Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1901-03-03 / 9. szám

2 1 • = illenek, nem pedig egy nagyjelentőségű korszak kimagasló alakjának a szobra. A karikázó gyerekek, atenniszező fiatalok, muzsikaszó taktusára kaláberező jókedvű honpolgárok közé állítania mult század egyik legszebb alakjának, a munka és szorgalom egyik legnagyobb apostolának emlékszobrát, annyi volna, mint profanizálni az ő szellémét. Azért a képviselőtestület a nagy férfiút megillető módon s a város valódi érdekeit szem előtt tartva hozta emiitett határozatát. Annyival is inkább, mert ez magának a városnak, mint fürdőhelynek is érdeke. Mert ne feledjük, hogy Keszthelyen évenkint nagyon sok olyan ember tölti a nyarat, aki a parkba kétszer sem megy le, minthogy a Hévizben fürdik. Micsoda gyönyörűséget találnának hát ezek abban a szoborban, a melyet nem is látnának?! Szem előtt tartották a városatyák továbbá, hogy a balatoni park önmagában is elég szép és ha még díszesebbé akarjuk tenni, azt könn}

7ebb elérni több apró és olcsó mithologiai szoborfigurával, mint egyetlen művészi alkotással, és hogy a város maga ug}

ris igen szegény olyan dolgokban, amiken az idegen szeme gyönyörrel megpihenhet. Más okunk is van, hogy a szobor helyére vonatkozó határozatot örömmel fogadjuk. Az okos szorgalom erén}', de a lelketlen uzsora piszkos bűn. Festetics György szobrát kegyeletes hálával olyan helyre állitani, ahol diszesiti a várost, hazaszeretetre, munkakedvre tanitja, buzdítja gvermekeinket, dicséretreméltó dolog ; de hencegni vele a fürdővendégek előtt, levinni a parkba néhány hétre, mint valami vándorkomédiás az ő viaszk alakjait csak azért, hogy tán Füredet lefőzzük, ez már spekuláció, üzérkedés. Mert hiszen a parkban mi volna ez a szobor más, mint látványosság ? ! Juniustól szeptemberig nézegetnék az idegenek, aztán a következő nyárig a fáradt verebek nyugvóhelye lenne. Nem ! Festetics György nem az idegen íürdőzőké, ő a mienk. Monok büszke Kossuth Lajosra, Söjtör Deák Ferencre, mi pedig Festetics Györgyre. Úgyszólván minden, amink van, Tőle van. Ahová nézünk, amerre lépünk, legalább csirájában minden az fringiáját csörtetve, mindegyre a bajvivást emlegette. Katonás díszben ott állt a két dalia a hadúr ítélőszéke előtt. Nyugodt méltósággal Tamás, a sértett — és durcás haraggal Lajos a sértő. Rákóczi Tamást hívta először szólásra. — Ugy volt, felséges uram, — vette föl a szót Tamás vitéz • hogy az este éjszakai nyugodalomra térés előtt együtt borozgatánk szép osöndesen sátorunkban. Csak ugy kettesben mint rendesen, én meg Lajos bajtársam. Elbeszólgetónk egyről-másról ós szó esett Seeligerről is, a vakmerő labanc kapitányról, a ki harmadízben szökött meg az imént az érsekújvári erősségből . . — Csudálatos jelenségek közepette. . . fehér bisórtet segítségével . . . mint a jelentés mondja — vágott közbe gúnyosan a fejedelem. — A jelentés igy saól: igen — folytatá Tárnái — hitelt adván amaz együgyü babonás tót legény szavainak, aki azon éjszaka strázsát állt vala a bástyán. De éppen ezzel kezdődók a mi bázusunk is, felséges uram. Erről a »fehér kísértete-ről volt szó éppen, amikor Lajos bajtárs kö«bevágott : »No már most ón is elhiszem, hogy ördöge van annak a németnek.c Nincs ördöge, bajtárs, mondám én, csak asszonya van. Saerető, hűséges asszonya — angyala, ha ugy tetesik. Mert az a »fehór kísértet,« aki éjnek HA LATON VII >MK Ő keze munkája. Legyen hát a mienk legyen közöttünk az Ő emlékszobra is. Tanuljanak tőle gyermekeink önzetlenséget, becsületet, tetterőt. A legszebb, a legdrágább hely legyen az öv

