Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1901-11-10 / 45. szám

BALATOM VLDEK 1H01. november 10. olyan kisgazda él, a kinek legfeljebb 5 hold földje vaD. Ha nem lesz uj örökösödési törvény, egy-két évtized múlva ezek birtoka átlagos számítás szerint 150000 emberé lesz, egyre-egyre tehát alig jut egy, másfél hold. Tessék aztán -ebből a mai viszonyok között megélni. A másik súlyos hiba az adóalapnak látszólag az egyenlőség elve szerinti, valójában pedig szörnyű igazságtalan rendezése volt. Mert bizonyos, hogy pld. 50000 frt jövedelemből könnyebb 20000-et adó gyanánt elfizetni, mint 200 frt jövedelemből tiz forintot. Vagy nézzük csak azt, hogy mibe kerül és mily hasznot hajt egy pár igavonó barom ? / A nagybirtokos ezzel megműveltet, mondjuk 30 hold földet, tehát 30 hold jövedelméből kell azt eltartania. De igás barom nélkül nem lehet meg a tiz holdas gazda sem, de neki kevesebb, egyharmad rész jövedelemből kell ugyanannyit erre az állatra forditania. Természetes dolog tehát, nogy a kisbirtokos megélhetési viszonyai sokkal nehezebbek, mint a nagybirtokosé. Az adója mégis mindkettőé egyforma. Ez a medve és a nyul birkózása. Senki sem lehet kétségben az iránt, hogy ilyen viszonyok mellett a kisgazda húzza a rövidebbet. Elszegényedik, aztán fogja a koldusbotot és kivándorol. Az államhatalom adóelengedéssel sőt állami segítséggel törekedett nagy vállalatok és gyárak helyzetét könnyitem. De a kis ipar válságos helyzetével nem törődött. Arra nem volt eset, hogy valamelyik iparos kapott volna kamatnélküli kölcsönt, vagy részesült volna adóelengedésben, esetleg állami segélyben. Fontos nemzeti érdekeket áldoztak fel a nagyipar és nagykereskedés érdekében, de a kis ember sehol és semmiben sem érezte az állami hatalom jótékony segítségét. A slöjd tanfolyamok nem mentek tul a kísérletezés határain, a házi ipar fejlesztése nem képezte gondoskodás tárgyát, télen a földmivelő ember nemcsak pénzt nem tudott keresni, de a maga használatára szükséges ipar-cikkeket sem tudta megcsinálni. Ehhez járul az erkölcsi sütyedés, mely a külsőségek, a poiiifia haj szólására vezet s adósságba heveri a nayijzó embert• A filokszera is kétségtelenül érzékeny csapás volt s igy nem csoda, hogy a kivándorlás divatba jött. Az okokat ismervén nem nehéz rámutatni az orvosságra. De nehezebb, sokkal nehezebb megszerezni ezt az országot. Hanem mindennek megvan a maga módja. Mozogjon a társadalom s kényszerítse okos intézkedésre az államhatalmat a közvélemény. Szabad líceum. Szerénytelenség nélkül elmondhatjuk, hogy a Balatonvidék már számos üdvös eszmének, társadalmi mozgalomnak volt eddig is kezdeményezője, nem egy esetben diadalmas zászlóhordozója. Mindenkor igyekeztünk a társadalom testi és lelki ütőerén tartani kezünket, hogy ne csak az ócska hirek összeszerkesztésével, de magasabb eszmék, tartalmasabb irányelvek megjelölésével is kiérdemeljük a tisztes sajtó nevét. Nos, jelen alkalommal sincs egyéb célunk. Sajnosán tapasztaljuk ugyanis — fóképeu igy a téli évad folyamán — hogy városunk társas élete épen nem tükrözteti vissza azt a szellemi tőkét, az értelmiségnek azt a gazdagságát, melyet pedig tőlünk felette népesebb városok is megirigyelhetnének. Egy-egy szűkebb keretű felolvasás, egy-egy műkedvelői előadás ha tarkítja a mi téli évadunk boszantó-bántó egyhangúságát. Nyáron tűzijáték, télen zártkörű vigalom ; — a valóban ez volna az egész, mit Keszthely és vidéke értelmisége elöteremt.eui