Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1901-11-03 / 44. szám

sen özönlenek be az idegenek s különösen a felvidéki megyékbe ezerével jönnek azok az elemek, kik a magyarságba beolvadni sem nem tudnak, sem nem akarnak s ha tudnának és akarnának is, a nemzet nem valami értékes anyagot nyerne bennük. S ezzel szemben a statisztika szerint ezerével vándorol ki a magyarság idegen országokba, a hol feltétlenül beolvad az illető nemzetbe s ezzel a magyar nemzet számára megszűnt lenni. Rosszabb ez a legöldöklőbb háborúnál. Mert, hogy egy hadjáratban meghaljon ötvenezer ember, az a mai időben szinte lehetetlenség, mig a kivándorlás révén néhány év alatt elveszít ennyi embert a mi nemzetünk. S elfoglalja helyét olyan elem, mely sem érzésében, sem gondolkodásában, sem nyelvében nem akar és nem is tud magyarrá lenni. Es ne higyje senki, hogy ez csak a felvidék baja. Ez az idegen és minden magyar ember előtt gyűlöletes faj mindegyre nyomai lefelé. Már itt van a közelünkben. Pedig nekünk amúgy is elég a dolgunk. Itt van a Muraköz, melyet magyarrá kell változtatnunk addig . . . . a mig lehet. A történelem Ura nem henyélésre adja a békeidőt. Es ime, azt kell látnunk, hogy a magyarság a mi megyénkben is kezébe vette a vándorbotot. Az utolsó tiz év alatt Zalamegyéből Amerikába és Szlavóniába kivándorolt 1056 ember, kik közöl mindössze 19 tért vissza. Tiz év alatt tehát elvesztettünk 1037 embert, illetőleg csak husz százalékos szaporulatot véve 1264 embert. Elrettentő szám, fájdalmas jelenség ! ! ! » Pusztulunk, veszünk ; Mi itt oldott kére széthull nemzetünk.« KAl.AToN VIDKK Vasutunk. Sok és tiszteletreméltó férfiú mozgatta a késztliel//-/apolcai vasút ügyét. E kulturális, kereskedelmi . és ipari szempontból városunkra s a Balatonvidékre nagyfontosságú tárgyban számos gyűlést és tanácskozást tartottak. Mig végre öthat évi vajúdás, küzdés, kétkedés, közözönyöstég, nembánomság és ezerféle akadály között ez a vasutüg\- a megvalósulás kikötőjébe jut. A vasút előmunkálatait befejezték s az állomás épületek helyeit kijelölték. Állomás B.-Edericsen és Meszes-Györökön, megállóhely pedig Fekete-Kastélynál és Vonyarcon lesz. Az éppen 25 km. hosszú vasútról a. tél folyamán elkészítik a rajzokat s miniszteri jóváhagyás után jövő tavaszszal .megkezdik az építést s ugy tervezik, hogy a jövő októberben a vasutat átadják a forgalomnak. Mi részünkről szivből köszöntjük a nagyjelentőségű vasút lelkes bajnokait, főleg az érdekeltség nagyérdemű és fáradhatlan elnökét s a kormányt, hogy ennek a vasútnak létesítéséhez erkölcsi és anyagi támogatásukkal elismerésre méltó módon hozzájárultak. Nagy e fölött az örömünk, nemcsak a mienk, hanem az egész vidéké, melyen a vasút át fog vonulni. Örömünket azonban megzavarja az a tény, hogy a keszthelyi állomást a mostani állomástól délre, a várostól távolabb eső Erzsébet-ligetbe, a vasutvonalat pedig a balatoni parkon át a Balaton és Hullám szállók háta mögött jelölték ki. Mi megengedjük, hogy e tervezet az érdekeltségnek leginkább megfelel és hogy ez által ezrekre menő kiadást takarítanak meg. Az is érthető, ha a Hancók rétet megvásárló konsortium ezt a tervezetet helyesli és annak a keresztülvitele mellett küzd. Mert érdeke. Azt azonban Keszthely meg nem engedheti, 1901; november 3. hogy ez a tervezet megvalósuljon. Különben minden költséget kockára tesz, a mit eddig balatoni fürdőjébe befektetett. A városnak legféltékenyebben őrzött kincse tiszteletre méltó számú kulturális intézetein kivül eddig a balatoni park és fürdő volt. Azért a parkért és fürdőért sok, nagyon sok áldozatot hozott. És nagyon helyesen a város jól felfogott érdekében. Az a fürdő, melynek gondosan ápolt parkjához hasonló üdülőhely nincs a Balaton mentén, számos családnak adott kenyeret és nagyban emelte a város polgárainak s a vidék lakosságának adózó képességét. a sok ezreket meghaladó költség, melybe a balatonparti épületek kerültek, a fürdővel együtt eddig is behozta a befektetett tőke kamatait, ha közvetlenül nem is, közvetve igen. A jövőben meg remélhetőleg még. inkább behozná. íme most a féltékenyen őrzött kincsét : a parkot a tervbe vett állomással és vasút iránynyal, megfosztják értékétől és a fürdő jó nevét veszélj'be döntik s a hozzá kötött réménj^t megsemmisítik. Vagy talán nem ? ! Ott a kanális ; melléje épült a szénnel fűtött ^téglagyár s most legújabban a festögyár. Ezekhez járul majd a vasúti állomás s a parkon átrobogó vonat. Nyomukban kellemetlen szag, nehéz szénfüst, fütty, robogás, esetleges szerencsétlenség. Ugyan ki keres ilyen fürdőhelyet ? ! A zalavölgyi vasút a vidék földmivelési tei mékeit terelte el Pest felé és Szt.