ó- Ne a ke

r" tek alja, hanem a város közepe. A gimnázium előtti téren lehet parkot csinálni. Sőt kell is. Azt a kis parkot egy kis gonddal könnyen lehet tisztán és "jókúrban tartani- s akkor művészi szempontból is megtelelő környezete losz a szobornak. Az a hely komoly és tiszteletreméltó, ott látják az idegenek, látja a tanuló ifjúság és látjuk mi is. Majd ha felállitják a szobrot, akkor ' összhangzásba lehet hozni vele a SzentHáromság szobrát. Művészkezeknek az nem nehéz munka. Megérdemli az a Szent-Háromság szobor is ezt. Hiszen az az Isten tisztelete mellett a Festeticsek legdrágább emléke . •• Mert akkor és annak az emlékére állíttatták, mikor a Festetics családot grófi rangra emelték. A nőegylet közgyűlése. A ,.Keszthelyi .Tótékonj- nőegylet" mult vasárnap délután tartotta az elemi leányiskolában évi rendes közg3'ülését. Az elnöki megnyitó után Sparsznm Pál titkár I olvasta tel nagy gonddal készített jelentését. A jelentés egész részletességgel tárja fel az egyesületnek egy évi áldásos működését s az egyleti élet minden mozzanatát. Amiért egész szövegét ím itt közöljük. Tisztelt közgyűlés ! Egyesületünk alapszabályai értelmében, minden évben legalább egy közgyűlés tartandó, mely alkalommal az ügyek vezetésével megbízott elnökség és választmány azon tevékenységéről számol, melyet a lefolyt év alatt kifejtett, hogy minden tagnak mód nyujtassék meggyőződést szerezni arról, mily eredménnyel iparkodtak az ügyek intézői és kezelői egyletünk nemes céljait megvalósítani. Tevékenységünk a már 21 óv óta kipróbált és egyedül biztosnak bizonyult mederben mozgott; iparkodtunk egyrészt a rendelkezésre álló eszközök mérvéhez képest, szegénysorsu polgártársainkat g}'ámolitani s nekik sorsuk elviselhetését tűrhetőbbé teuni, másrészt minden indokolatlan takarékosság kerülésével az egj'let vagyonával sáfárkodni ugy, hogy egyletünk jövőjének szilárd alapjává és a jótékonyság gyakorlásának kiapadbatlan főrrásává váljék. Hogy ezen jelentés a tisztelt közgyűlésnek, egyletünk állapotáról és annak fefolyt évi működéséről a lehető legteljesebb tájékoztatást évadján ott a bástyafokon megjelent, hogy Seeligert vakmerő csellel a biztos haláltól megmentse, senki más nem volt, mint a rab-labanc tulajdon felesége. A labanc táborban tudja ezt már mindenki. Szerte kacagnak is a híres »kurucvirtus«-on és a ruháját csókolják annak a hős asszonynak. Aminthogy meg is érdemli, épp ugy, mint az az ostoba tót fickó az ólyomgolyóbist . . . >Mást érdemelne az a perszóna — lobban föl erre Lajos — majd megmutatnám mit — csak a körmöm közé kerülne ! Es ha te igy beszélsz, Tamás — nem vagy igazi kuruc, labanc vagy, hazaáruló ! . . . Dicsérő szavam nem az ellenséget illetó, feleltem nyugodtan, hanem a hős asszonyt, a halálnál erősebb szerelmet. Hirtelen ítéletedért pedig elvárom, hogy megkövess. Nem szólt erre Lajos egy szót sem. Érthetetlen haraggal csak a kardjára ütött ós elrohant .. . Én végeztem, felséges uram. — Van-e neked is mondanivalód ? — hangzott a kérdés Lajos vitézhez. — Nincs. Igy törtónt, felség ! — volt a határozott válasz. A vezérlő fejedelem a hadi regulamentumok XVn. paragrafusát olvi.statá most szekretariusával. Szólt vala e cikkely következőképpen : »A dnellum avagy két embernek egymás között viadalra való hivása országunk törvénye szerónt tilalomban lerén. senki egymást ki ne 1901. március 3. nyújtsa, a következő mozzanatokra fogunk kiterjeszkedni. 1) A segélyezés ügyére. 2) Az egylet vagyonára és az erről vezetett számadásokra. 3) a tagok létszámára. 1. A segélyezés ügye. A segélyezés történt szakadatlanul az év elejétől annak végéig. Különös gondot fordított az elnökség és választmány a valóban szűkölködők kipuhatolására; de miután minden emberi törekvés véges és tökéletlen, azért előfordulhatott, hogy egyik másik egyén visszaélt az egylet jótéteményével, de bátran azt moudhatjuk, hogy a segélyezettek túlnyomó része azt valóban megérdemelte. Koldusok elvből nem vétettek figyelembe. Fő gond fordíttatott a beteg, elaggott, teljesen munkaképtelen s főképpen szégyenlős szegények, valamint árva gyermekek segélyezésére. A segélyezés következő módon történt : Kilenc legérdemesebb szegény havonkint minden elsején 2 koronát kap, ugyancsak egy család, a moly egy árva gyermeket nevel, havonkint négy koronát; minden évben egyszer nagy kiosztás tartatik, a mikor ugy a havonkint segélyezettek, valamint más kiszemelt szegények fát és szenet kapnak és árvák felöltöztetnek; ezen kívül nem múlik el bét, hogy elnöknó a hozzáfolyan odó betegek, vagy nagy nyomoruságba jutott szegények részére kisebb-nagyobb pénzsegélyt kiutalványozni ne kénytelenittessek. A [lefolyt évben esetiől-esetre 835-ször történt segélyezés 1—10 koronáig, a nagy kiosztás alkalmával egyenkint egy negyed öl tűzifát kapott 77 szegény, ezek közül 64-en pénzadományban is részesültek. Ezen kivül 18 árva fiu és leány pedig lábbelit és téli öltözeteket kapott ; » szerint a mult évben összesen 430 esetben történt segélyezés, e szerint minden napra egy sőt némelykor több segélyezés esett. Hotjy maga az egy karácsonyi kiosztás mily pénzáldozattal volt egybekötve, a következő adatokból derül ki : 1. Iparosoknak ruha és lábbeli készítéséért kifizettetett . . . 124 K. 80 f. 2. Kereskedőknek kelmékért 75 „ 80 „ 3. 71y

