 45. szám. ársadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hstilap. hut.eiikiiit eKiíHior ; \ iiMtii iiit|>. SZERKESZTŐSÉG 1.ÁLTULAJDONOS ES A SZERKESZTŐSÉG ElrtlitHtAsI árak 1 KIADÓHIVATAL tgssi d!T" • • !ü korona a volt gazd. tanintézet épületében. KKLICI.OS S/.ISITK ÜSZTO Fél ér re 5 „ Kéz iratokat a s/.«rlí eszt.os&tf cíiuóre, pénzesutalványokat. hirdetési lo-ejihizásoUuL és roklamá«í Altat a kiadóhivatalhoz ItérlinU BONTZ JÓZSEF Negye Egye* 1 évre 2 „ "Hl pil Kéz iratokat a s/.«rlí eszt.os&tf cíiuóre, pénzesutalványokat. hirdetési lo-ejihizásoUuL és roklamá«í Altat a kiadóhivatalhoz ItérlinU KIADÓ SUJÁNSZKY JÓZSEF. Negye Egye* Vylltléi untltsora alku ízerint. Köziratokat nem ad unit vIhözö — Mi ad vándorbotot a magyar nép kezébe ? (—) Mint mindennek, a magyarság kivándorlá-i hajlamának i;5 bizonyoséin van valami oka. Sőt vannak okai. Mert egy ok nem volna elegendő arra. hogj

T legyőzze a magyar embernek azt az általánosan ismert tulajdonságát, hogy egész lelkével szinte hozzátapad a hazai röghöz. Ha különös elemi csapások : rendesen megujuló járványok, földrengések, árvizek pusztítanák az országot, érthető volna ez a szomorú jelenség. De nem igy van. Magyarország ma is Európának legáldottabb, természeti kincsekben leggazdagabb országa s azok, kik a kivándorló magyarság helyét elfoglalják, csakhamar jólétre, gazdagságra tesznek szert. A baj okát tehát az életviszonyokban kell keresni. Kétségtelen dolog, hogy ma a megélhetés nemcsak nálunk, de egész Európában nehezebb, mint ezelőtt csak ötven évvel is. De az is bizonyos, hogy a többi országokban a kormányhatalom idejekorán észrevette ezt s amenn}

Tire lehetett, segítségére sietett a legszegényebb osztálynak. Nálunk azonban — nyugodt lélekkel kimondhatjuk a rettenetes vádat — évtizedeken át senki sem törődött a társadalom alsóbb rétegeinek sorsával Az állair ö minden tekintélyével, hatalmával és erejével csakis arra törekedett, hog}* nemzetünkben is meglegyen az a bizon}-os külső fény, a melyet megirig3

7eltünk Nyugat többi országaitól. Vágyainak netovábbja az volt, hogy, ha valami külföldi potentátnak méltóztatik kegyesen bekukkantani ebbe a rossz hirü országba, hát. lehessen neki mutogatni egy-két mintagazdaságot, néhán}

r gyárat, holmi nagyobbszabásu épületet, no meg egy-két milliomost. És ezt a célját tagadhatatlanul el is érte. Egész Európa kezdi dicsérni meseszerű fejlődésünket, mindenki bámulja óriási haladásunkat. Csak az a baj, hogy ez a tejfel szörnyen vékony s módfelett sok a savó. Óriási ellentét van a magyar társadalom legfelső és legalsó rétege között s nincs igazi középosztály, mely ezt az ellentétet áthidalná. S ezzel természetesen kiesett a kapocs, mely a nemzet tizennyolc millió részből álló testét összetartaná. Megszűnt a nemzeti aspirációk közössége. A mi egyiknek hasznos, a másiknak árt. A táisadalom egyes osztályai félnek egymástól és farkasszemet néznek egymással. Az ebből származó szűkkeblűség teremtette meg azt a szomorú hetyzetet és állapotot, hogy a magj-ar ember nem tud megélni az ezeréves haza, földjén. Senki sem gátolta meg a vagyon összehalmozódását. Az államhatalom megcsinálta a nagy uradalmak biztositását, nagyon is kiterjesztette az alapjában véve helyes hitbizományi intézményt, de megfeledkezett arról, hogy a kisbirtokot sem volna szabad a felaprózás veszélyének kitenni. Zalamegyében pld. 50 485 A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA. Hül a nap. . . Milyen is sok leány szive íiatal korában ! Ha meglát egy csinos legényt Fellobog nagy lánggal. S ég, ég addig, mig ennél egy Csinosabbra bukkan, A mikor egy ujabb nagy tüz Csapkod a szűk, útban. Ja], de hogyha örökön ég, Megsemmisül minden. Lám a napról is azt mondják, Kon melegit ingyen. Mert ha egyszer régkép kiég, Adhatunk pénzt, drágát, Kályhánk még sem kaphatja meg A szükséges Igy jár aztán sok leány is Felette ha eljár, Nem is ötven, nem is hatvan Sokkal kevesebb nyár. Dideregve mondogatja '. i> Hej, nem igy volt régen ! Igaza van a tudósnak Hül a nap az égen.< Frászt Luiza. Bálint Sándor. Irta : Kelemen János. I. A kik "csak ismerték, olyan véleménnyel voltak felöle, hogy jó, becsületes, szolid fiu ; azonban mindig utána gondolták, hogy egy kicsit naiv ós túlságosan szentimentális : szóval gyámoltalan ember. Hogyne, inikor még a lányokat is kerülte, a mi már magában véve is nagy hiba, ezért azután nőgyülölőnek is tartották. Yasárnaponkint, a kávéházakat neui járta sorra, de még csak az utcán is ritkán lehetett látni. Bálint Sándor tudta, hogy küiöuc viselkedése miatt a gúny tárgya, de még sem hagyott fel előbbi életmódjával. Igénytelen külseje nem árulta volna el, hogy milyen jellemet rejt magában. A^jgy^lmes szemlélő azonban hosszas vizsgálás utáu észrevehette volna azon a melancolicus arcon, hogy nem mindennapi lélekkel van dolga. Bálint Sándor idealista volt. Lelkesült az eszményi szépért, jóért. Fogékony, költői lelke gyakran elmerült, az álmodozás feneketlen világába. Nagy kék szemeivel órák hosszáig is elbámulta a csillagos eget, kutatva, vizsgálva egy ismeretlen valami után, mely rajongó lelkének támpontot, tudott volna adni. Gyűlölte a mai érdek világot, anuak minden szennyével és bűnével egy üti. Gyakran órákig is elgondolkozott a fölött, hogy volna-e még az esztétikának, bohém életnek, a természeti élveknek, főleg pedig a sziv legszebb virágának : a szorelemuek oly ága, vagy legalább egy kis rügyecskéje, mely még nem sülyedt az anyagias világ porába és igazi pompájában volna föltalálható vagy lehetne-e remélni, hogy ezek az eszményi magaslatra ismét fel tudnak valaha emelkedni ? ! Analyzálta az emberek élvhajhászását, azokkal a pro formaságok kai, melyek a mai müveit világnak alkotó részét képezik. Azt hitte, hogy