képes ? Nem ! ez csakugyan lehetetlen és — — tűrhetetlen. Szégyenkezve olvassuk nap-nap után : mint tartanak még az alföldi — a központi kultúrától "s ennek közönséges eszközeitől, szerveitől messze távol eaó — városokban is hétről-hétre felolvasásokat, ha nem is tudományos, de bizonyára a közművelődést szolgáló öszzejöveteleket, társas estéket. S csak mi maradjuuk el e szép mozgalmaktól ? mi vonuljunk félre a magasztos működéstől, mely a nagyközönségnek s igy végeredményben a honi kulturáltak szellemi igényeit vau hivatva kielégíteni ? Ámde minden kezdet nehéz. A szövevé113'es társadalmi élet, a kicsinyes felfogások egész özöne állja útját, hogy egyes ember — bár a leghivatottabb — vegye kezébe a nemes ügy zászlaját. S épen azért van a tisztes s.ijtó, hogy egyrészt a társadalmi élet szükségleteit s a közművelődés hiányait feltárja, másrészt a kellő orvosszerekről gondoskodjék. Ez a gondolat adja kezünkbe a tollat, hogy a keszthelyi szabad líceum eszméjét felvessük s a kitűzött lobogóuak diadalt is szerezzünk. Korai dolog volna még a részletekről is beszélni; csak arról essék most szó, vájjon szükséges-e, hasznos-e, lehetséges-e Keszthelyen a szabad liceum megalakulása ? E három kérdésre sokkal is egyszerűbb és meggyőzőbb a felelet, mintsem első pillanatra véluők ! Hogy szükséges-e ? Édes Istenem ! Hát külö n mutassunk-e rá a keszthelyi társasélet már fentebb is megpendített szellemi nívójára? részletesen felsoroljuk-e ezt a sok hazafias és helyi érdekű ünnepet, melyeknek méltatása nálunk pusztán csak a döcögő-kocogó toasztok és a borág nedűjének — a szokottnál ünnepélyesebb és zajosabb — Ízlelgetésében tetőzödött ? szégyenkezve felfedjük-e hogy a társadalmi osztályok szellemi érintkezésére, a tudomáuy és ismeret, a tapasztalat és műveltség cserekereskedésére évtizedek óta egy lépés is alig, nem hogy rendszeres és öntudatos működés, odaadó és buzgó fáradozás történt volna ? Mindezekhez még figyelmeztessünk a társadalom ezer sebére, a roszakarat és széthúzás nyomán fakadó ezer veszedelemre ? Ha valaha, ugy most van itt az ideje, hogy vallás és tudomány karöltve siessen vigaszt csepegtetni a társadalom kimarjult sebeire s hirdetve a hit, tudomány ás hazafiság szent igéit, a bi/alom, szeretet és műveltség alapján együvé hozva a szétzüllő és egymás ellen agyarkodó társadalmi osztályokat, igyekezzék — legalább a saját hatáskörében s a helyi viszonyokhoz mérten — megszilárdítani és kiépíteni a nemzeti magyar államot. Mindebből — ugy véljük — hasznos volta is eléggé kiderül a Keszthelyen felállítandó szabad liceumuak. Már a mi a lehetőséget illeti, arra csak azzal válaszolunk : tessék megpróbálni ! S mi bizó lelkünk teljes hitével valljuk, hogy lehetséges. Hol a szellemi képességnek annyi kincse van felhalmozva, mint náluuk, a hol diszes bírói és ügyvédi kar, a hol buzgó ós tevékeny tanári és tanítói testület, a hol népes és intelligens állami, megyei, városi ós magán hivatalnok-falauk*, a az ő lelke összeütközésbe jöuue a világ hangulatával, uralkodó uózet.ével és sablonos előítéletével, azért jobbnak látta visszavonulva élni ós magába rejteni azokat az eszméket, érzelmeket, melyeket a hanyatló század talán merő cinizmusból ő benne egyesitett. Ugy gondolta, hogy élete miudig csak az elérhetetlen események után való sóvárgásbau fog eltelni. Néha meglepte valami vágy, sóvárgás cl.yan nöi lény után, ki legalább részben meg tudná órteniós megosztaná vele szerelmét, lelkét. 