Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1901-10-20 / 42. szám

V. A/folyam. Keszthely, 1901. október 20. 42. szám. Valasztások után. Már lezajlottak országszerte a. k-é-pviselőválasetási mozgalmak, sőt a pótválasztások is nagyobbrészt befejeződtek. Megkezdődik az uj parlament munkája. mely- -oly annyira leköti minden hazai figyelmét s annak sikeréhez sok szép remény fűződik. A választási mozgalmak többé-kevésbé <éles ellentéteket szoktak szülni, melyeket leginkább politikai tüsrelmetleaségek teremtenek. A választások után ezeknek -el kell -oszlania <s minden polgár közreműködésére vara szükség, Jia azt akarjuk elérni, hogv országszerte a köz^lgy és társadalmi állapotok javuljanak. viruljanak. Lapunk a választási mozgalmak közepette is, hiven kibontott zászlajához, távol tartotta magát minden olyan kijelentésektől, melyek a felzaklatott kedélyekre károsan hatottak volna. Csupán szemlélője volt az actusnak és az eredme&yek: constatálására, szorítkozott, liogy beszámoljon olvasóinak. 'Nem is féladata lapunknak a politizálás ; egész erőnkkel azt a közügyet szolgáltuk és szolgáljuk, mely városunkat és a Balaton vidékét érdekli anj

Tagi és művelődési tekintetben. Az uj parlament megkezdi működését, nekünk is arra kell törekednünk, hog}' a parlament munkásságával karöltve kisebb környezetünkben a haladást előmozdítsuk. A minta parlamentre sok égető kérdés megoldása vár, misein vagyunk azoknak híjával, csak egy kissé körül kell tekintenünk. Nem volna méltányos dolog, eltagadnunk az elmuit évek hasznos működése fölött elismerésünket, mert sok oldalon tapasztaltunk jó akarattal párosult tevékenységet. de mindez nem ment fel bennünket a megkezdett uton való tovább működéstől. Sorakozni kell s csupán közös működéssel érhetjük el azt a célt, a mely városunk és vidékének boldogulására vezet. Ne szegődjünk magán érdekek szolgálatára, hanem, minden dolgainkban a közügy érdeke lebegjen szemeink előtt s annak oltárára áldozzuk tevékenységünket! A rendes munkakörön kívül sok dolog megoldása vár reánk. A kórház ügye, bár mindenki várja annak minél előbbi megoldásá t, a hosszú készülődés után is megrekedt. Gondunk legyen arra, hogy mi se állja útját felépülésének és korszerű felszerelésének. A város csatornázása még nem befejezett dolog, bár mult évben is tapasztaltuk egyes polgárik részéről a jó akaratot, támogatást és áldozatkészséget, hogy városunk egészségügyi állapotát biztosítsák a megfertőzéssel. Sajnos azonban, mi sem történik az ivó-víz miseriájának megszüntetésére. A kutvizek egész városban nem felelnek meg a közegészség legprimitívebb követelményeinek s még csak kísérlettel sem A 0 A LATON VIDÉK TÁRCÁJA. Zölci pazsifos. .. . Zöld pázsitos erdő szélen Egyedül bolyongok. Körülöltem sejlel mesen Suttogunk a lombok. Mit susoghat a sok lenéi ? . . . Zizegő zenéjük, Viilá>nságnak hangja-e, vagi/ Ez a kesergéífök ? . , * — Egy fn látszik u zöhl lomb hözt Szamom jelki'p"ii, Királik II többi L'öziiI Sárg/i, has siinérrl. S iiins/ i,:l hi>inii biir.-n.-laljál: E szegény hnlutLiit • Rezgő levél, síró szellő Bús gyászdalt dalolnak. Imbolyogva hagyom el az Erdőnek e részét, Léptim zaja föl ne verje A temetés csendjét. Frászt IAliza. V

a • r IZIO. Irta : Kelemen János Lágy esti sz^'lő érinté meg és rózsát lekelt kiaszol t. fakó arcomra. Molióu sziviain az ozou(lu.s levegőt és a rövid kerti séta után kimerülten ültem egy padra. Erőt vett rajtam a tájdilom, a néma lm. Ugy szerettem volna elaludni s/.ép lassan, örökre . A betegségtől láza* agyam élőt

1, felújult az | ebnnlt néhány bónrp minden szenvedése,fájdalma, ! Hzzül a tompa fásultsággal, mely az életunlsáí got, az élet iránt való közönyt legjobbmi \ Ifinzí. A csillagok milliárdjainak rezgő fény e életj kedvi-i akart varázsolni halni vágyó lelkemre; I de jiasZtalan, inert a;í, kinek egy szava meggyógyított, kinek egy pillantása uj életet óutött belém : nincs többé, alszik, álmodik a — föld alatt. Magaui elé varázsoltam karcsú, szinte átlátszó alakját azzal a lemondó tekintettel, mely azt fejezte ki, hogy sajnálja itt hagyni az életet, az élettel pedig engem. Akkor is olyan szép este volt, mikor utoljára beszéltem neki szerelemről, boldogságról, ö mindenre bágyadtan mosolygott és kételkedve csóválta meg szép fejét,. Látszott, hogy fáj neki minden szó. Kezét, azt a vékony kis kezet ajkamra szorítottam és ugy vigasztaltam, hogy ne mondjon le ily korán az életről, ínég meggyógyul ós akkor ismét a régi rózsás arcú ki» leány lesz. A kerr, gyümölcsfáinak leveleit megrezegtette a fuvalom ós kacérkodva csókolgatta átlátszó, fehér kezét. Száraz köhögés remegtette meg testét. Kia volt látni szén védését,. Látszott, liojv sorvasztó betegség ássa sírját és már csak neíiáu) liói.i'p van hátra abból, a mit. elemek szoktak nevezni Nem élet már ez neki, hanem emésztő tűz, mely minden részét gyötörte. Keblemen melengettem hideg kézéi és ek,ízben csókjaimmal halmoztam el. Hálásan leiiiuti-tt ráír. O.i, de milyen t"kiu« let voéI, tz ! S'jh'sem ii'di.m elfelejtem.