t öl kiosztott fáért . 462 „ — „ 4. Készpénzben kiosztatott 128 „ — „ Összesen : 890 „ 60 „ Időközti segélyezésre az év folytán pedig kiadatott. . . . 822 „ 22 „ Az egész év alatt tehát a segélyezés , . 1712 „ 82 „ került, melj' összeg azért is figyelemre méltó, miután egyletünknek a tagsági dijakból befolyó évi jövödelme mindössze 784 kor. 10 fillérre rúgott, tehát a segélyezésekre fordított összeg azt 928 kor. 72 fillérrel multa felül, mely rendes jövödelmünket tetemesen.túlszárnyalta, nagymérvű segélyezés csakis alaptőkénk kamatjainak részbenvaló igénybevétele és egyes nemeslelkü adományozók, kizárólag pedig főmóltóságu Festetics Tassilo grófné szül. Hamilton Mária hercegnő kegyelmes védasszonyunknak évenhivja, hanem ellenségen mutassák meg a maguk vitézségét, hogy abból tessék meg : ki s melyik a jobb közülük?.. . Egymás ellen pedig kimenvén : mind a ket fél érdeme szerént való büntetését fogja venni, vagy aki életben marad is, — meghal !« Tiszteletteljes néma főhajtással ós katonás köszöntéssel távozott a két dalia. Jobbra tért az egyik, balra a másik, várván ki-ki a további kegyelmes parancsot. Nem késett sokáig. Lajos hadnagy másnap már útban volt Károlyi Sándor tábora felé, amint az ordré diktálta. Egy levél is ott volt a tarsolyában, amelyikben a vezérlő fejedolem meghagyá és paraucsolá generálisának, hogy mivel íWzevicy Lajos testőrhaduagy» maga társát méltatlanul megsórtó : állítsa őt a tábornok az elsenség előtt veszedelmes helyre. Hadd mutassa ki ott vitézségét ós addig vissza se bocsássa, úrig vagy németet nem vág, vagy sebet, vagy rabot nem hoz és becsületét ily módon helyre nem állítja. Alig két, hét multán már visszatért Lajos vitéz. Három németet hozott, meg egy hatalmas sebet a homlokán. Ezt a sebet Tamás, a vezérlő fejedelem ós az egész tisztikar szine előtt megcsókolta. Igy lőn szent újra a békesség ós tiszta a kurucbecsület !