Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1901-10-13 / 41. szám

V. évfu yam. Keszthely, 1901. október 13. 4l. szám. Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hstilap. Megjelenik lietuiikint egyszer : VUMIVI-IIII J». SZERKESZTŐSÉG I.At'Tlíl.AIDONOS ÉS A SZERKESZTŐSÉG Előfizetés árak : KIADÓHIVATAL a volt gazd. tanintézet épületében. KKIJICIjÖS SZKKK IliSZTÖ tgéai tlvrtí Fél évre 10 hnronn • 5 „ Ké/.ii-Ktokat a SKerJtes/.tüség óiméra, (>óii/.»mutalv&nyoUat. hinlbiési megbízásokat. és reklamációkat: a kiadóhivatalhoz kérünk BONTZ JÓZSEF. ? „ 1U pil 2(1 Ké/.ii-Ktokat a SKerJtes/.tüség óiméra, (>óii/.»mutalv&nyoUat. hinlbiési megbízásokat. és reklamációkat: a kiadóhivatalhoz kérünk KIADÓ SUJÁNSZKY JÓZSEF. NyUttér imlltsorH alku ÍZ érint. Köz iratokat nem adunk VIHÖZO —-—— Munkára fel! A k ép viselő vál asztások zaj a megyénk ben már elcsendesült. Csupán két helyen lesz még pótválasztás. A megválasztott kéj viselőkre az országházban komoly munka vár. De nemcsak reájuk, hanem a választó polgárokra is — a társadalomban. Itt az ősz ; jőn a tél. A nép vezetői lelkesítsék munkára a társadalmat. Adjanak gondolatokat, eszméket, jelöljenek irányt a munkára. Az áldástalan választási küzdelmeket váltsák fel a gazdasági jólét emelésére s a népek művelődésére irányuló mozgalmak. Hány községben nincs gazdakör, olvasókör, népkön}

7vtár, szövetkezet, pinceszövetkezet, gabnamagtár, szénkénegraktár, a hol volna alkalmas talaj azok létesítésére s a hol szükséges volna azok létesítése ? ! Van inség, de nincs ki segítsen rajta ; van nyomor, de nincs ki hallja szavát ; van fájdalom, de nincs ki enyhet adjon néki. A n '-p tanácstalanul áll. Szive vágyódik a sorsát enyhítő intézmén}

Tek után, de nincs, a ki tanácsoljon, nincs a ki vezessen, nincs a lii segéljen. A választások alkalmával voltak tanácsadók, vezérek, népboldogitók, kik elhagj'ták munkájukat, hivatalukat, a kik valódi vagy képzelt érdekektől iizvehajtva jártak-keltek a máskor nem ismert földmive.sek között: Most leg3-enek nekik vezéreik, segítőik a jólétért való küzdelemben. Ehhez persze önzetlenség s valódi felebaráti szeretet kívántatik. A mi a mai világban ritkaság. Csak a madarak énekelnek ingyen s a virágok virítanak önzetlenül. A társadalomban az önzés és az érdek rugója legtöbbször az emberek cselekedeteinek. Mindenkinek drága az ideje és sok a dolga. Az egyesületek élete is azért lanyha és rövid sok helyen, mert kevés az önzetlen munkások száma s mert nincs kitartás a vezetőségekben. Az idealisabb gondolkozású emberek kivesznek ; a rideg önzés korát éljük. Azt a jutalmat, mit a jó tett tudata .n}'ujt a lelkiismeretnek, kevesen ismerik. Táncolnak, mulatnak, jótékonycélokra, hog}' abból kivegyék részüket — az élvezetet ; tesznek jót, mig abból dicsőséget szerezhetnek azután felhagynak a munkával, a küzdelmet megsokalják ós félre állnak. Mert nincs önzetlen szeretet, ideális gondolkozás. Vezetőkre, még pedig önzetlen vezetőkre van szükségünk ! A virág saját szépségével, a természet fönségével lelki gyön}

7ört szerez és felemeli a lelket: és a közügyért munkálkodó ember felemeli a társadalmat. Adjon a Gondviselés vezetőket, kik nemcsak a választásoknál, hanem azután is felkarolják a nép ügyét s a kik a küzdelmekben, melyeket a nép boldogulásáért lelkes vezetők megkezdettek, résztvevén. a, nép jólétét előmozdítják s ez által hazánk dicsőségét nagyra emelik. A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA. Mult és jelen. Multat a jelennel összevetem, léi déin : Mikor voltam boldog : most-e, avagy régen ? ! Régen-e, mikor még ábrándokat jszőttem S rózsás sziliben láttam mindent körülöttem?! El-elgondolkodom. Távol mull kődéből Ldes álmaimnak egy képe Vauik föl. Mintha ma lett volna, úgy emlékszem rája, Ugy emlékszem most is mindenik szavára. Hej ! pedig azóta álmaimnak vége! A való mindannyit lassan széjjel tépte Egyenkint széttépte • de, a bút meghagyta ; Szegény szivem majdnem meghasadt alatta. Sokaséin felejtem, mit fogadott nékem : Mit igért esküvel nem is olyan régen : Örök lesz hűsége Ígérte, fogadta, . . . Esküjét megszegte az a hűtlen, csalfa. »Nézd ! Ugy-e örökzöld a fenyőnek lombja ? ! Télnek zord viharja azt le nem tarolja ! Ily örök, nem mnló lesz az én hűségem : Iogadom . . . esküszöm < — súgta ajka nékem. Hittem szép szavának. Messze útra mentem. Esküjét megszegte, mire visszatértem. Nem akartam hinni, bármint mondták róla, Hogy ő menyasszony lett már a tarasz óta. »Kincs, gazdagság, fényes palota vár rája ! Milyen nagy szerencse ! Milyen boldog lányka /< — Közönynyel hallgattam ilyen s más beszédet; Örömet mutattam, midőn szivem vérzett. Alig, alig hittem ; de jó magam láttam, Hol nekem esküdött, a fenyők aljában Vőlegénye karján . . . s midőn közelértem : . . . Fagyos mosolyt dobott alamizsnaképpen. Kérdem jó magamtól: boldog mikor voltam?! Most-e, avagy régen ? ! Ilon-e, vagy távolban ?! Nem tudok felelni, hiába is kérdem, Mert a boldogságot seholsem ismertem. Jlziga. Jancsi. Jancsi tulajdonképon már János vóaa ; de azért a »Jancsi« nevet, nem mossa le róla bet.es eső seui. Még Julcsa is »Jancsi bácsi«-uak nevezi ; a mi ugyan paradoxon ; de hiába, nála a korral nem öregedett meg a név. Jaucsi »jó alak. • Foglalkozására nézve házi szolga papóknál, mely foglalkozásról közönséget nyelvek »teheues«-nek titulálják. Ámbár ö ezért nem neheztel, miut némely pesti > házfelügyelő urak« neheztelnek a »hézmester« titulus miatt. Vezeték nevét, csak papíron irják Nagy-nak'; egyébként, ha szó esik róla, csak Hal Jancsi a neve, mely vezetéknév magyarázatát az ez iránt szívesen érdeklődő olvasó alább meg fogja találhatni. . . Tehetségére nézve a krónika annyit jegyzett fői, hogy az I. elemi osztályt »alapos* ismeretek szerzése végett háromszor járta ki hely-