0 azonban nem olyan szerelmet akart, mint a minőt lépten nyomon érezni véluek.-Szerelmet akart az égi és földi szerelem vegyületéből ; mely nem elfajulta, hanem nemessé teszi az embert ; nem ábrándít ki percek mulva, hanem fokozataiban erősbül és szilárdul. Remélte, hogy fog találni olyan nőt, kiben megleli eszményeinek testbe öltöztetett alakját. Subjektiv világa folyton aggódva kérdezte, hogy mikor valósul már meg a szép álom, melyet elérni óhajt. A közönséges lelkek, a kik nem tudták megérteni, mosolyogtak fölötte. S részben jogosultak e mosolyok. Mert hiszen nagyon kétes volt, vájjon lehet-e manapság már olyan lelkeket találni, kik eszményileg gondolkodnak ? ! Bálint Sándor ugy vélte, hogy lehet. Várt türelemmel a nélkül, hogy az óhajtott lényt kereste volna. Bálint. Sándor bölcsószet.tauballgató volt a fővárosban. Az ötödik emeleten lakott de nem nagyon bánta ezt. Igy közelebb állt, a csillagokhoz, melyeknek tényében oly örömmel ábrándozott. Szentessyékhez este öttől hatig járt a kis Lajost tanítani. Az egész családdal nem sokat törődött, mivel öt, báutott.a az ilyen uri családok gőgös, lenéző magatartása. Rendszerint a nevelönővel találkozott a gyermekszobában, a ki a kis Emmácskát elengedhetetlen zongorázásra tanította. Mialatt a kis Lajoska iszonyú kínszenvedés között szedte be a grammatika szabályait, az alatt Sándor az ablakon bámult kifelé. Nelly a nevelőnő szívesen elbeszélgetett volna vele mindenféléről, ha Sándor hajlandó lett volna egykét kurta szónál többet kibocsátani bölcsészajkain. A nevelőnő rendszerint megunta Sándor társaságát ós rövid idő alatt egészen lemondott erről az élvezetről. Sáudor tehát egyedül elmélkedhetett a női nem bőbeszédüségén. Egy nap Lajoska igen korán megtanulta feladatát. Sándor is beszédesebb hangulatban volt a szokottnál. • Mondja csak Lajoska, Emmáeskán kivül van még magának nővére ?« Lajoska csodálkozva nézett tanítójára, hogy még azt sem tudja, holott már majd egy hónapja jár hozzájuk tanítani. • Hát nem tudja tanitó bácsi? Nem látta még Adriennét, az ón nővéremet ? 0 már nem tanul, mint én< magyarázta Lajoska >hanem zongorázik, meg sétál a mamával, azután meg. . .« Elég Lajoska ! • Csak magácska is tanuljon szorgalmasan, akkor majd sétálhat ugy, mint Adrienn nővére.* A dolog ennyiben maradt. Sándor továbbra is járt tanítani anélkül, hogy csak egyszer is találkozhatott volna az emiitett Adriennéval. Egy nap beteg lett a kis Lajoska. Sándor, a mint belépett, a szobába, a beteg Lajoska ágya mellett egy fiatal lányt pillantott meg, ki pici kis kezét a szenvedő gyermek forró homlokára tette. Mikor Sándor meglátta, rögtön tisztában volt azzal, hogy Adrienn áll előtte. Mint a kit gyengéd villámütés ért, ugy megrezzent, mikor szembeu találta magát vele. Csupa nyájasság, csupa gyöngédség volt ez a leány és pillanatról pillanatra jobban megtetszett Sándornak. A kellem, női finomság, lebilincselő kedvesség, a legbámulatra méltóbb szépséggel ós elmósséggel párosult Adriennben. Sándor ugy vélte, hogy megtalálta azt, ki eszményképe volt s talán feledtetni tudná a leány szerelme a világ iránt érzett ellenszenvét. Az első találkozás után ugy hagyta el Szentessy házát, mint a ki kőszenet megy ásni a bányába ós aranyat talál. A. találkozás nap-nap utáu ismétlődött Lajos beteg ágya mellett. Sándor néhány nap mulva azon vette maA legjobb levélpapír, az minden alakban emke papir, Sujánszky Józsefinél kapható Keszthelyen