-Grrótra, ez a vasút meg a fürdő vendégeket ijesztené el Keszthelyről. Egyéb érdekek is vannak, melyeket a tervezett állomás és vasutirány veszélylyel fenyeget. Az Erzsébet liget tőszomszédságában van a főgimnáziumi ifjúság testi nevelésére szolgáló játéktér, melyet Festetics Tassilo gróf ur ő excellentiája adott a főgimnáziumnak. Ezt a portól vollét, utáu visszaröppent oda, a honnét jött : az angyalok közé. . . * Díszes rácscsal övedzett márváuy lappal fedett sírdomb ; fehér virágok rajta, aranybetűs márványoszlop fejtül; piros és zöld lámpácskákkál tele az egész sir; a márváuy kereszten drágaságos koszorú . . . Alant — kis halott .... Szülök körülötte . . . Hanem köny, — az nincs. — A mama és a papa egy darabig mogorván néznek a lángok közé, a mama szép selyem zsebkendőt is tart a szeménél s azzal vörösre dörzsöli szép szemeit. Sajnos, ismerős nem jár arra ; hát hamarosan ott hagyják a szinte idegen kis halottat. . . Jobb is ! Legalább a jó dajka is előjöhet a szomorú füzek közöl, hogy meleg könyjeivel pótolja a szeretetlen szülői szivek gyilkos közönyét, a kis buby Heródesét. A buby meghalt, a dadát elbocsátották. ... A paoa ós mama most szabadok. . . . * Sárguló füvei benőtt sirdomb, korhadt fakereszt, olcsó kis koszorú, négy szál vékony gyertyácska Kicsiny halott, — nagy fájdalom. Teugerköny, — kiapadhatatlan forrással.. . Ez az anya. Vékony feketeruhás özvegy. Ura sírjától jött az imént; — hogy nem apadt el a jótékony könyek forrása ! A jelen támasza után ím' jövő támaszát siratja; mind a kettő a múlté immár ... A piciny gyertyák tövig égnek. Az anya vacsorája pénzén siet még néhány gyertyácskát venni, azokat is odailleszieni a hantokba, kereszt alakban. Aztán sir tovább, — s átkozza azt is, n ki a villanyos vasutat, az ö fiacskájának Heródesét kitalálta .... Ott,hon aztán előveszi a drága ereklyéket, a palatáblát, az olvasókönyvet, a ruhácskát, . . . mintegyiken ott vau a gyilkos kerék nyoma. . Kicsiuy, de rendes sirdomb körül nagy sereg gyermek imádkozik szépen egy-egy Miatyánkot, ; közöttük a sírhalmon szegény ember és felesége zokog. Mit akar az a sok gyerek? Iskolatársukat gyászolják ők, gyermekszivük igaz fájdalmával ; — ki éltóbeu mindnyájuk fölött állt szorgalombau, jámborságban, tudásban, most mindnyájuk alatt van, fekete földben, fehér koporsóban .... A gyermekek vörös Heródese ragadta el. ... A szerető társak részvéte édes balzsam a szegény szülők nagy sebére. . . Behorpadt sir, — kidőlt fadarab, romja a fej fának, — sötét, — elhagyatott . . . Vajh' ki nyugszik alatta ? Milyen gyermek lehet, kit nem sirat senki ? . . . Egy a sok közül, kik az utcán élték le rövidke éltüket s nem ismertek apát, anyát .... Az éhség, a fagy lön Heródesed ! Szegóuy gyermek ! — Vagy nem, rosszul mondtam. Boldog gyermek ! Most már van otthonod, fényes, dicsőséges, boldog ! . . . Kik voltak szüleid ? Tudod-e, kikért kell imádkoznod ott fenn? Hol vannak ők? Hol van Rácheled ? A korcsuiábau ? — — Az utcáu ? — — Vagy épp' a börtönben? — — Ki érti meg, miről susog az a korhadt fadarab, mely valaha sírkereszt volt? . . . Édes, viruló virágok alatt, elhervadt virág . . . Rózsabimbó volt, — letörött, mielőtt kinyiihatott volna. Jött Heródes, a kegyetlen járvány, benyitott az ö virágházába is . . . • Eljátszotta már kis játékait!*. . . . Rövid bimbóólet, — rövid története. . . . Fényes siron díszes lámpások. . , . A síron arcra borulva a szülök Köny nem enyhíti irtózatos fájdalmukat .... az ő fájdalmuk nagyobb, mint más sirató Rácheló .... Az ö gyermeküket nem más ölte meg, hanem ő maga ! ! Irtózatos gondolatnak is ! Öngyilkos gyermek ! — — ki, mi adta kezébe a fegyvert? Ah, nem az a rossz kalkulus ! Nem ! Az ő Heródese a korszellem vala ! „Iszonyú Heródes !" Három kicsiny sirdomb, három kicsiny halott Van-e, Ráchel, elég könyed ? Vau-e elég ereje lelkednek? .... Melyiket sirasd inkább? .... Melyikért vádolod a keA legjobb levélpapír, az „EMKE" papir, SUláUSZkV JÓZSeftlél minden alakban kapható Keszthelyen.